HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48416

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2016-01-30

Jégvirágok (7.)

János bizakodva indult el, erőteljes, ruganyos léptekkel, a vad rohamok ellenére. Nem volt annyira hideg, mint amire számított, még hozta magával az autó belsejének melegét. De a langyosság gyorsan eliszkolt, a hideg levegő beszökött a ruhája alá. Remélte, az erőteljes mozgás majd felpezsdíti a vérét.
Addig minden jól ment, míg az árok magas partján haladhatott. Azt a szél tisztára söpörte. Csak arra kellett figyelnie, hogy megálljon a lábán, mert ha megbillen, az árok mélyén találja magát. De gyorsan vége lett a magaslatnak. Halványan kirajzolódó szekérút tartott a sötét folt felé.
Mikor arra ráfordult, azon nyomban fél lábszárig süllyedt. Toporgott, majd végül rájött, hol az út közepe. Ott még csak bokáig ért a hó. Taposta, tapogatta a talpával, és reménykedett. Sosem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz lépkedni. A fehérség mágnesként vonta magához, s úgy tűnt, bárhogyan is kapkodja a lábát, alig halad valamit.
Fejét lehajtotta, hogy védje az arcát a nekicsapódó jeges tűktől. Égette a bőrét. A fagyos levegő a tüdejét tüzelte, s fázni kezdett az orra. Megállt, hátat fordított a fergetegnek, és előhúzta a flaskát. Az ital tűzfolyamként folyt végig a torkán, s valahol a kihűlt gyomra tájékán lángot gyújtott. A távolban halványan púpozódott az autóra rakodott hó.
Megújult erővel folytatta az útját. Néha kilesett szemöldöke bozontja mögül, hogy jó irányba tart-e. Kimelegedett a szokatlan erőfeszítéstől. A fergeteg ide-oda lökdöste, cibálta, viaskodott vele, majd váratlanul egy kátyúba lökte. Térdre esett. Felkecmergett, arcát, kabátját nagyjából lesöpörte. Érezte talpa alatt a zoknijában a megolvadt levet. Kezét zsebre dugta, mert az átázott bőrkesztyű nem őrizte a meleget. Sejtette, hogy valahol letért a dűlőútról. Szántáson botorkált.
Ismét beleesett egy gödörbe. Derekáig ért a széle. Kapálózott, emelte a lábát, amilyen magasra csak tudta, túrta maga körül a havat. Próbált feljebb lépni. De úgy tűnt, mindenütt egyformán mély az üreg. Megfordult, szinte ráfeküdt a hóra, úszott benne, s végre megérezte, hogy kint van.
Kerülgette a buckákat, s remélte, a völgyek nem mélyedések, ott valóban közelebb a talaj. Nem tudhatta, hogy a dombokat a szél fújta össze hóból, vagy a szántás barázdáinak magaslatai. Százszor is csalatkozott. Ez a vad világ ismeretlen volt számára, és halálosan ellenséges.
A nejlonzacskók leszakadoztak a cipőjéről, az átvizesedett zokniban fázott a lába. Fejére hósapka rakodott, jeges tincsek csapódtak a homlokába, felsebezték a bőrét. Újból meghúzta a laposüveget, és kiürülten messzire hajította. Gépiesen araszolt tovább. A sűrű fehérségben alig látott valamit, az autóját már régen nem, beleolvadt a tájnak aligha nevezhető semmibe.
Egyre nehezebbnek érezte a lábait. Ólomsúlyok húzták le, megmerevedtek az izmai. Arcára ráfagyott a bőr. A hideggel már nem is törődött. A szél fütyült a füle mellett, azokat sem érezte már rég, néhányszor úgy mellbe lökte, hogy alig kapott levegőt. Talán az út felénél lehetek - reménykedett.
Egyre több, és több hóval kellett megküzdenie. Minden lépésnél újra, és újra. Most először gondolt arra, hogy talán túlbecsülte a saját erejét. Mindennél jobban szeretett volna leülni, megpihenni egy percre, de tisztában volt vele, hogy nem lehet. Mélyeket lélegzett, hogy új erőre kapjon, hogy frissebben keringjen ereiben a vér. Rövid ideig használt is a módszer.
Aztán rájött, hogy már nem fázik, nem fáj a lába. Nem érzi.
Nem akarok megfagyni! Nem akarok megfagyni! Sírós gyerekhang sikoltott a fejében. A kétségbeesés hajtotta előre, már nem tudta, hová. Zúgni kezdett a füle, a lég sátáni kacajt küldött felé. Hangok szóltak az agyában, a külvilág elmosódott foltként ölelte. Ment elszántan, rakta a bal lábát a jobb után, nehézkesen.
- Olyan közel van már! - súgta a hang. Nem tudta, honnan jött, mégis, mintha mellette szólt volna. Vagy benne.
Ki kell tartanom!
Nem szabad feladnom! Mindjárt ott vagyok!
Kemence melege csapta meg. De jó! Végre megpihenhetek kicsit! Nem sokat, csak icipicit. Csöppet leülök, s már megyek is tovább.
Hirtelen nagyon távoli lett a kicsiny tanya. Az előbb már az ablak függönyeit is látni vélte, de most csak egy sötét folt lett.
Nem, mégsem pihenhetek! Sok út van még előttem!
Erőlködve tovább lépdelt. Bal, jobb. Bal, jobb. Bal, jobb. Mint a katonaságnál. Félálomban is tudni kellett menetelni.
Kövér pihe a szája szélére telepedett. Frissen sült kalács illatával telt meg az orra. Mennyei az íze! Körbenyalta a szája szélét. Érezte, a hidegtől kicserepesedett. Pillanatra megérintette a saját nyelve melegsége, majd jeges csók ült az ajkára. Aztán semmi. Az érzékei eltompultak.
Álmos lett. Hirtelen tört rá, mint kisgyermek korában. Nyúlós, ragadós fáradtság. Sötét gömb ült az agya helyén. Már nem tudott parancsolni a testének.
Ereje végső megfeszítésével elűzte a sötétséget. Látta, hogy egy helyben áll. Nyöszörögve lépett néhányat. Fújtatott, sípolt a tüdeje, kapkodott a levegő után. Megállt. A sípolás megszűnt, a saját szuszogása elviselhetetlenül felerősödött. Kitisztult elméjében tudatosult, hogy ereje végéhez ért. Ismét látta karnyújtásnyira a fehérre meszelt falú házat. De előtte még ott a kerítés. Azt ki kell kerülnie!
Nekitámaszkodott a kerítésoszlopnak.
Nem vette észre, hogy lassan lecsúszott a hóra. Látása elhomályosult, szeme lecsukódott. Összegömbölyödött. Kisgyerek volt, anyja ölében feküdt. Hallotta a hangját is, ahogy szólongatta.
Valahová még mennie kell, de most alszik egyet. Majd az anyja megmondja, hová. Az anyja mindig mindent tud.
Álmodott is.

1996 karácsonya és szilvesztere közt, átírva most

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-09 18:15:27

válasz oroszlán (2016-02-08 23:11:37) üzenetére
Örülök, hogy ez a véleményed!
Ylen
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7522
Időpont: 2016-02-08 23:11:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Nagyon szemléletesen írod a küszködését a havas, hideg úton.
Élvezettel olvastam: Ica
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-04 18:39:29

válasz efmatild (2016-02-04 12:55:22) üzenetére
Kedves Matild!
Szerintem mindenki életében volt, mikor a hóviharral szembesült, és ez a részlet talán előhozza a régi emléket.
Örülök a tetszésednek!
Szeretettel:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
454
Időpont: 2016-02-04 12:55:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Nem akarnám ismételni az előttem hozzászólok véleményét, de engem is elkápráztatott, és szinte éreztem a hóval szembeni küzdelmem... Megyek a következő részhez.
Szeretettel: Matild
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-03 21:16:31

De jó!
Kedves Marica, örülök, hogy tetszik!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-02 17:12:00

válasz Finta Kata (2016-02-01 18:50:28) üzenetére
Kedves Kata!
Melengeted a szívemet a véleményeddel, nagyra értékelem. Köszönetem érte!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12493
Időpont: 2016-02-01 18:50:28

Kedves Ylen!
Remek alkotás a történet. Való igazság, milyen egy havas úton sokáig járkálni. Munkádon látszik, hogy az idődet jól kihasználtad, hogy többször átírtad. Meglátszik rajta, mert gondosan, pontosan, jól meg van írva. Igazán jó ilyen sorokat olvasni.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-01 16:37:49

válasz Bödön (2016-02-01 08:32:25) üzenetére
Szia Laci!
Ha hihető, akkor így jó. Nem a tapasztalat diktálta, csak egy transzállapot, írtam, ahogyan az agyamban láttam, ahogyan éreztem, mert akkor a fickó bőrében voltam.
Találkoznak-e? A következő részből kiderül.
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2016-02-01 08:32:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Nagyon érzékletes és valósághű a leírás! Tényleg így jön. Az ember elveszti a realitás-érzékét, elkezd vizionálni. Aztán már nem fázik. Jön a puha, fehér csönd, az anyja és a halál. De vajon ez történik a mi Jánosunkkal is? Valami azt súgja: nem. Neki még találkoznia kell Klárával. Vagy nem így lesz? Klassz ez! Üdv: én
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-01-31 19:32:13

válasz Kőműves Ida (2016-01-31 13:18:26) üzenetére
Drága Ida!
Az elismerés téged illet, ha háromszor is elolvastad! Nekem nagyon hízelgő.
Köszönetem érte!
Valami ilyesmi fagyásos élmény jött vissza nekem is.
Ölellek:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5763
Időpont: 2016-01-31 13:18:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Drága Ylen!

Nagyon tetszett ez a rész. Olyan szemléletesen írtad le, hogyan küszködött a hóviharral, olyan elevenen, élethűen, hogy magam is éreztem azt a kétségbeesett élni-akarást. Eszembe jutott néhány gyerekkori élményem is, fáztam, kezem, lábam majd lefagyott a mínusz 20 fokban, de én nem voltam egyedül. Lenyűgöztél. Ideszegeztél a monitorhoz... háromszor elolvastam egymás után. Minden elismerésem! Jó, nagyon jó!

Ölelésem
Ida
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-01-31 11:09:08

válasz Selanne (2016-01-31 09:11:37) üzenetére
Kedves Selanne!
Nagyon nagy dicséret, amit adtál! Köszönöm neked!
Ez már majd húsz éve készen van, de papíron volt. Kiszakadt belőlem, szinte pár nap alatt. Oka volt, majd megírom.
A munkamódszerem olyan, hogy ha valami készen van, még képes vagyok hetekig, hónapokig, sőt évekig rágódni rajta, és átírni.
Nagyon örülök, hogy olvasod!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-01-31 11:03:43

válasz T. Pandur Judit (2016-01-30 23:44:43) üzenetére
Kedves Judit!
Ebből a saját élmény annyi, hogy télen néhányszor hóviharban is kutyagoltunk az árokparton iskolába menet vagy hazafelé. Egyszer belecsúsztam egy keskeny kanálisba, akkor halálfélelmem volt. Pánikba estem, hogy ki tudok-e belőle jutni, vagy a hó alá csúszok. Úsztam a hóban, mire sikerült.
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2016-01-31 09:11:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Tegnap a késő esti órákban elkezdtem olvasni a regényedet. Igazából félek mindig nekiveselkedni a regényeknek itt, mert nem mindenki írja folyamatosan,/mint én magam is/ és hát lapozna az ember.

Aztán egyszuszra elolvastam a részeket. Összegezve, gazdag szókincsel rendelkezel, érdekes olvasmányosak a feltett részek. A leírásaid tetszetősek, szépen ábrázolsz. Ott érzi magát az ember ahol éppen jársz a történettel. Amikor pereg a film az olvasó előtt, az értéket ad. Örömmel fogom olvasni tovább.

Szeretettel:Selanne
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2016-01-30 23:44:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Nagyon jó ez a rész! Olyan szemléletesen írod le a küzdelmét a hóviharral, mintha saját élményed volna.
Szinte vacog a fogam nekem is, annyira beleéltem magam.

Judit

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Csak így, egyszerűen 06. címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)