Az átlag ember életében a rádió és televízió egyfajta ablak a külvilág felé. Az ott kapott információk részben vagy egészben beépülnek a tudatba, és hol jó, hol rossz irányba, de befolyással bírnak a cselekedeteikre. Az elektronikus média mellett az írott sajtó szerepe sem elhanyagolható, hiszen, ha csak a földalatti megállókban ingyenesen kapható újság, valamint a postaládákba tonnaszám bedobált ilyen-olyan kiadványok által kínált adathalmaz információtartalmát vesszük górcső alá, már ez is figyelemreméltó manipuláció lehet a befolyásolható, hiszékeny elmék számára.
Mi is az én meglátásom? Tehát, az, hogy a hírekben mit hall, vagy lát az ember az egy dolog. A baj ott kezdődik, amikor gondolkozás nélkül fogadjuk be magunkba az információt, mely meglehet, kis elmélkedést követően egészen más megvilágításba hozza azt az adathalmazt, melyet elsőre feltétel nélkül akartunk magunkba fogadni.
Az esti hírözön depresszióba taszító mondanivalója akár egész társadalmi csoportok mindennapjait teheti tönkre, hisz azt halljuk, hogy milyen rossz, meg drágul, meg ... Egy pozitív hír nincs! Megölték, felborult, kigyulladt, drágult... nem sorolom, mert ismeri mindenki a folytatást.
Ezek a negatív hullámok, melyek az elalvásunk (vagyis azon idő előtt érnek bennünket, mely a gondtalan pihenésre kéne fordítani) előtt kapunk több dózisban, arra alkalmas, hogy elkezdjünk mérgelődni, agyalni, számolni stb. Pedig már többször bebizonyosodott számomra, hogy nem eszik olyan forrón a kását, valamint a magyar ember találékony, és mindig lesz valahogy!
Mondanom sem kell, ez a negatív hatás, mely beívódik az emberekbe később depresszióba is torkollhat, majd ezután, láncszerűen következnek a súlyosabbnál súlyosabb megbetegedések, melyeknek az okai sok esetben pszichés gondokban keresendők. Az emberekben (tisztelet a kivételnek) mély elkeseredés uralkodik a jelent és a jövőt illetően, pedig menekülni csak előre szabad, visszafelé sosem. El kéne jutni oda, hogy zárjuk le a múltat, tiszteljük annak történéseit, és kezdjünk éretten azon gondolkozni, hogy mi lesz holnap. A holnap, mely a gyermekeink, s unokáink világa lesz.
Nem gondolom, hogy ez a gondolati önállósulás, objektivitás pár év alatt végbe mehet, de ha már azt elérjük hogy rájöjjenek az emberek, a pár száz forintos virsli gagyi voltán, már elértünk valamit! Nem beszélek a reklámújságok vásárlócsalogató aurájáról, de ideje volna leszámolni a - ha már itt vagyok, veszek még ezt is, meg azt is- gondolkozással. A felére nincs otthon szükség, de megveszik. A rosszabb eset azaz, amikor azért vásárolnak valami meg mert a szomszédnak is van. Vegye ezt, mert ez jobb, meg olcsóbb, meg akció, meg...
És akkor a papa reggel felkel és kimegy a kamrába lecsavarni pár kiló narancsot. Megzavarják és kipótolja dobozossal, ami ugyan olyan jó, mint a frissen facsart.
Üzenném a reklám készítőjének, hogy soha többet nem ihat frissen facsar gyümölcslevet, csak ipari porokból és mű alkatrészekből összeállított löttyöt! Ja és gondolkozzon el, hogy mennyire etikus így palira venni az embereket!