|
Cikkek / jegyzet
Járatlan út...
Itt ülök, egy belvárosi utca padján, két tömött szatyorral, és dohogok magamban. Miért kell nekem mindenbe beleütni az orrom?
Persze, mert megkértek rá, azért.
Igazán mérlegelhettem volna, van-e hozzá időm, energiám...
Van, hogyne lenne... no, valljuk be őszintén, nem tudok nemet mondani.
Időnként besegítek egy helyi alapítvány munkájába. Olykor összejövünk néhányan, kartonra apró állatkákat rajzolunk, azután kivágjuk, dobozokba rakjuk és azzal mennek a lányok, fiúk délutánonként beteg gyerekekhez a kórházba. Ott aztán előkerülnek az ollók, ragasztók, színes ceruzák, mozgó szemek, és születnek sorra az aranyos kis állatfigurák, meg csipeszállatkák, s végül amikor a mozgó szemek is a helyükre kerülnek, akkor már boldogan játszanak a nebulók, a maguk készítette pingvinekkel, békákkal, egyéb állatkákkal, s egy időre elfeledkeznek még a betegségükről is. Boldogan mosolyogva szorongatják legújabb kedvencüket, s kitart másnap délutánig, amikor jön egy újabb csapat bábokkal, zenével vagy mesével szórakoztatni őket. Igazán lelkes ifjúság és roppantul örülök, hogy ilyen fiataljaink (is) vannak.
Még a kezdet kezdetén történt, hogy megkérdezték, esetleg tudnék-e varrónőket leakasztani a fogasról, akik varrnának nekik egyen-köpenyeket. Véletlenül éppen volt két kedves varrónő ismerősöm, akik vállalkoztak is a feladatra. Magam terveztem meg a köténykéket, a kikötésük annyi volt csupán, hogy jó nagy zsebek legyenek rajta, mert arra szükségük lesz.
Nos, akkor meg is vásároltam az anyagot a hozzávaló cérnával, gombokkal együtt, vittem a varrodába, aztán futottam értük.
Most újfent szóltak, hogy van némi pénzecskéjük, szükségük lenne kötényekre, vállalom-e? Természetesen vállaltam. Hát ki más, ha nem én? Hiszen én tapostam ki az utat. Ők azt sem tudnák merre induljanak...
Aztán teljesen feltúrtam a lakást, amíg a varrónők névjegykártyája után kutattam, mondanom sem kell, eredménytelenül. Talán két éve varrattam utoljára, persze, hogy lába kélt. Szerettem volna megkérdezni őket, hogy tudják-e vállalni, hogyan állnak jelenleg a munkával. Hát ez nem jött össze. No, majd arrafelé megyek, és beugrom, gondoltam. Aztán megspóroltam ezt az utat, hiszen a busz éppen ott állt meg a bolt előtt. Bevásároltam., s a két degeszre tömött szatyorral indultam a belvárosi kis utca irányába. Amikor befordultam a sarkon, mindjárt gyanús volt a dolog... Ahogy közelebb értem, már láttam, hogy nincs nyitva, ugyanis nincs minek nyitva lennie. Az üzlet ajtaja be van falazva, illetve, ablak van a helyén. Nincs ott semmi, mintha sosem lett volna...
Most itt ülök a téren, két kövér szatyorral, tanácstalanul. Bosszankodom, hiszen tudhattam volna... Mással sem találkozni lépten-nyomon, mint egykor jól menő, mára már lehúzott rolójú üzletekkel. Semmi nincs már a helyén, semmit sem lehet megtalálni. A régi megszokott üzletek gazdát cseréltek, majd újra lakat került rájuk. Nincs ebben a városban már a világon semmi. Pedig mekkora vállalkozó kedv volt az emberekben, napról napra újabb üzletek, irodák nyíltak, ami az utóbbi öt évben mind sorra lakat alá került. Az a mozgalmas nagy élet úgy tűnt el a városból, mintha sosem lett volna. Mintha szellemváros lenne. Úgy érzem magam, mint egy időutazó, aki vissza pottyant a középkorba. Hová lettek a varrónőim? Hová lettek az emberek? Mindenütt csak lelakatolt, kiadó üzlethelyiségek, irodák láthatók, amik már csupán nyűgnek vannak a tulajdonos nyakán, mert csak kiadása van a nem létező bevételből, mert azóta az ingatlanok adókötelesek, csak éppen semmi hasznukat nem venni.
Még eleresztek egy mély sóhajtást, majd elindulok két degeszre tömött szatyrommal a buszállomás felé. Fogalmam sincs, merre induljak... mindenfelé járatlan út... 
Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6761
|
Időpont: 2016-02-22 20:20:26 válasz Susanne (2016-02-17 15:15:51) üzenetére
Köszönöm szépen, drága Zsu.
Örülök, hogy itt találtalak, miután beugrottam néhány infúzióra a kórházba. :)
Ölellek szeretettel!
Ida
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
6110
|
Időpont: 2016-02-17 15:15:51
a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Idám !
tanulságos írás, élvezettel olvastam.
szerető ölelésem: Zsu
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6761
|
Időpont: 2016-02-12 22:39:45 válasz zsarátnok (2016-02-12 19:18:02) üzenetére
Igazad van, kedves István, és örülök, hogy kiegészítetted a jegyzetem. Valójában, csak azért nem néztem annyira hátra, mert ez az utóbbi öt év tett a legtöbbet, hogy ez a jelenség kiteljesedjék, rohamosan, nap mint nap látványosan. Hiszem, hogy sokan látjuk, és nem örülünk, hogy látnunk kell.
Köszönöm soraid.
Üdv. Ida
|
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
180
|
Időpont: 2016-02-12 19:18:02
a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Olvasmányos, pörgős írást varázsoltál ismét. Az utolsó fejezetben a lényeg, talán annyi kiegészítéssel, hogy a folyamat, amiről írsz nem öt éve, hanem jóval régebben indult, sajnos. Az én városomban ugyanez a helyzet. Jó, hogy néhányan azért látjuk ezt, de nagyon nem jó, hogy látnunk kell. Kitűnő, korrajz értékű alkotás. Gratulálok!
Üdv: István
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6761
|
Időpont: 2016-02-11 16:40:14 válasz eferesz (2016-02-10 20:29:22) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Reménykedjünk benne...
Attól tartok csupán, hogy generációkat nyomorítanak meg addig a járhatatlan utak...
Köszönöm, hogy benéztél hozzám.
Szeretettel
Ida
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6761
|
Időpont: 2016-02-11 16:36:19 válasz festnzenir (2016-02-10 19:35:06) üzenetére
Kedves Zsófi!
Természetesen folytathatja mindenki tetszése szerint. Az én meglátásaim alapján viszont éppen az a baj, hogy túl nagyok a követelmények, az adó mindent visz, a vállalkozókedvet is, talán valahová Angliába, Németországba. Ha tíz-húsz évig megéltek a vállalkozások, amivel tele volt a város, akkor vajon miért ürült ki az utóbbi öt évben?
Valami nagyon nagy baj van. Sajnos azok juttatták ide, akik tehetnének ellene. Eléggé szembetűnő, hogy eszük ágában sincs.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel
Ida
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
3178
|
Időpont: 2016-02-10 20:29:22
a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Lehet, hogy ez a szomorú valóság, a jó hír azonban az, hogy az ember hamarosan észreveszi a járható utat, mert a járatlan út előbb-utóbb járhatatlanná válik.
Szeretettel: Szabolcs
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
955
|
Időpont: 2016-02-10 19:35:06
a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida !
Valahogyan azt érzem, mintha Te megírnád a történet első részét, és azután az olvasó folytatja a saját gondolatai szerint. Most is ez történik. Akaratlanul is belelopódzik a gondolataimba a folytatás. Mennyivel jobb lenne, ha nem adnának ki annyi iparengedélyt, akkor legalább az a pár ember megtudna a vállalkozásából élni, a többinek, pedig nem kellene tönkremennie.
Az adó összege is biztonságosabban be tudna folyni az állam bácsihoz.A legnagyobb baj, hogy nem nagyon támasztanak követelményeket. Vágj bele és csináld, és ez a vége.
Szeretettel olvastalak, Zsófi.
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6761
|
Időpont: 2016-02-09 21:37:48 válasz oroszlán (2016-02-08 23:03:46) üzenetére
Bizony, volt egy ilyen sejtésem, drága Ica. Másutt is, mindenütt ez a helyzet.
Az a "Jobban élünk" nagyon távol áll az igazságtól... (de jól hangzik) :)
Köszönöm, hogy itt jártál.
Ölellek szeretettel
Ida
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8820
|
Időpont: 2016-02-08 23:03:46
a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem csak a te városodban drága Ida, nálunk is ez a helyzet!
A lényeg az, hogy "Jól élünk"
Szeretettel ölellek: Ica
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6761
|
Időpont: 2016-02-08 19:29:44
Köszönöm szépen, Marica kedves, az együttérzést és a többit... :)
Szeretettel
Ida
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6761
|
Időpont: 2016-02-08 19:27:53 válasz T. Pandur Judit (2016-02-07 22:40:43) üzenetére
Kedves Judit!
Jól látod, azt hiszem nincs is mit hozzátenni, látom ráéreztél a lényegre.
Nem jól van ez így, nagyon nem!
Köszönöm, hogy itt jártál.
Ida
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6761
|
Időpont: 2016-02-08 10:27:50 válasz Finta Kata (2016-02-07 15:13:20) üzenetére
Drága Kata!
Látom érted a lényegét. Örülök, hogy Te is így gondolod. Az a mantra: jobban élünk! sajnos, nem összeegyeztethető a valósággal. Aki teheti, fejvesztve menekül ebből az országból, csak a nyugdíjasok maradnak... és vajon velük mi lesz?...
Költői a kérdés, természetesen.
Köszönöm soraid.
Szeretettel
Ida
|
Szenior tag
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5214
|
Időpont: 2016-02-07 22:40:43
a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Mindenki próbálkozik mindennel: ipar, mezőgazdaság, állattenyésztés, kereskedelem, szolgáltatás...
A nagy többségnek beletörik a bicskája, mert aki becsületesen, a szabályoknak, és törvényeknek megfelelően akarja csinálni, az előbb megbolondul, aztán rájön, hogy soha az életben nem tudja kitermelni - akármennyit is dolgozik - amit az állam elvár tőle befizetni, és akkor még a tevékenység fenntartási költségeiről nem beszéltünk, és nyereségről nem is álmodtunk. Csak az boldogul, aki lop, csal, hazudik, vagy szereti a focit.
Judit
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
|
Időpont: 2016-02-07 15:13:20
Nagyon igaz, amit írtál drága Ida, sajnos ez van, de azért nem kell szeretni, mert nem jó, hogy így van, mert az a sok-sok kicsi üzlet nálunk is mind bezárva. Ha kell gomb, gombostű vagy szalag cérna, ki tudja már, hol lehet ilyesmit vásárolni. És azokból a filléres üzletekből megélt néha egy kis család. Ruhát is csak a kínai boltokból lehet kapni, ha valamit át kellene alakítani, nincs hová vinni, pedig milyen jó volt, ha rövid vagy hosszú volt a szoknya, nadrág, elvihettem, s olcsón megoldották. Ma már csak a kínai boltok, a nagy idegen élelmiszer- és egyéb nagy- külföldi áruházakban lehet még a munkát is meg kevés pénzt keresni. Itt a nagy baj, mert aki boltot nyitna, annyi baj van vele, nagy az adó, rengeteg adminisztráció... s az emberek, akik leadták a boltjaikat, ma már miből élnek? Ha nem nyugdíjasok, akkor munkanélküliek lettek.
S mi kereshetjük, hol lehet gombot-cérnát, más apróságot vásárolni...
Szeretettel olvastam: Kata
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6761
|
Időpont: 2016-02-04 21:28:03 válasz sailor (2016-02-04 20:13:06) üzenetére
Köszönöm elismerő soraid, sailor.
Sajnos, azóta sem találok járt útra...
Szeretettel
Ida
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6761
|
Időpont: 2016-02-04 21:25:31 válasz Mukli Ágnes (2016-02-04 17:16:24) üzenetére
Sejtettem, hogy minden városra igaz... szomorú is vagyok tőle... :(
Köszönöm szépen, hogy olvastad.
Szeretettel
Ida
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6761
|
Időpont: 2016-02-04 20:54:04 válasz Ylen Morisot (2016-02-04 16:46:48) üzenetére
Drága Ylen!
Jól látod, egyre több a szegény ember és egyre kevesebb az, aki segíteni tudna. 2016-ot írunk, én szégyenkezem, pedig nem nekem kellene... Bizakodó vagyok, talán már valaki elindult... talán már vágja a csapást...
Köszönöm, hogy figyelsz rám.
Ölellek szeretettel
Ida
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6761
|
Időpont: 2016-02-04 20:46:16 válasz efmatild (2016-02-04 13:56:26) üzenetére
Kedves Matild!
Segítek, persze, hogy szívesen segítek magam is, még ha olykor bosszúsággal jár is. Nagyon élvezem, hogy olyan lelkesek a fiatalok, s egy-egy foglalkozás nekik is élmény. Tehát ez amolyan adok-kapok. Nekik írom a meséket is, és azt mondják, nagyon élvezik a gyerekek, sőt olykor a kamaszok is. Bár velük interaktív mesélést szoktak csinálni. Van egy mesedoboz, kis cetlikre ráírnak valamit, tárgyat, igét, bármit, azt összehajtogatják, és körbeülnek, aki a soros, az húz egy cetlit, és azt a szót bele kell szőni a mesébe, aztán a következő... és előfordul, hogy nem tudják abbahagyni, elfeledkeznek az időről is, és nagyon mulatságos mesék szoktak születni. Nagyon élvezik.
Ja, a járt utat azóta sem találom... :(
Köszönöm együttérzésedet.
Ölellek szeretettel
Ida
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
6867
|
Időpont: 2016-02-04 20:13:06
Kedves Ida!
Nagyon aktuális!
"Semmi nincs már a helyén, semmit sem lehet megtalálni. A régi megszokott üzletek gazdát cseréltek, majd újra lakat került rájuk"
Csoda jó meglátások!
ÉS
"Fogalmam sincs, merre induljak... mindenfelé járatlan út..."
EliSMERÉSEM!
Szeretettel:sailor
|
Alkotó
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1454
|
Időpont: 2016-02-04 17:16:24
a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Gratulálok jegyzetedhez.
Mindenki ezt érzi, írásod minden városra igaz.
Szeretettel.Ági
|
Szenior tag
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1813
|
Időpont: 2016-02-04 16:46:48
a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Egyre több a segítségre szoruló, a bezárt bolt, üres ház, egyre kevesebb a segíteni tudó. Halódó világ végnapjai? Igazad van, utat kell találni, csapást kell vágni, el kell indulni egy még járatlan úton. Merre?
Elgondolkodtató írás!
Ölellek szeretettel:
Ylen
|
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
540
|
Időpont: 2016-02-04 13:56:26
a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Örülök annak, hogy vannak olyan fiatalok, akik beteg gyerekek kórházi tartózkodását teszik szebbé, így könnyebb elviselni az ottani légkört! Az is öröm, hogy Te ehhez segítséget nyújtasz :) Viszont bosszantó, hogy ami két évvel korábban varroda volt, most hűlt helyét találtad! Sajnos így van ez, aminek oka lehet a kereslethiány, vagy pedig a mindenféle adók miatt nem működőképesek. A hozzánk közeli városban is számtalanszor tapasztalom, hogy ahol bolt volt, az már nincs. Szinte nem tudom, hol keressem például a rövidáru boltot, ami egykor még ott volt, és most nincs. Valóban járatlan út... Megértem bosszankodásodat!
Sok szeretettel: Matild
|
|

Leslie alkotást töltött fel Esti kép címmel a várólistára
 Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom
thegpscoordinates.net
Zenit Futárszolgálat
|