HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 33

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Peter F. WolfFeltöltés dátuma: 2015-12-14

Katie és az idő

Katie a tükörbe meredt. Túláradó gondolatainak ez úttal nem adott hangot, inkább csendben állt, mozdulatlanul. Nézte, ahogy az arcát behálózó, mély vonások elrejthetetlenül hirdetik, hogy már elszállt felette az idő. A kezében szorongatott apró párnát visszahelyezte kör alakú dobozába, majd egy papírtörlőért nyúlt, és egy-egy mozdulattal megigazított a szeme alatt elkenődött szolid kontúrt. Kis idő múlva összegyűrte a puha papírdarabot, majd újra a tükörképével szemezett. Mélykék szemei varázslatosan csillogtak a szoba halvány fényében.

- Itt az idő! - mondta, majd még egyszer igazított blúzán, és megragadta az ajtó gombját.

A folyosóra érve nagy sürgés, és éles fény fogadta. Az elé lépő öltönyös férfi egy fekete mappát és egy tollat szorongatott. Lihegve megállt Katie előtt, majd feltette hasztalan kérdéseit.

- Asszonyom, készen áll? Kíván valamit előadás előtt? Tudja, hogy már csak négy perc van hátra?

- Ahh Michael, kérem, ne kezeljen úgy, mint egy nyugdíjast - sóhajtott a hetven év körüli nő, majd folytatta. - Higgye el, hogy az én tapasztalatommal nem tud versenyezni. Természetesen készen állok most is, ahogy mindig. Szóljon be a színpadmesternek, hogy bejelenthet.

A rivaldafényben álló színpadot több ezer arc figyelte. Az arcok nagytöbbségén szintén erős, és mély vonások húzódtak. A különbség mindössze annyi volt, hogy míg Katie arca erőt és magabiztosságot sugárzott, addig a közönség egybeolvadó masszája izgatottságot és reményt.

Mikor a fények elhalványultak az előadóteremben, egy éles, kör alakú reflektor világította meg a művészbejáró falát. Katie megállt, két tenyerét végigsimította zakóján, majd úgy lépett ki a színpadra, hogy szinte repült. Egyesek meg mertek volna esküdni rá, hogy nem is sétált, hanem inkább lebegett a padló felett! Egyenes tartással besétált középre, mutatóujjával benyomta, a fejmikrofonja gombját, majd erőtől sugárzó hangon szónokolni kezdett.

- Szervusztok, barátaim! Szeretettel köszöntök mindenkit, ezen a csodálatos napon. Mint mindig, most is a kedvenc üzenetemmel szeretném kezdeni az előadást, amit még tíz évvel ezelőtt fogalmaztam meg - mielőtt tovább folytatta volna, két kezét olyan magasra emelte, amennyire csak tudta, hogy szemléltesse, a legkevésbé sem esik nehezére a mozdulat. - Miszerint:"Az öregség nem hátrány, csupán egy állapot! Ha képesek vagyunk magabiztosan elfogadni, és belátni ezt, akkor a saját akaratunk erejével óriási dolgokra lehetünk képesek. Könnyedén söpörhetjük el, az élet elénk gördített akadályait, és ehhez csupán egyetlen dolog kell. Hit! Nem valami istenségben, vagy másba fektetett hitre van szükség, hanem arra, amit mindannyian oly régóta ismerünk. Higgy önmagadban, és meglátod, a világ meghajlik majd az akaratod előtt.

Ösztönző történet azoknak, akik úgy hiszik: elszállt már felettük az idő

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Készülődés a nagy útra címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Akkor élünk mi igazán... címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Hová lettek? című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Az Igazság címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Éhség címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)