Sikeres John, született Nagy János, reménykedett, hogy végre megtalálja az asszonyt, és rendezheti a régi ügyét. Rémlett, hogy magas volt, szőke és csinos, de az arcára már nem emlékezett. Talán abban az alföldi városkában él, ahová most igyekezett.
A rádió szólt, de nem hallott belőle semmit. Fütyörészett, de észre se vette. Félig vakon, rutinból vezetett, szerencsére az utakon errefelé alig járt valaki. A gondolataival a múltban kalandozott.
A pesti butikos nőre gondolt. Az ő millióival tudott elmenni az országból. Végül is miért ne adná neki vissza a pénzt? Kamatostól. Most meg se érezné a zsebe. Ennyit megér, hogy kiderüljön, igaza volt-e a rokonnak, annak a babonás bolondnak.
A vívódása alattomosan belerágta magát a csontjaiba, mint egy titokzatos kór. A végén már aludni se tudott miatta. Küzdött ellene, haragudott magára miatta, de a rettegése rabja lett. Minél inkább nem akart a múlttal foglalkozni, az annál több időt követelt magának. Rá kellett döbbennie, hogy gyenge ember, nem tud parancsolni az elméjének.
Mikor Pestre érkezett, meglepődött, mert az üzletben mást talált.
- Az a manöken? - nézegette elgondolkodva vörösre lakkozott körmeit az új tulajdonos. A haja talán még égőbben virított.
- A csajnak volt valami zűrös dolga, nem emlékszem, mi, de annak már ezer éve. Még az újságok is cikkeztek róla akkoriban. Lehetetlenné tette magát, és nincs, aki ilyennel együtt akarna dolgozni. Fogalmam sincs, hol lehet. Eladott mindent és eltűnt. Senki se látta.
- A férjét hol találom?
- Elváltak. A pasi egy modellel él. Véletlenül tudom a címét - firkantott pár sort a papírra.
Mikor a csöngetésre kinyitotta az ajtó, alig ismerte meg a hajdani jóvágású úriembert. A fotóstúdió feletti lakásban borostás, pocakos alakot talált. Bemutatkozott, de a férfi már nem emlékezett rá, és furcsán nézett a név hallatán.
- Ez az egész kóceráj az enyém, az egész ház - mutatott körbe a részegek jellegzetesen széles lendületével, miközben leverte az asztalról a kristálypoharat. - Minden cicussal együtt. Mit érdekelne akkor engem az a lecsúszott banya? Biztosan férjhez ment, mert csak ahhoz értett. Talán szült egy halom gyereket és mázsásra hízott. Olyan buta volt, hogy még a pénzére se tudott vigyázni. Nem üzletasszony az ilyen - húzta el megvetően a száját, majd váratlanul gúnyos nevetésben tört ki.
Bár éppen ő volt, akihez hajdan az a pénz "befektetésre" került, János mégis sajnálni kezdte a nőt. Nem gondolta, hogy ez lesz belőle. Ő indította el a lavinát? Tönkretette volna az életét? Gyorsan elhessegette magától ezt a képtelenséget.
Végigjárta az összes régi ismerősét, de azóta senki nem hallott a manökenről. Már nem dolgozik, csak ennyit állítottak biztosan. A nyomozó annyit tudott kideríteni, hogy az illető évekkel ezelőtt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen csalásért, de a vádat bizonyíték hiányában ejtették.
A régi barátja jól dolgozott azért a kis pénzért - mosolyodott el erre a hírre.
Akkoriban kezdte az első vállalkozását, és a dolgok ígéretesen alakultak. Ám rájött, a folytatáshoz sürgősen még többre lenne szüksége.
- Tudok valakit, akinek a bőre alatt is pénz van - mondta a haver. - Pár milliócska meg se kottyan neki! Ő is jól jár, te is, nincs itt gond.
Nemrég voltak túl a rendszerváltáson, mindenki reménykedett, ügyeskedett, jobban akart élni, gazdag akart lenni.
Átvette a kitömött borítékot, vitte a tőzsdére. Fialt is rendesen, pár hónap alatt megsokszorozódott. Ritka kivételes lehetőséget csíptek meg, ilyen nem lesz több ebben az életben. Vissza akarta ő adni a tőkét is, meg a haszon egy részét is, mert becsületes embernek tartotta magát, de akkor jött a levél Amerikából. A rég elfeledett nagybácsitól.
Hívta, költözzön ki hozzá.
Se éjjele, se nappala nem lett ez után. Itt a nagy lehetőség! Ott kint az övé lehetne a nagyvilág! A nagybátyja segítené.
Végiggondolta, ezerszer is kiszámolta, és belátta, hogy a jól induló vállalkozása hosszú távon halálra van ítélve, abba nem érdemes egy fityinget se belefektetni. Gyorsan eladta a haverjának. Baráti áron, cserébe a bizonyítékért. A haver meg is szerezte az átvételi elismervényt. Mert az a pondró eladta neki semmiért az aranyat érő papírt!
Megvetően elhúzta a száját. Szegény nő, nem ilyen férjet érdemelt volna! De úgy látszik, az a sehonnai tud valamit, mert neki még most is gurul a szekér.
A haver meg kint él Kanadában. Ő is lelécelt. A pocakos meg itt dorbézol. És a nő köddé vált. Ilyen az élet.
Ő ezek után akkor könnyű szívvel repült el Amerikába. Ott kitanulta a szakma minden apró trükkjét az évek alatt, és végül makulátlan névvel, gazdagon jöhetett vissza Magyarországra.
Igazán a szerencse fia vagyok - gondolta.