HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 23 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51347 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-12-30
HB kalandjai: Bizony mondom nektek...("...amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek" (Máté/25/40) ) A Duna olyan, mint a földi dolgok általában, ott, ahol a lábadat körülöleli piszkosszürke, de ha messze előre nézel a Muszájsziget irányába, egyszerre csak észreveszed, hogy kék a folyó, mint az ég. És ez tényleg így van, az evezősök tanúsíthatják. A Muszájsziget elnevezés egyébként a Hámori Banditól származott, ő mondta egyszer egy lánynak, akit a Ganz-üdülő előtt lévő stégen szedtünk fel: "tudod kislány, milyen sziget az a sziget ott szemben? Á, nem kislány, nem a Szentendrei sziget, kislány, de kis butus vagy te, hanem a Muszájsziget. Tudod, ha valaki oda átjön velünk, annak már muszáj...!" A Muszájszigeten van a Libalegelő, ez egy széles, kopár magas-part, a Lupa után az első valamire való kikötőhely Szentendre fele, ahol megpihenhet az ember, ha csajjal van. Ide már nincs messze a folyón átívelő távvezeték, és a névtelen kissziget, ahol mindennap esik az eső, akkor is, ha éppen nem esik, olyan sűrű ugyanis a fák lombja, hogy nem engedi át a párát, a vízcseppek összegyűlnek a leveleken és lecsöpögnek az ember fejére még a legforróbb nyári napon is, amikor egy szem felhő sincs az égen. Egyszer népes vidám, baráti társasággal evezni indultunk, a Libalegelőre készültünk, belevaló bikinis lányokat vittünk magunkkal. A Főfelügyelet üdülője a Tungsrammal szemben van a budai oldalon, srévizavé félúton a szigetspicc zöld tömbje emelkedik ki a folyóból, emitt a parton, közvetlen mellettünk köt ki a Káposztásmegyer felől átjövő komp, mögöttünk pedig, strázsát állnak a Pénzverde égig érő, karcsú jegenyefái. Az üdülő és a Libalegelő között a távolság 7 folyamkilométer, ami nem egészen másfél órányi evezés, sodrással szemben, egy négy fővel túlterhelt túra-kielboatban. Már kora reggel érződött, hogy meleg lesz aznap, bár a Deregh bácsi, aki szokás szerint lekísért minket a partra és a sólya szélén állva megvárta, hogy rendben elinduljunk, aggodalmas képpel nézett fel a ragyogóan kék égre. Nem vette észre rajtam kívül senki, csak a Hámori Bandi. Alig észrevehetően megvonta izmos vállát, kék szemének villáma átcsapott hozzám: gyerünk Testvér! Ő az első hajóval ment, a Bp X 921-el, én, az én társaságommal a másodikban a 2003-al. Jelt adott, s egyszerre indultunk a sólya elől. Az evezők tolla belekapott a vízbe, s az ismerős zajok: surrogás, csattogás, nyikorgás közepette eltávolodtunk. A vén huszár meg csak állt a parton odagyökerezve, mint az évszázados szilfa, déli irányba nézett, az Északi összekötő-híd irányába és összeráncolt homlokkal az eget leste. Deregh bácsi tudhatott valamit, de ha tudta is, nem kötötte az orrunkra. Mindenesetre, alighogy elértük a Lupa csárdát, s vele szemben a szigetet a mókás, lábakon álló, erkélyes-teraszos kicsi villákkal, borulni kezdett az ég dél felől: komor, vastag, habos szegélyű felhőzet közeledett, melyből időnként egy-egy cikkázó villám vágott ki, s tűzostorával végigverte a vidéket. -Előre Testvér, fel Libalegelőig! - kiáltott át hozzám a Testvér. Egy lomha túra-kajakot előzött, evezője tolla tajtékot vert a sötétbarna, fodrozódó vízen. Belekapaszkodtam én is az evezőkbe, tudtam, a Testvérnek igaza van, a Lupa csárdában nem találunk menedéket a vihar elől, a Lupa csárdát galád kezek porig égették! De a Libalegelőn a Bolondoknál átvészelhetjük - futott át a fejemen, míg húztam. Az innen már csak kettő kilométer. Sok évvel később, akkor már állt az új Lupa csárda, nagyon fájt, hogy a személyzet azt hitte rólunk, mármint rólam és a Hámori Bandiról, hogy mi gyújtottuk fel a régit. Alig akartak kiszolgálni és ez rosszul esett. Majdnem megvert három pincér, csak mi erősebbek voltunk. Alighogy kikötöttünk kövér cseppekben elkezdett esni az eső. Az ég szüntelenül villámlott, a dörgések folyamatos dübörgéssé olvadtak össze. -Gyorsan! - kiáltotta a Testvér! -Fordítsuk fel a hajókat, és a lányok bújjanak alá! Esélye sem volt, hogy a bolondok tanyáját elérjük a sziget közepén, nyakunkon volt a vihar. Fél órán keresztül tartott az égiháború, aztán, ahogy jött, el is ment, kék lett az ég, kisütött a Nap. Igen ám, de metsző, hűvös szelet hagyott maga után, dideregve húztuk össze magunkat a part menti sávban, a hajók mellett. Hámori Bandi ekkor előkotort egy száraz, sötétkék sporttáskát a hajó alól, s beletúrt. Melegítő alsó, felső került elő a belsejéből. Én is észbe kaptam, s én is előkerítettem a hóbelevancomat. Nálam is volt tréning alsó és felső. Eszembe jutott az indulás előtti szóváltás. Azt kérdezte akkor az egyik bikinis lány: "mi a csodát hoztok magatokkal azokban a sportszatyrokban?" S a Hámori Bandi így felelt: meleg ruhát, arra az esetre, ha vihar jönne, s elromolna az idő. A fekete hajú lány nevetett. -De hiszen csak ide megyünk 7 km-re! Én ugyan nem viszek magammal semmi kacatot. Sőt, ami rajtam van, azt is leveszem majd. Most bezzeg reszketsz, mint a miskolci kocsonya, - mondtam magamban kárörvendőn, s felhúztam izmos felsőtestemre a tréning-felsőt. Az alsót rángattam magamra fél-lábon ugrálva egy tócsában, amikor látom ám, hogy a Testvér éppen a másik didergő leányzóra segíti fel a sajátját. -Bújj csak bele szépen! Így ni! Várj, az ujját visszahajtom, mert hosszú neked! -Meg fogsz fagyni - mosolygott vértelen, keskeny, remegő szájszéllel az a lány. Ő szőke volt, és nagyon eredeti, szép, telt keblei voltak. A Hámori Bandi rámosolygott, kihúzta magát. A kék fürdőruha volt rajta, pertlijébe sekli volt befűzve, ami világosan megmutatta, hogy ő bizony profi vitorlás-versenyző, és nem egy kis senki. -Hogy fáznék kislány! Többször voltam én már ilyen, és ehhez hasonló helyzetekben, mint ahogy te életedben azt mondtad, hogy jó napot kívánok! A Testvér még aznap este megdugta a telt keblű leányzót. Legjobb tudomásom szerint csak egyszer dugta meg, ő sosem dugott kétszer ugyanazzal a lánnyal. És, ha most valaki azt gondolná, na persze, a jócselekedettel csak erre ment ki a játék, annak üzenem, nem ismeri ő a Hámori Bandit, neki nem volt szüksége ilyen, s ehhez hasonló cselekre, ha nőhöz akart jutni. Ő pusztán csak jószívű volt, egyszerűen csak nem bírta elnézni, hogy mellette vacog az a lány, míg neki meg ott van a jó meleg tréningruha a tatyójában. Én az enyémmel nem boldogultam, a felsőjét levetette, de a bugyijától nem tudtam megszabadítani. Hát...ilyen az élet, s ilyenek a lányok. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
szilkati bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Színésznőt szerettem... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bujkáló zokni című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 7. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Színésznőt szerettem... című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 6. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Keserűőszi kávéházi tavasz című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Csókollak!- ott is című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához szhemi bejegyzést írt a(z) Néha sírok én is című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Bálint István bejegyzést írt a(z) Eltelt a nap című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Bogi és a csokoládé című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 7. című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Szertefoszló lelketlen keringő című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Keserűőszi kávéházi tavasz című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Színkeverős szürke vers című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 7. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) ami lehetetlen az kizárt című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Néha sírok én is című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Esti magányban című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Bujkáló zokni című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 7. című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Ló, lovas címmel a várólistára szhemi alkotást töltött fel Költészet napjára ( magam gondolatai ) címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Színkeverős szürke vers című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 6. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 5. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Színkeverős szürke vers című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |