HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45136

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2016-01-06

Karácsonyi dolgok

December 24. Délelőtt. Átellenben öregember söpri az utcát, háza előtt. Szokás ez itt a telepen, ahol élünk. Meg szokás mindenkinek köszönni. Mert itt, mindenki ismerős. (Mi még nem igazán.) Én is próbálkozok köszönéssel, van, aki válaszol, van, aki nem, újonnan költözködtünk ide. Próbálgatom a fejbólintást, szégyenkezve, legalább. Meg vannak átutazók.
Öregemberék már nem laknak abban a házban, de látom én, másik öregember, ahogy szokásos cigarettáim szívom a teraszon, hogy az az öregember minden nap megjelenik. Én meg nézem őt. Időm rengeteg. Odabólintok néki a kerítés mögött, köszön ő is, ha épp észrevesz.
Elképzelem, fantáziálok, mi dolga lehet abban a házban, ahol már nem lakik. Az utcát a ház előtt már elsöpörte, és aztán? Gondolom, letörli a pókhálókat sarkokból, letörli a port, összes családi fényképekről. Felhúzza a redőnyöket, kiszellőztet. Keres valamit. Valami fölöslegest, valami hiábavalót. De hiába, ha a ház gazdátlan, tennie mindent hiába, a ház nélküle él már, új életre kelt, ő hiába próbál ragaszkodni, ahhoz, szellőztethet, pókhálózhat, mindezt hiába, nélküle recseg a padló, ő nem hiányzik már ott, ágyukat elvitték lomtalanításkor, a vitrinben a nippek nélküle kelnek új életre, nélküle mosolyognak össze, járnak táncot, viháncolnak-csilingelnek-csörömpölnek- szeretkeznek, ha kedvük úgy tartja épp, kupicák koccintnak egymással, töltött ital nélkül, gondolják, tán valamikor töltenek beléjük az új, a jó házigazda vendégek kérése szerint, csalfa likőrt, konyakot, netán lélegzetállító kisüstit, egyelőre csak üresen koccintanak, nem tudják szegények, kikukázza majd őket az új tulajdonos. Mert, neki is megvannak a saját, szívéhez nőtt kacatjai, összes szívéhez nőtt semmit érő vacakjai.
December 23. este. Jó itt, a telepen, hallani vonatok indulását, érkezését. Képzelni el: érkező utasok becsukják a könyvet, záródnak laptopok, notebookok fedelei, öltöznek, gombolják össze a kabátot, hideg lehet már nagyon odakinn, veszik le csomagjaik, sietnek, a vonat folyosóján torlódás, tülekedés. Van, akit várnak, van, akit nem. Ki-ki érkezik ünnepre, szomorúságra, magányra, Idő szabta sorsa szerint. Aztán zörögnek peronon, az utazótáskák kerekei. Elindulók meg: levetik a kabátot, felakasztják, csomagjaik felteszik, elhelyezkednek, "kijelölik területük", nyitnak újságot, előveszik a naponta ismétlődő, unalmas híreket, lapoznak fel könyvet, bekapcsolódnak okos telefonok, nyílnak notebookok, laptopok fedelei, elutazók fülére fejhallgató kerül, utaznak ünnepre, szomorúságra, magányra, ki tudja, bármi másra, Idő szabta sorsa szerint.
"Na ja": a vonatok elindultak, megérkeztek, öregember zárja be összes ajtókat a házban, előtte tesz még magot madáretetőbe. Szereti cinkéket, amint röppennek pillanat alatt, aztán ahogy a rabolt maggal, ágra érnek, ott törik fel, hallik kopácsolásuk. "Csak picinkét", mondják a cinkék, beérik egy-egy kicsípett maggal.
Rigók, galambok, verebek persze nem érik be ezzel, feltörni nem tudván, szórják csak ki a magot. Pazarolják! Öregember nem kedveli a verebeket, bandáznak, zajongnak. A balkáni gerléket eltűri, rigókat szereti. De azért, elhessegeti őket is, ha beülnek a madáretetőbe. Van öregembernek kedvenc rigója, amolyan szeleburdi madár, követi, őt ahogy a kertben babrál, csipeget kukacokat, alig méternyire követi, nem fél öregembertől.
Még csak közeleg a tél. Babrálgat még az Idővel, Tavasz incselkedik épp, Tél magában mosolyog csak. Öregember cserreg kedvenc rigójával, az válaszolgat, aztán, repül, hirtelen. Szerencsére, idejében elkanyarodik, és gondolja csalódottan: "hát ez csak egy öregember, nem az én pajtásom, meg nem is az én szerelmetes párom".

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
585
Időpont: 2016-01-19 22:34:27

szia Judit, és köszönöm, hogy olvastál.
túlparti
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4461
Időpont: 2016-01-14 19:08:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Nagyon hangulatos alkotás! Jók a képek, a csípős bölcsességek, találóak a leírások, akár az elhagyatott házról, akár a madarakról, akár az érkezőkről, elutazókról.

Tetszett!

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
585
Időpont: 2016-01-12 21:18:04

válasz sailor (2016-01-07 20:21:31) üzenetére
szia tengerész, kösz, hogy olvastál (+ a többieknek is)
túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2016-01-07 20:21:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Elnézést!

´Ezt kellet,hogy idézzem,mert csoda jó!

akartam
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2016-01-07 20:19:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves tulparti!

"Na ja": a vonatok elindultak, megérkeztek, öregember zárja be összes ajtókat a házban, előtte tesz még magot madáretetőbe. Szereti cinkéket, amint röppennek pillanat alatt, aztán ahogy a rabolt maggal, ágra érnek, ott törik fel, hallik kopácsolásuk. "Csak picinkét", mondják a cinkék, beérik egy-egy kicsípett maggal.
Rigók, galambok, verebek persze nem érik be ezzel, feltörni nem tudván, szórják csak ki a magot. Pazarolják! Öregember nem kedveli a verebeket, bandáznak, zajongnak. A balkáni gerléket eltűri, rigókat szereti. De azért, elhessegeti őket is, ha beülnek a madáretetőbe. Van öregembernek kedvenc rigója, amolyan szeleburdi madár, követi, őt ahogy a kertben babrál, csipeget kukacokat, alig méternyire követi, nem fél öregembertől´

ezt kelletthogy idézem,merk csoda jó!

Gratulálok;sailor

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Vándorszív című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Talán címmel a várólistára

sankaszka bejegyzést írt a(z) Vándorszív című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Szendrey Júlia: Öregségem / Mein Alter címmel

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Úgy hordjalak címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/8. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/6. című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 17. fejezet című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Jó tanács című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ők heten című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bal- eset címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Hisz az árnyak nagyra nőnek... című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Drótszamár (Rögtönzések) című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Minden időben címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)