HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45246

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2016-02-04

Járatlan út...

Itt ülök, egy belvárosi utca padján, két tömött szatyorral, és dohogok magamban. Miért kell nekem mindenbe beleütni az orrom?
Persze, mert megkértek rá, azért.
Igazán mérlegelhettem volna, van-e hozzá időm, energiám...
Van, hogyne lenne... no, valljuk be őszintén, nem tudok nemet mondani.

Időnként besegítek egy helyi alapítvány munkájába. Olykor összejövünk néhányan, kartonra apró állatkákat rajzolunk, azután kivágjuk, dobozokba rakjuk és azzal mennek a lányok, fiúk délutánonként beteg gyerekekhez a kórházba. Ott aztán előkerülnek az ollók, ragasztók, színes ceruzák, mozgó szemek, és születnek sorra az aranyos kis állatfigurák, meg csipeszállatkák, s végül amikor a mozgó szemek is a helyükre kerülnek, akkor már boldogan játszanak a nebulók, a maguk készítette pingvinekkel, békákkal, egyéb állatkákkal, s egy időre elfeledkeznek még a betegségükről is. Boldogan mosolyogva szorongatják legújabb kedvencüket, s kitart másnap délutánig, amikor jön egy újabb csapat bábokkal, zenével vagy mesével szórakoztatni őket. Igazán lelkes ifjúság és roppantul örülök, hogy ilyen fiataljaink (is) vannak.

Még a kezdet kezdetén történt, hogy megkérdezték, esetleg tudnék-e varrónőket leakasztani a fogasról, akik varrnának nekik egyen-köpenyeket. Véletlenül éppen volt két kedves varrónő ismerősöm, akik vállalkoztak is a feladatra. Magam terveztem meg a köténykéket, a kikötésük annyi volt csupán, hogy jó nagy zsebek legyenek rajta, mert arra szükségük lesz.
Nos, akkor meg is vásároltam az anyagot a hozzávaló cérnával, gombokkal együtt, vittem a varrodába, aztán futottam értük.
Most újfent szóltak, hogy van némi pénzecskéjük, szükségük lenne kötényekre, vállalom-e? Természetesen vállaltam. Hát ki más, ha nem én? Hiszen én tapostam ki az utat. Ők azt sem tudnák merre induljanak...
Aztán teljesen feltúrtam a lakást, amíg a varrónők névjegykártyája után kutattam, mondanom sem kell, eredménytelenül. Talán két éve varrattam utoljára, persze, hogy lába kélt. Szerettem volna megkérdezni őket, hogy tudják-e vállalni, hogyan állnak jelenleg a munkával. Hát ez nem jött össze. No, majd arrafelé megyek, és beugrom, gondoltam. Aztán megspóroltam ezt az utat, hiszen a busz éppen ott állt meg a bolt előtt. Bevásároltam., s a két degeszre tömött szatyorral indultam a belvárosi kis utca irányába. Amikor befordultam a sarkon, mindjárt gyanús volt a dolog... Ahogy közelebb értem, már láttam, hogy nincs nyitva, ugyanis nincs minek nyitva lennie. Az üzlet ajtaja be van falazva, illetve, ablak van a helyén. Nincs ott semmi, mintha sosem lett volna...

Most itt ülök a téren, két kövér szatyorral, tanácstalanul. Bosszankodom, hiszen tudhattam volna... Mással sem találkozni lépten-nyomon, mint egykor jól menő, mára már lehúzott rolójú üzletekkel. Semmi nincs már a helyén, semmit sem lehet megtalálni. A régi megszokott üzletek gazdát cseréltek, majd újra lakat került rájuk. Nincs ebben a városban már a világon semmi. Pedig mekkora vállalkozó kedv volt az emberekben, napról napra újabb üzletek, irodák nyíltak, ami az utóbbi öt évben mind sorra lakat alá került. Az a mozgalmas nagy élet úgy tűnt el a városból, mintha sosem lett volna. Mintha szellemváros lenne. Úgy érzem magam, mint egy időutazó, aki vissza pottyant a középkorba. Hová lettek a varrónőim? Hová lettek az emberek? Mindenütt csak lelakatolt, kiadó üzlethelyiségek, irodák láthatók, amik már csupán nyűgnek vannak a tulajdonos nyakán, mert csak kiadása van a nem létező bevételből, mert azóta az ingatlanok adókötelesek, csak éppen semmi hasznukat nem venni.
Még eleresztek egy mély sóhajtást, majd elindulok két degeszre tömött szatyrommal a buszállomás felé. Fogalmam sincs, merre induljak... mindenfelé járatlan út...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-02-22 20:20:26

válasz Susanne (2016-02-17 15:15:51) üzenetére

Köszönöm szépen, drága Zsu.
Örülök, hogy itt találtalak, miután beugrottam néhány infúzióra a kórházba. :)

Ölellek szeretettel!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2016-02-17 15:15:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Idám !
tanulságos írás, élvezettel olvastam.
szerető ölelésem: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-02-12 22:39:45

válasz zsarátnok (2016-02-12 19:18:02) üzenetére

Igazad van, kedves István, és örülök, hogy kiegészítetted a jegyzetem. Valójában, csak azért nem néztem annyira hátra, mert ez az utóbbi öt év tett a legtöbbet, hogy ez a jelenség kiteljesedjék, rohamosan, nap mint nap látványosan. Hiszem, hogy sokan látjuk, és nem örülünk, hogy látnunk kell.
Köszönöm soraid.

Üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
113
Időpont: 2016-02-12 19:18:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Olvasmányos, pörgős írást varázsoltál ismét. Az utolsó fejezetben a lényeg, talán annyi kiegészítéssel, hogy a folyamat, amiről írsz nem öt éve, hanem jóval régebben indult, sajnos. Az én városomban ugyanez a helyzet. Jó, hogy néhányan azért látjuk ezt, de nagyon nem jó, hogy látnunk kell. Kitűnő, korrajz értékű alkotás. Gratulálok!

Üdv: István
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-02-11 16:40:14

válasz eferesz (2016-02-10 20:29:22) üzenetére

Kedves Szabolcs!

Reménykedjünk benne...
Attól tartok csupán, hogy generációkat nyomorítanak meg addig a járhatatlan utak...
Köszönöm, hogy benéztél hozzám.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-02-11 16:36:19

válasz festnzenir (2016-02-10 19:35:06) üzenetére

Kedves Zsófi!

Természetesen folytathatja mindenki tetszése szerint. Az én meglátásaim alapján viszont éppen az a baj, hogy túl nagyok a követelmények, az adó mindent visz, a vállalkozókedvet is, talán valahová Angliába, Németországba. Ha tíz-húsz évig megéltek a vállalkozások, amivel tele volt a város, akkor vajon miért ürült ki az utóbbi öt évben?
Valami nagyon nagy baj van. Sajnos azok juttatták ide, akik tehetnének ellene. Eléggé szembetűnő, hogy eszük ágában sincs.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel
Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2301
Időpont: 2016-02-10 20:29:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Lehet, hogy ez a szomorú valóság, a jó hír azonban az, hogy az ember hamarosan észreveszi a járható utat, mert a járatlan út előbb-utóbb járhatatlanná válik.
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
910
Időpont: 2016-02-10 19:35:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida !
Valahogyan azt érzem, mintha Te megírnád a történet első részét, és azután az olvasó folytatja a saját gondolatai szerint. Most is ez történik. Akaratlanul is belelopódzik a gondolataimba a folytatás. Mennyivel jobb lenne, ha nem adnának ki annyi iparengedélyt, akkor legalább az a pár ember megtudna a vállalkozásából élni, a többinek, pedig nem kellene tönkremennie.
Az adó összege is biztonságosabban be tudna folyni az állam bácsihoz.A legnagyobb baj, hogy nem nagyon támasztanak követelményeket. Vágj bele és csináld, és ez a vége.
Szeretettel olvastalak, Zsófi.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-02-09 21:37:48

válasz oroszlán (2016-02-08 23:03:46) üzenetére

Bizony, volt egy ilyen sejtésem, drága Ica. Másutt is, mindenütt ez a helyzet.
Az a "Jobban élünk" nagyon távol áll az igazságtól... (de jól hangzik) :)
Köszönöm, hogy itt jártál.

Ölellek szeretettel
Ida

Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6438
Időpont: 2016-02-08 23:03:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Nem csak a te városodban drága Ida, nálunk is ez a helyzet!
A lényeg az, hogy "Jól élünk"
Szeretettel ölellek: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-02-08 19:29:44


Köszönöm szépen, Marica kedves, az együttérzést és a többit... :)

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-02-08 19:27:53

válasz T. Pandur Judit (2016-02-07 22:40:43) üzenetére

Kedves Judit!

Jól látod, azt hiszem nincs is mit hozzátenni, látom ráéreztél a lényegre.
Nem jól van ez így, nagyon nem!
Köszönöm, hogy itt jártál.

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-02-08 10:27:50

válasz Finta Kata (2016-02-07 15:13:20) üzenetére

Drága Kata!

Látom érted a lényegét. Örülök, hogy Te is így gondolod. Az a mantra: jobban élünk! sajnos, nem összeegyeztethető a valósággal. Aki teheti, fejvesztve menekül ebből az országból, csak a nyugdíjasok maradnak... és vajon velük mi lesz?...
Költői a kérdés, természetesen.
Köszönöm soraid.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2016-02-07 22:40:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Mindenki próbálkozik mindennel: ipar, mezőgazdaság, állattenyésztés, kereskedelem, szolgáltatás...
A nagy többségnek beletörik a bicskája, mert aki becsületesen, a szabályoknak, és törvényeknek megfelelően akarja csinálni, az előbb megbolondul, aztán rájön, hogy soha az életben nem tudja kitermelni - akármennyit is dolgozik - amit az állam elvár tőle befizetni, és akkor még a tevékenység fenntartási költségeiről nem beszéltünk, és nyereségről nem is álmodtunk. Csak az boldogul, aki lop, csal, hazudik, vagy szereti a focit.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2016-02-07 15:13:20

Nagyon igaz, amit írtál drága Ida, sajnos ez van, de azért nem kell szeretni, mert nem jó, hogy így van, mert az a sok-sok kicsi üzlet nálunk is mind bezárva. Ha kell gomb, gombostű vagy szalag cérna, ki tudja már, hol lehet ilyesmit vásárolni. És azokból a filléres üzletekből megélt néha egy kis család. Ruhát is csak a kínai boltokból lehet kapni, ha valamit át kellene alakítani, nincs hová vinni, pedig milyen jó volt, ha rövid vagy hosszú volt a szoknya, nadrág, elvihettem, s olcsón megoldották. Ma már csak a kínai boltok, a nagy idegen élelmiszer- és egyéb nagy- külföldi áruházakban lehet még a munkát is meg kevés pénzt keresni. Itt a nagy baj, mert aki boltot nyitna, annyi baj van vele, nagy az adó, rengeteg adminisztráció... s az emberek, akik leadták a boltjaikat, ma már miből élnek? Ha nem nyugdíjasok, akkor munkanélküliek lettek.
S mi kereshetjük, hol lehet gombot-cérnát, más apróságot vásárolni...
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-02-04 21:28:03

válasz sailor (2016-02-04 20:13:06) üzenetére

Köszönöm elismerő soraid, sailor.
Sajnos, azóta sem találok járt útra...

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-02-04 21:25:31

válasz Mukli Ágnes (2016-02-04 17:16:24) üzenetére

Sejtettem, hogy minden városra igaz... szomorú is vagyok tőle... :(
Köszönöm szépen, hogy olvastad.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-02-04 20:54:04

válasz Ylen Morisot (2016-02-04 16:46:48) üzenetére

Drága Ylen!
Jól látod, egyre több a szegény ember és egyre kevesebb az, aki segíteni tudna. 2016-ot írunk, én szégyenkezem, pedig nem nekem kellene... Bizakodó vagyok, talán már valaki elindult... talán már vágja a csapást...
Köszönöm, hogy figyelsz rám.
Ölellek szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-02-04 20:46:16

válasz efmatild (2016-02-04 13:56:26) üzenetére

Kedves Matild!
Segítek, persze, hogy szívesen segítek magam is, még ha olykor bosszúsággal jár is. Nagyon élvezem, hogy olyan lelkesek a fiatalok, s egy-egy foglalkozás nekik is élmény. Tehát ez amolyan adok-kapok. Nekik írom a meséket is, és azt mondják, nagyon élvezik a gyerekek, sőt olykor a kamaszok is. Bár velük interaktív mesélést szoktak csinálni. Van egy mesedoboz, kis cetlikre ráírnak valamit, tárgyat, igét, bármit, azt összehajtogatják, és körbeülnek, aki a soros, az húz egy cetlit, és azt a szót bele kell szőni a mesébe, aztán a következő... és előfordul, hogy nem tudják abbahagyni, elfeledkeznek az időről is, és nagyon mulatságos mesék szoktak születni. Nagyon élvezik.
Ja, a járt utat azóta sem találom... :(
Köszönöm együttérzésedet.
Ölellek szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3829
Időpont: 2016-02-04 20:13:06

Kedves Ida!

Nagyon aktuális!

"Semmi nincs már a helyén, semmit sem lehet megtalálni. A régi megszokott üzletek gazdát cseréltek, majd újra lakat került rájuk"

Csoda jó meglátások!

ÉS
"Fogalmam sincs, merre induljak... mindenfelé járatlan út..."
EliSMERÉSEM!

Szeretettel:sailor

Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1467
Időpont: 2016-02-04 17:16:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Gratulálok jegyzetedhez.
Mindenki ezt érzi, írásod minden városra igaz.
Szeretettel.Ági
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1661
Időpont: 2016-02-04 16:46:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Egyre több a segítségre szoruló, a bezárt bolt, üres ház, egyre kevesebb a segíteni tudó. Halódó világ végnapjai? Igazad van, utat kell találni, csapást kell vágni, el kell indulni egy még járatlan úton. Merre?
Elgondolkodtató írás!
Ölellek szeretettel:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
372
Időpont: 2016-02-04 13:56:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Örülök annak, hogy vannak olyan fiatalok, akik beteg gyerekek kórházi tartózkodását teszik szebbé, így könnyebb elviselni az ottani légkört! Az is öröm, hogy Te ehhez segítséget nyújtasz :) Viszont bosszantó, hogy ami két évvel korábban varroda volt, most hűlt helyét találtad! Sajnos így van ez, aminek oka lehet a kereslethiány, vagy pedig a mindenféle adók miatt nem működőképesek. A hozzánk közeli városban is számtalanszor tapasztalom, hogy ahol bolt volt, az már nincs. Szinte nem tudom, hol keressem például a rövidáru boltot, ami egykor még ott volt, és most nincs. Valóban járatlan út... Megértem bosszankodásodat!
Sok szeretettel: Matild

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)