HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-01-19

Svábhegyi történet



Abban az időben vékony volt a Testvér. Nem létezett még Ilona, s nem hangzott el az, az ominózus, később szállóigévé vált mondása: "olyan vagy Hámori, mint a hízott cérnaszál" Jókhora Pali javában szerelmes volt Veronikába, a nyelvével csinálta, mert a nyakkendő már puha volt, és az öreg huszár, Deregh bácsi, az oroszokat ölte minden harmadik korsó sör után. Sízni a Szabadsághegyre jártunk föl, specifikusabban: a Normafához. Gyalog jártunk, és... villamossal. Nem igaz, autóbuszt is használtunk néha, ha útirányba esett. A hegyen fent ott volt a Kisnorma, a Nagynorma, a Hárompróbás, az Egyetemi és a Zsigray. A Mátyáskirály úton túl pedig a Harangvölgy, válogathattunk kedvünkre, melyiken csúszkáljunk.

Egy csütörtöki napon, február közepén én értem fel előbb a hegyre. A találkát a Nagynorma tetejére beszéltük meg, arra a részre, ahol a faházban a forralt bort mérik. Bemelegítettem néhány gyors, meredek menettel és vártam a Bandit. Később, jó félóra elteltével eszembe jutott, hátha elkerültük egymást és ő már lenn kavar valahol a Harangvölgyben. Uccu, nekiiramodtam, végigszáguldottam a felső szakaszon, átkeltem az úton, s lecsurgattam magam a tölcsér-alakú völgy felső részén. Lent, ahol a "cső" keskeny vályúja balról beletorkollik a völgybe, megálltam, hogy körülnézzek, s íme, kit pillantottam meg, ki mást, mint a Testvért. A domb tetején kígyózott, észlelte, hogy észrevettem, mellém siklott, s egy kecses piruettel lefékezett. Jobb volt mindenkinél, tudta, hogy ő a legjobb, s ezt az egész világnak tudomására akarta hozni. Átölelt, megcsókolt jobbról, megcsókolt balról, mert szeretett. A kezdő lányok kicsit távolabbról, elbűvölve nézték a jelenetet, ilyen kanyarokat és piruetteket nem igen lehetett látni a hegyen.
A Testvér vette a kezdő lányok imádatát, neki hátul, a tarkóján is volt szeme, és habozás nélkül kijelentette "oda kell mennünk Testvér, meg kell dugnunk őket ma este."
Botjával rávert a sí-kötésre, ez szokása volt, és már siklott is feléjük.

-Találkozunk este? -kérdezte a Hámori Bandi kicsit később a kezdő lányoktól.
A lányok vihogtak és szabódtak, de, amikor megtudták, hogy a Testvér alpesi síző, magyar válogatott kerettag, olimpikon, és Colorádóba készül a nagy világversenyre, igent mondtak. Nem sokra rá otthagytuk őket, mert kezdők voltak, és unalmas voltak.

-Tépjünk fel az Egyetemire Testvér, -mondta a Testvér. -Mutatok valamit, ilyet még az életedben nem láttál!
Izzadva, lihegve felmásztunk a tetőre. A pálya szélén rám kacsintott: "Testvér, nem veszel észre rajtam semmi szokatlant?
Végigmértem a feje búbjától a cipője sarkáig. /Azért nem mondom, hogy a "léce csücskéig", mert a léceket takarta a hó, csak annyit lehetett látni rajtuk, hogy lécek, ...és szépek./
-A sapkád, -kezdtem bizonytalanul.
-Hideg, -mondta.
-A dzsekid...
-Jaj, Testvér, hányszor láttad már ezt a dzsekit!
-A sícipő...
-Ne szívass Testvér. Lejjebb nézz, meleg, meleg!
-A léced?
Diadalmasan felnevetett. -Forró, Testvér, forró! Nézd csak ezeket a léceket!! Na nézd már!!!
Összeverte a lábát, hogy a hó a sílécekről leperegjen. Csodálatosan szép Rossignol bontakozott ki, bámuló szemeim előtt. Lélegzetem elállt, szívverésem pauzált.
Hunyorított égszínkék szemeivel.
-Na, Testvér! Ehhez mit szólsz? Ez az új versenylécem!
-Próbáljuk ki, hogy siklik -mondtam. -Onli egy menet. Abfart, le az útig. Ha nyersz, megtarthatod a lécet. Ha veszítesz, az enyém.
Megvetéssel mért végig. -Jaj, Testvér! Veled még az anyósom is elbánna!

Egyszerre indultunk, egy vonalból. Teljes erővel botoztam, de ő jobban gyorsult. Aztán valami hibát követett el, megelőztem, a letöréshez már tízméteres előnnyel érkeztem. Jobbra csűrtem, s lezuhantam a Kisegyetemi és Nagyegyetemi között lévő meredélyen. A töretlen, mély hó megfogta a léceket, éreztem, hogy elemelkedek, és repülök. Még fel se kászálódhattam, már jött a Bandi. Ugyanott bukott fel, ahol én. Bukfencezett, elterült. Három méterre feküdtünk egymástól, még a fülünk hegye is havas volt. Apránként kezdtük magunkat összekanalazni. A sapkámat kerestem éppen a hóban, amikor kétségbeesett kiáltás harsant mögöttem: Testvér, Testvér! Jaj Istenem! Eltörött a vadonatúj sílécem!
Elborzadva néztem oda. Térdelt a hóban és sírt. Valódi könnyek peregtek orcáin. "Jaj, jaj, jaj".
Kezében törött csőr-darabot tartott, rajta piros alapon barna betűk: "RO..."
Felállt, folyvást zokogva, jaj, jaj, és a letört darabot odadobta nekem. "Testvér, Testvér"
Megnéztem a maradványt, vita nem fért hozzá, a Bandi lécéből törött le az a csőrdarab. Elindultunk felfelé, tapostuk a havat, én az én épp léceimmel, ő a félig törött sajátjával. Néztem a lécét, bámultam rá, ahogy mellettem lépkedett, mint borjú az újkapura. Káprázik a szemem? -futott át a fejemen. Mindkét léce sértetlen volt!
Szóltam neki: Testvér a léced sértetlen!
Szíven döftem ezzel a beszólással.
-Ne szívass Testvér!
-Testvér a lécednek semmi baja, -mondtam újra.
Megállt, öldöklő tekintettel mért végig. Aztán lenézett, és észrevette épp, sértetlen léceit...

Harsogva, el-el csukló hangon hahotáztunk hosszú ideig. Fenn a büfében ittunk egy forralt bort, kitárgyaltuk az esetet. Nehezen tudtuk felfogni, hogy egy ugyanolyan Rossignol csőrdarab volt a hóban, ahol a Bandi elesett, mint saját vadonatúj lécének a csőre. Ilyen véletlen ritkán esik.
-Te nem tudod, milyen az, élsportolónak lenni, -borongott, ahogy a pultra támaszkodva kortyolgattunk a gőzölgő pohárból. -Én nem ihatok forralt bort! És nem nőzhetek! Legfeljebb egy keveset.

Lent a mélyben kigyúltak a fények, tömérdek lámpás pislákolt, hunyorgott, sziporkázott lanyhuló, majd meg-megújuló kedvvel a folyó két partján. Pihegett a téli este, lecsapódó párák alatt áramlott /szürke teste szétterülve/ százfelé a város.
Korán sötétedett. A délután észrevétlenül csúszott bele az estébe.

A randevúra végül nem mentünk el: olyan unalmasak tudnak lenni a kezdő lányok!

Hanem, néhány nappal később a Moszkva téren véletlenül összefutottam a két barátnővel. Ők ismertek meg, leszólítottak. Kaptam tőlük mindent, amit most nem idézek.
-Szövegláda haverod hol van? -kérdezte csúfondárosan a barna. -A tesóm és ő véletlenül egy osztályba járnak Zuglóban. Azt mondja, a tesóm, hogy Háry János a haverodhoz képest igazmondó Szent Nepomuk.

Mit nyöghettem volna erre? Áruljam el, hogy a Testvér nem alpesi síző, hanem kerékpáros? Dehogy teszem! Mi értelme lenne? Tegnap alpesi síző volt, ma kerékpáros, holnap, ha akarja, jégkorongozó.

Kinek mi köze hozzá? Az én testvérem! És én szeretem őt, akár kerékpáros, akár jégkorongozó!!!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-05-05 22:08:11

Bandit még mindig nagyon csípem. Nem semmi ez a figura! Ez a sztori is nagyon jó, bár a címét kissé semmitmondónak érzem.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)