HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2016-02-03

Jégvirágok (10.)

Néhány óra múlva ismét a háziasszonyt nézegette, amint az tesz-vesz a szobában. Mogorva, zárkózott, haragos - állapította meg róla. Szeme karikás a fáradtságtól, apró ráncok pókhálózzák az arcát. Nem szép. Ám van benne valami furcsán ismerős. A tartása, a mozdulatai talán? Nem úgy jár, mint egy parasztasszony.
- Mi történt a lábammal? Lefagyott?
Félt nagyon a választól.
- Nem. Megússza néhány fagydaganattal. De olyan érzékeny a bőre, hogy a takaró érintését se viselné el.
- Egyedül hozott be?
Igazából arra volt kíváncsi, ki lakik még itt, kinek az ágyát bitorolja. Nem hitte, hogy a gyengének látszó teremtés egyedül be bírta cipelni. Ő maga szép szál ember volt, közel száz kiló, és ott kint magatehetetlen.
- Nem. Bundás segített.
- Ki az a Bundás?
- A kutyám. Alighanem megszabta kissé a drága angol kabátját.
János elképedt. Itt a világ végén valaki tudja, hol vette a kabátját?
- Ki maga?
- Ezt én kérdezhetném.
- Egyedül él itt?
- Ne kíváncsiskodjon! Kér levest?
- Hol vannak a ruháim? Ki kellene mennem.
- Az nem fog menni. Lábra se tud állni. A ruhái meg száradnak.
Klára előkapta az ágy alól a kék zománcos edényt.
- Itt a bili. Oldja meg!
János elképedve nézte.
- Segítsek?
A csúfondáros hangtól felébredt benne a büszkeség. Vissza akart vágni, de már nem volt kinek. Csak azért is lelógatta a lábát, de mikor a talpa a szőnyeghez ért, keservesen felszisszent. Nehezen ment, de végül megoldotta. Még egy guriga papírt is talált az ágy mellé húzott széken. Zavarban volt. Nem tudta, mit kezdjen a párolgó kupaccal, leterítette hát papírral.
A kuncogás csak fokozta a kínjait.
- Megmosdik vagy megmosdassam? - tette le a vendéglátója egy hokedlire a fehér zománcú, kék peremű, hatalmas mosdótálat. Térült, fordult, és meleg vizet öntött bele.
- Köszönöm, majd inkább én.
- Most meg mit szégyenkezik? Láttam már férfit. Igaz, maga az este kissé kékesebbnek tűnt, mint ami az emlékeimben él - gonoszkodott. - De legyen, ahogy óhajtja! Itt a rongy, a szappan, csak törölgesse végig magát!
Az éjjelivel a kezében büszkén kivonult.
János ügyetlenkedett. Merev ujjainak szörnyen forró volt a víz, a hasának hideg. Lehet, hogy lázas lesz? Bajlódott a vizes ruhával, a törülközővel, de egyszer mégis végzett. Jólesően tisztának érezte magát. Kimerülten dőlt hanyatt.
Feküdt az ágyban, bámulta a gerendákat. Hallgatta a kinti neszeket: lánc csikorgását az udvaron, vízcsobogást, fémes súrlódásokat az ajtón túl a kövezeten, edénycsörömpölést. Ott lehet a konyha - találgatta. Aztán hólapát koppant a fagyos földön, vesszőseprű surrogott.
Megállás nélkül esett a hó. Az autó már mélyen alatta lehet. A telefont ugyan zsebre tette, de bizonyára kiesett, mikor a hóban küzdött. Nem látott vonalas készüléket, se rádiót, se televíziót. Itt fekszik a világ végén, elzárva a civilizációtól, reménye sincs, hogy hírt adjon magáról. Holnap szilveszter napja, aztán újév. Lehet, hogy itt köszönt rá?
Nem zavarta annyira a gondolat, mint szerette volna.
Az asszony ruhákkal a karján jött be.
- A gatyája száraz. Pizsamám nincs. Itt egy póló, ez a legnagyobb, talán magára megy.
Segített neki felöltözni. A méret éppen jó volt. János áldotta a szerencséjét, ha egy aprónép menti meg, most maradna továbbra is meztelen.
Aztán egy tálcán behozta neki az ebédet. Levest és almáskalácsot. János megkóstolta, de még nem éhezett meg. Nem érezte az ízeket.
- Köszönöm. Hogyan szólíthatom?
- Klárának.
Klára. Klára. Milyen érdekes, hogy épp Klára! A manöken is Klára volt.
De már ismét aludt.
Tompa puffanások ébresztették. Valaki kint fát hasogatott. János az ablakon keresztül figyelte, hogyan változnak a kinti fények. Szépen lassan, észrevétlenül vesztek el. Egyszer csak sötét lett, de a fehér derengés megmaradt. Szakadt a hó. A városban még sosem figyelte meg, milyen, mikor esik. Most ráért. Otthon csak bosszankodott a fekete latyak miatt, ami lett belőle. Beborította az utcákat, bepiszkolta a cipőjét, az autóját.
Ekkora fehérséget eddig el se tudott képzelni. Talán gyerekkorában látott ilyet. De nem! Még akkor se. Nem emlékezett hasonlóra. Most először nem rohant valahová, üzleti megbeszélésre, randevúra, vagy csak úgy, megszokásból.
Élvezte.
Jó ez a semmittevés! Mosolygott is a sötétben. Határtalan nyugalom szállta meg. Nem fájt semmije. A szívébe béke költözött.

1996 karácsonya és szilvesztere közt, átírva most

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-09 18:10:07

válasz oroszlán (2016-02-08 23:31:44) üzenetére
De jó! Ennek nagyon örülök!
Ylen
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7904
Időpont: 2016-02-08 23:31:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ne tudom már abbahagyni kedves Ylen!
Folytatom, mert kíváncsivá tettél: Ica
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-06 11:03:29

válasz Bödön (2016-02-06 09:41:01) üzenetére
Szia Laci!
Szerintem a zömét sejted. Minden írásműnél van egy pont. ahonnan nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan az író kitalálja, hanem életre kelnek a szereplők, és saját törvényeik, a jellemük miatt, nem is lehet más folytatás, mint ami.
Köszönöm, hogy olvasod!
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8527
Időpont: 2016-02-06 09:41:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Érdekes, fordulatos, sok minden eszembe jut, felidéződik olvasás közben, s jár az agyam, mi lesz ebből? Megyek tovább! Üdv: én
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-04 21:06:26

válasz efmatild (2016-02-04 13:19:57) üzenetére
Kedves Matild!
Rakom fel!
Örülök, és köszönöm, hogy várod!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-04 21:04:22

válasz Kőműves Ida (2016-02-04 11:59:48) üzenetére
Jól sejted! Lesz ez még így se! Vihar előtti csend.
Ölellek:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-04 21:02:49

válasz Futóinda (2016-02-04 10:02:27) üzenetére
Kedves Inda!
A részletesség vagy erényem, vagy hibám, de nem tudom levetkőzni, sem írásban, sem más alkotásban. Annyira előttem van a kép, hogy a lehető legpontosabban szeretném lefesteni még ha csak szavakkal is.
Örülök, hogy olvasod! Köszönöm!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-04 20:59:31

válasz Selanne (2016-02-04 09:10:15) üzenetére
Köszönöm!
Teszem!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-04 20:33:41

válasz T. Pandur Judit (2016-02-04 00:06:42) üzenetére
Kedves Judit!
Egy irányításhoz szokott embernek - főleg ha még kissé kába és fáradt - nem biztos, hogy eszébe jut udvariasan bemutatkozni. Klárát pedig nem érdekli, ki vetődött hozzá, alig várja, hogy elmenjen. Ezért nem írtam bele.
A bili-ügy szándékos, a nő arroganciájához kellett. Valószínűnek tartom, hogy mikor egy félig fagyott ember meleg helyre kerül, nem tud a záróizmain uralkodni. Ájult embernél már láttam ilyet. Mikor az életfunkciók kezdenek normalizálódni, talán ez lesz a legsürgősebb.
Köszönöm a gondolataidat!
Szeretettel:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
488
Időpont: 2016-02-04 13:19:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Életszerűen írod le a férfi lábadozását, és a nő rideg viselkedését. Várom a folytatást!
Szeretettel: Matild
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6108
Időpont: 2016-02-04 11:59:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Jókat mosolygok magamban... Pontosan ilyennek képzeltem Klára viselkedését.
A fiatalember meg kezdi jól érezni magát :). Remek! Majd lesz ez még így se - ahogy mondani szokás. :)

Ölelésem
Ida
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
790
Időpont: 2016-02-04 10:02:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Teljesen oda kötöztél a mostani történetedhez is. Szeretem a részletességed.

Várom a többit is, is, is!

Szeretettel Inda.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2016-02-04 09:10:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Jó kis rész ez is, tehát olvasgatom, ahogy felteszed.

Szeretettel:Selanne
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2016-02-04 00:06:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Nagyon élveztem, hogy nem siklottál át az élet hétköznapi dolgain /mint általában az irodalmi alkotásokban szoktak /,
Fura, hogy amikor magához tért nem mutatkozott be, és meg sem köszönte, hogy megmentette Klára az életét.

Judit

Legutóbb történt

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Lét-kérdések címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)