HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1897

Írás összesen: 49572

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: SelanneFeltöltés dátuma: 2016-01-30

Bátor legyél! 2.

A kórház épületénél, a sorompó már nyitva volt, várhattak bennünket. A gyerekosztály előtt megálltunk. Hátra tekintettem, hogy a férjem autóját látom e? Szorosan mögöttünk parkolt, szerencsére nem tartották fel a portán. Féltem, hogy majd elkeveredik. Eszembe sem ötlött, hogy van szája, kérdez, ha kell.

Újból kézben vitték Csabit, és siettem utánuk. A doktornő alaposan kikérdezett bennünket, meghallgatta a légzését, amit érdesnek talált. Kérdezte esetleg nem távozott el nagydolog közben? Erre nem tudtam érdemlegeset válaszolni, mivel nem is tudtam az esetről, csak 1 nappal később. Vért vettek tőle, azt gyorsaságival elemeztették. Vártunk egy bő fél órát, és tanakodtunk a párommal, most hogyan lehet tovább?

A véreredménnyel a kezében jött felénk a doktornő, és közölte, ezekkel a leletekkel tovább kell küldenie bennünket Mosdósra. Ott várnak már, intézkedett. Tükrözni kell a tüdőt, hogy megbizonyosodjanak arról, ott lehet e, az az apró tárgy.
Majdnem elájultam, mikor ezt hallottam. Ismereteim vannak arról, hogy milyen kegyetlen beavatkozás. Fájdalmas, és minden kellemetlenség jelen van ennél a vizsgálatnál. Csak a férjemre mertem nézni, de ő kiolvasott a szemeimből mindent.

Felocsudni sem volt idő, a mentős újból a karjába vette Csabit, és vitte a mentőhöz. Fel sem tűnt nekem, hogy velünk várakoznak. Gyors szóváltás a férjemmel, hogy találkozunk Mosdóson, és ismét elfoglaltam a helyem.
Csabi ijedten nézett rám, és kérdezte volna, hogy hogyan tovább, de a mentős rászólt, hogy nem beszélhet. Te jó ég! - gondoltam. Itt nagy lehet a baj, és finoman megszorítottam a kis kezét. Nem is engedtem el egész úton, pedig a testhelyzettől a hátam alaposan begörcsölt. De semmit nem bántam, sőt a helyébe szerettem volna lenni. Nekem bármi fájhat, csak őt ne kínozzák. A bizonytalanság is őrölt, és azt hajtogattam magamban, hogy úgy sem lesz semmi baj, és ez az este, éjszaka elmúlik, és holnapra szép lesz minden újra. Ezt sokszor megtettem, míg odaértünk. Az eső is elkezdett esni, talán minket siratott az ég.

A kórház körül hatalmas fenyők, park vette körül az épületet. A lépcsőn felsétálva az épület belül régimódinak tűnt. Kopott ajtók, sok helyen fa lépcsőzet, ami kísértetiesen ropogott. Ridegnek éreztem mindent. A férjem közben beért bennünket, és suttogtam neki, fázom ettől a helyzettől, és ettől a komorságtól.

Csabikám riadt arca, még inkább elkeserített, és tudtam, amit mindjárt át kell élnie felnőtt embernek sem kis dolog. Ami fájt, tudtam, itt nem alkudozhatom senkivel. Magamhoz húztam, megöleltem, és a fülébe suttogtam. Bátor legyél!
Az leszek! Anya, ígérem neked!- a szeme sarkában viszont megláttam egy készülődő fényes könnycseppet.

Behívtak bennünket. Az orvos újra kikérdezett, majd áttanulmányozta a papírokat, amit a kórházban kaptunk. Csabi felé fordult, és őt is alaposan kifaggatta. Elmondta mindezek után neki, hogy most meg fogják nézni belülről, egy tükrözéssel mi is van odabent. A torokba érzéstelenítést fognak csinálni, és így nem fog fájni. - Hamar túl leszel rajta! Cirógatta meg a kobakját.

Itt tört el a mécses. Sírni kezdett, és kérlelt vigyem innen el. Egyre esdeklőbben, amikor a két nővér érte jött, már szinte bömbölt. A szívem majd megszakadt, nagy erő kellett ahhoz, hogy vigasztalni legyek képes, higgadtan. Anyai vizsgatétel újból, és mennyi van egy életen át?!

Egészen addig kísértem, ameddig lehetett. Majd előttem becsukódott az ajtó. Kívül rekedtem.
A vállamat érintette valaki. Hátrafordultam, az orvos volt. Kért fáradjak vele. Egy szobába vitt, és kérte egy pillanatig a türelmemet. Azonnal jönni fog. Én körbekémleltem ebben a helyiségben.
Vitrinek borították a falat körbe-körbe. A vitrinekben különböző tárgyak voltak. Kisollók, kövek, radírok, kisebb-nagyobb tárgyak, apró játékok, de volt köztük nagyobb is. Nem tulajdonítottam nekik nagyobb jelentőséget egyelőre.

Az orvos amikor visszatért, beszélgetni kezdett velem. Illetve elkezdte a mondókáját.
-Asszonyom! Most egy olyan helyzet alakult ki, amikor is fel kell önt világosítanom , milyen súlyos lehet az az állapot, ha a tükrözésnél bármi is a tüdőben lehet. Onnan kiszedni egyelő a nullával szinte. Ami szóba jöhet, is bonyolult.
/Jó, hogy a férjem időközben csatlakozott, mert kerülgetett az ájulás. Megmarkoltam a kezét, és hallgattam tovább ./

Ezek a tárgyak, amelyeket itt a szekrényekben lát, ezek mind, egytől egyig lenyelt, leszippantott tárgyak. Az ollók is?- kiáltottam fel, és a tenyeremet a szám elé tettem.
-Igen! Sajnos, ami létezik itt, ezek mind belül voltak. Ha nem látom, a saját szememmel, és nem hallom a saját fülemmel, nem hinném el sosem.

Közben az én kisfiamat kínozzák a kisműtőben, jajdult fel bennem a fájdalom. Mi lesz?
-Nézzük mindennek a pozitív oldalát!- törtetett át a gondolataimon az orvos.
Sok olyan fiatal emberről tudunk, aki, bár fogyatékkal él, mégis nagyszerű eredményeket ér el sport területén, akár fél tüdővel is. Ez volt az a pont, amikor azt hajtogattam, óh, ne... oh, ne...!
Bocsásson meg, de erről beszélnünk kell. Ez a pillanat ide, most érkezett el. A valóságtól nem tudunk eltérni. Mindenesetre bízzunk, hogy egyelőre csupán tájékoztatót, információt adtam önnek, önöknek, és a vizsgálat után folytatjuk a beszélgetést, és a teendők megismertetését.

Felállt, úgy tűnt kegyetlen módon hagyott magunkra, ahogy becsukta az ajtót, úgy éreztem ő egy fölényes ember.
Összeroppantam pár óra leforgása alatt.

Folyt...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8683
Időpont: 2016-02-01 08:07:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Marietta! Szörnyű olvasni! Értem alatta, annyira jó, életszerű Remélem, csak kitaláció és nem a valóság. Megyek tovább a köv. részre! Üdv: én
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8306
Időpont: 2016-01-31 17:23:27

válasz Ylen Morisot (2016-01-30 20:02:02) üzenetére

Kedves Ylen!

Egyszuszra is írtam meg, a történetet, csak nem lehetett egyszerre feltenni. Kiszakad az emberből, és olyankor fog a toll.
A véleményedet köszönöm szépen, örülök, hogy érdekfeszítőnek gondolod. :-)

Szeretettel:Selanne

Az ebéd remélem nem égett le. :-)
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8306
Időpont: 2016-01-31 17:17:19

válasz sailor (2016-01-30 18:11:29) üzenetére

Szia!
Igen, azt írtam, és köszönöm! :-)

Szeretettel:Selanne
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8306
Időpont: 2016-01-31 17:16:06

válasz T. Pandur Judit (2016-01-30 16:29:29) üzenetére

Most, hogy felitéztem a történteket, kerestem pár fotót a neten. Én a gyerek pulmonológián voltam, ez a régi részleg. Nem voltam elragadtatva, és hát rossz passzban is voltam, ami még ronthatott a megitélésemen.

Hogy most milyen, nem tudom.Ez 1993 -ban történt. Mosdós híres hely volt, gondolom most is aktívan üzemel. Remélhetőleg ráfordítottak az épületre.

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-01-30 20:02:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Selanne!
Megrázó történet. Érdekfeszítő, olyan, amit egy szuszra olvas el az ember, és közben leég az ebéd.
Türelmetlenül várom a folytatást!
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4797
Időpont: 2016-01-30 18:11:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Selanne!

Ez biztat:
"Az érzéseid sosem hagyjanak cserben!"
...felelted arra,hogy írtam,érzem minden ok lesz!

A legjobbakat!

Szeretettel:sailor
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5240
Időpont: 2016-01-30 16:29:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta!

A mosdósi kórház gyermekpulmonológiai osztálya eléggé rideg helynek tűnik a leírásodban.
A hajdani Pallavicini kastélyból kialakított kórház az 1960-as években nagy elismertségnek örvendett.
Aztán a gengszterváltás után a Magyarországi Református Egyház kezelésében teljesen tönkrement. Most már azt hiszem, hogy csak rehabilitációs célokra használja a kaposvári megyei kórház. Ebből megfejtettem, hogy ez egy régebbi történet, és valószínűleg megtörtént eset!
Az is "árulkodó", hogy milyen részletesen, és alaposan érzékelteted a kisfiú félelmét, és az édesanya kétségbeesését. Bízom benne, hogy a rettegett pneumektómiára nem került sor!

Judit

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) rémvers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) rémvers című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Édes csend című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) egy lépés a csend felé című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Meddig tart a csend című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Édes csend című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kicsordult című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fel a zászlót, fel magasba! című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Édes csend című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) egy lépés a csend felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) én nem a pandákért tanulok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fel a zászlót, fel magasba! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)