Az Őszi Erdő

Az őszi erdőt járva, újra rád találtam,
Minden fában, benne láttam vágyam!
Leülve egy padon,
A hulló leveleket, lassan számolom!

Mint könnyeimmel teszem,
Mikor nem vagy velem!
Sorra veszem,
A hulló leveleket!

Az egyikben látom, nevető arcodat,
A másikban érzem, fájó bánatodat!
Felkapott a szél egy hulló levelet,
Elkapott az élet, így nem lehettél velem!

A síró őszi szél, sirat bennünket,
Hogy életünket, nem együtt kezdtük el!
Itt ülök a padon, csak reád várok,
Tőled, szerelmemtől, soha el nem válok!

Hiba váltja fel, az őszt a hideg tél,
Szívemben szerelmed örökké benne él!
Milyen jó nézni a hulló levelet,
Megint itt ülsz Kedves, a padon én velem!