HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46807

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2016-01-24

A legolcsóbb urna

Ella fullasztó undort érzett a mellkasában, ezzel élt már évek óta, még ha nem is akart mindig tudni róla. Kinyitotta a szobában az ablakot, hogy az áporodott levegőt frissre cserélje, aztán körülnézett, hogy a két hete meghalt édesanyja kis egyszobás lakásában mi az, aminek még hasznát tudná venni.
Milyen rövid az a harminc nap, ami alatt ki kell ürítenie a kis zuglói lakást, és visszaadni az önkormányzatnak. Hiába kérlelte mindig az édesanyját, hagy jelentse be hozzá az unokáját, Bálintot, hogy ő legyen a bérlet folytatására jogosult, és ne kelljen leadni az önkormányzatnak a lakást. A mama hallani sem akart róla.
- Csak a halálomat lesnétek, ugye?! - förmedt rá mindig Ellára, ha a lánya csak szóbahozta a dolgot.
Bálint most a családjával az ő hajdani lakásában lakik. Ő meg kiköltözött a telekre, a kicsi, kifűthetetlen, komfort nélküli nyaralóba. A szerény nyugdíjából azt is alig tudja fenntartani. A menye otthon van az egy éves kislányukkal, a fia két állásban is alig tud megkeresni annyi pénzt, hogy megéljenek. Valahogy divat lett ingyen dolgoztatni az embereket, vagy legalábbis nem megfizetni a munkájukat. Na, most erre a lakásra is keresztet vethetnek, pedig milyen jól jönne neki, nem kellene a víkendházban fagyoskodnia, a kerti csapról vizet hordani, rezsón főzni, a kinti budiba járni.
Holnap jön a felvásárló, aki megvette a hagyatékot, és vállalta a lakás kiürítését, lomtalanítással, takarítással. Alig ad valami kis pénzt az ócska, agyonhasznált bútorokért, de a lakáshasználati díj, amit erre az egy hónapra kell fizetnie az önkormányzatnak, az legalább, kitelik belőle. Még ez is! Fizetni azért, mert még itt vannak a holmik, és nem tudta rögtön átadni a lakást...
Ella kiment a konyhába, kinyitotta az üveges, régi konyhaszekrényt, és elkezdte kirakni az asztalra azokat a bögréket, és tányérokat, amik nem voltak csorbák. Ezeket még tudja használni. A maradékot úgy rendezte el, hogy ne nagyon látsszon meg a hiány. A nagy lisztes dobozt is betette hozzájuk a szekrény tetejéről. Aztán újra kivette a dobozt, és kíváncsin belenézett, hiszen az édesanyja évek óta nem főzött. Őt szekálta telefonon, hogy milyen ételt főzzön, és hozzon neki. Nem érdekelte, hogy egy rezsón kell kínlódnia a főzéssel, nem engedte, hogy itt készítse el az ételt őnála. Az sem érdekelte, hogy neki magának is alig jut ételre, pláne télen, amikor fűtenie kell.
- A lányom vagy, ennyit megtehetsz! - förmedt rá mindig, ha megpróbálta elmondani a nehézségeit. Elvárta, hogy Ella élete az ő igényei köré szerveződjön.
Jó régi lehet már ez a liszt - gondolta, és a szemetesvödörbe öntötte a tartalmát. Meghökkenve látta a kiömlő liszt között az összegumizott bankjegyköteget. Kihalászta a szemetesből, lerázta, és kigumizta. Elkerekedett szemmel nézte a tíz darab ötezrest. Szóval volt a mamának némi dugipénze, és itt tartotta - gondolta meglepetten. A dobozt visszatette a szekrénybe, és előrébb húzta a cukortartót. Ha már rendet csinál, kiüríti azt is, hazaviszi a tartalmát, nem kell az a felvásárlónak... Ahogy beleöntötte a kristálycukrot egy nejlon zacskóba, abban is felbukkant egy összegumizott bankjegyköteg. Ez is ötvenezer forint volt.
Ella rádöbbent, hogy nem egy dugihely van, és módszeresen keresni kezdett rejtekhelyeket a lakásban. Nem csalódott, inkább egyik ámulatból a másikba esett, a rengeteg helyen megtalált pénztől. A szekrényben a ruhák, pongyolák, kabátok zsebében, a könyvespolcon a könyvek lapjai között kisebb összegek bújtak meg. Az ágyneműs polcon a papír alatt, és a konyhaasztal fiókban is a papír alatt összesen százezer forintot talált. Volt még máshol is pénz. A falon lógó családi képek hátuljára ragasztott borítékokban, az ágynemű tartóban, a szekrény aljára és az éjjeli szekrény hátuljára ragasztva, sőt még a vécé tartályban is egy nejlon zacskóban. Minden négyzetcentimétert átvizsgált a kis lakásban, és minden megtalált összeggel egyre jobban érezte, hogy a régóta ránehezedő teher egyre enyhül. Végül több mint kétmillió forint tornyosult az asztalon.
Ellának melege lett, és elfáradt a sok keresgéléstől, pakolástól, lerogyott egy kis kopott huzatú fotelba. Már nagyon régen feladta a reményt, hogy valaha is jobbra fordulnak a körülményei, és most itt van előtte ez a rengeteg pénz, amit eldugdosott az anyja. Kishíja, hogy nem a felvásárlóé lett... Vajon a hagyatékot olcsón felvásárlók tudnak az idős emberek szokásáról, hogy pénz rejtenek el az otthonukban a családjuk elől? Nem is rossz üzlet ez a mindent megvesznek, és majd ők lomtalanítanak... Mi mindent találhatnak, amiket a család álmában sem feltételez... Az édesanyja szegényes életére, a folytonos követelőzésére gondolt, és a fejét csóválta a rengeteg összekuporgatott pénzre nézve. Fogalma sem volt, hogy mire gyűjtögette.
- Milyen kár, hogy nem tudtam hamarabb erről a pénzről, akkor futotta volna egy szép temetésre. Így csak hamvasztás volt, meg a legolcsóbb urna, amit hazavittem egy reklámszatyorban, és elástam a telken, az almafa alá - gondolta Ella.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2016-07-17 19:36:25

válasz Finta Kata (2016-07-08 23:01:49) üzenetére
Kedves Kata!

2013.ban értesültem egy volt osztálytársam haláláról, és amikor érdeklődtem, hogy mikor lesz a temetése, azt a választ kaptam, hogy nem lesz temetés. Elhamvasztják, és hazaviszik a hamvait egy urnában. Én akkor szembesültem vele, hogy ilyen létezik Magyarországon.
Megszűnt az eltávozottól való búcsú rítusa, amit én nagyon furcsának találok.
Többek között ezt akartam megírni ebben a történetben.
Köszönöm, hogy elolvastad.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11927
Időpont: 2016-07-08 23:01:49

Kedves Judit!
Nem most írtad, de én most vettem észre, hogy lemaradtam róla és örülök, hogy megtaláltam. Érdekes téma, ki gondolná, hogy ilyenek is előfordulnak. Számomra szinte hihetetlen, hogy valaki így össze-vissza dugdossa el a pénzét.
Nagyon jó a leírás és tanulságot. Bár elég szomorú történet, én mégis érdeklődve olvastam
szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2016-04-09 22:35:21

válasz Zagyvapart (2016-04-08 15:34:29) üzenetére
Kedves Feri!

Köszönöm, hogy elolvastad!

Az egyik ismerősöm édesanyjának a halála után, a lakásában több mint 6 millió forintot találtak a lányáék.
/Ha mind megtalálták./

Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2016-04-08 15:34:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Ez tényleg tanulságos volt Persze azon kívül érdekes, sőt az első ötvenezer
megtalálása után még izgalmas is.
Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem.

feri
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2016-03-05 11:58:35

válasz eferesz (2016-03-04 13:40:13) üzenetére
Kedves eferesz!

Köszönöm szépen az olvasást, és az értékelést!

Judit
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2518
Időpont: 2016-03-04 13:40:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Az élet egy csoda! Milyen jó lenne ítélkezés nélkül élni. Menni fog!
Köszönöm szépen, hogy olvashattalak.
Szeretettel: Szabolcs
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2016-02-26 14:42:47

válasz Kankalin (2016-02-26 12:59:40) üzenetére
Kedves Kankalin!

Igen, előbb-utóbb mindannyian...

A szóismétlésről egyszer régebben /valamelyik írásom alatt/ már írtam egyszer. Tudom, az iskolában azt tanultuk, hogy mindenképpen kerülni kell. A szóismétlésnek azonban van egy nyomatékosító szerepe. Pld. azzal, hogy a mama mindig ráförmed Ellára olyan jellemrajzot, és a kapcsolatról annyi mindent el lehet mondani, mintha oldalakat írnék ezekről. Mivel a pályázati mű hossza adott volt, kevés eszközzel kellett sokat elmondani két ember kapcsolatáról. Például szóismétlésekkel nyomatékosítani. /A dalokban sem véletlenül van refrén. :)/
Azzal egyetértek, hogy ritkábbra lehetett volna tagolni /az is karaktereket jelent! :D/

Köszönöm az olvasást, és az értékelést. :)

Judit
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6214
Időpont: 2016-02-26 12:59:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Judit! :)

Magam is tudok ilyen emberekről, a környezetemben meséltek effélét, nem is egyet.
Amit leírtál, az az időseknél már "hagyomány".
Néhány szóismétlés becsúszott, a tagolás ritkábbra véve érthetőbb lenne.
Elgondolkodtam történeteden, mert előbb-utóbb én is...
Szeretettel: Kankalin

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2016-02-03 00:55:42

válasz Selanne (2016-01-31 09:18:58) üzenetére
Kedves Marietta!

Még szerencse, hogy a néninek egyszer csak megjelent az eldugott agytekervényeiben a gondolat, hogy körülrakja magát a pénzzel, mert az örökösök nem biztos, hogy megtalálták volna!
Pláne, ha nem is tudják, hogy egyáltalán van eldugdosott pénze.
A mostani öregek sok mindent megéltek Európa viharos történelmének köszönhetően, a takarékoskodás, a felhalmozás a "nehéz időkre" a vérükben van.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2016-02-01 22:42:08

válasz Ylen Morisot (2016-01-29 20:23:10) üzenetére
Kedves Ylen!

Sokszor csodálkozom, hogy a fiatalon, és középkorúan ragyogóan sziporkázó, szellemes, kellemes emberek megöregedve milyen kiállhatatlan, önző, zsémbes, elviselhetetlen alakokká tudnak válni.
Úgy gondolom, nem érzik már a társadalom teljes értékű tagjának magukat, és ezt folyamatosan éreztetik is velük. Másképpen szól hozzájuk az orvos, a szomszéd, a hivatalnok, stb.
Talán azt a degradálást - ami a mindennapjaik része lett egyszer csak, észrevétlenül - kompenzálják ezzel. Sokszor nem értik már a világot, azt, hogy működnek a dolgok, emiatt zsörtölődnek, panaszkodnak, amíg meg nem unja aki hallgatja.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2016-01-31 09:18:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A munkám során, találkoztam már cifra helyzetekkel. Az idős emberek jószerivel szeretnék biztonságban érezni magukat, titkolóznak pénzügyileg, dugdosnak, és hát az elme is olyankorra sok esetben megbomlik.

Volt egy olyan esetem, hogy amikor reggel bementem az idős néni szobájába, a szemem elé tárult, hogy körbe rakta magát pénzzel. Mindenütt az volt. Én gyorsan, amikor megláttam, leszaladtam a lányáért hogy azonnal jöjjön fel, mert még ilyent nem látott.
A lényeg az volt, hogy nem találták a pénét a néninek sehol. Végül kiderült, hogy az éjjeliszekrény fölötti kép mogé dugta a keret és az üveg közé.A leglehetetlenbb helyeken létezik pénz, mint itt a te esetedben is.
A temetés pedig drága dolog, még a legegyszerübb is.
Minden szempontból elgondolgoztató a téma, amiről írtál.
Szeretettel:Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2016-01-31 00:54:37

válasz Futóinda (2016-01-27 13:08:17) üzenetére
Kedves Inda!

Új társadalmi bűnbakok lettek az idősek. Frei Tamás nem átallotta az időseket tolvaj generációnak nevezni, akik ellopják a fiatalok jövőjét, hiszen nem dolgoznak /már/, csak koloncok a társadalom nyakán.
Az idősek nyugdíja fáj rettenetes módon a fiataloknak, és úgy gondolják, hogy ez a társadalmi bajok minden oka. Pedig a nyugdíjasok elszegényedése garantált a jelenlegi nyugdíjindexálási szabályokkal, hiába dolgoztak egy életen át - tartották el az előző generációt, és a saját gyermekeiket - egyre lejjebb csúsznak.
Mintha ők vásárolnák fel az állami földeket, nyernék el mások elől a pályázatokat sorozatban, mintha az övék lenne a sok adóelkerülő offshore cég, mintha ők gazdagodnának látványosan.
Sokan sokfelé segítenek a nyugdíjasok közül, nem élnek sem gazdagságban, sem bőségben, de egyáltalán élnek...

Judit
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1825
Időpont: 2016-01-29 20:23:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Többször elolvastam. Azt hiszem, ilyen a jó írás: nagyon a valóságból merít, tömör, lényegre törő, és mindenkinek "viszket", aki olvassa, mert valamiért nagyon megtalálja az érzékeny részeket. Mi is lehetünk még ilyen öregek. Dolgoztam idősek közt, a többség ilyen.
És még valami: idős korban visszajön a gyermeki természet. Aki gyerekként nem kapott szeretetet, és nem tanult meg szeretni, az idősként nem fog adni, mert csak kapni akar. Mintha a régi szeretethiányát próbálná megszüntetni. És persze utálatos, bizalmatlan öregemberré vagy öregasszonnyá válik.
Szeretettel gratulálok!
Ylen
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2016-01-29 00:29:23

válasz efmatild (2016-01-26 13:45:04) üzenetére
Kedves Matild!

Megsokasodtak a nyolcvan éven felüliek a társadalomban. Az ezredfordulón figyeltek fel rá, hogy megszületett egy új nemzedék, melynek már nemcsak gyerekkori emlékei vannak a nagyszüleiről, hanem felnőttként is ismeri őket. 1990-ben a 30 évesek 21 százalékának élt még valamelyik nagyszülője, 2000-ben már 75 százaléknak. A mai ötvenesek az első nemzedék, melynek nem kivételes, hanem tömeges élménye, hogy még élnek a szülei. A megnövekedett életkorral együtt megnyúlt az az időszak is, amit önálló életvitelükben korlátozva töltenek a szülők. Óriási teher hárul a középgenerációra. A támogatásra szoruló gyerekeik, az unokáik segítése, és mellette még az idős szüleik, miközben ők a munkanélküliségtől rettegnek. A szociológusok "satuba fogott nemzedéknek" nevezik őket. Valószínűleg ők már nem fognak addig élni, mint a szüleik, és valószínűleg dugipénzük sem lesz majd.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2016-01-28 16:55:53

válasz sailor (2016-01-25 20:30:04) üzenetére
Kedves Tengerész!
Szörnyű dolog a nagyon idős kor. Amikor már elvész minden amit addig szerettél. Már nem érted a filmeket, és nem tudod ki kicsoda benne, amikor már nem akarsz olvasni, mert csak fáradtságot jelent nem élvezetet, amikor le kell mondani a tevékeny életről, mert cserben hagy a tested. Nem tudsz sétálni, nem érted már a keresztrejtvényt, céltalanok a napjaid, csak szekírozol másokat, hogy te mit szeretnél, hogy szeretnéd, mert már képtelen vagy egyedül megadni magadnak ezeket a dolgokat.
Csak az emésztésed, és az alvásod foglalkoztat, ülsz és várod a halált. Úgy érzed a sors mindent elvett tőled, és azokon állsz bosszút, akik még melletted vannak, és segítenek.
Szép dolog a szeretet, és a törődés, csakhogy azok is kikövetelnék maguknak, akik soha nem adtak sem törődést, sem szeretet a családjuknak.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2016-01-27 18:48:10

válasz Kőműves Ida (2016-01-25 17:07:22) üzenetére
Kedves Ida!

Sok oka lehet annak, ha az örökösök nem tudnak az elrejtett pénzről. Az egyik az is lehet, amit Te írtál. Ők maguk is elfelejtik, hogy hová dugták a pénzüket. Nemrégiben volt egy hír, hogy egy kutya találta meg a bécsi házaspár több ezer euróját. Elrejtették, elfelejtették, hogy hová, és amikor nem találták, feljelentést tettek a rendőrségen, hogy ellopták a pénzüket. Azonban a rendőröknek már biztosan volt némi tapasztalatuk, mert kutyát vittek, aki kiszagolta, hogy hol a pénz. :)
Egy másik okot Icának adott válaszomban írtam meg, bizony egy idős ismerősöm is így járt, hogy megmondta az örökösöknek hol van a pénz, hogyha meghal akkor megtalálják. Ők meg közölték, hogy nekik most kell az a pénz, nem érnek rá várni, amíg meghal.
De az is oka lehet, hogy elrejtik a család elől, mert azok is szegénységben élnek, és a leghőbb vágyuk lenne, hogy akár erővel is megszerezzék tőle.

Judit
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
774
Időpont: 2016-01-27 13:08:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kicsit elszomorított ez az írásod, főként az a bizalmatlanság, ami bizony előfordul a gyermek, és az idős szülők között. Hogyan, s honnan jön, kik idézték elő ennek az elszegényített népnek újkori, sorsát, létét?

A kérdés kibeszélhető lenne, de az érdekből kreált jog, nemcsak a válaszokat, de a válaszadókat is elítéli, sőt börtönbe is vetné.

Szemnyitogató ez az írás, köszönet érte. Inda.
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
421
Időpont: 2016-01-26 13:45:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Nagyon helyesen tetted, hogy megosztottad gondolataidat az olvasókkal. Némi tapasztalat, és másoktól hallottak alapján én is úgy vélem, hogy nagyon oda kell figyelni az idős emberek gondolkodására. Igazat adok abban is, hogy nem szívesen teszik bankba, takarékba a pénzüket, mert már előre gondolnak arra, hogy mi lesz, ha lebetegszenek? Sajnos sokszor előfordul, hogy a házat megvevő jár jól, az bukkan rá a rejtegetett pénzre, vagy pedig a felvásárló, aki elviszi a hagyatékot. Sok szülő van, aki ahogy idősödik, nem bízik gyerekeiben, néha igazságtalanul.
Szeretettel olvastalak! Matild
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2016-01-26 00:33:46

válasz oroszlán (2016-01-25 15:15:53) üzenetére
Kedves Ica!

Nem olvastam azt a cikket, amire a hozzászólásodban hivatkozol.
Igen, jól látod, ez volt a cél, amiért megírtam ezt a történetet. Oda kell figyelni, hogy ne kerüljön idegen kézre az eldugdosott vagyon. Jobb felkutatni minden lehetséges helyet, mert sok idős ember nem teszi be a bankba a pénzét. Attól tart, hogy annyira leromlik az egészségi állapota, hogy amikor szüksége lenne rá, már nem tud elmenni érte. Hiába adna meghatalmazást is valamelyik rokonának, elhajtják a bankból, mert közjegyző előtti meghatalmazást kérnek. Egy kórházban fekvő, vagy otthoni ápolásra szoruló idősnek ez túl bonyolult. Egyszerűbb eldugni otthon, hogyha kell, akkor kéznél legyen. A családnak sem mondják meg hová tették, mert kínos elutasítani, hogyha "kölcsön" szeretnék kérni tőle.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3818
Időpont: 2016-01-25 20:30:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Ugyanazt érzem,mint az elöttem szólók!

Nagyon nehéz problémákat hoz néha az öregkor!

Megfoldás,csak a stereteten múlik!

Szeretettel:sailor
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2016-01-25 20:02:31

Kedves Marica!

Bizony, ez nem egy vidám történet...
Mostanában nagyon nyom, szorít engem az élet egy bizonyos kényszerpályára, nem jönnek a vidám, vagy romantikus történetek, amiket alapból szerettem írni régebben.
Most ez foglalkoztat, az időskor, a család szerepe az idősek mellett, az idősek terhe ami a gyerekeikre hárul.
Köszönöm a dicséretet!

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5456
Időpont: 2016-01-25 17:07:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!
Szóval ezt jelezted a Kakukkfiókánál? Hát igen, fordítottan is igaz lehet, bár én azt hiszem, hogy egy gyerek könnyebben "utálja" a szüleit, mint szülő a gyerekét. Szerintem, az sokkal nehezebb lehet, hogy az a gyerek, akit dédelgetett kicsi korában, áldozatokat hozott érte és szerette mindenekfelett, az a szülő nem tudja gyűlölni a gyerekét akármi rosszat tesz ellene. Azt viszont, már magam is megfigyeltem, ahogy idősödnek az emberek, úgy lesznek egyre önzőbbek. Szerintem, a főhősöd édesanyja hozzászokott a takarékoskodáshoz, és valószínűleg nem is emlékezett rá, hogy mikor hová, mennyi pénzt rejtett. Lehetséges, hogy a lomtalanítók tényleg ilyesmire pályáznak... nyilván már gyakorlatuk van benne.
Tetszett az írásod.
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7049
Időpont: 2016-01-25 15:15:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!
Meglepődve és szomorú szívvel olvastam az írásod. Nem erre számítottam. Azt hittem az újságcikkről írsz, ami valóban undorító. (nem tudom, hogy törvény lett e belőle ?) ...ez a történet sem szívderítő! Idős korban úgy látom, felerősödnek azok a tulajdonságok, amelyek alapból is benne vannak egy emberben.
Nagyon megrázott a történet. Jó, hogy megírtad, figyeljen oda más is!
Szeretettel gratulálok: Ica

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Heinrich Seidel: Augusztus hóban címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

majusfa bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Békás-szoros címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)