Zöld mező fölött a szél zenélt,
a papírsárkány életre kélt.

A férfi karja megfeszült,
mikor a sárkány repült, repült...

A férfi karja remegett
a sárkány messzebb merészkedett...

A férfi karja lerogyott,
a sárkány széttépte a madzagot!

Szabadon szállt, szállt fel az égig a
vörös-narancs-sárga-zöldtől a kékig...

Élvezte, hogy mindent tehet,
nincs a kötél, s ki a végén remeg...

De jött az érzés: valami hiányzik!
Nincsen kötődés, nincs aki "irányít"!

Holt hold-kőzetként zuhant a mélybe,
tüskés bozót, ág, szikla tépte.

Repülni többé nem tudott...
...bús férfi talált egy szétzilált papírkupacot.