HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47744

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: Peter F. WolfFeltöltés dátuma: 2015-11-18

A Krahlen utolsó lehelete

8241.

A sötétség kezdetének éve, Krahlen zsibongó bolygóján.

Az itt élő értelmes faj mára felelőtlen és önös érdekek által vezérelté vált.
Az évszázadok alatt kiforrott tudomány, igaz megkönnyíti a bolygó istent játszó apró lényeinek az életét, de a precíz részletek nem mindig rejtik magukban az igazán fontos dolgokat. A fejlődő technológia teljesen elvakította a köztudatot, egy irányba terelve az erre alkalmasokat. Voltak ugyan köztük páran, akik megpróbáltak tisztán, valós tényeket közölve baljós jövendöléseiket kiáltani rájuk, csekély hangjuk azonban mit sem ért fel ahhoz, hogy áttörje magát a sűrű városok zsibongó moraján. Temérdek nemzet, oly sok, oly különböző kultúra, mégis mind egyazon sors felé közeledtek. Az energia fogytán, a szinte élhettelenné zsákmányolt, elhanyagolt felszín szó szerint haldoklott. Mindent elárasztó hulladék takarta a bolygó kihasználatlan területeit.

Túlontúl sok, már túl nehéz, túl sűrű volt ahhoz, hogy kezelni tudják. Az üreges hegységek gyomrai idővel megteltek, az óceánok mérgező vize elpusztított mindent, mit egykor önmagában nevelt. A megborult körforgás keserű következményeiben majd minden megmaradt élőlény kíméletlen haraggal küzdött a túlélésért. A falkákba tömörült lények idővel egymást kezdték iratni. Később, a leghatalmasabb faj, a végítélet igazi okozói, a hierarchia csúcsára törve vérengző fenevadként bitorolták el a hatalmat. A fennmaradó nyersanyagok, s később a maradék élelem tulajdonosai felsőbbrendű hatalmat gyakorolva magasodtak mások fölé. Az elmúlástól való félelemtől hajtva, rég elfeledett érzelmek születtek, s kitört a végső kegyetlen háború. A sebesen kovácsolt fegyvereik oly hatalommal bírtak, hogy azt még felfogni sem volt elég idő. Nem volt már mit óvni, hisz egyedül maradtak egy életre képtelen, haldokló világban.

Voltak, akik kétségbeesetten próbáltak menekülni, pedig jól tudták, már nincs hová. Hiába ismertek végtelen távolságban keringő galaxisokat, a Krahlenen kívül nem találtak egyetlen, életre alkalmas bolygót sem. Pedig oly sokáig bíztak. Évzázadokon, sőt évezredeken keresztül csak bízva kutatták a végeláthatatlan távolságot, hogy új otthont találjanak kihasznált, haldokló világuk helyett. Mégis mennyivel, ó mennyivel egyszerűbb lett volna megóvni mindazt, ami már a kezdetektől fogva adott volt? Pedig ők mindvégig tudták. Bőséges noma maradt az előttük itt élő fajoknak, e korábban élettől zsibongó környezetben. Tudtak a régmúltban élő gigászi lényekről, majd a sok ezer évvel később felbukkanó nagytermetű elődeik birodalmáról.

A letűnt korból maradt leleteik hatalmas sebességgel lendítette őket koruk hajnalán. A mintegy százezer éves feljegyzések megtanították őket, hogyan használják fel elődeik tudását. Többek és fejlettebbek lettek, mint elhalványult emlékű elődeik. Most azonban ők is ugyanott tartanak. Pontosan ugyanott. Csupán néhány lépésnyire járnak a vég kezdetétől. Nem volt már kiút. Megjósolhatatlan volt, hogy napok, órák, vagy csak percek vannak-e még hátra. Kínkeservesen harcoltak minden pillanatukban, amit még életben tölthettek e ráncos bolygó elhalt felszínén. Ekkor, mikor már csupán egy maréknyi élet pulzált beteges ritmusban, a bolygó döntött. Ily sokáig még sosem halasztotta, de a mérhetetlen idő múlásával egyre fáradtabbá, elkeseredettebbé vált. Megrázta magát harmadszor is, egy lendülettel vetvén véget minden kínnak és szenvedésnek.

Vérző szíve forrón lüktető folyamai elöntötték a felszínt, maga alá temetve égig érő hegyeit és mélységes völgyeit egyaránt. Az elképzelhetetlen mennyiségű láva a pillanat tört része alatt, sisteregve párologtatta el az összes felszíni vizet. Eztán áttörhetetlen paplanná szilárdulva temetett maga alá mindent, ami egykoron élettől virágzó felszín volt. A forró gőz a levegőbe emelkedett, és elzárta a bolygót a nap fénye elől. A takaró alatti elesett világ, oly erővel nézett szembe, melynek kénytelen volt behódolni. Sisteregve, semmivé olvadva vált eggyé, a mélyben forrongó áradattal. A magányos, szomorú dühében kavargó bolygóra újra beköszöntött a gyász időszaka...

Több! Lényegesen több helyük és jóval több idejük volt. Mégis pontosan oda, ugyan arra a sorsra jutottak, mint óriásoknak képzelt elődeik. Az emberek.

2013. 11. 24. Párizs

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Menedékül címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 4. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel T e m e t n e k címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

Deák Éva alkotást töltött fel Kellevélbe csavart gombócok. címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 1.rész című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 7. címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Cicafül című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 5. című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság címmel a várólistára

Kőműves Ida alkotást töltött fel Nyírfák alatt címmel

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)