HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48416

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-12-15

Várakozás

Két komor vonal futott párban a lábam mellett, a lecsorgó sárga fényben épp csak derengtek a talpfák. Szaladt a sínpár a messzeségbe, bele a vaksötétbe.
Álltam a peronon, szemem a távolt fürkészte. Lestem, vártam a vonatot, amellyel érkezik.
Nagyon távol, talán csak a szemem káprázott, végre parányi csillag gyúlt a feketeségben. Lehet, az ég egy fénypontja, de nekem a várva-várt remény. A hangszórók közönyös, monoton szövege ujjongott a fülembe, a mellkasomat szapora dübörgés feszítette. A szemem hunyorogva vizslatta a fénytelen végtelent.
A felfénylő csoda lassan, nagyon-nagyon lassan, de kitartóan növekedett. A pont hízott, ereje nőtt, de úgy tűnt, sohasem akar megérkezni. Álltam és meresztettem a szemem. Szél fütyült a fülem mellett, a lámpa ontotta rám a melegét, s én hívogattam, csalogattam magamhoz a jelenést.
Alig hallható zúgás zsongított, erősödött, közeledett. A dübörgés hirtelen robbant be az állomásra, kattogás, csikorgás, és vele a mozdony vakító, tolakodó fényorgiája. A vonat befutott az állomásra.
Örömlángok gyúltak bennem, mozdult a lábam, rohantam volna, de csak tétován tébláboltam. Melyik ajtón fog leszállni? Hol jelenik meg a kar, mely kinyitja a vagon ajtaját, a fej, mely kíváncsian kitekint, s a két láb, lefelé lépkedve a lépcsőn óvatosan? Hol láthatom majd először meg a lányomat a degeszre tömött utazótáskáját vonszolva?
A fék még egyet utoljára csikordult, s a szerelvény görcsösen megrándult. Varázsszóra kipattantak az ajtók, egyszerre, katonás rendben, kifelé nyílva. Senki nem nézett ki rajtuk. Senki sem szállt ki. Feketén ásítoztak a lyukak a vagonok falában, vakon sötétlettek az ablakok. Mögöttük senki nem ült.
Üres és kihalt állomás komor világában elárvultan álldogáltam magamban. Döbbenten. Csalódottan. Felettem a lámpa pislákolni kezdett, és kialudt. A torkom mélyéről feltörő pengeéles sikoly fájdalmasan hasította fel az éjszaka szövetét.

A levegőt kapkodva, kétségbe esetten ültem fel az ágyamban. Fülemben még csengett az álombéli kiáltás, hajam csatakosan lógott, az arcom nedves lett a könnyeimtől. Fájt nagyon.
Lassan magamhoz tértem. Belül még zokogtam, de már a megkönnyebbülés langyos hullámai ringattak. Csak egy rossz álom! Hiszen itt van, megérkezett!
Az ágyán, összegömbölyödve és nyakig a takaróba burkolózva, mint kislány korában, ott aludt az én egyetlen, csodálatos, legdrágább asszonylányom. Áldott nyugalomban, édesen. Meg se moccant, szuszogása alig hallatszott. Angyali fehérség és ártatlanság szépséges arcán. A hajnali derengés halvány köde borította a szobát.
Ujjongtam. Itt van! Ismét az enyém, csak az enyém! Mindegy, hány éves, az én gyermekem. Egy napra. Ami most tizenkét teljes órát, azaz hétszázhúsz percet jelent.
Aztán jött a hitetlenkedő csodálkozás, mint minden látogatásakor, hogy ez a tökéletes ember belőlem született meg. Áldottam a szerencsémet, hogy megszülhettem. Mérhetetlen büszkeség hizlalt az okossága, jósága, talpraesettsége miatt. Az apja is hogy dicsekedne vele, ha még élne!
Óvatosan melléültem az ágya szélére, gyöngéden, alig érintve, végigsimítottam a haján. Megmoccant, karja kinyúlt a takaró alól, megfogta a kezem. Arcát belefúrta a tenyerembe. Bőre bársonya forrón tapadt az én érdes bőrkeményedéseimhez.
Simizz! Alig hallatszott álmos hangja, talán csak képzeltem. Kicsiny gyermek a paplan melegében, én simogatom a hátát, ő elnyújtózik kéjesen. Milyen sokszor játszottuk ezt reggelente! A múlt nem szűnik, visszatér. Emlékezünk.
A szája húzódott először mosolyra, aztán lustán kinyitotta a szemét. Tudtam, hogy ennek az anya-lánya napnak is minden pillanata felejthetetlen, varázslatos, és örömteli lesz.

Esteledett ismét. Álltunk a peronon, szemem a távolt fürkészte. Késleltettem volna az időt, amely vészesen fogyott. Vártuk a vonatot, amely majd elviszi tőlem. Vissza a párjához.
A horizonton fényes csillag gyúlt. A mozdony lámpái világítottak, és tolakodóan, bántóan gyorsan közeledtek. Tartóztattam volna, de csak az autók várakoztak a sorompónál, a vonat sietve, túl hamar ért be az állomásra.
Én pici anyukám - ölelt magához a lányom a lecsorgó sárga fényben, és nevetett rám a magasból. Sietős puszit adott, felkapta a degeszre tömött utazótáskát, és már a lépcsőről integetett felém.
A vasutas jelzett, a szerelvény csikorogva elindult. Egy ablakban az ujjak szívet formáztak.
A távolodó fény szempillantás alatt elenyészett. A sóhaj kiszökött belőlem, hiába próbáltam visszatartani. Már a következő találkozáson gondolkodtam, amely ki tudja, mikor lesz megint. De már abban a pillanatban elkezdtem várni.
Mert az anyák sorsa az örökös várakozás.

A Lélek ünnepe irodalmi pályázat egyik novellája, amelyért a 2. díjat kaptam.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-12-19 17:11:44

válasz Szokolay Zoltán (2015-12-19 14:54:22) üzenetére
Kedves Zoltán!
Köszönöm soraidat. Örülök, hogy veled lesznek! Kívánok nektek nagyon boldog, áldott ünnepeket!
Ölellek szeretettel:
Ylen
Alkotó
Szokolay Zoltán
Regisztrált:
2008-12-01
Összes értékelés:
165
Időpont: 2015-12-19 14:54:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Megható.
Várom a lányom.
23-án érkezik, a párjával.
Öleléssel: egy lányos apa.
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-12-16 17:51:06

válasz eferesz (2015-12-16 14:47:14) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Köszönöm! Így igaz! Sok ilyen anyát és lányát ismerek.
Örültem a véleményednek!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-12-16 17:45:39

válasz Rangifer (2015-12-16 11:26:50) üzenetére
Kedves Rangifer!
A mi életünkben van így is, úgy is, de ez a történet nem ezért íródott. Az anya szemén keresztül látva kívánta megmutatni, mi a soha nem szűnő várakozás a fészekből kirepült gyermek után. És hogy a pár együtt töltött óra minden perce kincset ér. A felnőtt gyerek néha szívesen lesz ismét anyuci picinye, párja nélkül.
Örültem a soraidnak!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-12-16 17:38:08

válasz Bödön (2015-12-16 11:14:48) üzenetére
Szia Laci!
Köszönöm! Nagyon örülök a soraidnak!
A koromsötétben lehet csak igazán a távolt fürkészni, mert ott fog végre feltűnni az a parányi fényes folt! Az állomást megvilágítják a fények, a messzeségben van a vaksötét. Ha kiállsz egyszer egy kis állomás sínpárja mellé este, látni fogod, pontosan fogalmaztam. :)
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-12-16 17:28:40

válasz Kőműves Ida (2015-12-16 08:47:36) üzenetére
Drága Ida!
Köszönöm! Te igazán érted, mit érzek, ami megíratta velem a történetet.
Ölellek:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-12-16 17:26:39

válasz Mukli Ágnes (2015-12-16 08:13:32) üzenetére
Kedves Ági!
Köszönöm! Örülök a kedves szavaidnak!
Szeretettel:
Ylen
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2630
Időpont: 2015-12-16 14:47:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
A világnak sok ilyen boldog anyára és lányra van szüksége, és ilyen szeretettel teljes várakozásra!
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
87
Időpont: 2015-12-16 11:26:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Egyszerűen túl racionális vagyok. Az írásod olvastával az merült fel bennem, hogy miért nem jött a párja is? Vajon sosem jön? Netán csak most nem? Te is szoktál menni? Ha igen, szintúgy csak ilyen rövid időre? Ha pedig jönnek az unokák...
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2015-12-16 11:14:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Tökre tetszik, átéreztem, bár én nem vagyok anya, s már soha nem is lehetek:) De az édes kín nagyon átjött!!! Egy megjegyzés: az első két sorból kiderül, hogy koromsötét van. A harmadikban viszont ez áll: "...szemem a távolt fürkészte:" Ez így nem jó, nem jön össze. Koromsötét éjszakában az ember az orráig sem lát!:) Persze az élményt nem zavarja, de itt meg kellett állnom egy pillanat erejéig:) Üdvözlettel: én
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5763
Időpont: 2015-12-16 08:47:36


Drága Ylen!

Nagyon érzékletesen írtad meg azt a várakozást, azután az elengedést... Ez a szülők sorsa, ha felnőnek is, mindig a mi kicsi gyerekünk maradnak. :)
Örülök a díjnak, megérdemelted. Szívből gratulálok!

Szeretettel
Ida
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1462
Időpont: 2015-12-16 08:13:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kidobott a gép, most újat írok!
Szép lett!
Gratulálok a díjadhoz!Szeretettel. Ági

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Csak így, egyszerűen 06. címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)