HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47934

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: SelanneFeltöltés dátuma: 2016-01-29

Bátor legyél!

Csak járkálok, kezeimet tördelem, és minden idegszálammal afelé összpontosítok, hogy velünk ez nem, nem történhet meg.

Bágyadtan, leverten érkezett haza a fiam az iskolából. Meglepően vonszolta a lábait, a mindig friss, ugribugri gyerek. Megfogtam a homlokát, aztán a számat is hozzáérintettem, meggyőződve arról, hogy biztos a diagnózis. Ez bizony láz- állapítottam meg.

Panaszkodott fejfájásra, és nehéz a nyelés is. Ágyba parancsoltam, de nem is kellett újra elmondanom. Mire az orvos megérkezett, álomba zuhant. Az ágya melletti kisszekrényen, a tea érintetlenül árválkodott, már-már kihűlve.

Nincs nagy baj jelentette ki az orvosnő, egy erős meghűlés, egy kis lázzal párosulva, de pár nap ágynyugalom, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Volt már részünk ilyenben, úgyhogy a rutin már társult hozzám.

Minden nap kicsit jobb lett, késő délután kellett visszasétálnunk kontrollra. Ami nem tetszett nekem, az az volt, hogy egy-egy köhögési roham elkapta őt. Időnként jött, aztán nyugalom, majd ismét. Meg is említettem a doktornőnek, aki nem érezte súlyosnak a dolgot. Mivel pénteki nap volt, így átbeszéltük, a hétvége még legyen kissé nyugalmas, és hétfőn indulás iskolába.

Hazafelé sétálgattunk, majd újra rátört a csillapíthatatlannak tűnő köhögés. Belekapaszkodott egy kerítésbe, én pedig nyugtalan lettem. Egyre nyugtalanabb. Ez nem jó, itt márpedig valami nagyon nem stimmel. Pár ház választott el bennünket, az otthonunktól.
-Miben tudok segíteni kisfiam? - kérdeztem aggódva. Fáj valahol?
Olyan nehezen kapok levegőt. - mondta halkan.
-Hazáig el tudsz sétálni velem, vagy szóljak édesapádnak? Végül is lassan, de hazaértünk, miután csillapult a köhögés.

Leült a székre a konyhában, és szomorúan mondta.
-Anya, el kell mondanom valamit neked. Kíváncsian felé fordultam, de a lábam elnehezedett. Valahogy éreztem, hogy olyant fog mondani, ami a bajt jelenti.
Hallgatom. - suttogtam, és leültem mellé.
Tegnap írtam, és a számba vettem a golyóstoll végét. Megszippantottam, mert beragadt. Nem is tudom hogyan történt, és az a kis nyomókája leszaladt a torkomon. Éééésss?- kérdeztem
Nem fulákoltál? Nem érzeted, hogy rossz helyre szaladt? Miért nem szóltál azonnal nekem? -záporoztak aggódva a kérdéseim. Itt lehet a baj.
Istenem, ha tüdőre szaladt, és az irritálja, abból kifolyólag jönnek a köhögési rohamok. - aggodalmaskodtam magamban.

Várj! És ne mozdulj innen. Azonnal szólok telefonon a doktornőnek. Már szedtem is a lábaimat a nappali felé. Közben a férjemnek odaszóltam, a Csabi lenyelt... illetve leszaladt a torkán tegnap a golyóstollból egy valami izééé, hadartam. A férjem nézett rám,csodálkozó arccal,hogy mi lelt engem? Majd tárcsáztam a rendelőt.

A Csabi anyukája vagyok, most értünk haza, és az utcán újból köhögni kezdett. - hadartam.
Nyugodjon meg anyuka, és lassabban tessék mondani. - hallottam a vonal túlsó végén.
Itthon azt mondta a fiam, hogy tegnap írás közben, leszippantotta a golyóstoll végéből a kapcsolgató kupakot. Biztosan ezért köhög.
Csend lett egy pillanatra a vonal végén, majd egy határozott utasítást kaptam.
Ne fektesse le, ha fekszik, ültesse fel óvatosan! Azonnal hívom a mentőt, Ezt ki kell vizsgálni. Elég nagy baj, hogy nem azonnal mondta el a Csabi. Készítse össze a cuccát addig anyuka, míg megérkezik a mentő.

Csend lett a vonal túlsó felén, és én összezavarodva álltam ott pár pillanatig. Aztán szélsebesen kimentem a konyhába. Mondtam Csabinak, hogy ne ijedjen meg, a doktor néni kiküldte a mentőt, és bevisznek bennünket, egy vizsgálatra. Ki kell deríteni, hogy hol van az a valami? Én ott leszek melletted végig, most pedig becsomagolom a táskába a kórházi dolgokat.

A lábam, miközben csomagoltam, éreztem remeg, a gyomrom egy csomóban. A férjemnek mondtam, a mentő után jöjjön autóval. Épp hogy összepakoltam, és magamra kaptam valamit, már hallottam is a mentőt. Szirénázva jött. Ettől megijedtem. Ekkora lenne a baj?

Ajtót nyitottam. A fiamat nem engedték lépni, ölben vitte ki a mentős, és beültette a székre, és közölte, ne mocorogjon, bekötötték. Én mögé telepedtem, és kérdéseket igyekeztem feltenni.
Ez mennyire súlyos? Az attól függ mondta kissé mogorván a mentős, hogy hol akadt el a tárgy. Bent kiderítik. A sziréna csak visított, én pedig a könnyeimmel küszködtem, és mindenféle rosszra gondoltam. Nem iskolába menetel lett ebből az egészből, hanem kórház.

Szomorúság, aggódás, sajnálat, minden egyként mozgott bennem, a féltés pedig szinte megbénított. Fogtam a drága kisfiam kezét, ahogy elértem onnan hátulról, és éreztem a könnycseppek gurulnak lefelé az arcomon. Egy újabb köhögés rázta meg, én pedig azt szerettem volna, hogy mindez, ha rossz is, de csupán álom legyen, és ébredjek fel a nyugodt valóságba.

Folyt...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2016-01-31 17:07:07

válasz T. Pandur Judit (2016-01-30 16:12:06) üzenetére

A baj Judit, ilyen hamar érkezik. Nem tud az ember mindig ott lenni, és nem is győzi elégszer mondani, mi a helyes cselekedet, mi a veszélyforrás, és valljuk be, ki gondol ilyesmire.
Az aggódás onnantól ahogy megszületnek a gyerekek, elkísér, egy életen át.

Szeretette:Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4887
Időpont: 2016-01-30 16:12:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta!
Az én gyerekeim is nyeltek le kicsi korukban ezt, azt, de szerencsére mind "természetes módon" távozott.
Szerencsére beszippantás nem volt, a nagyobbik fiam kamaszkorában belerobbantott egy gombelemet az egyik szemébe. /Forrasztó pákával melegítette, mert hozzá akart forrasztani valamit. :( / A Mária utcai szemklinikán órákig szedegetett ki apró pici darabokat a szeméből a doktornő. Szerencsére a látása megmaradt azon a szemén, de mit hoz a sors, felnőttként - autószerelés közben - megint az a szeme sérült meg!
Nem győz az ember aggódni a gyerekeiért, akármilyen okosak egyébként, sok hülyeséget tudnak elkövetni.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2016-01-30 15:29:18

válasz magam (2016-01-30 14:46:30) üzenetére

Igen, drága, ez így igaz. A féltés örök. Köszönöm szépen!

Szeretettel:Selanne
Szenior tag
magam
Regisztrált:
2012-10-08
Összes értékelés:
732
Időpont: 2016-01-30 14:46:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Selanne!
Bármilyen idős a gyermekünk, bármily öregek is lettünk, a féltés mindig bennünk van. Sokszor előbb megérezzük a bajt, minthogy jelen lenne. Várom a folytatást, kíváncsi vagyok. Reménykedem, hogy minden jóra fordult!
Szeretettel: Magdi
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2016-01-30 14:25:39

válasz sailor (2016-01-30 12:37:24) üzenetére
Szia!

Az érzéseid sosem hagyjanak cserben! Köszönöm szépen, a jelenléted! :-)

Szeretettel:Selanne
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2016-01-30 14:23:33

válasz Rozán Eszter (2016-01-30 10:56:41) üzenetére
Szia!

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Tartja a mondás. Köszönöm, hogy jöttél. :-)

Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2016-01-30 14:21:12

válasz Bödön (2016-01-30 07:54:11) üzenetére
Szia Laci!

A végén elárulom, ígérem. Örülök, hogy ellátogattál hozzám. Köszönöm szépen neked!

Szeretettel:Marietta

Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3816
Időpont: 2016-01-30 12:37:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Selanne!

Remélem én is,hogy kitalált töerénet,habár

nagyon realisztikusan hangzik!

Ha igazi,a legjobbakat!

Belül úgy érzem,hogy minden jó lett!

Szeretettel:sailor
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2016-01-30 10:56:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Szegény Csabi! Azt hiszem, minden anyuka attól retteg, hogy a gyereke lenyel valamit. Várom a folytatást.

Eszti
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8274
Időpont: 2016-01-30 07:54:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Marietta! Remélem ez egy kitalált történet! Elég megrázóan indul! Várom a folytatást! Sok szeretettel üdvözöllek: én

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Fönn a hegyen című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel A lelkiismeret címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel A lelkiismeret címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel A lelkiismeret címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel A lelkiismeret címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A pálinka című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Idő nincs... címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egyperces olvasónapló című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Egyperces olvasónapló című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) tavaszgyermek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hófehérke és a Kisherceg című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Százazvirág bánata címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)