HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 21 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51252 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2016-01-03
04. Az OTTHON - regényrészletekKisbárkányban éltem át a front IDEJÉT - 1944. december 10. MEGINT KÖLTÖZÜNK. Újra itt, a szülőfalumban ütöttünk tanyát, ott rendezkedtünk be, ugyancsak ideiglenesen. A körjegzőék hét szekérrel Nyugatra mentek, ezért "öröségül" ránk hagyták Ilonkát, aki náluk szolgált, s nem tudott hazautazni az Alföldre, mert az a rész már orosz meg¬szál¬lás alatt volt. Néhány bútort Nagybárkányból ideszállítottunk, hogy el ne lopják az üres lakásból. Itt éltük át a frontot, annak minden borzalmait, ami elől menekültünk ezer kilométeren át, de hiába, utolért bennünket. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen kis településen olyan sokáig (fél hónapig) áll majd a front? Mint később megtudtuk, Marosvásárhelyen minden csendben zajlott le. Persze, ismét Romániához csatolták Erdély visszakapott részét. Tavasszal megérkezett édesapám csontig lesoványodva, fáradtan, legyöngülve. Itt alaposan leragadtunk, mert addig, amíg a helyzet nem normalizálódott, ki sem tudtunk mozdulni a lakásból. Az épület iskolai része találatot kapott, ahol meghúzódtunk, az ablaküvegek mind kitörtek, sokat szenvedtünk a hidegtől, a konyhát tudtuk csak fűteni. Amint lehetett, elfoglaltuk magunkat. Pista bátyám (mivel képesítése volt rá, s hogy a kis településen élő gyerekek ne veszítsenek el egy évet) az innen elmenekült tanítónő helyett tanította és levizsgáztatta, persze, jegyzői engedéllyel. Én meg segítettem neki, amiben tudtam, s mivel anyukám meg¬betegedett, a háztartást is vezettem, még a kenyérsütést is meg kellett tanulni. Nehezen szoktuk meg újra anyukámmal a falusi környezetet a kényelmes városi komfort után. Örökre nem akarok lemondani a sok apró kényelemről, amit a város nyújthat: vízvezeték a lakásban, villany, gáz, aszfaltjárda, helyben minden, ami szükséges, nem mint más helységekben, ahol hosszas, fárasztó gyaloglással elérni azt, ami városban nem jelent különösebb nehézséget. Szeretem a virágos rétet, a zöld erdőket, madárdalt, csendet, a szép láthatárt, a távoli nagy hegyvonulatokat. A sok-sok aranyos állatot: a pelyhes csibéket, gömbölyű és játékos cicákat, báránykákat, meg sok mást, ami a városban nincs. Viszont a nagy sár sok gondot okozott számunkra, főleg a hiányos felszerelésünk miatt. Kora-ősszel indultunk el otthonunkat elhagyva félcipőben, tavaszikabátban, nem gondoltuk, hogy a meleg holmink sohasem fog megérkezni. Ha időm engedi, leülök a szabadban, a kertben, nézem a tájat, egy kis állatot, egy fűszálat vagy virágot, a madárkákat, órákon át tudnám nézni és gyönyörködni a természet páratlan szépségében. Ilyenkor érzem: mennyi csoda van körülöttünk, csak észre kell vennünk. Elmerengek azon, hogyan keletkezett mindez? Igen, kell lenni valakinek, aki ezt a csodás világot létrehozta, megteremtette, aki onnan föntről vigyázó szemmel néz le ránk, csak most kissé elhanyagol bennünket. Hogy miért? Ez az, amit nem tudhatunk. És milyen bölcsen rendezte be a világot. Most éppen egy olyan könyvet olvasok, ami e témába vág. Feliczián Vilmosnak a "Csodálatos természet" c. művébe mélyedtem el. Mennyi minden van, ami szép, ami jó, amivel hasznosan lehet az időt elfoglalni. És még van olyan ember, aki unatkozik? Annak nincs érzéke a széphez, a jóhoz, vagy egyszerűen csak nagyon ostoba lehet. Salgótarjánban, a Luby-házban - 1945. CSALÁDI TANÁCS döntött, hogy amint lehet, Pityuval költözzünk be Salgótarjánba, ahol én állást vállalhatok, s Pityu fejezze be a tanítóképző végzése idején elkezdett aranyműves mesterséget. Sok utánjárás, érdeklődés után végre kiutaltak egy lakást. Ismét új helyre költöztünk. Olyan az életünk, mint a kötöző madaraké. Egy év óta vándorolunk. Szeptember 30-án foglaltuk el a szobát. De milyen ez az otthon? Egy régi, lepusztult lakás hatalmas szobája a miénk, konyha- és fürdőszoba használattal, egy öreg, kiszolgált inassal, a Luby-család örökösével társbérletben, aki a szobánkon keresztül jár át a fürdőszobába. Látom az előjelekből, hogy sok baj lesz vele. Irtó nagy a rendetlenség, kosz mindenütt. Nem értem, hogy lehetett ennyi szemetet, lim-lomot összegyűjteni, megtűrni... Előttem - rejtély. Mindegy, más megoldás nincs, ezt kell lakályossá tenni, amennyire lehet. Nem volt könnyű feladat, mert már első éjszak fölfedeztük, hogy más "lakók" - "társbérlők" is laknak itt (tele van a lakás poloskával!). Erre nem számítottam. Eddig csak hallomásból ismertem ezeket a "kedves" bogárkákat, most közvetlenül volt szerencsém hozzájuk. Csupa por, és piszok van mindenütt. Nemcsak lepusztult a lakás állaga, de nagyon poros ez a városrész is, forgalmas út vezet a ház mellett, ahová az ablakaink nyílnak. Nem merek egyedül maradni itt, kicsit félek Pali bácsitól. Ha rendbe teszem a lakást, állás után kell néznem. Szerencsére a ház mellett van a Püspökék lakása, akikkel családunk a régebbi időkből baráti viszonyban van, tőlük kaptam tippeket munka lehetőségre. Nemsokára el tudtam helyezkedni, egyelőre csak amolyan fél állásban. Pityu pedig gyakorolja a mesterségét egyik ékszerésznél. A FORINT születéséig sokat koplaltunk, mert a pénz, amit kerestem, szinte semmit sem ér, bár a bankókon sokmilliós számok szerepelnek. Csak akkor laktunk jól, mikor szüleim valakivel ennivalót küldtek, vagy anyukám meglátogatott. Bede-pusztára, szüleimhez - látogatóba jártam BÁR NEM ÉLTEM OTT huzamosabb ideig, mégis, szüleim lakhelyét - bárhová is vetette őket sorsuk, otthonomnak tekintettem. Ezért emlékezem meg erről a helyről. Egyelőre Bede-pusztán laktak, egy igen kicsi telepü¬lésen, amely Kisbárányon túl, a hegyen fekszik (pedig az is olyan messze van, mint a világvége), mivel apukám, hazatérve a háborúból, egyelőre ott kapott megbízást iskola szervezésére. Anyuka szívesen jött mindig hozzánk, jól érezte magát városi környezetben. Azt hiszem, nagyon utálhatja Bedét, amin nem csodálkozom. Egy ócska parasztházban laknak, ott folyik a szobájukban a néhány gyerek tanítása is. Csak jóval később kezdődött el az iskola építése, akkor már a környező tanyákról is odajártak a gyerekek. Sajnálom, mert nem tudom, valóban jó-e ez apukának, vagy csak nem mutatja az ellenkezőjét. Legalább a lakásuk lenne jobb, emberibb. Sose gondolta volna szegény anyám, hogy egyszer földes parasztházban kell laknia. Szüleim sorsa nincs rendben. Ez a lakás... a tanyai élet ilyen körülmények között... legszükségesebbek előteremtése is nehéz munkával jár. A beszerzés még ennél is nehezebb. Ezen a világvégén is túl elterülő helyen, 1948 februárjáig éltek, s apám a tanítás mellett fizikai munkával előteremtette a megélhetésükhöz nélkülözhetetlen élelmiszert, amíg sikerült Szirákon egy sokkal jobb álláshoz jutnia. NEKEM lakást kellett változtatnom Nemsokára a Salgótarjánban, a Jónásh-telepen, albérleti lakásba költöztem 1946. novemberében, mivel a bátyám hamarosan Pestre készülődik. A mester, aki tanította, kivándorol az országból; bátyámat beajánlotta egy barátjához, Budapesten, ott helyezkedik el, ott leteheti a mestervizsgát. Az Acélgyárban dolgoztam már akkor, ahol kaptam volna egy szobát olcsó áron, de én inkább egy családhoz mentem, nem akartam egyedül a két mérnök mellett lakni. Kilvádi néninél kaptam albérleti szobát (étkezéssel) egy kertes házban, túl az Acélgyár mögötti telepen. Új lakásom messze esik a várostól, ahol eddig laktunk Pityuval. Este féltem járkálni a hosszú úton, sötét utcákon. Egyébként igazán jó helyem volt ott, a szobám kényelmes, otthon éreztem magam. Nagy kert terült el a ház mögött, finom gyümölcsöket ehettem a fákról. Azon a nyáron nem is mentem sehová, ott nyaraltam a kertben. A lánya, Szerénke nem lakott már ott, férjnél volt, de gyakran járt haza, úgy vettem észre, hogy nem sikerült a házassága. Jó dolgom volt Kilvádi néninél, mert főzött nekem is, rendesen ellátott, a jegyekre járó cukrot, kenyeret és egyebet a sajátjával együtt elhozta, sajátjukat azzal kiegészítette. Jó gazdasszony lévén, gyakran sütött finom süteményeket, étkezésem nem jelentett gondot. Később nekem még lekvárt is főzött, a sajátjával együtt. ** ** Folytatása következik Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
black eagle alkotást töltött fel Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 71. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fogatlan Ferkó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Költők tolla című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Költők tolla című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Költők tolla című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fogatlan Ferkó címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Fény és árnyék című alkotáshoz hundido alkotást töltött fel Csussz, a kígyó címmel hundido bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Sutyi manó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Sutyi manó című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (2/8) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (2/8) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Költők tolla címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Párbeszéd gyilkosra várva - befejezés című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Párbeszéd gyilkosra várva című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (4/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (3/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (8/8) című alkotáshoz Dorothy alkotást töltött fel A gondolat címmel a várólistára ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lusta Lajcsi című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lusta Lajcsi című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Honlapunk fórumtémához Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sutyi manó című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |