HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48873

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2016-01-18

A lila ruhás nő

* Mielőtt elolvasod: kérlek olvasd el a történet végén lévő magyarázatot is :)

A kicsiny könyvtár ablakain át besütöttek a délutáni napsugarak. A könyvespolcok roskadoztak a sok régi, poros kötettől, de az Olvasó kedvelte ezt. Szerette az öreg könyvek kissé molyrágta illatát, a megsárgult papírlapok gyűrődéseit és a könyvtár csendjét. Azt viszont nem kedvelte, hogy a könyvtár előtti parkban fiatal suhancok szívták a cigarettát, és csak akkor tették be a lábukat a könyvtárba, ha a mellékhelyiséget keresték. Ezek a kölykök talán sose vettek a kezükbe könyvet. Miért is tették volna? Nekik egy könyv nem számított semmit. "Aki nem akarja érteni, annak csak teleírt lapok véget nem érő sora, másnak viszont egy új világot jelenthet, amivel bárhová eljuthat". - Az Olvasó legalább is így volt ezzel. Körültekintett, s átsétált a magas polcok között. Nem sokat keresgélt, így levette az első könyvet, ami a kezébe akadt. Ekkor meglátta, hogy a polcon egy rövid üzenet áll: "Hibás vagy selejtes könyvek. Elszállítás alatt." Nem értette, hogyan lehet egy könyv selejtes? Megcsóválta a fejét, aztán felütötte a kezében lévő írást, s már nem is foglalkozott mással. Sem a parkban lévő suhancokkal, vagy a könyvtárban lévő, többi olvasóval...
A lila ruhás nő egy réginek tűnő regényt tartott a kezében, amikor furcsa árnyékot vélt átsuhanni a feje fölött, ám mire odanézett, nem látott semmit. Megvonta a vállát, s visszatért a regényhez, amiben a főhős épp kalandos vándorútra indult. Közben megannyi tájon járt, s rengeteg dolgot látott. A nő leült egy kényelmes fotelbe, s hozzálátott az olvasáshoz, hogy elkísérje a főszereplőt hosszú útján. Láttak például végtelennek tűnő virágos rétet, ami telis-tele volt liliomokkal. A nő szerette a liliomot. "Illatával elcsábít sok szívet, míg szirmain ezerfényű napsugár lejt táncot, és szemet gyönyörködtet."- állt a könyv lapjain. Aztán tovább olvasott, s követte a bátor főhőst, aki másnap egy kis patakhoz ért. A víz kedvesen folydogált medrében, pedig a hős tudta, hogy ez nagyon csalóka dolog. A víz nagy erővel bírt. "Olykor cseppenként csordogál, máskor vad hullámával súlyt, egyszer életet s enyhed ad, vagy hatalmával mindened magával ragadja."- Olvasta a nő a főszereplő gondolatait...
Órák teltek el. Az Olvasó hangos lapozásra riadt föl. Figyelmét teljesen lekötötte az olvasmány, ezért minden zaj zavarónak hatott számára, de a hang forrását nem találta sehol. Hiába nézett körül. Lehet, hogy csak képzelte? Ő is lapozott, ám ügyelt arra, hogy ne csapjon zajt. A könyvtár elvégre csendes hely.
A lila ruhás nő feszülten várta a regény minden sorát, azonban megint észrevett valamit. Újra sejteni vélte az árnyékot. Az ablakon túl lomhán integettek a fák ágai... A regényben egyik nap követte a másikat, s a vándor hamarosan elérkezett egy sötét erdőhöz. A nap eltűnt az égről, beesteledett, a főhős pedig sátrat vert. Nem félt, ám úgy érezte, óvatosnak kell lennie. "Árnyakkal teli, akár a sűrű éjszaka, amiben könnyen tévútra csal a lelkeden tanyázó félelem."- Mondta magában az erdőről, mire a fák riadtan megrezzentek, a csillagos eget eltakarta az éj fátyla, s a mély rengeteg gyomrából haragos zúgást tört fel. A nő ekkor felkapta a fejét, mert az ő fülét is megütötte egy zaj. Sejtette, hogy lassacskán mennie kell.
A könyvtárban mozgolódás támadt. Az Olvasó az órájára tekintett. Hát persze. Zártak. Kénytelen-kelletlen becsukta a könyvet, de mielőtt visszahelyezte volna a többi közé, tétovázott kicsit.
A lila ruhás nő sóhajtott, és felkelt a fotelből. Nem maradhatott tovább. Szeretett ott lenni, de tudta, hogy hamarosan úgyis el kell hagynia a helyet. Végleg. Senki sem maradhat örökké a könyvek között, bármennyire is szereti azokat. Évtizedek óta olyan volt számára ez a kedves hely, mint az otthona, de az idő eljárt a nő fölött. Haja ezüstszínt öltött, arcára ráncok simultak, lila ruhája megkopott... Ó, pedig hogy szeretett volna maradni!
Az Olvasó látta, ahogy a könyvtár ajtaján sorra távoznak az emberek. Ő nem mozdult. Nem akarta magára hagyni az ő "leselejtezett" regényét. Megkedvelte, és valahogy az az érzése támadt, hogy ha nem folytathatja, valami véget ér. Valami a könyv lapjai között. Ellopni azért mégsem merte. Aztán gondolt egyet, fogta, s gondosan elrejtette egy másik polcon, két vastag enciklopédia mögé. Így már biztos volt abban, hogy másnap újra vissza kell térnie hozzá. Ettől zavarba jött. Sosem hágta át a szabályokat. Sem könyvek, sem mások miatt... Ám most? Tudta, hogy amit tesz, helyes. Ahogy azt is tudta, hogy holnap megint várni fog majd a történetre, a történet pedig várni fog rá. Vagy ha nem is a történet, talán annak egyedüli "lakója". Ő ott lesz. Az a kedves és végtelenül magányos lila ruhás nő.




*Amit tudnod kell erről a történetről, az az, hogy lényegében egy írásgyakorlat végeredménye. Barátom, Peter F. Wolf ötlete alapján először különböző szavakat, fogalmakat adtunk meg kiindulási pontként. A feladat az volt, hogy egyetlen mondatban fogalmazzuk meg, mi jut eszünkbe az adott szóról. Ezek voltak: A víz, virág, könyv, sötét erdő. Miután megszülettek a mondatok, írtunk egy-egy történetet, amiben természetesen mindegyik mondatnak szerepelnie kellett. Ezeket dőlttel fogod látni. Az én történetem ez lett.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2016-02-21 21:41:33

válasz Finta Kata (2016-02-19 00:22:44) üzenetére
Szia Kata!

Köszönöm a hozzászólást. Jó kis gyakorlat volt, mert némileg kizökkentett a komfortzónámból :)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12608
Időpont: 2016-02-19 00:22:44


Jól sikerült történet, a megadott javaslatokkal, kedves Doreen! Egy ideig egy másik irodalmi portál tagja voltam, akik minden nyáron terveztek nyári irodalmi tábort. Jó volt, mindig jelentkeztem azokra, és ott esténként mindig az volt a program, hogy versekkel és novellákkal foglalkoztunk. Többször előfordult, hogy hasonló feltételeket adtak, bizonyos szavakat, mondatokat bele kellett foglalni a versbe vagy prózába. Nagyon élvezetes volt, és érdekes eredmények születtek.
Tetszett a történet.
Szeretettel olvastam: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2016-01-20 16:04:03

válasz T. Pandur Judit (2016-01-19 22:44:32) üzenetére
Szia Judit!

Köszönöm az értékelést. Szerintem is kissé fellengzős lett, mert valahogy nem tudtam elengedni magam és egyszerűbbre írni, de így talán kicsit elfogadhatóbbak :).
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5077
Időpont: 2016-01-19 22:44:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Doreen!

Ügyesen beleszőtted a történetbe a megadott mondatokat!
A mondatok elég fellengzősek egy hétköznapi történet számára, de Te talpraesetten megoldottad azt, hogy ne kelljen az egész történetnek a megadott mondatok hangulatához igazodni.
Jó kis kihívás az ilyesmi!

Judit

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Volt egy álmom című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Volt egy álmom című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel G. W. Burmann: Gyermekség címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Szokás címmel a várólistára

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 18. Utálom Hófehérkét! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Melankolikus című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fegyverszünet című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlt a nyár címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Színaranyba öltözött című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Őszi kép című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)