HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46819

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2015-12-09

Mese Mannikáról és Pilinkóról

Induljunk el messze, messze, mesék szárnyán repülve. Megérkezünk meseföldre, Meseország közepébe. Kezdődjék el hát a mese!

- De szépen dalolsz madárkám!- lelkendezett Mannika királykisasszony. Olyan boldog vagyok, mikor fütyürészel! Ilyenkor szebbnek érzem a világot, elfelejtem a bánatomat. Tudod kedves madárkám, mióta szüleim meghaltak, nagyon egyedül vagyok. Hiába van pénzem, gazdagságom, őket semmi sem tudja pótolni.
A madárka hevesen csapkodni kezdett szárnyaival.
- Jó, jó, sokan szeretnek, ezt érzem. Egyre többen érdeklődnek és feleségül kérnek, hisz hamarosan nagykorú leszek, döntenem kell. De vajon engem vagy a pénzemet akarják? Ugye kedves kis madárkám segítesz! Ha olyan kérő jön hozzám, aki tiszta szívvel közeledik felém és valóban én érdeklem, adj jelt! Fakadj dalra, s akkor tudom, hogy ő lesz az igazi!

A kis kék szajkó trillázva adta beleegyezését Mannikának. Kék tollruháját eligazgatta. Visszarepült az aranykalitkájába, elbóbiskolt.

Ezt a beszélgetést kihallgatta Mannika egyik szolgálója. Ő egy hete dolgozott a palotában. A gonosz Turbolya herceg küldte, hogy kémkedjen neki. Ő akarta mindenáron elnyerni a királykisasszony kezét. Na, nem azért, mert annyira tetszett neki, hanem, mert a vagyonára fájt a foga. Ő ugyanis elszegényedett, mert a szomszéd királlyal folyton tivornyázott, kártyázott, kockázott. Egy borgőzös éjjel eljátszotta a várát, földjét, állatait. Hamarosan át kell adnia Bergengóc királynak mindenét. Azt tudta, mikor Mannika nagykorú lesz, a törvények szerint férjet kell választania. Ha ő lenne a jelölt, minden problémáját megoldódna.

Szaladt is a szolga, hogy értesítse Turbolya herceget. Fogott egy galambot és levélkéjét a lábára erősítette.

Ezalatt egy másik kastélyban Mannika képét nézegette Mikó királyfi. Amikor a hírnökök hírét vitték a környező városokba, palotákba, hogy férjet keres a kis királylány és meglátta róla a képet, szívében valami furcsát érzett. Tudta, hogy ő az igazi. Elhatározta, hogy szerencsét próbál.
Felöltözött a legszebb ruhájába, díszes kardot kötött oldalára. Egy dalt énekelt a tükör előtt, arra gondolt, talán ezzel elnyerheti a lány szívét.

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egy palota,
ottan éldegélt, a szép Mannika.
Kedvenc madara, a kék kis szajkója.
Mikor megláttalak,
szívem hevesebben dobogott,
jól megleszünk, ha te is akarod.

Ezt a kis dalt dúdolva ült fel a lovára és elindult.

Eközben Turbolya herceg megkapta az üzenetet. Gonosz tervet forralt, hogy megszerezze a lány kezét. Szaladt a még gonoszabb varázsló barátjához, hogy a segítségét kérje.

- Kedves Bergengóc barátom! Segítened kell! Nem leszek hálátlan! Ha a tervem sikerül, akkor bármit kérhetsz!
Elmesélte mi járatban van. Bergengóc bólogatott s így szólt:
- Már tudom is mit kérek! Enyém lesz a madárka, meg némi pénzecske is- dörzsölte összeaszott kezeit. A hatalmas köves gyűrűje csak úgy csillogott- villogott göcsörtös ujján.
Ezt a kotyvalékot kell megitatni azzal a szolgával, aki a madarat őrzi. Ettől elkábul, álomba merül. Készítek egy ugyanolyan madárkát, mint ami a palotában van. Ki kell cserélni, az eredetit pedig nekem leszállítani. A pénz ráér később.
Odalépett a varázsgömbjéhez, megdörzsölte és valamit motyogott hozzá. Hát uram fia, a varázsgömbben megjelent a kis szajkó képe. Épp trillázott a kalitkájában. Elővette Bergengóc a bűbájoló gépét és azzal egy képet készített a madárról.
- Na, kezdődhet is munka! De most ne zavarj, amíg a varázsitalt és a másolatot elkészítem! Gyere vissza három nap múlva.
- Rendben- válaszolta Turbolya. De kész legyél, mert az nap lesz a születésnapi bál, akkor választ férjet Mannika.
- Ne aggódj, úgy fog fütyülni ez a madár, amikor téged meglát, hogy a királylány csak téged választ, senki mást.
Mormolni kezdte varázsigéjét:

Varázsolni jaj de jó,
kezdődjék az akció!
Varázsital pricc és prucc,
ettől majd jól elaludsz!

Beleteszek minden jót,
mákonyt és egy kis varázsbogyót.

Az elkészült katyvaszt egy üvegcsébe töltötte. Nekiállt a madárka elkészítésének. Jó alaposan, és sokáig nézte a képet.
Elővette varázsszerszámait. Fúrt, faragott, kalapált. Majd amikor elkészült a madárka, varázsspriccet kellett még készítenie.
- Ha ezzel bepermetezik, életre kel, senki sem tudja megkülönböztetni az igazitól!- vihogott az álnok varázsló.

Eltelt a három nap. Megérkezett Turbolya herceg. A varázs katyvaszt és a hamisított madarat ügyesen becsempészte a palotában lévő szolgájának, ő maga pedig beállt a kérők sorába, épp Misa királyfi mögé.

Eljött a várva várt nap. Mannika a szobájában szépítkezett. A kis madárkája a díszes kalitkájában a másik szobában tollászkodott. A galád szolga felszolgálta a madár őrének a katyvaszt, mint frissítőt. Azt hazudta, hogy Mannika küldte. Az őr, nagyon megörült, mert erősen szomjazott. Egy hajtásra megitta, azon nyomban álomba merült.
A szolga kikapta a szajkót a kalitkából a csőrét jó erősen összefogta, ne hogy elárulja hangos csipogásával. Behelyezte a varázsló madarát. Lespriccelt és az, azonnal dalolni kezdett.


A hangos csiripelésre beszaladt Mannika, megnyugodva látta, hogy nincs semmi baj a madarával. Csak az őr hangos hortyogásától zengett a szoba.
- No, biztos ez a szörnyű horkolás zavar drága kis Pilinkóm, kis szajkóm! Nem csodálom. Ébresztő!- de hiába keltegette, az őrt, az továbbra is húzta a lóbőrt. Nem baj úgy is mennünk kell. Mannika fogta a kalitkát és elindult a bálterem felé.

A hoppmester bejelentette érkezését:
- Tisztelt Vendégeink! Kérjük, fogadják meghajlással Mannikát, aki a mai napon lett tizennyolc esztendős! E jeles napon választ magának férjet. A győztes az lesz, akinél Pilinkó, a madárka dalba kezd.

Mindenki mély meghajlással üdvözölte, amikor belépett a terembe. Kezében a kalitka, benne kedves madara.
A hercegek, bárók, grófok, királyfiak csodálták szépségét, és mindegyik arra gondolt, milyen jó lenne, ha ráesne a választás. Volt, aki verssel, dallal, kardbemutatóval igyekezett elnyerni a lány kegyeit. Mannika mosolyogva ült és nézte a kérők hosszú sorát. Összeakadt a tekintete Mikó királyfiéval. Nagyon megtetszett neki a délceg legény. Amikor Mikóra került a sor elénekelte a dalát:

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egy palota,
ottan éldegélt, a szép Mannika.
Kedvenc madara, a kék kis szajkója,
Mikor megláttalak,
szívem hevesebben dobogott,
jól megleszünk, ha te is akarod.

Mannika ránézett madarára, de az nem jelzett, sőt! Még a fejét is elfordította. Szomorú lett. Ennyire rossz emberismerő lenne? Intett, így Mikónak tovább kellett lépnie. Ekkor következett Turbolya herceg.
- Én nem készültem holmi előadással. Csak annyit mondok, nagyon elvarázsolt szépséged, szeretnélek nőül venni.
Mannika mikor meglátta, valami rossz érzés kerítette hatalmába. A fekete ruhájában félelmetesnek látszott, szavai pedig hazugnak tűntek. És jaj! Ekkor a kedves madara trillázni kezdett! "Ez nem, ez nem lehet!" - gondolta Mannika.
Mivel szavát nem szeghette meg kezét nyújtotta Turbolyának, aki önelégült mosollyal az arcán indult el kedvesével, hogy megnyissák a bált táncukkal.

Mikó királyfi még visszanézett szerelmére, megint összeakadt a pillantásuk. Úgy látta, a lány segélykérően néz rá. Törte a fejét, hogy mit is tegyen.
A folyosón épp arra tartott az őr, aki a madárkára vigyázott. Még mindig kába volt. A kezében egy kék tollat szorongatott. Mikó mondta neki, hogy ne siessen, mert a kis királykisasszony már választott magának jegyest.
- Óh, uram! Engem álomitallal kínáltak, még most is zúg a fejem tőle. Az a szolga, aki hozta, eltűnt, mindenhol kerestem. Nézze csak! Itt egy toll. A mi madárkánk soha nem tépett ki a magából egyet sem. Itt valami nincs rendben, ezért is akarok szólni Mannikának. Mióta árván maradt én őrzöm Pilinkót. Tudja, hogy az életemnél is jobban vigyázok rá. Most azonban rútul rászedtek. Figyelmeztetnem kell!
- Mutasd meg hol volt a madárka, melyik szobában?

Ekkor a folyosón az őr megpillantotta a gaz szolgát, aki valamit cipelt. Az ajtó felé tartott. Rávetették magukat. A dobozban, amit vitt, benne volt az igazi szajkó, csőre, szárnya összekötve. A szolga úgy megrémült, mindent bevallott. Kioldozták Pilinkót, aki megrázta magát. Hangosan méltatlankodni kezdett. Mikó az őrrel bevitte a bálterembe a madárkát. Amikor Mannika meglátta, mindjárt tudta, hogy becsapták, rászedték.

A gonosz Turbolya herceg elsápadt, ki akart osonni, de az őr elfogta. Mondani akart valamit, de mielőtt szólt volna, nagy süvítés, suhogás hallatszott. Az ajtóban ott állt Bergengóc.
- Megszegte szavad Turbolya herceg. Hol van, amit ígértél? Ezért megátkozlak!

Varázsolni jaj de jó, kezdődjék az akció!
Változz át denevérré!

Láss csudát, abban a szempillanatban denevérként repdesett, majd ki repült az ablakon.
Az igazi madárkát kivont karddal védte Mikó és az őr. A varázsló nagy dérrel- durral fogta a saját madarát és huss! Már ott sem volt!

Mannika hálásan ölelte át Mikót és a Pilinkót.
- Én a tied, te is enyém, ha te is akarod!
- Hogy akarom-e? Ez minden vágyam!
Megölelték, megcsókolták egymást. Mikó elmesélte amit az őrtől hallott.
Még aznap megtartották a menyegzőt.
Azt mesélik, még egy jó darabig a kastély körül repkedett egy denevér, visító hangot hallatva.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1122
Időpont: 2015-12-09 18:13:44

válasz Kőműves Ida (2015-12-09 16:30:55) üzenetére
Kedves Ida!
Köszi, hogy elolvastad. Még lehet csiszolgatnom kell, de elsőre ilyen lett.
Megnézem majd a mesét.
Szeretettel: hundido
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5459
Időpont: 2015-12-09 16:30:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szépséges mese, hundido, engem is elbűvöltél vele. :)

(zárójelben, megkérhetlek, hogy mint "szakavatott meseíró", nézz rá a mesémre és mondj róla véleményt. Itt van lejjebb A lapulevél titka a címe.
Egy helyi alapítvány kérte tőlem, akik gyerekeket látogatnak a kórházban és többek között mesét is mondanak. Ez az első mesém, de szeretnének többet is, azért kérem a véleményed. Köszönöm.)

Szeretettel
Ida

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Semmi üzenet című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Hála címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Semmi üzenet című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Angyalkacaj címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ujjmese című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Tanka: Itt valami / Irgendwas címmel

hundido alkotást töltött fel Dalocska címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)