HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44610

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2015-11-16

Találkozások, reakciók...

Vagy harminc évvel ezelőtti a történet. Mélyről tört fel bennem ez a régi élmény, valami aktualitás kapcsán.
A kisfiam még nem töltötte be a harmadik életévét, amikor a férjemnek Donji Milanovacra kellett utaznia egy hétre kongresszusra. November volt,láttam, nem nagy kedve van hozzá, azután egy hirtelen ötlettől vezérelve azt mondta:
- Gyertek ti is velem! Legalább kipihened magad, a gyereknek meg jól jön a levegőváltozás. - Hát így történt, hogy utaztunk mindannyian.

Festői volt a táj, ahol a kisváros elterült a szerb-román határon a Duna partján. Magas hegyek ölelték körül, a hotelt ahol megszálltunk, viszont gyönyörű park övezte, igazán elbűvölő kép tárult elénk. A szállásunk is nagyon rendben volt, az ellátás úgyszintén, de éreztem, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Hamar be is igazolódott. Kisfiam másnap belázasodott. Hörghurut, mandulagyulladás. Mit tehettem mást, orvoshoz vittem.
Az orvosi rendelőben egy néger doktorbácsi fogadott bennünket. Megrettentem, csak egy picinykét, önkéntelenül, de mindjárt erőt vettem magamon. Szerbül szólt, természetesen akcentussal, de érthetően. Én is elmondtam a panaszom. Mondta, hogy megvizsgálja a kicsit, és megnézi a torkát, de amint közeledett a nagy, fekete kezével a gyerek rémülten bújt hozzám egyre közelebb, hátat fordítva az orvosnak, éreztem, mindjárt sírva fakad.
Kértem egy percet, hogy megnyugtassam a gyereket. Mondtam, hogy mi magyarok vagyunk és a kicsi csak azt érti. Megértően bólogatott.
Kisfiam nagyon értelmes gyerek volt, röviden vázoltam neki a helyzetet, mondtam, megvizsgálja a doktorbácsi, nem fogja bántani, csak bátran mutassa a torkát.
A gyerek bólogatott, azután odaállt az orvos elé és nagyra tátotta a száját. A doktor egy pillanatra zavarba jött (mintha nem ehhez lenne szokva), azután gyorsan leguggolt hozzá, hogy meg tudja nézni a torkát, majd megtapogatta a nyakát.
- Igen duzzadtak a mandulái... - mondta, majd megsimogatta a gyerek fejét. Különös, fura érzés volt látni a kis szöszi fejen azt a hatalmas fekete kezet...
Azután meghallgatta gondosan a hátát, majd a mellkasát, s amíg ő felírta a gyógyszereket, addig én felöltöztettem a gyereket. Közben még felvilágosított, hogy milyen gyógyszereket írt fel, miből mennyit, és hogyan adagoljam a kicsinek.
Azután váratlanul megkérdezte, hogyan mondják azt magyarul, hogy zdravo? Majd nyújtotta fekete tenyerét a kis srác felé, a nevén szólította és azt mondta: szia.
A gyerek előbb rám nézett, majd beletette apró kezecskéjét a hatalmas tenyérbe, úgy mondta:
- Szia, doktorbácsi! - Persze, nekem tolmácsolnom kellett az orvos felé, mit mondott a gyerek. Hirtelen felnevetett, majd felkapta az a nagy darab ember a kisfiamat és magasra emelte. Közben villogtatta hófehér fogsorát, a gyerek viszont fentről nézett le rá és önfeledten kacagott. Amikor velem is kezet fogott, láttam, könny csillogott a szemében.
Az asszisztensnő kikísért bennünket a váróba, hogy beszólítsa a következőt, de a váró üres volt. Miközben feladtam a gyerekre a kabátot, sapkát, annak ellenére, hogy egymással eddig szót sem váltottunk, ő megköszönte, hogy oda hozott a sorsunk, mert ritkán van ilyen sikerélménye a doktor úrnak. Azt mondta, hogy van olyan, aki tuszkolja be a gyerekét előre az ajtón, majd mikor meglátja a néger orvost, visszaráncigálja, sarkon fordul, mondván, inkább keres mást.

Kisfiam odahaza a nagymamának a következőképpen újságolta a történteket.
- Nagymama, képzeld van egy barátom... Mama, hol is voltunk? - kérdezte hozzám futva, majd vissza - ott Donyi... nem tudom micsodán...
- Igazán? Volt játszótársad, összeismerkedtél valakivel?
- Nem, hanem megbetegedtem, és a mama orvoshoz vitt... Képzeld a doktorbácsi néger volt... úgy megijedtem tőle, olyan nagy fekete keze volt... de a mama mondta, hogy ne féljek, nem fog bántani, csak meg akar gyógyítani... és tényleg nem bántott... aztán kezet fogtunk, meg felemelt magasra és azt mondta, szia. Ő az én barátom, majd máskor is elmegyünk hozzá...

Napjainkban nap mint nap hallunk a menekültekről. Mindenfélét. A hírek, vélemények, reakciók tárháza igen sokrétű. Ennek kapcsán jutott eszembe a fenti történet. Emberek vagyunk, sokan, sokfélék. Mindegy, hogy fehérek, feketék, akármilyenszínűek, csak arról az egyről ne feledkezzünk meg, hogy emberek vagyunk, és emberek maradjunk mindenáron.

2015. szeptember

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-12-18 20:29:03

válasz T. Pandur Judit (2015-12-17 18:21:14) üzenetére

Kedves Judit!

Számítottam rá, hogy a gyerek meg fog ijedni, hiszen először látott fekete embert. Aztán később volt az oviban egy néger kisfiú a csoportban. Az anyuka fehér, szőke nő volt, az apuka meg az a nagyon fekete, göndör hajú néger, A kisfiú csodaszép volt.
Akkor meg is kérdezte a kisfiam: a Robit az apukája szülte? Nyilván megtárgyalták ott a csoporttársak, és hát ezt szűrték le belőle. :)
Köszönöm, hogy erre is rátaláltál.

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-12-18 20:20:58

válasz sailor (2015-12-14 12:19:37) üzenetére

Jaj, nem kell ám elnézést kérned, hiszen nem történt semmi. Én nem értettem azonnal, de persze megtéveszthetett a cím, és egyáltalán nem baj, hogy ide írtad. Bárkivel megtörténhet ilyesmi, sőt még ennél cifrábbak is... :)

Köszönöm szeretettel
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4360
Időpont: 2015-12-17 18:21:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Bizony így van ez, amikor minden "túl tökéletesnek" látszik, akkor becsap a mennykő, valamilyen nem várt baj formájában! Nálunk is általában a nyaralásra időzítették a gyerekek a betegségeket.
Még szerencse, hogy amilyen gyorsan megbetegszenek a gyerekek, olyan gyorsan fel is épülnek.
Arab orvossal már találkoztam, jól beszélt magyarul, csak néha nem értettem amit mondott - biztosan itt tanult nálunk. Néger orvossal még nem találkoztam. Kicsit elgondolkodtam, hogy az én gyerekeim mit szóltak volna egy néger orvoshoz, amikor kicsik voltak... Valószínűleg meglepődtek volna, mint a Te kisfiad.
Aranyos írás, jó volt olvasni. :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2015-12-14 12:19:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Elnézést!
Igen ott voltam,aztán áztjöttem ide,
aztán tennem kellett egyet mást
és ide jött!

Szeretettel:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-12-13 13:23:20

válasz sailor (2015-12-12 19:53:34) üzenetére

Kedves sailor!

Azt hiszem elvétetted a házszámot. Ugyanis az említett írásom a prózák között van kicsit lejjebb. De nincs semmi baj, hogy ide írtad. Igen találó a megállapításod. Egy osztálytalálkozón valóban az élet fényképét látjuk, egészen gyerekkortól a már idősödő korig.
Egyszerre él múlt és jelen. Rendkívüli élményt nyújt.
Köszönöm a találó és kedves sorokat, és azt, hogy olvastál.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-12-13 13:15:22

válasz Zagyvapart (2015-12-12 09:39:25) üzenetére

Köszönöm szépen, kedves Zagyvapart.
Példát vehetnének a politikusok mondjuk Merkelről is (csak hogy ne egy kisfiúról kelljen), de ők csak mennek a saját önző fejük után.
Örülök, hogy ezt is olvastad, és annak is, hogy tetszett.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2015-12-12 19:53:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Osztálytalálkozók felevenítik a múltat!
Egy egész más kép jön,az élet ´fényképe-ét
látjuk,jelen fényképünket!

Igazolásainkat az igazi élethez!

Szeretettel.sailor
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1533
Időpont: 2015-12-12 09:39:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

A történet nem csak, szép, és aranyos, hanem nagyon tanulságos is, sőt még aktuális is.
Bizony sok politikus példát vehetne a kisfiadról, ami az elfogadást, és a toleranciát illeti.
Nagyon tetszett a jegyzeted, gratulálok.
Szeretettel: Zagyvapart
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-12-02 16:53:56

Köszönöm szavaidat, Marica kedves.
Örültem a reakciódnak. Köszönöm.
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-11-22 19:31:04

válasz Susanne (2015-11-22 14:38:57) üzenetére

Drága Zsu, köszönöm, hogy olvasol, s érzem, hogy már javulsz, hisz soraidból látom a mosolyod is. :) Köszönöm kedves szavaid és továbbra is vigyázz magadra.
Gyógyulj meg mielőbb. :)

Ölellek szeretettel
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2015-11-22 14:38:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon jó írás drága Idám !
Olvastam, csak akkor még írni nem nagyon tudtam hozzá.
Szeretettel olvastalak. Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-11-19 19:51:51

válasz Ylen Morisot (2015-11-18 20:42:08) üzenetére

Ylen drága, Te már csak ismered a gyerekeket! :)
Az a fantasztikus, hogy a gyűlöletnek még az írmagja sincs bennük... csak azt nem értem, mikor és honnan lesz mégis a későbbi életükben?...
köszönöm, hogy itt voltál.

Szeretettel ölellek!
Ida

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-11-19 19:47:12

válasz sailor (2015-11-18 20:09:56) üzenetére

Igen, talán igazad van, de bizonyára magunknak is tennünk kell érte.

Előfordul, hogy a hozzászólás önálló életre kel, s elküldi magát mielőtt befejeztük volna. :)
Mindkét hozzászólásodat köszönöm, és értékelem a javítást. :)

Szeretettel
Ida
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1573
Időpont: 2015-11-18 20:42:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
A gyerekek olyan csodálatosak! Rácsodálkoznak tőlük eltérő emberekre, de nem ítélkeznek. Nagyon jól látják, kiben mi van ott belül.
Ölelésem:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2015-11-18 20:10:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
elnézést
arra utalnak
akartam!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2015-11-18 20:09:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Ma,mikor ezer hír jön össze és szinte lehetetlen
kibogozni ´kinek van´igaza...
léteznek a háttérben események,melyek arra utal:

SOK DOLOG MEGOLDÓDIK MAGÁTÓL



Szeretettel:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-11-18 16:24:19

folyt.
Megbetegedtél... folytattam, ő viszont rákérdezett: Csak nem ott volt az a néger doktorbácsi? Hihetetlen, hogy emlékszik rá!
Köszönöm, hogy itt voltál!

Ölellek szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-11-18 16:21:49

válasz efmatild (2015-11-17 15:16:06) üzenetére
Kedves Matild!
Akkor még valóban ritkaságszámba ment, hogy fekete embereket foglalkoztattak nálunk. Diákokat talán többet láthattunk a nagyvárosok utcáin, de közvetlen találkozásra nem igen adódott alkalom. Odahaza a gyermekorvos is magyar volt, a gyerek őt már megszokta, de valószínűnek tartom, hogy ő nem is látott előbb néger embert. Tudod, magam is elgondolkodtam utána, mitől rettentem meg első pillanatban? Azután rájöttem, hogy az a kérdés tevődött fel bennem, a másodperc tört része alatt, hogy vajon, hogyan fogom magam megértetni vele? Az eszembe sem jutott, hogy ha ő itt rendelhet, akkor valamilyen szinten a nyelvet is beszélnie kell. :) Végül minden jól végződött. :)
Tudod mi a legérdekesebb? Megkérdeztem fiamat legutóbb, amikor itthon járt, hogy emlékszik-e Donji Milanovacra?, vagy a Hotel Lepenski Vir-re? Csak ingatta a fejét. folytatom...
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
356
Időpont: 2015-11-17 15:16:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Ismét egy elgondolkodtató, tanulságos történeted olvashattam Tőled. Ha minden édesanya/szülő így nevelné gyermekét, mennyivel más lenne a világ! Nagyon egyet értek, hogy ne a bőr színét, hanem az "ember"-t lássuk a másikban.
35 évvel ezelőtt nekem is volt egy hasonló élményem. Kislányom másfél éves volt, és kificamította a kezét. Bevittem az ügyeletre, és egy néger orvos tette helyre a kezét. Egy pillanatig sem ijedtem meg, hogy "jaj, most mi is lesz" egy néger orvos gyógyítja meg a gyerekem? Megjegyzem, azóta már több néger és arab származású orvos dolgozik a kórházban.
Sok szeretettel olvastalak és ölellek! Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-11-16 20:12:35

válasz Finta Kata (2015-11-16 17:48:15) üzenetére

Köszönöm szépen, a kedves szavakat, drága Kata!
Örülök, hogy Te is így gondolod.

Ölellek szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-11-16 20:06:06

válasz eferesz (2015-11-16 12:53:34) üzenetére

Igen, a legfontosabb, embernek maradni...
Köszönöm szépen megfogalmazott hozzászólásod, kedves Szabolcs.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2015-11-16 17:48:15

Megható, ahogyan leírtad a történetet. Bár így gondolkodna mindenki: Emberek vagyunk mind, akár feketék, sárgák, vagy fehérek, mindegy, csak arról ne feledkezzünk meg soha, hogy mindig emberek maradjunk. Kedves Ica, ez az igaz beszéd, szívemhez szólt. Örömmel olvastam: Kata
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2253
Időpont: 2015-11-16 12:53:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Ez a legfontosabb!
Köszönöm szépen, hogy olvashattam az emberi szív hangját!
Szeretettel: Szabolcs

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerelem alagutja alatt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Táborozás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Hívogat a tó címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Vérvörös pipacs címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hullámzás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/9 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Gyóni Géza: Mementó / Memento című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) kis pimasz című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Autentikus című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyolckezes (Szonett-csokor) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)