Feloldozás




Láncra verve elítéltek
szilaj arcú vad vitézek
könyvek közt lepihenek
bárd sújtja le bús fejemet.

Nem kérek én bocsánatot
tetteimet most vállalhatom
kék szemem könnyben ég
míg le nem csukja hűvös éj

Odaátról írok egy üzenetet,
és nem várok én köszönetet
csak egy apró kis sóhajtást
mitől majd a szó elszáll

S felnézek őseim szemébe
angyalok repkednek zenélve
megállok majd az Úr lábánál
s várom tőle a bebocsátást.

Szerelmem ott egy szép és
fényes napkorong lenne
zajongva ficánkolna és
bújna bele két kezembe
megtisztulva ragyognánk
e bolygót körbemenve
hogy lássák szümtükkel
mi a lét, s mi helyes lenne.

Adj hitet!