Az Agrárgazdálkodási Főosztály dolgozói a titkárságon gyűltek össze. Farkas elvtárs kiosztotta a borítékokat, ez volt az ünnep fénypontja. A Hivatal dolgozói kétszer kaptak egy évben jutalmat, április 4-én felszabadulásunk ünnepe alkalmából és november 7-én. A régi megbecsült kollégák havi fizetésüknek megfelelő összegű jutalmakat kaptak, a többiek a felét, egyharmadát. A bérskála széles határértékek között lett kialakítva, főelőadó volt például Némethné is és Tandem Balu is, mégis előbbinek kétszer akkora volt a fizetése. Sorra mentek ki a kollegák és átvették a borítékokat. Nagyjából mindenki tudta, mennyit kap a másik, az ilyesmi kiszivárgott. Tandem Balu nem kapott semmit, nem is számíthatott rá, új fiú volt a főosztályon. Talán majd április 4-én, ha addig nem lesz vele semmi baj.
A pénzek kiosztása után felbomlott a hadrend, a székeket félretolták, előkerültek az italos palackok. Farkas elvtárs, pezsgőt bontatott, és a kollegákra köszöntötte poharát: na, isten, isten...fenékig elvtársak!

November 7. Rezső napja is egyben, jó alkalom, hogy Svéder elvtársat felköszöntsék egy füst alatt, lévén, hogy ő is Rezső. Sőt, egy másik Rezső is akadt a főosztályon, Asztalos Rezső, az Adatértékelésről, egy kopasz, cingár emberke, igazi könyökvédős beamter, - dupla öröm, fele fáradtság. Hivatal-szerte divat volt a "névnapozás", s mivel sokan dolgoztak a főépületben, alig akadt nap, hogy ne kellett volna valakit, valamelyik osztályon köszönteni. Karavánok indultak el ilyenkor az ünnepelt szobája felé, aki gondoskodott a vendéglátásról, szendvicsről, köménymagos sajtos rudacskáról, pogácsáról, húsos haséról, sörről, borról, konyakról, pálinkáról.
Villányi Ica egy merő lázban égett, mikor mondhatja el a versét, s hogy fog sikerülni. Na, ha izgult, ugyan kár volt érte, a harmadik, negyedik kör után akár a Miatyánkot is előadhatta volna, azt se veszi senki észre. Mentek a mozgalmi dalok ezerrel, azokat szerették a kollégák. Csepregi János hívta fel egyszer még régebben Tandem Balu figyelmét arra, hogy miért.
-Figyeld meg, milyen rohadtul képiek - mondta, miközben éppen egy húsos hasét tömött befelé a szájába. Névnapozáson voltak a szomszéd osztályon. -Énekeled például azt a sort, hogy "mi kommunista ifjak indulunk, mert bennünk apáink reménye", s közben, mintha filmvásznon peregne, látod az okos, komoly, délceg fiatal fiúkat és a karcsú lányokat, ahogy váll-vállhoz vetve menetelnek, vörös zászló a kezükben, s látod oldalt, kicsit hátrébb a tisztességben megőszült apákat, szemükben a féltés, a szeretet és a meghatottság könnyeivel.
Így van, csodálkozott rá Tandem Balu. Hülyeség, népbutítás, az ember csak röhög rajta. Mégis - folytatta magában - amikor hallom, vagy éneklem tényleg azt képzelem, hogy ez a világ igazából létezik, s én is együtt menetelek a világmegváltókkal egy boldogabb jövő felé.

Egy idő után megjelentek Rezsőt köszönteni a nékoszos elvtársak. Régi barátai voltak Farkas elvtársnak, elsősorban az ő kedvéért jöttek, és hát persze Gajdosné kedvéért. Méreg erős szilva-pálinkát hoztak demizsonban. Töltöttek a poharakba: fenékig, elvtársak, isten éltessen minden Rezsőt - s kiitták. Pillanatnyi csend támadt, mindenki a szemét törölgette, a torkát köszörülte.
-Most - súgta oda Gajdosné Villányi Icának. A lány felállt a székről.
-Szeretnék elmondani egy verset.
A kartársak odanéztek. Icán sötét szoknya, lapos-sarkú cipő, halványzöld, vékonyszálú fonálból kötött pulóver volt, két csenevész mellének körvonalai átsejlettek rajta.
-Hallgatjuk elvtársnő - mondta Farkas elvtárs. -Kezdje el. Mondja nyugodtan, hallgatjuk.
A lány izgalomtól remegő hangon belevágott. "Ej, döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz..." Arca lángra gyúlt, szeme kifényesedett, majdnem szép volt ebben a pillanatban.
-Köszönjük - mondta Farkas elvtárs a vers végén. -Üres a pohara elvtársnő. Kérjen meg egy kollégát, hogy töltsön magának.

Nem sokkal később befutott Barna Roland. Ő is egy jó elvtárs volt, KISZ titkár a 3. számú alapszervezetből. Szerették az Agrárgazdálkodási Főosztályon az Élelmiszeripari Főosztály fiatal, snájdig, jó kedélyű, férfias kiállású csoportvezetőjét, gyakori vendég volt náluk, még nem volt harminc és olyan szépen, karizmatikusan tudott énekelni, - magasan szárnyaló baritonja magával ragadta a többieket. Csepregi azt mondta róla Tandem Balunak, amikor a fiú idekerült: benne megbízhatsz, meggyőződéses kommunista, nyílt, egyenes ember, aki nem dobja fel a barátait. Azt is mondta még: "segg-hülye, hatökör a gyerek, de végtelenül jóindulatú, vágod faszikám?".
Roland arról volt ismert, hogy amikor a kollégákkal beszélgetett, politizálgattak, minden második mondatába beleszőtte, a következő szó-fordulatot: "az ellenforradalom idején, elvtársak...". Becsülték érte, íme az ember, aki kiáll az elvei mellett.

Roland, a nékoszosok kedvéért belevágott a "sej a mi lobogónkat" kezdetű dalba, amit Dorogi elvtárs hálás, odavetett pillantással honorált. Zengett, zúgott az ének: sej a mi lobogónkat fényes szellők fújják, sej az van arra írva éljen a szabadság.
Ezek voltak ám a szép idők - gondolta Tandem Balu. A fényes szelek nemzedéke, munkás paraszt fiatalok, a legtehetségesebbek, legszegényebbek, akiket a Párt kiemelt környezetükből és bentlakásos népi kollégiumokban kiváló tanárok és ideológusok segítségével taníttatott, hogy a népnek, s a Pártnak hű katonái legyenek. Afféle janicsár-képzés volt ez. A népi kollégiumokban diplomát szerző fiatalok később magas tisztségekbe kerültek, és eszük, műveltségük, éleslátásuk révén mérhetetlen sokat tettek a szocialista építőmunka sikeréért. 1949-ben Rákosi egy tollvonással eltörölte a népi kollégiumokat. A Rajk per idején többen is azt mondták, nem volt célravezető a népi kollégiumuk működtetése, mert a környezetükből erőnek-erejével kiemelt fiatalok elszakadtak gyökereiktől, és egy bizonyos szellemi elitet, kasztot képeztek. A személyi kultusz kialakulásának időszakában azonban minden elit-kaszt potenciális veszélyforrást jelentett, a Párt legfelsőbb vezetése nem akart dualizmust a hatalomban.

Felcsendült a másik ismert és közkedvelt munkásmozgalmi dal: "rajta, rajta, rajta, törhetetlen fajta, rajta csak ezernyelvű egy szívű brigád", majd az, hogy "Madrid határán álltunk a vártán, lelkünkben tűzpirosan izzott a cél".
Amikor vége lett, a beálló csendben Barna Roland Tandem Baluhoz hajolt, cinkosan rákacsintott, és súgva kérdezte:
-Nos, döntöttél már?
Roland is résztvevője volt annak a csendes összeesküvésnek, amit a fiú KISZ-szervezetbe való belépése érdekében szőttek. Ő is ugyanazt gondolta, mint Cseperegi János, így lesz a legjobb, Balu majd fejlődik, s idővel használható ember lesz belőle, akit be lehet vonni a társadalmi munkába.
-Egyfolytában gondolkodom - felelte - de még nem tudom.
-Pedig neked is jobb lenne.
-Jó, tudom. Tudom, hogy jót akartok.
-Akkor?
-Ne sürgess, kérlek.
-Na, jó, oké, oké. Majd szólj.
-Neked szólok legelőször.

Tandem Balunak egy idő után már kezdett kicsit elege lenni, szívesen átment volna a másik osztályra, Csepregiékhez.
Némethnét kérdezte erről. Mármint, hogy mit szólna hozzá. Aranka megvonta a vállát. -Nézze Balu, a munkaidőnek már vége van, maga oda megy, ahova akar. Menjen át nyugodtan, ha nálunk nem érzi jól magát. Különben sem vagyok a főnöke, ne engem kérdezzen.
-Szó sincs róla, hogy ne érezném jól magamat -szabadkozott a fiú. -Nagyon is jól érzem, minden klassz. Csak hát Csepregi János régi jó barátom és szeretném pár percre meglátogatni.
-Menjen - mondta Némethné. -Induljon. Na, itt van még?!

A Területi Főosztály egy emelettel feljebb volt, az ötemeletes épület túlsó szárnyában. Amikor Tandem Balu odaért, éppen egy lány perdült ki az egyik irodából mérgesen bevágva maga mögött az ajtót. Megismerte, Székely Hajnalka volt. Rettentően feldúltnak látszott.
-Szevasz Hajna! - köszönt rá. - Mi az ábra?
-Semmi! -A lány fújt, mint macska az izzó piszkavas láttán. Ha karmai lettek volna, biztos kimereszti. -Mekkora f.szok. Segg-részegre itták magukat.
-Kik?
-Hát mindenki.
-Roth Emil is?
-Egy fenét, Emil már régen elment.
-És Csepregi?
-Segg-részeg. Ül a földön, lába között egy üveg vodka, és vigyorog, mint pék kutyája a meleg zsömlére. Le akart smárolni.
-Micsoda? -Balu röhögni kezdett. -Nem mondod! És a többiek?
-Vedelnek. Szijjártó Géza és a másik srác, a kis Meredi kitalálták, hogy versenyeznek, ki tud messzebbre pisilni. Felálltak az egyik asztalra, onnan próbálnak belehugyozni a szemetesbe.
-Szereda Edit és a másik lány, a hogyishívják Mici szeme láttára?
-Na ja!
-És ők?
-Csak röhögnek. Segg-részegek mondom. Mindjárt okádni fognak!
Balu a kilincsre tette a kezét. Alig bírta magába fojtani a nevetését.
-Visszajössz velem?
-Eszednél vagy? Dehogy megyek, ez már túl gusztustalan az én ízlésemnek! Tépek a jó büdös francba!