HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 515

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: marioatreidesFeltöltés dátuma: 2016-02-04

Szellemkastély, I. felvonás 1-2. szín

Szellemkastély
Színjáték két felvonásban, utóhanggal



Személyek

Hajnal, idegenvezető
Ed
Csip, Egér, Ed barátai
Mari
Tanár úr
Évi, Tanár úr leánya
Tánja, Évi barátnője
Hadnagy
Zászlós

Szellemek:
BölcsŐ
Gyűlölény
a Munkásó
Éjnén
Nézely
a Mertkör
a Kos

[Történik a jelenkorban.]



© 2004, Minden jog fenntartva.
Az újraközléshez,
színpadi, televíziós vagy filmes feldolgozáshoz
a szerző írásbeli engedélye szükséges.
dangbird [@] gmail [.] com
szellemkastely [@] freemail [.] hu


Első felvonás
Első szín
a Kastély főcsarnokában



Félhomályos helyiség, mindvégig sejtelmes színes fények világítanak. (Mindannyi színen rejtelmes, s határozottan nyomasztó a légkör!) Fönt karzat, ablakokkal, alant nyílt tér, hátul dobogószerű padlattal. Bal szélen hatalmas, kétszárnyú kapu.
Eső hangja.
Gyűlölény és Éjnén a színen: a karzaton, háttal a nézőtérnek, a kinti világot kémlelik.
Arcuk nem látható!
Éjnén: Rangidős fiú, tárd kerekre szemed! (Szünet.) Kastélyunkba amott érkeznek: húsból való emberek. (Hirtelen felcsattanva:) Veszett betolakodók! (Számol.) Négy nő, négy férfi. S engedelmet nem fognak kérni. (Szünet, majd Gyűlölényre néz.) Ám ma nagyot alkotok: ismét elhozta időmet a türelem! A csatát még el sem kezdjük, máris megnyerem...
Gyűlölény és Éjnén eltűnnek.
[Sötétség borul a karzatra.]
Döndülések hangzanak, a kapu reng: a jövevények próbálnak bejutni
Ed (kintről): Várjál! Egy, kettő, hár', most!
Csip (kintről): Rúgjad! Rúgd, öreg!
A kapu szárnyai kitárulnak.
Ed, Csip, és Tanár úr beesnek a helyiségbe.
[Mindannyian csuromvizesek. Hátukon hatalmas táskák.]
Csip és Ed körbefutnak, szemügyre veszik a helyet, Tanár úr középre sétál, nézelődik.
Évi be. Nyomában Tánja be
[Mennydörgések hangzanak.]
Évi: Jó kis zuhé! Mi ez a hely, apa?
Hajnal és Mari be.
Nyomukban Egér be
Tanár úr: Hajnal? Hol vagyunk? Mi ez a hely?
Hajnal: A kirándulók álma, a turisták kedvence. Egy elhagyatott, düledező földvár.
[Közben némelyek levetik elázott kabátjukat, s táskáikat mind.]
Tánja: De hát nem is földből van!
Tanár úr (a falakat vizsgálja): Való igaz. És miért nem gondozza senki?
Hajnal: Omlófélben van. Emberi tartózkodásra alkalmatlan, azért is tartják lezárva.
Ed: És miért nem írják ki valahova...?
Mari: Csodás! Egy menedékház, amit fejünkre dönt a vihar!
Csip: Tudsz jobbat, mama? Inkább a villám vágjon agyon, miközben szétázunk?
Mari (Csip vállára sújt): Mamázzad az öreganyád, fiam!
Évi: Hiszen nem is romos. Tök jó hely!
Közben a kapu bezárul hangtalan, még egy sem észleli.
Nézely be
[Ha férfi, szorosra húzott fekete köpönyeget visel, mely alatt eltűnnek karjai, s fekete cilindert - ha nő, világos, áttetsző fátyolruhában van.]
[Célszerűen mindannyiszor, mikor szellem lép a színre, ő jóval erősebb fénnyel világíttatik, mint a személyek.]
Mari: Rossz itt a levegő...
Ed (A karzatra mutat): Csip, Egér, felmegyünk? (Nézelődik.) Hol a lépcső?
Csip (elindul jobbra kifelé): Gyere már! Ed! Gyere!
Nézely hangtalan, tétován jár-kel közöttük, mint valami holdkóros
Ed és Csip el
Tánja (A kapura tekint): Az ajtó!
Azonmód megindul kinyitni. Tanár úr a nyomában.
Mindenki arra tekint
Egér: De hát az előbb nyitva volt, nem?
Évi (Egérre néz): Igen, mitől csukódott be?
Tánja s Tanár úr próbálják kinyitni az ajtót
Tanár úr (felhagyva a rángatással): A huzat volt, Évi. (Tánjának:) Hagyd csak, legalább nem ver be az eső. Majd a fiúk kinyitják.
Ed és Csip a karzaton be
Ed: Mit nyitunk ki?
Hajnal: Hát ti meg...?
Ed: Találtunk egy lépcsőt!
Kitekintenek az ablakon
Csip: Királyság!
Egér: Mit láttok?
Ed: Innen belátni az egész rétet, meg a hegyet is. (Csipnek:) Nézd, ott a szakadék!
Csip: Ne má'! Ott másztunk le?! Ne csináld már! (Elfordul az ablaktól.) Tiszta hülyék vagyunk!
Tanár úr, lentről: Sportemberek, fiam! Sportemberek!
Nézely el - de szinte azon nyomban be a karzaton
[Ed és Csip mobiltelefont nyomkodnak.]
Csip: Nincsen térerő idefent sem!
Ed: Miért lenne? Nekem már délben sem volt...
Évi: Dobd is el azt a vacakot!
Tánja még egyre próbál kijutni, majd megrettenve ellép az ajtótól, Évibe kapaszkodik
Tánja: Szerintem tűnjünk el innen!
Mari: Ki az esőbe, még mit nem! Hogy totálisan szétázzunk? A hajam, a...
Tánja: Mari, az előbb még te voltál a maradás ellen!
Csip (fentről): Nyugi, Tánja, tök barátságos hely!
Tánja (félre): Aha, tisztára... (A karzatra, kiáltva:) Ed! Ne maradjunk itt!
Ed: Mindjárt lemegyünk, aztán megbeszéljük.
Ed és Csip a karzatról el
Hajnal: Gyertek, nézzünk körül mi is!
Tánja: Én innen nem mozdulok!
Mari (elindulván, hátranevet Tánjára): Akkor egyedül maradsz, csillagom!
Tanár úr (belekarol Tánjába): Gyere, Tánja, nézünk valami szerszámnak alkalmas dolgot.
Hajnal és Mari el
Tánja: Na ez jó ötlet! (Már nem vonakodik, elindul ő is.)
Tanár úr és Tánja el
Egér: Foglyul ejtett bennünket a kísértetkastély, vúúúú!!
Évi (nevet): Maradj már!
Együtt el


Második szín
a Kastély egy termében



Mindenfelé ódon bútorok maradványai szétdobálva; középen majdnem embermagas, jókora alapú, nehéz állóóra, mely talpán maradt; hátrább egy törött szekrény arcára borítva; a szín bal széléhez közel egy lovagi páncél fekszik darabjaira hullva, sisakja messze elgurulva. Sápadt fény. Az eső hangja megszűnt.
Évi és Tánja kézen fogva be. Félénken szemlélődnek
Nyomukban Egér be
Évi (gondterhesen): Hülye kísértetkastély! Azt sem tudom már, az emeleten vagyunk, vagy a földszinten!
Tanár úr be
Egér (nevet): Az emeleten! Legutóbb felmentünk egy sort, valahonnan félemeletről, nem emlékszel?
Évi (felcsattan): Képtelenség itt kiigazodni! Labirintus!
Tánja: Pedig nem is nagy ez a vár.
Nézely be
Évi: Edék?
Tanár úr: Ők lent keresgélnek. (Kimutat a színről:) Hajnalék meg valahol a lépcsőnél járhatnak.
Évi: Te még tudod, hol vagyunk?
Tanár úr: Nagyon egyszerű! Mikor elindultunk, utána először...
Évi: Jól van, apa, elhiszem, csak találj is vissza!
Egér: Nem hiszem, hogy azon az ajtón ki fogunk jutni...
Évi: Jaj, Egér, fejezd be! Tudom, itt fogunk meghalni, meg minden, de ne most, légy szíves!
Egér: Nem, csak esetleg egy másik kijáratot kell keresnünk...
Minden személy el.
Kisvártatva Ed és Csip be
Csip: Nem igaz, nem hiszem el, hogy itt ragadtunk! Először a büdös eső miatt, most meg ez a rohadék ajtó! Lemegyek és szétrúgom darabokra!
Ed (felhorkanva, tréfás hangon): Menj! Legyél kemény gyerek, rúgjad! Megnézem...
Csip (a sisakra mutatva): Nézd már, milyen zsír cuccos! (Felemeli a sisakot, maga elé.) "Fashion One!" (Fejébe nyomja, manírral röhög.) Búúhhháááá!
Ed (rákiált): Hagyjad már, maradj már! Lehet, hogy ötszáz éve elrohadt benne valakinek az agya! Te meg itt...
Csip azonmód lekapja, s lehajítja, mintha kezét égetné, közben elharapva káromkodik
Ed: No, Csip, inkább azon kellene gondolkodnunk...
Csilingelő nevetés hangzik, távolból, visszhanggal.
Vérük megfagy, lassan mernek csak mozdulni, szólni
Ed: Mi volt ez a hang?
Csip: Miféle hang? (De látható, hogy ő is hallotta.)
Évi hangja (elmosódva, távolból): Figyelj!
[Ed és Csip nyomban, egyszerre a hang irányába kapják fejüket.]
Ed (felderülve): Éviék. Előttünk.
Csip: Ők nem az emeleten vannak?
Ed: Mert mi talán nem ott vagyunk?
Csip: Nem hát!
Ed: Dehogynem.
Csip: Dehogy is!
Vitatkoznak. Közben a Mertkör be.
[Mindenkor két testben jelenik meg. Világos színű (fehér, barack, kék) köpenyeket hord, lehet mindkét teste férfi, vagy egyik fiatal férfi, a másik fiatal nő - s talán egyik testén halvány barackszín, másikon halvány enciánkék a köpönyeg.]
A szín két oldaláról villámsebesen előviharzik, s Nézely fejébe nyomja a sisakot, majd eliramodik
[Forgószélként táncolja körül szellemtársát, egyik testével felkapja a sisakot a földről, majd a személyek feje fölött áthajítja másik testének; az elkapja, s miközben az előbbi lefogja Nézelyt egy pillanatra, emez fejébe nyomja a sisakot, hogy az teljesen elvakítsa. Majd elengedi áldozatát s egy pillanat alatt eltűnik.]
Ed: Figyelj, Csip, hogyha egyszer az előbb...
Csip: Az előbb, az előbb fölöttünk mászkáltak!
Ed: Éviék, az előbb? Nem mászkálhattak! Felmentünk a lépcsőn, utána mentünk át jobbra, és jöttünk végig!
Nézely próbál megszabadulni a sisaktól, egyelőre sikertelenül
Csip: De azóta már lementünk abba a húgyszagú helyiségbe, ahol frászt kaptál a csillár zörgésétől!
Ed: No igen, mert OTT mászkáltak fölöttünk - és utána mentünk fel a lépcsőn!
Csip: A pókhálóson? Előtte!
Nézely el
[Karjait maga elé nyújtva kitámolyog a színről.]
Ed: Utána, jóval utána, Csip! Hiszen még kérdezted is, hogy... Hol a sisak?!
Innentől nem figyel a másikra, csak a sisak helyére mered
Csip: Micsoda? Látszik, hogy rosszul emlékszel: mert a sisakot csak itt találtuk!
Ed: Hol - a - SISAK!?
Csip (vállát rándítja, közönyösnek látszanék, de azért félig Ed háta mögé húzódik): Eldobtam a halálba.
Felemelik tekintetüket a padlóról, a sisak helyéről. Szünet, egymás arcába bámulnak
Ed: Na keressük meg a többieket! És tűnjünk el innen gyorsan!
Kirohannak

2004. január-február

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2016-02-16 22:16:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó kezdet, hogy az eltévedt kirándulók szellemekkel teli kastélyba jutnak. Remélhetőleg nem ártatlan áldozatokként végzik!
Az egyik szellem két testben jelenik meg? Ez elég szokatlan. Honnan tudja a színdarab nézője, hogy ez nem két szellem, hanem egy szellem két testben?

Judit

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vágómadarak vitája című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel J. W. von Goethe: Karácsony címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A budafoki Dunaparton című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) Régi álmok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)