HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48397

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2016-01-24

Jégvirágok (2.)

A harminchét éves, sportos alkatú, elegáns, jóképű amerikai üzletember divatos borostával, amolyan lányok romantikus álma, fütyörészve vezette bérelt autóját a kihalt országúton.
Ígéretesen indult a nap. Reggel hírt kapott, és a változékony téli időjárás ellenére gondolkodás nélkül autóba ült. Hiszen ezért repülte át a fél világot. Hétágra sütött a nap, biztatóan, ha így folytatja, rövidesen olvasni kezd a jég.
John mosolygott magában.
Gátlástalanul habzsolta az életet, így élt világéletében, ám az utóbbi időben valami történt vele. Akkor kezdődött, mikor meghalt a nagybátyja, és a mesés vagyonát ráhagyta. Röviddel halála előtt mondott egy furcsát az öreg: "Ha nem tiszta a lelkiismereted, ha úgy érzed, tartozásod van valakivel szemben, rendezd, mert csak így lehetsz igazán sikeres üzletember!"
Magában jót nevetett ezen. Nahát! Micsoda baromság! Mi köze az üzletnek a lelkiismerethez? Ez is csak olyan magyaros furcsaság, amiből akadt bőven az öreg háza táján.
Teltek a napok, és a kényelmetlen érzés belefészkelte magát a lelkébe. Először még tudomást se akart venni róla, de nőtt, növekedett, és nem hagyta el. Egyre többet hibázott, a gondolatai mindig visszatértek ehhez a furcsa intelemhez. A figyelme elkalandozott, akkor is, mikor jobban tette volna, ha résen van.
Félév sem telt el, s az üzlet kezdett rosszabbul menni.
Vén bolond vészbagoly! Haragudott az elhunytra. Nem kellett volna ezt mondania! Miért ijesztett rá? Mit tudhatott? Semmit se!
Azok a szavak! Lehet, hogy mégis van bennük némi igazság? Jobb lesz elejét venni a bajoknak!
Végül elhatározta, hogy hazalátogat, és megszabadul a rá nehezedő kolonctól. Aztán éli tovább az életét, sikeresen, mint ezelőtt.
December elején érkezett Budapestre. Felfogadta az embert, akit ajánlottak neki, de a magánnyomozó a várakozásával ellentétben semmire se jutott. Hetek óta most először csillant fel némi reménysugár.
Ezért zötykölődik már harmadik órája ebben a rozoga tragacsban. Az otthonihoz képest kényelmetlen, a motor se tökéletes, de estére már visszatér a fővárosba. Megbízza az ügyvédet, délután már a levegőben lesz, s két nap múlva elfelejti, mint egy rossz álmot.

Klárának magas termete miatt le kellett hajtania a fejét, mikor beléptek az alacsony ajtón. A mélyen lenyúló kontyolt tető ereszéről óriási jégcsapok csüngtek alá. Az egyik letört, mikor az öreg kucsmája beleakadt, s csilingelve hullott a tisztára söpört vörös téglás járdára. A többiek nap hevétől megolvadva mélán csöpögtették gyöngyeiket, hogy az éjszakai fagyban majd ismét megdermedjenek.
Beléptek a kellemes melegbe. A sötét házbelsőt finom kalács és sütőtök illata lengte be. A szűk ablakokon beáramló sápadt fehér fény varázslatot tett, tündérvilággá változtatta a kopott, festett bútorokat.
A kíméletlenül felgyúló villanyfény széttörte a csodát. A tűzhely közelében agyagszörny száradt. Az öreg elkedvetlenedett.
- Még mindig csinálod ezeket? - csóválta a fejét neheztelően.
Lesuhintotta a báránybőr süvegről a jégcsapok maradékát, s a fogasra akasztotta. Nehézkesen lehámozta magáról a megkopott, itt-ott már kifényesedett, vastag, fekete nagykabátot, azt is megrázta, amúgy megszokásból, s a kucsma mellé akasztotta. Csizmája mellett a töredezett vörös kőkockákon tócsában állt a megolvadt hólé. Otthonosan lépett be a szobába.
Klára ezalatt a nagyanyjától örökölt fekete vas tepsik körül sürgölődött. Takaros négyzetekre vágta a süteményt, tányérra rakta, s bevitte az asztalra.
- Egyen, Feri bácsi! Készítek forralt bort.
Vizet mert a tűzhelyen mindig készen álló nagy vízmelegítő fazékból egy kisebb lábasba. A kamrából demizsont hozott elő, bort öntött a víz közé, cukrot, fahéjat, borsot, szegfűszeget szórt bele. Amíg a keverék felforrt, kipakolta a táskából a hurkát, kolbászt, töpörtyűt, és a kamra hideg polcára tette. A maradék kalácsból és sütőtökből csomagot készített, és a megürült szatyorba dugta.
Üldögéltek az egyetlen szoba asztala mellett, szürcsölték a fűszeres, forró italt. Jólesett a kinti hideg után. Klára az öreget, és mögötte a faragott pad mintáit nézegette, s eszébe jutott, gyerekkorában ugyanígy látta nagyanyját ülni ott.
A házban majdnem minden ugyanúgy maradt, ahogyan azt valaki régen elrendezte. Ugyanúgy álltak két oldalon a tölgyfakeretes ágyak, leterítve szövött ágytakaróval, amely már kincset érő múzeumi ritkaság. Ugyanúgy a két ablak közt a százéves, kézzel faragott pad a székekkel, ugyanaz a szekrény, amely még mindig rejti nagyanyja saját kezével kihímzett ágyneműit és asztalterítőit, és Klára kevés magával hozott ruháját.
Már évek óta nem öltözött ki, nadrágban jár, pólókat, pulóvereket hord. Semmi sem emlékezteti régi nagyvilági életére. S így van ez jól! Az ember olyan kevéssel is beéri. Tükörbe se nézett évek óta. Minek? Olyan mindegy, hogyan néz ki!
Az öreg mintha megsejtette volna, mi jár Klára fejében, komótosan megszólalt:
- Klára lányom! Már öt éve, hogy itt élsz. Egyedül. Férfi nélkül. Nincs ez így jól.
- Jól van ez így, Feri bácsi! Csak így van ez jól.
- Nem kéne visszamenni az uradhoz?
- Nem. Már nem az uram.
- Azért, mert elvált tőled, isten előtt még az urad. Lehet, hogy már megbánta.
Klára bensőjében az elfojtott harag fortyogni kezdett. Nem az öregre haragudott. Ő csak aggódik érte, és jót akar neki. Az iránt az ember iránt élt benne gyógyíthatatlan indulat, aki becsapta. Aki miatt elveszített mindent, vagyont, karriert, s végül ezért hagyta el a férje is.
- Az uram egy gyenge jellemű, haszonleső alak, akinek nem én kellettem, csak a pénzem! Valóságos áldás, hogy elveszett a vagyonom, így legalább kiderült, mit ért a szerelme - csattant fel.
- Nyugalom, gyermekem! Az emberek idővel megváltoznak.
- Lehet. De én is megváltoztam!
- Nem lehet egész életünkben haragudni. te még fiatal vagy, lehetsz vagy harminc, még újból tudnád kezdeni.
- Harmincöt - vágta rá gépiesen. - Én itt kezdtem újból! Itt élek, itt akarok élni!
- Nem élet ez itt neked, lányom! Nem az egy ifjú embernek - csóválta a fejét. - Csak küszködsz a démonaiddal, de el nem tudod kergetni őket.
- Mit tudhat az én démonaimról? - kérdezte nagyon csöndesen Klára. Az öreg még soha sem beszélt így vele. Meglepte a beszélgetésük eme fordulata.
Amikor öt éve egy szeles őszi napon kiköltözött ide, az isten háta mögé, városi lányként semmit sem tudott a gazdálkodásról. Valószínűleg éhen halt volna, mert pénze se volt, ha az öreg át nem jön egy pár tyúkkal, két nyúllal és egy kocsira való takarmánnyal. Kitatarozta a kemencét, megjavította a kéményt, egy darab földet felszántott és bevetett árpával. Így kezdődött.
- Emlékszem, amikor idejöttél vörös és dagadt volt a szemed a sírástól, nem ettél, csak ültél a koszban és néztél magad elé. Attól féltem, megbolondulsz.
Felállt, kiment a konyhába, levette a polcról egy agyagszobrot. Bevitte, letette Klára elé.
- Nézd meg ezt! Tele van velük a ház. Mi ez? Mi ez a félig ember félig szörny? Nem értek a magas művészethez, de nem is kell okosnak lennem ahhoz, hogy lássam, nincs béke a szívedben!

1996

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-09 18:38:52

válasz Finta Kata (2016-02-09 18:27:30) üzenetére
Kedves Kata!
Talán kisregénynek nevezhetem. Gyorsan szakadt ki belőlem, a végén majd megírom, miért.
Nagyon örülök, ha élvezettel olvasod!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12487
Időpont: 2016-02-09 18:27:30

Le vagyok maradva, de majd pótolom. Most ezt olvastam el, nagyon jól írsz, élvezet olvasni és a téma is érdekes.
Regény lesz belőle?, mert megérdemelné!
Szeretettel olvastam: Kata
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-04 17:20:39

válasz oroszlán (2016-02-03 22:52:11) üzenetére
Kedves Ica!
A karakterek úgy élnek bennem, mint létező személyek, saját törvényekkel, amit figyelembe kellett vennem. Talán ezért az aprólékosságom.
Örülök, hogy olvasod!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7522
Időpont: 2016-02-03 22:52:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Tetszik, amilyen aprólékos igényességgel írsz a karakterekről.
Kíváncsi vagyok a folytatásra, majd jövök.
Szeretettel: Ica
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-01-26 17:17:19

válasz efmatild (2016-01-26 14:19:07) üzenetére
Kedves Matild!
Az jó, ha fel tudtam kelteni a kíváncsiságodat. Majd kiderül...
Szeretettel:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
454
Időpont: 2016-01-26 14:19:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
El vagyok bűvölve az idős férfi gondoskodásától, ugyanakkor nagyon kíváncsivá tettél, milyen fordulatot hoz az Amerikából hazautazó fiatalember?
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-01-25 20:41:20

válasz T. Pandur Judit (2016-01-24 21:56:52) üzenetére
Kedves Judit!
A "szép leírások, jó karakterek" nagyon hízelgő számomra, köszönöm!
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-01-25 16:46:04

Kedves Marica!
Örülök, hogy így látod! Remélem a továbbiakban is ez lesz a véleményed.
Köszönettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-01-25 16:43:44

válasz Bödön (2016-01-25 09:48:49) üzenetére
Szia Laci!
Köszönöm! Rakom!
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8394
Időpont: 2016-01-25 09:48:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Továbbra is érdeklődéssel olvasom, jól pergetted! Várom a folytatást! Üdv: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2016-01-24 21:56:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Alakul már, alakul! :) Még a végén megtudom amire kíváncsi vagyok! :)
Élvezetes olvasmány, szép leírásokkal, jó karakterekkel.

Judit
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-01-24 21:10:55

válasz Kőműves Ida (2016-01-24 20:21:37) üzenetére
Drága Ida!
A bakit már észrevettem, de miután már késő volt javítani.
Most hogy írod, elolvastam még egyszer, és bevallom, percekig hangosan röhögtem magamon. Még jó, hogy senki nem hallott. Nem tudom milyen kisördög incselkedett velem, mikor elütöttem, és nem vettem észre, de jól tette!
Ez a történet most nem a karmáról, hanem az igazságról, a bosszúvágyról, a jóvátételről és a megbocsátásról szól. A végén majd megírom, miért született.
Köszönöm neked, hogy olvasod!
Ölellek szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-01-24 21:03:13

válasz Istefan (2016-01-24 18:28:53) üzenetére
Kedves István!
Nagyon örülök, és köszönöm, hogy olvasod! Őszintén kíváncsi leszek majd a véleményedre. Ne kímélj!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5759
Időpont: 2016-01-24 20:21:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Hmm, vajon mit hozol ki a két nagyon különböző ember találkozásából, drága Ylen. Legalábbis én arra gyanakszom, hogy valami karmikus sors összehozza őket. :)
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
Előrejelzem: nehogy megbántódj, de olyan remek bakit alkottál, hogy nevettemben majd leestem a székről. :) Még ott az elején: Hétágra sütött a nap... s rövidesen olvasni kezdett a jég. Még John is mosolygott magában. Hát nem aranyos?
Mindannyiunkkal előfordul egy-egy elütés, de, hogy értelmet, sőt más értelmet kapjon, az csakis az ilyen remekművekben fordulhat elő. :) Élmény volt!

Ölellek
Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1655
Időpont: 2016-01-24 18:28:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
A kezdet jó, látom immár egy másik síkon is indul cselekmény. Ha feltöltöd az egészet, egyben elolvasom és megírom a véleményem. Elütöttél egy betűcskét az olvadó jégnél. Szeretettel: István

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Keresem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lakatra zárva című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Az Aare ott örökkön zúg címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)