HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45259

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2016-01-16

05. Az OTTHON Regényrészletek

Megint költöztem Jónásh-telepen, másik albérletbe
(1947. szeptember 12)


KEZDŐDÖTT a lakáskereséssel járó újabb kálváriám. Egy év múlva elköltöztem onnan, amikor megszületett a házinéni unokája és a lányához költözött. Nem szívesen mentem máshová, mégis új hely után kellett néznem. Az Új-telepen, benn a városban kényelmes kis szobát kaphattam volna fürdőszoba használattal 80 forint havi bérért. Csak az a bökkenő, hogy onnan fel kellene járnom ide a gyártelepre étkezni, mert ott nincs rá lehetőség.
Ezért a másik mellett döntöttem. Igaz, még messzebb a gyártól, fenn a hegyen, ahová egy szűk sikátoron keresztül lehet eljutni. Azonban itt is vállalják a főzést és mosást. Így talán több pénzt tudok majd megtakarítani.
A bérelt szobában van egy harmónium, aminek nagyon örülök, gyakorolhatok rajta.
Azonban az álmok között már megemlékeztem arról, hogy 1947. október 2-án szörnyű álmom volt, vérengzést láttam. Itt nem akarok erre ismét kitérni, de azt meg kell jegyeznem, hogy az Álmoskönyv szerint veszedelmet jelent, ami sajnos, nemsokára megtörtént. Nem kellett sokáig várnom, már délután kellemetlenség fogadott. Amint hazaértem az irodából és kinyitottam a szekrényt, láttam, hogy minden fel van forgatva! Semmi sincs ott, ahová szép rendbe leraktam. A cukornak legalább a fele hiányzott, úgyszintén a hagymából, mákból is hiányzik. Még csak két napja vagyok itt, máris ilyen dolgok történnek, mit várhatok ezután?
Ki kutatott itt?
Hogy jönnek ahhoz, hogy belenyúljanak más holmija közé?
Okom volt aggódni, hogy minden ajtó nyitva van a többi szoba felé és az udvarra néző szintén, nincs benne kulcs.

Később is tapasztalnom kellett, hogy nem lehetek nyugodt, mert itt nincs minden rendben. Mindig feltúrva találtam a szekrényeket. Pedig már szóvá tettem Bébinek (ő a legidősebb lány a gyerekek között). Kértem, figyelmeztesse a kisebb testvéreit, hogy ha még egyszer előfordul, hogy kutatnak nálam, szólok a mamájuknak.
Rendelnem kellett kulcsokat, hamar elkészültek, lezárhatok minden szekrényt.
Nagyon bántott az eset, sírva fakadtam, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Nem elég, hogy dolgozom megszakadásig, gyűjtögetek, hogy végre valamennyire összeszedhessem magam a menekülés után és mások meglopnak.
Új zárakat kellett rendeltem, hogy biztonságban tudjam a dolgaimat. Az élelmiszert addig is átpakoltam másik szekrénybe, azt is kulcsra zártam. A szekrénykulcsokat magamnál fogom tartani, a lakás kulcsát pedig átadom a háziasszonynak, hogy ő feleljen érte. Nem akartam megbántani a házinénit, ezért most nem szóltam neki a történtekért, bár észre kellett vennie, hogy mindig bezárom a szekrényeket. Úgy gondolom, hogy a gyerekek, mikor egyedül maradtak, akkor dézsmálták meg az élelmiszert.

Hiábavalók voltak az óvintézkedéseim, mert sajnos, ezután is állandóan kutatnak a holmim között. Hol a kenyeremből hiányzik, a lisztből módszeresen hiányzik, pedig nem hiszem, hogy az kell a gyerekeknek! Amikor ide költöztem, 3 kg tartalékom volt, aztán két vételezésnél is kaptam 2-2 kilót. Nem szeretem a tésztafélét, mikor azt főznek, alig eszem belőle. Sütemény pedig itt a házinéni soha nem süt. Kilvádi-néninél mindig elég volt annyi liszt, amit a gyártól kaptam, pedig ő gyakran sütött süteményt.
Kicsit furcsának tartom, hogy én tartsam el a négytagú családot, amikor én is szegényesen élek és csak takarékosan tudok kijönni a fizetésemből. Ha komolyabb dolgot akarok beszerezni, valósággal meg kell koplalnom. Azt hiszem, az összes zárat saját költségemre át kell szereltetni, minden fiókot és ajtót le kell lezárni. Ha a háziasszony nem szégyelli, hogy mi történik az otthonába, akkor én miért legyek figyelmes iránta? Ha a gyerekek lopkodják el az élelmiszert, azért neki kell felelni és tisztességre tanítsa meg a őket. (ugyanis nem valószínű, hogy a lisztet s gyerekek a lopkodják.) Ha mi gyermekkorunkban hasonlóval próbálkoztunk volna, biztos, hogy a szüleink nagyon megbüntetnek érte.
Erre van idejük, de takarításra nincs, amiért fizetek nekik! Ilyen koszos padlót csak Pali bácsinál találtam, mikor kiutalták azt a lakást. De azt nem takarítással vettem ki, az én gondom volt rendbe tenni. Itt mindenütt pókháló, korom, szemét... Ilyen helyen még sohasem laktam. És minden nap azt hallom a nénitől, hogy nagytakarítást fog végezni nálam! Unom, nagyon unok már mindent ebben a koszfészekben!
Elhatároztam, hogy megint lakást keresek és szó nélkül hagyom itt ezt a szemétdombot, nem óhajtok vitát kezdeményezni velük. Azt megértem, hogy nehéz helyzetben vannak, de ezt nem lehet eltűrni, amit művelnek.
Ma megint arra jöttem haza, hogy próbálják kinyitogatni az új zárakat. Most azonban nem hagytam szó nélkül. Kellemetlen volt, de nem hallgattam el. Egyre nagyobb adagok hiányoznak megint mindenből, tehát sikeres volt a próbálkozásuk.
Talán már bolondnak néznek engem, azt hiszik, hogy nem veszem észre amit művelnek? Szinte rettegek attól, hogy amikor majd hazamegyek néhány napra a szüleimhez, mit fognak művelni a szobámban!

MEGINT JÁROM a várost lakás után, mert innen minél előbb szabadulni akarok. Kolléganőmtől kaptam lakáscímeket, az egyik talán hamarosan megüresedik. Elmentem megnézni, a kedvemre való kis lakást. Különálló épületben van, új állapotban. Egy szoba, konyha, előszoba és kamra tartozik hozzá, lassan be is tudnám rendezni magamnak saját bútorral. Azonnal beköltöztem volna, de sajnos, még laknak benne.
Mindig az jár eszembe, mikor sikerül megszabadulni attól a rettenetes lakástól? Úgy félek ott, minden éjszakára gondosan bezárkózom. A múltkor egy alkalommal arra riadtam fel éjjel háromkor, hogy valaki nyitogatja az ajtómat! Ijedtemben alig találtam rá a villanykapcsolóra. Amíg kerestem, mintha bezárták volna. Mégis felkeltem és kulcsra zártam. Kilvádi néninél a lakás többi részétől mindig nyitva tartottam az ajtót, sosem kellett attól félnem, hogy onnan bejön valaki, vagyis csak olyankor, ha elmentem és ők kitakarították a szobámat. De olyan soha nem fordult elő, hogy a holmimhoz hozzányúltak volna! Az élelmiszerjegyekért és kisebb összeget hozzáadva, igazán pazarul elláttak jó ételekkel.
Itt pedig már mindnyájuktól félek. Fülemben szinte dobolnak azok a rettenetes veszekedések, durva kifejezések: "megöllek", "meggyilkollak" és én már mindent föltételezek róluk. Csupa hisztériás bolonddal vagyok körülvéve. Ha itt maradok, lassan a környezetem hatására én is asszimilálódom hozzájuk.

SZALAD AZ IDŐ, már 1948. február 26-ot mutat a naptár. Rászántam magam, bejelentkeztem a Pogáts-féle kifőzdébe, szombattól kezdve ott fogok ebédelni. Nem lesz idegen nekem a környezet, mert kolléganőm, Saci is oda jár kosztra, együtt ebédelhetünk. Sacival már rég' jó viszonyban vagyok és ha sikerülne alkalmas lakást kapni egy helyen kettőnknek, akkor együtt lakhatnánk, úgy sokkal kevesebb kiadás jutna egy főre.
Itt hiába fizettem ebédért, sosem voltam benne biztos, mikor jutok ételhez. Vagy nem volt időben ebéd, vagy éppen nem főztek. Végre döntenem kellett, mert soha nem tudtam, mikor és mit kapok ebédre. Náluk nem lehet úgy megoldani, mint Kilvádi néninél, aki mindig főzött nekem is, sokszor készített süteményt, hiszen neki adtam a kenyér-, liszt- és cukorjegyeket, ő ment el érte, hogy ne legyen rá gondom.
Sajnos az a helyzet, hogy mostani helyemen csak ott károsítanak meg, ahol alkalom nyílik rá!
A mosást is megrendeltem náluk, amikor ideköltöztem, fizetek érte, hiszen mosdótálban és konyhai használat nélkül nem lehet nagyobb ruhadarabokat kimosni. Mióta itt vagyok, öt hónap óta egyszer tartottak "nagymosást", pedig öten vannak! Ezek ára benne van a kialkudott, s általam fizetett havi bérben. Olyannak tűnik, mintha nekik nem volna szükségük tiszta holmira? Nem tudom, hogy oldják meg?
Csak találnék rendes lakást benn a városban, nagyon szeretnék megszabadulni tőlük és Jónásh-teleptől!

**

Folytatom.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2016-02-17 22:45:31

válasz Kankalin (2016-02-16 19:40:43) üzenetére
Szüleimnek nem mertem elmondani, milyen körülmények között kell élnem, csak akkor szóltam nekik, amikor már beadtam a válópert.
Jobb lett volna az elején elszakítani a kapcsolatot, mert történtek olyan esetek, amit nem tudtam megemészteni. Akkor a gyerekeket is megkíméltem volna sok kellemetlenségtől. De ilyen a sors, soha nem tudjuk, mikor mit-kit választunk, mert ami megtörtént, azt megmásítani nem lehet.
Végül is nem panaszkodom, mert 10 év nyugalmas magány után jött valaki, aki kárpótolt mindenért.
S tudod mit mondok, hogy leszámítva az évekkel járó gondot-fájdalmakat, most is szeretek élni, élvezem a napsütést, a szép napos időt, a jó könyveket, a Napvilágot, és még több hasonló szervezetet, egy helyen már többször fölkértek és zsürizem a bejutott pályázatokat, amikor reh. intézetben kezeltetem magam, akkor römizek. Ez vagyok én, ilyennek születtem...
Köszönöm kedves szavaidat, szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2016-02-17 22:41:01

válasz Kankalin (2016-02-16 19:39:02) üzenetére
Kankalinkám, hosszút írtam, kidobott a gép. Pedig már új gépen dolgozom. Újrakezdem. Természetet, élőlényeket most is úgy szeretem, mit régen. Azonban annyi mindent nem tudnék eltűrni, mint amit életemben meg kellett volna oldani. Most írom a sokadik kötetemet, ahhoz szükségem van betekinteni a korabeli iratokba, de én is csodálkozom, hogy annyi minden átestem és nem untam meg az életem. Annyi biztos, hogy a párválasztásnál elbuktam, pedig ugyanabban az időszakban nem is egy olyam embert ismertem, akikkel el tudtam volna képzelni az életem, akik hasonló nézeteket vallottak, mint én és a családunk. De - ebben az egyben nem hallgattam apámra, pedig ő óva intett ettől a lépéstől, de nem hallgattam rá. Mégis olyat választottam, aki nagyon elütött attól, amit elképzeltem, mert azt hittem, majd megváltozik.
Neki lett igaza, de akkor már mit tehettem, s ezért tűrtem és szenvedtem vele 16 évig, mégis el
kellett tőle válnom, különben diliházban végeztem volna...
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5854
Időpont: 2016-02-16 19:40:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
...
Egészen ellágyultam attól, ahogy a természet apró csodáiról, az élőlényekről meséltél, ugyanakkor felfedted gyengeséged is, amikor elárultad, hogy mennyire szereted a kényelmes városi körülményeket.
Nem hagytál ki egyetlen helyszínt sem, még akkor is megemlékeztél róla, ha csak közvetve voltál érintett.
Megmutattad, hogy nem csak csöndes, mindenkit tisztelő ember vagy, hanem ha a helyzet úgy kívánta, ki tudtál állni önmagadért.
Mennyi mindent átéltél, mégis tudsz pozitívan gondolkodni, folyamatosan megújulni, haladni a legújabb vívmányokkal is.
Mindannyian örülhetünk, hogy megosztod velünk gyöngyszemeid, mert többek lehetünk általuk.
Nagyon köszönöm, hogy olvasóként részese lehetek maradandó alkotásaidnak. :)
Jó egészséget kívánok neked a további íráshoz, egy szuper gépet is, amivel még ennél is gyakrabban tudj jelen lenni. :)
Sok szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5854
Időpont: 2016-02-16 19:39:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kata! :)
Nem ma kezdtem olvasni történeted, viszont most osztom meg veled összegző gondolataim.
Az adott kort nem volt nehéz elképzelnem, hiszen sűrűn foglalkozom ilyesmivel, viszont az általad hozott valóság színesebbé, láthatóbbá tette az én szemszögemből is. Az első részben az fogott meg, hogy amit leírtál, számomra olyan volt, mintha én is átéltem volna. Nem véletlenül. A nagyapám kántor-tanítóként dolgozott, hasonló körülmények között élt, alkotott, rengeteget mesélt.
Nagyon tetszettek az egyszerű, pontos, korhű, minden fontos részletre kiterjedő leírások, mert tiszta képként jelentek meg előttem.
A háború borzalmaival iszonyú lehetett találkozni, mégis úgy írtál arról az időszakról is, mintha természetes lett volna, hogy meg kell élni. Kiszakította lelked egy darabját, ezt kifejezően ábrázoltad, mert kívülállóként is nehéz volt átélni viszontagságaid. Eközben te ebben a szörnyűségben is az elsuhanó táj szépségéből építetted fel, amit előtte leromboltak benned.
...
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2016-01-25 23:26:16

Kedves Marica!
Egyébkét is, mivel közvetlenül a háború utáni években történt, nehéz időket kellett átélni mindenkinek. De nemsokára sikerült sokkal jobb helyet találni, ahonnan meg sajnáltam, hogy el kellett mennem. A következő részletet is hamarosan fölrakom, más gépén dolgozom, az enyémet most újítják föl, attól is függ, mikor tudok belépni.
Köszönöm az érdeklődések
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2016-01-25 23:21:52

válasz Rozán Eszter (2016-01-21 12:48:57) üzenetére
Kedves Eszti!
Ez a hely nem vált be, de egyelőre még el kellett tűrnöm, amíg jobb nem akadt. Egyébként is a következő helyem jobb lett, majd a következő részletekben olvasható.
Köszönöm az érdeklődésed
szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2016-01-25 23:18:07

válasz Kőműves Ida (2016-01-17 20:33:13) üzenetére
KEDVES IDA!
Abban az időben, háború után bizony, nem volt könnyű az felnőtt életbe belépni. Még jó, hogy a testvéremmel együtt lehettünk vagy két évig, de neki Pestre kellett mennie, azért kellett más lakást keresni, mert nem maradhattam korábban az öreg inassal.
Szerencsémre később igen jó helyet kaptam, a következő részletekben olvasható lesz.
Köszönöm az érdeklődésedet
szeretettel: Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2016-01-21 12:48:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Nem lehetett könnyű időszak, egy nem megfelelő albérlet tönkre teheti az ember életét. Nagyon élményszerűen írod le, tetszik.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-01-17 20:33:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Jó visszaemlékezni a régi időkre, még akkor is, ha nem mindig volt rózsaszínű a világ.
Nem volt könnyű azokban az időkben olyan fiatal lánynak, amilyen Te voltál, hiszen akkor kezdtél önállósulni és ez a szituáció bizony nagyon rossz kezdet volt.
Az természetes, hogy elvágyódtál onnan, ahol kosz és családi perpatvar volt a mindennapos meglepetés, főleg úgy, hogy Te nem is ehhez voltál szokva (ha ugyan az ilyen környezetet meg lehet szokni). Kíváncsian várom a folytatást, nagyon leleményes lányka voltál, bizonyára sikerült gyorsan kiszabadulnod ebből a pokolból. Nagyon olvastatja magát az írásod.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2016-01-17 16:49:55

válasz efmatild (2016-01-17 14:10:17) üzenetére
Kedves Matild!
Keserves csalódás volt az ott töltött idő. Óriási különbségek vannak, ahogyan mondod, az emberek között. De sajnos, előre nem lehetett tudni, kik közé kerültem, erről már tettem említést alább, Juditnak. Ebben a kötetben csak röviden írtam le, mik történtek, mert az Életregényemben egyebek is voltak, ami miatt onnan menekülnöm kellett. Örültem, amikor végre megszabadulhattam. onnan.
és pont az elődje, Kilvádi néni egyszerű munkás ember felesége volt, de tisztességes, kedves és jó háziasszony, ahol biztonságban voltam, otthon érezhettem magam, egyik nyarat nála, a kertjében élveztem, tele volt gyümölccsel, sokszor segítettem neki én is, ő szeretetével viszonozta.
A jegyosztás és egyéb főleg addig tartott, amíg a Forint megszületett, utána mikor újra termeltek a különféle gyárak, normális élet is elkezdődött (leszámítva a politikát).
Köszönöm a látogatásodat,szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2016-01-17 16:35:19

válasz T. Pandur Judit (2016-01-16 22:53:51) üzenetére
Igazad van, kedves Judit, rossz környezetbe kerültem, pedig igazán nem gondoltam volna, mivel a gyerekek anyja egy jó kinézetű pedagógus volt. Ha láttad volna, és beszéltél volna vele, el se hitted volna, hogy milyen ő otthon, s milyen a környezete, hogy neveli, ill. hogy nem neveli őket. Mást nem tudtam meg róluk, sosem beszéltek róla, hová lett a papa, vagy miért maradtak egyedül.
Annyi biztos, hogy nekem is nagy csalódást okoztak, s siettem elmenekülni tőlük.
A következő hely már összehasonlíthatatlanul jobb lett.
Köszönöm, hogy olvastad, szeretettel Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
373
Időpont: 2016-01-17 14:10:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Ezt a részt is átéléssel olvastam, és szinte magam előtt látom életed ezen nyomorúságos helyzetét. Nagyon sajnálom, hogy Kilvádi néni után egy másik albérletbe kellett költöznöd. Ilyenkor látja az ember, milyen nagy különbség van ember és ember, albérlet és albérlet között. Ezen időszakról csak szüleimtől hallottak alapján tudom, hogy mindent jegyre osztottak a háború után. Bízom benne, hogy a következő részben már "kisüt a nap a felhők mögül".
Sok szeretettel olvastalak! Matild
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2016-01-16 22:53:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Nagyon rossz helyre keveredtél. Megloptak, félned kellett, kosz volt, és igénytelenség. Nem csodálom, hogy mihamarabb el szerettél volna költözni.
Érdekes volt ez a rész is, várom a folytatást!

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2016-01-16 13:45:31

Örülök, hogy ennyire részletesen és nagy figyeled a részleteket.
Sajnos, ez a rész a háború után nemsokára történteket részletezi. Eredetileg a középiskola befejezése után én művészeti főiskolába készültem, de a család minden vagyona elveszett, ezért testvéremmel együtt munkát kerestünk, ami - háborús idő után bőven volt - hiszen a fél országot romba döntötték. Bátyám Budapestre ment, mivel a tanítói képesítése mellett be akarta fejezni az ötvös-aranyműves mestersége miatt, ezért kellett nekem lakáslehetőséget keresnem, hogy az acélgyári jó munkahelyemet fenntarthassam. S ilyen gondok elé állított a sorsom, amikor a jó helyemet egy lehetetlennel kellett fölcserélnem. Köszönöm, hogy érdekelnek a részletek.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3829
Időpont: 2016-01-16 13:30:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Ismételten nagy benyosást tett rám az
a hajszálpontos visszaemlékezésed a legapróbb részletekre is

( Írtad,ezt naplódnak köszönheted...mégis nagyon érintö!)

Nehéz még elképzelni is,miken mentél-tetek keresztül!
Mint ez a rész is mutatja:

"Itt pedig már mindnyájuktól félek. Fülemben szinte dobolnak azok a rettenetes veszekedések, durva kifejezések: "megöllek", "meggyilkollak" és én már mindent föltételezek róluk. Csupa hisztériás bolonddal vagyok körülvéve. Ha itt maradok, lassan a környezetem hatására én is asszimilálódom hozzájuk."

Szeretettel:sailor
Ui.olvasni fogom a folytatást

Legutóbb történt

tigerjnr alkotást töltött fel //Részlet// címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álomébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Álomébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Hogy lett című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel Tölgyfa fia címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A lóápoló 21. fejezet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/2. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

Haász Irén alkotást töltött fel Palackba tettem címmel

KMária bejegyzést írt a(z) Levegőváltozás című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 21. fejezet címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)