HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47068

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: RangiferFeltöltés dátuma: 2015-11-15

Én kicsi horrorom

Ötvenhez közel jár látott nyaraim száma, de eddig nem kellett fogásznak hozzányúlnia a fogaimhoz. Szépen kinőttek, annak rendje és módja szerint, s végzik dolgukat. Ha valami történt, mert történt persze, például mikor szájba lőttem magam egy U-szöges csúzlival, vagy nem volt kéznél harapófogó, ilyesmi dolgok, akkor is 1-2 hónap, de legfeljebb fél év alatt nyomtalanul eltűnt a sérülés, visszanőtt a hiányzó rész, legyen az metsző- vagy őrlőfog. Ne kérdezze senki, hogyan történt, nem tudom, de így van, írásos bizonyíték támasztja alá a maga minden nyomatékával.

Nem ismerem a fogfájás, az ínygyulladás fogalmát. Sosem hasogatott, nem hisztizett, ha hideget, meleget ettem, nem tette tönkre egy órámat sem. S én sem másokét emiatt.
Aztán egyszer, pár éve, egy rossz pillanat, rossz hely, egy ütődés, repedés. Sebaj, majd begyógyul, mint eddig. De nem gyógyult eléggé. Levált a teteje. Fokozatosan. Semmiség, majd vigyázok és visszanő. Múltak a hetek, hónapok és a jobb felső hetes csak nem akart visszanőni rendesen.

A rés évről évre csak nőt és nőtt, apránként, pici, óvatos lépésenként. Nem fájt, nem volt érzékeny, nem bántott. Jó van, minden semmiségért nem ülünk az inkvizítor székébe, 31 és háromnegyed foggal is lehet teljes életet élni.

Mostantól jön a gusztustalan rész, hetven év alattiaknak csak szülői felügyelettel ajánlott. Szóval ott tartottunk, hogy egy hete valahogy megpiszkáltam a belsejét, kicsit jobban. Miért ne, ha már ott van. Rá pár napra már a vadhúst is megéreztem benne. Mint később kiderült, egy ideje már nőtt, a mélyben, alattomos mételyként készült átvenni a hatalmat.

A helyzet durvul, elkezd vérezni. Egyre jobban, folyamatosan. Már nem tudok miatta aludni. Fájni nem fáj, azt nem, ezzel adva alapot a hezitálásnak, mi legyen most? Megnézessem fogorvossal, szájsebésszel, vagy hassak rá szigorú elhatározással, hogy múljon el? Az utóbbit választottam, de három napos hiábavaló csata után be kellett ismernem, nem lehet mindig győzni. Még nekem sem.

Rászánom magam, elmegyek. Előtte instruálom a rokonságot, mi a teendő, ha már nem térnék vissza többé. Röhögések figyelmen kívül hagyása. Gyomorgörcs. Várakozás a folyosón. Kijön egy dagadt arcú, kicsit remegő áldozat. Az előbbi gyomorgörcs már csak vidám vicc a mostanihoz képest, nosztalgiával gondolok rá vissza. Vajon nagy szégyen lenne óvatosan kiosonni, úgy téve, mintha csak a mosdóba mennék? Csak a folyamatosan lenyelt vér tart vissza.

A percek repülnek, ugyanakkor kínkeservvel vánszorognak, mindez egyszerre. Sorra kerülök. Bizakodom. Na jó, nem, valójában rettegek. Amúgy férfiasan. Valahogy bejutok az ajtón, az asszisztensnek odaadom a könyvelőm névjegyét, visszaadja, előttem a fogorvosi kínpad, a slusszkulcsomat is visszaadja, rettentő kínzóeszközök néznek fenyegetve, harmadszorra végre sikerül a tb-kártyám átnyújtanom, a szájsebész is felbukkan, jaj nekem.

Történelmi olvasmányok alapján valahogy így képzeltem el a kínpadot. Csak ott nem világítottak az ember szemébe jupiterlámpákkal, legalább jótékony homályban lehelhette ki a lelkét. Beülök a székbe. Jól indul, pici fogkő, nem vészes, egy perc és leszedi majd, utána jöhet a többi. Ne tépjem ki a karfát, a fogkőleszedés nem fáj, olyan, mint a körömreszelés, imádni fogom. Csak azért hiszek neki, mert még sosem reszeltem a körmöm flex-el, kőzet-tárcsával. Ne aggódjak, ezt csak a fognyaknál érzem. Ja, az mindjárt más, akkor elengedem az asszisztens karját, amit közben leszakítottam.

Hősies helytállásomnak köszönhetően ez a szakasz sikerrel véget ér. Röntgenezzük meg a problémás fogat. Nem az én ötletem, de ez olyasmi, amivel fogy a teendők száma és nem jelent stresszt. Egész addig, míg ki nem derül, hogy a röntgenlapocskát (hátsó fogról lévén szó) egész a torkomig lenyomják. Most veszem jó hasznát a fejlett agykontroll-technikámnak az öklendezési inger visszaszorításában. Nem csekély sikerrel, egész a huszonötödik másodpercig nem hányom le az asszisztenst. Szerintem végül sikerült volna a röntgen így is, de úgy döntöttek, ezt nem várják meg, s inkább kaptam lidokaint, már most.

Innentől fordul át a történet drámába. Az évek során a nyitott fog miatt a gyökerek károsodtak, nem megmenthető, s a vadhússal együtt a fogat is ki kell szedni. Húzni nem lehet, miért is lehetne, alá kell nyúlni, ki kell emelni. Enyhe rosszullét, mármint az én részemről. Ilyesmi lehet a traumás pánik.

No nem, oda a reputációm, hogy minden fogam megvan. Jó, de akkor folyamatosan gyulladt lesz, begennyed, tovább vérzik, visszanő a vadhús és elrákosodhat. Mondtam már, hogy teszek a reputációmra?

Mindezzel együtt feltámad bennük a részvét, vagy csak a hosszas szakmai gyakorlat, biztosítanak, hogy nem fog fájni (ezt már ismerjük) s kapok pár perc gondolkozási időt a folyosón, amíg a következő pácienst röntgenezik. Bizalmam nulla. Odakint mindenkit végigkérdezek, valóban nem fáj-e. Megnyugtatnak, nem, valóban nem fáj. Csak előtte kapok tizennyolc injekciót körbe az ínyembe és a szájpadlásomba. Lefognak, visszatartanak és visszatuszkolnak a műtőbe, közlik az dokival, hogy örömmel beleegyeztem. Így bízzon az ember idegenekben.

Mit mondjak? Az injekciók valóban nem szerepelnek a top10-es listámon, de utána tényleg nem fáj, pedig az orvos nagyon durva nevű eszközöket kér az asszisztenstől. Nem is tudom, hogy képes odaadni, mikor most a másik karját teszem épp nyomorékká. Kis híján kiakadó állkapocs, recsegés, vérfolyás, a doktor mind az öt-hat keze a számban, alig tudok beszélni közben, bár ezt nem is szorgalmazzák.

Kellő purgatóriumi előjátékkal megalapozva úgy vélem, most már elkezdhetné a lényeget. Sürgetésemre érthetetlen iróniával közli, hogy kész vagyunk. Már én is rájövök, mert a tampont gyömködi épp befelé az alma nagyságú résbe, ami keletkezett. Almát említettem? Inkább sárgadinnye méretű az az űr ott. A meggyötört asszisztens eközben kiszabadítja és gyakorlott mozdulatokkal visszailleszti a karját.

Harmadszorra a felállás is sikerül, majd rövid pihenő után a meggyötört asszisztens megkísérli elmagyarázni, mit szabad tennem és mit nem. Egy részére, úgy vélem, még emlékszem is. Valahogy hazajutok és keresek valami szívószálat, amin hátralévő éveimben keresztül ezentúl táplálkozhatom.

Hallomásból tudom, mások ennél rémesebb beavatkozáson is túlestek a szájukban, mégis, nekem sose legyen rosszabb, sőt, ilyen se. S most itt állok, még unokám sincs, de már hiányzik egy fogam.

Rand G. Fera 2015

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2016-02-19 10:33:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Rangifer (2016-02-19 10:10:10) üzenetére

Oda akartam írni, a szülést is, de meggondoltam magam. :-)
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
90
Időpont: 2016-02-19 10:10:10

válasz Selanne (2016-02-19 09:43:07) üzenetére
Valójában háborúskodnii is nektek kellene menni, sokkal jobban bírjátok a megpróbáltatásokat :)
Még szerencse, hogy a szülés eleve a ti reszortotok, különben már rég kihaltunk volna :)
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2016-02-19 09:43:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Már megelőztek itt lentebb, de vallom én magam is, hogy a férfiak egyik legnagyobb hőstette, a fogorvoshoz való, elmenetel. Egyébiránt, nem is akkora nagy dolog az, én pl. ha bármi kis izé szórakozik velem, már autó is ülök. Nem szeretek ám én sem odajárni, de azért megyek. :))

Szeretettel: Selanne
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2015-11-17 19:18:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Rangifer,
te egy hős vagy! :) Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
697
Időpont: 2015-11-16 20:49:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
szia Ida!
mitagadás, megborzongattál!!
szeretem a horrort, de ez azért több a soknál
csak az jutott szembe, mikor a bölcsességfogam vésték ki, a szájsebész-hentes vésőt illesztett oda, aztán at aszistense (egy tenyeres-talpas menyecske) gumikalapáccsal ütögette a véső másik felét.
mindegy, bocsánat, szószátyárkodtam.
lényeg, hogy túl vagyunk az egészen! :)
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2532
Időpont: 2015-11-16 17:27:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Rangifer!
:)
Lehet, hogy hiányzik egy fogad, de a szíved, az helyén van!
Üdvözletem!
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1465
Időpont: 2015-11-16 13:01:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Még maradt 31, oda se neki!
Az írásod tetszett!
Ágnes
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
90
Időpont: 2015-11-16 12:15:49

Szerintem is egy hős vagyok :D
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11977
Időpont: 2015-11-16 11:54:57

Kérlek, ne neheztelj érte, de remek írásod közben jót mulattam.
Megértem, s tudom, általában a fiúknak született élőlények reagálnak így, ha fogászatra szorulnak, kollégáim, ismerőseim, s családon belül is talán egyetlen férfilényt ismerek, akinek teljes alsó-felső fogsorát csinálták (mielőtt ki kellett szedni a néhány megmaradt fogát), aki türelemmel viselte végig az egész tortúrát, pedig másfél évig jártam vele a budapesti fogászati klinikára.
Ez a fiú az én fiam, aki örömmel jött velem mindig, s eltűrte a fogász mindenféle tevékenységét.
Igaz ami igaz, hogy mindenki, még én is csodálkoztam rajta.
Valóban jól tálaltad nekünk fogászati fájdalmaidat, s nem vagyok gonosz, végül megsajnáltalak.
Barátsággal: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5546
Időpont: 2015-11-16 10:14:23

:)))
Sose bánd azt az egy fogat... különben is, nő helyette másik... :)
Tapasztalatból tudom, nem élmény a fogorvosi székben ülni... viszont írásodat élmény volt olvasni. Tehát megérte! :)

Ida

Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4366
Időpont: 2015-11-15 19:47:51

Részletes, pontos leírás, magam is így élem meg ezeket az eseményeket. A többi "vendég" álnokságát is megtapasztaltam már.
Remek írás, nagy figyelemmel, és kellő empatikus fájdalommal olvastam.
aLéb
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2015-11-15 19:12:48

válasz Rangifer (2015-11-15 19:07:32) üzenetére
Szia!

Tudom, hogy az eset horrorisztikus, de jót szórakoztam rajta. Bocs! :) ...és nem csak azért, mert nem az én fogamról volt szó!

Nagyon tetszett! :)

Grat. Gyömbér
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
90
Időpont: 2015-11-15 19:07:32

válasz sailor (2015-11-15 18:43:55) üzenetére
Köszönöm :)
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3818
Időpont: 2015-11-15 18:43:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez is nagyon jó!

´Elötte insztruálom a rokonságot,mi a teendö,ha már nem térnék vissza többé´

NAGYON JÓ!

Gratulálok:sailor

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

aron bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A régi hegedű című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Fent és lent címmel a várólistára

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/7 címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/6 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/6 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/5 című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Nekem dalolt a nyár című alkotáshoz

aron bejegyzést írt a(z) immár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nincs évszak, csak fétis... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Októberi reggel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) immár című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)