Nincs erőm, hogy meggyőzzelek kérlelhetetlen akarat,
önzésedet tova űzve jobb belátásra bírjalak.
Nem kérem a megértésed, és szitkaid sem fájnak már,
lepereg az erőszak is - végül magadra maradtál.
Nem zsarolhatsz, nem is köthetsz gúzsba, nincsen hatalmad,
hiába is könnyezed meg, hogy mások is akarnak.
Te csak egy vagy, nem egyetlen - Ez fáj neked legbelül:
szélmalmokkal vívod harcod, s lelked ebben kimerül.
De ezért nem más a hibás, nagy kár, hogy most sem érted még,
hogy nem történhet minden úgy, mint ahogy azt te szeretnéd.
Mérged más húsába marod, de a bosszú nem hoz békét,
és lassan már szétvet a kín, hogy nem látod meg a végét;
hisz te élteted a lángot, mely végül felemészt téged -
tűzvésszé tágul az önzés, és ízzé-porrá éget.

Ilyennek szánod a véged?