HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49220

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Balog MariannaFeltöltés dátuma: 2015-11-17

Elejtett olajág

Kínos ez a csend, már-már vészjósló. A függöny mögül nézem egyre zsugorodó alakodat, amint egyenletes léptekkel távolodsz az utcán. Bal kezemmel félrehúzom a függönyt, a jobbal szélesre tárom az ablakot. Derekam hozzátapad az ablakpárkányhoz, ahogy lábujjhegyre állva áthajolok rajta, hogy jobban lássalak. Már messze jársz. Még pár másodperc, és teljesen eltűnsz a szemem elől. Kiáltásom belehasít az éjszakába. Megállsz. Csak egy másodpercig habozol, mielőtt megfordulsz. Nem látom a szemed, és te sem az enyémet; tulajdonképpen az arcodat sem látom, és egyáltalán semmidet sem, csupán a körvonalaid.
"Ne haragudj, nagyon bután viselkedtem; egy kissé elvetettem a sulykot. Nem kellett volna így felkapnom a vizet. Nem vagyunk egyformák. Én megértelek téged is, de szeretném, ha te is megértenél engem. Nem válaszolhatunk erőszakkal az erőszakra, mert akkor sosem lesz vége. Érted? Soha! A gyűlölet gyűlöletet szül. Tudod, milyen vagyok: az én fegyverem a szeretet. És akkor idehozod nekem ezt a... mordályt. A lakásomba. Az otthonomba, ami a béke szigete. Tudok én magamra vigyázni, és különben is, hidd el, engem senki sem akar bántani, hiszen én sem ártok soha, senkinek. Gyere vissza, kérlek! Beszéljük meg!"
Vagy tényleg működik a telepátia, vagy csak te is megenyhültél már - elindulsz visszafelé. Először tétován, lassú léptekkel, azután egyre gyorsabban közeledsz. Az utolsó métereken már az arcodat is látom, még egy-két másodperc, és a szemedbe is belenézhetek innen, az első emeletről. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy lerohanok hozzád a kapualjba, de a büszkeségem meggyőz: "Maradj!" Jó, akkor megvárlak itt fent. Felemeled a kezed, kinyújtott mutatóujjadat ráhelyezed a kapunyitó kód első számjegyét takaró gombra. Mielőtt megnyomhatnád, két feketemaszkos alak bukkan elő a semmiből; az egyik kést szorít a nyakadhoz, a másik letépi a karórádat, és már forgatja is ki a zsebeidet, értékek után kutatva. Kiáltanék, de nem tudok. Lábaim maguktól indulnak a bejárati ajtó felé, kezem automatikusan nyúl a kilincs után. Kézbe veszem a fegyvert, amit alig negyedórája hajítottam utánad a lépcsőházba, miután kidobtalak a lakásomból. Szinte önkívületi állapotban térek vissza az ablakhoz. Becsukom a szemem, nem merem kinyitni. Látlak magam előtt, átvágott torokkal, kirabolva, vérbe fagyva. Az elemi ösztön erősebb nálam, kipattan a szemem, áthajolok az ablakpárkányon. A két sötét alakkal viaskodsz éppen. Jó erőben vagy, de az egyiknél kés van, a másik éppen egy pisztolyt ránt elő. Félek. Soha nem volt még fegyver a kezemben, egyetlen alkalmat kivéve, de akkor sem jeleskedtem a célba lövésben - egy céllövöldében. Az elveimre gondolok, a szeretetre, a békére és arra, hogy az erőszak erőszakot szül... De nincs időm a további eszmefuttatásra: az egyik támadó hasba szúr, te összeesel. Célzok. Lövök. A másik gazfickót találom el, a golyó a vádlijába fúródik. Üvöltve esik össze, fegyvere hangosan koppan a kövön, ahogy a földre ejti, miközben kezével automatikusan a lábához kap. A késelő káromkodva felnéz. Célba veszem, elszalad. Lerohanok a lépcsőn. Akkora erővel tépem fel a kaput, hogy majdnem képen talál, ahogy a falról visszacsapódik. Közvetlenül előttem fekszel a járdán. Még élsz. Belerúgok a feketemaszkos sérült lábába, mire az az egyik kezével, sűrű szitkozódások közepette, elkapja a bokámat, a másikkal a pisztolya után nyúl. Halántékon vágom a könyökömmel, elterül. Nem kizárt, hogy végleg. Előveszem a mobilomat, mentőt akarok hívni, de valaki megelőzött: megérkezik az első rendőrautó, majd befut egy rohammentő is. Lehajolok hozzád, tudom, hogy megmaradsz, látom a szemedben az életet. Hangosan felnevetek. Látom rajtad, hogy a legszívesebben te is ezt tennéd, de visszatart a fájdalom; két tenyereddel a hasadat szorítod, kezeid alól vér szivárog. A mentőorvos szakavatott mozdulatait látva lassan megnyugszom. Rendőrök lepik el a környéket. A mentőautó szirénázva elindul veled, én maradok. Személyleírást adok az elkövetőről; üdvös lenne, ha a rendőrök még forrónyomon elindulhatnának. Az egyik autóból "Police" feliratú hámba öltöztetett rendőrkutya ugrik ki, kétlábú társa a bűncselekmény helyszínéhez vezeti. A belga juhász orra a földhöz tapad, úgy indul el abba az irányba, amerre a támadó elmenekült. Szagot fogott.

Elfordítom a kulcsot a zárban, és szélesre tárom az ajtót. Lassan, óvatosan lépkedsz előttem. "Nagyon fáj?" - kérdezem. Legyintesz: "Csak húzódik a varrat." A szoba közepén megtorpansz, a falat bámulod, a kanapé felett. Az ismerős kép helyén vadászpuska lóg. Az olajágat csőrében tartó galambot ábrázoló festmény a kanapé mögött pihen, "arccal" a fal felé fordítva. Kérdőn nézel rám. "Változnak az idők." - felelem néma kérdésedre. Az asztalon boríték hever, benne idézés. Nekem szól: a gyanúsítottnak.

2015. november 16-17.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2016-05-29 18:21:14

válasz Kate Chrysso (2016-05-03 17:56:03) üzenetére
Kedves Kate!
Köszönöm, hogy elolvastad rövid szösszenetemet, és örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Marianna
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2016-05-03 17:56:03

Szia Marianna! Tetszett az írás, és szerintem úgy jó, ahogy van. Az hogy nincs szétszabdalva a gyorsabb olvasást, a sodrást, a lendületet eredményezi. Az hogy két részre van szedve, megint csak így jó, hiszen a két rész más-más időpontot jelöl, közte eltelt valamennyi idő. Ami pedig a végét illeti, hát az bizony tipikus. A mai magyar bűnüldözés jellemzően a bűnöst védi és az áldozatot vádolja.
Kate
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2015-11-20 23:34:11

válasz eferesz (2015-11-20 22:35:06) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Köszönöm, hogy itt jártál, és külön köszönöm a kedves szavakat és az értékelést.
Szeretettel: Marianna
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2752
Időpont: 2015-11-20 22:35:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marianna!
Jó, hogy itt jártam, és azt kell, hogy mondjam, bárcsak ne kellett volna megírnod ezt a történetet, de itt van, köszönet érte.
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2015-11-20 19:42:29

válasz oroszlán (2015-11-20 11:13:58) üzenetére
Kedves Ica!
Egy, a napokban történt, nagyobb horderejű esemény ihlette az írásomat, és valójában egészen más köntösbe csomagolva terveztem kiadni magamból azt, ami kikívánkozott; végül ez lett belőle. Egy kicsit változtattam azon a történeten, amit eredetileg terveztem megírni, de így is tudja, érti a lényeget az, aki nyitott szemmel jár, és olvassa ezt a kis szösszenetet.
Köszönöm kedves szavaid, és külön köszönöm a szavazatodat!
Szeretettel: Marianna
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7916
Időpont: 2015-11-20 11:13:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Remek írás az aktualitásról!
Szeretettel: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2015-11-20 10:27:51

Kedves Marica!
Köszönöm az értékelést!
Szeretettel: Marianna
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2015-11-20 10:26:49

válasz Kőműves Ida (2015-11-19 19:36:09) üzenetére
Kedves Ida!
Köszönöm a kedves szavakat. A szöveget szándékosan osztottam csupán két "részre", ami az olvasás folyamatának szempontjából valóban nem üdvös, de ez számomra így "kerek".
Köszönöm, hogy olvastad az írásomat.
Szeretettel: Marianna
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6109
Időpont: 2015-11-19 19:36:09


Az idők változnak, sajnos sosem jó irányba, de azt nem szeretném, ha a festmények helyére ezután puskák kerülnének...
Jó az írásod, Mariann kedves, és a cím is nagyon találó. Értékelném, ha kissé szellősebbre tördelnéd a szöveget, az olvashatóság könnyebbsége miatt.

Üdvözöllek szeretettel!
Ida

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

történetmesélő alkotást töltött fel A hóember álma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Ennyi volt címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)