HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49117

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: SelanneFeltöltés dátuma: 2016-02-05

Segíteni fogok, ígérem. 5.

Bár most először kell cseleznem, hogy elkezdjem beszéltetni, de ha segíteni szeretnék, akkor valamiképpen hozzá kell kezdenem. Látom, Bettina szeret rajzolgatni, és olyan beleéléssel teszi. Amint kimondom ezeket a szavakat, már szalad is felénk egy papírlappal a kezében, és láss csodát, tágra nyitott szemmel, tátott szájjal bámulom a rajzot.

Hihetetlen! Egy katicabogáron ül, és fent röpködnek a felhők felett. Amire gondoltam, miközben a választásom erre a kis figurára esett. Öt éves gyermeki kép, aminek jelentése van, és a rajzaikból, szabadon választott témában, sokszor megrajzolják vágyaikat, álmaikat, történeteiket, a jelenből. - Mennyire jó neked, hogy a felhők felett repülsz, merre felé tartotok, mit fogtok ott csinálni, ahová leszálltok?

Az édesanyjára nézett. Majd lehajtotta a fejét, és alig hallhatóan mondta. - Apához. Ebben az egy szóban olyan beleélés volt, hogy zavarba jöttem. - Hol van apa? -kérdeztem vissza csendesen.
- Apa kórházban van. -felelte. Majd sarkon fordult, és visszaült az asztalhoz.

Klára morzsolgatta ujjait, majd belekezdett. Síelni voltunk az Alpokban. Csodásan indult a hét. Tudod, megtehettük, hiszen, stabil, jó munkahelye volt Karcsinak. Rendszeresen jártunk kirándulni, üdülni, pláne amikor már Bettina is jöhetett velünk. Én gyakoroltam a síelést, mint kezdő, Karcsi hasított a pályán. Élvezte minden pillanatát a téli sízésnek. A magaslaton míg én barnítottam az arcomat, ő nyughatatlanul nyargalt. Egyik reggel fejfájásra panaszkodott. Nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget, talán a friss oxigén dús, hegyi levegőnek, vagy egy kisebb megfázás előjelének véltük. Tablettával mindig felszerelkezve érkeztünk, már a gyerek miatt is. -Talán ha egyet beveszel a fájdalomcsillapítóból jobb lesz.-biztattam. Persze hallani sem akart róla, jobb lesz magától is esküdözött. Így visszagondolva többször panaszkodott az utóbbi időben enyhe fejfájásra, de mivel elmúlt, a sok munkának stressznek tudtuk be.
Egy vezető beosztású embernek kijut belőle bőven. Csakhogy, ez a fejfájás nem hogy nem csillapodott, pillanatok alatt hányással társult, és a látására is elkezdett panaszkodni. Gyorsan orvost kerestem, aki miután megvizsgálta azonnal kórházba utalta.
Mire észbe kaptam, már a rohamkocsiban feküdt, én a gyereket magamnál tartva, egy barát autójában találtam magam, és haladtunk a mentő után. Rémálommá vált a pihenés, éreztem nagyobb a baj, mint hittük. Beigazolódott minden sejtésem.
Agydaganatra utaló jelek, állapították meg a gyors vizsgálatok után. Amikor ezt közölték velem, elájultam. Akkora sokk ért, hogy elvágódtam ott, abban a pillanatban. Mikor magamhoz tértem, a férjem nevét kiabáltam állítólag, és kértem mehessek oda hozzá.

Később az ágya mellett ülve tanakodtunk, most mit tegyünk? Itt maradjon ezen a klinikán, vagy otthon kerítsünk egy specialistát, aki kézbe veszi a dolgokat. Több érv amellett szólt, hogy idehaza. Egy hét múltán már Budapesten feküdt egy klinikán.
A vizsgálatok pontosítottak mindent, még alaposabban körüljárták a lehetőségeket, és megállapították, hogy leoperálható egyik tumort, de egy kisebb, ami aránylag kezdetleges, olyan helyen alakult ki, amihez, egyelőre nem lehet nyúlni, és az is elképzelhető, hogy sosem.
Az életkilátásaira is szó terelődött. Közölte a prof, amennyiben minden simán lezajlik, képes lesz önálló mozgásra, igaz lényegesen esetlenebbül, mint korábban, és képes lesz egyszerű feladatok elvégzésére is. Abban a pillanatban semmi más nem érdekelt, mint az, hogy éljen a műtét után. Majd én ott leszek, és felveszem a nadrágot, minden tekintetben. Ez volt a legelső gondolatom. Mint látod, felvettem. Csaknem belerokkanva, de hordom, és létezem, létezünk. Éppen hogy létezünk. - sóhajtott.

Szótlanul, magam elé merengve hallgattam. Megfogta a kezem, és halkan odasúgta. Találtunk megoldást. Talán pár hét, és lezajlik minden formalitás, amivel elkezdhetünk egy új életet.
Milyen megoldás? -kaptam fel a fejem örömömben. Eladtuk a családi házunkat, és Karcsi szüleihez költözünk. Öt éve kínáljuk a házat eladásra, nem rég jött meg rá, a vevő. Az összes pénzünket, ami volt elvitte Karcsi betegsége. Anyósomnál, két szobából megüresedett az egyik, Karcsi öccse megnősült, így beköltözhetünk. Sok minden kellene, mert mindenünket pénzé tettünk, potom áron. Még mosógépem sincsen. Egy időre jó lesz, amíg nem találunk egy kisebb lakást ott a közelben. Bettina leendő óvodájában dolgozhatom, mint dadus. Elkezdem az iskolát is, hiszen át kell képeznem magam. Szabály. Persze ismeretség alapján kerültem be. Tudod? Mind ez egy lottónyereménnyel ér fel.
Karcsi állapota javulóban van, bár sajnos dolgozni nem fog tudni már sosem. A nyugdíja pedig nagyon csekély az akkori jövedelméhez képest. Viszont a mamánál könnyebb lesz. Én dolgozhatom, a gondoskodás megoszlik, még akkor is, amikor már másik lakásban leszünk, hiszen feljár majd hozzánk, míg én a munkahelyemen leszek. Bár, nehézkesen mozog, de biztat. Amivel tisztában vagyok, a napjai meg vannak számlálva, Karesznak. Az orvosai szerint elélhet 5 évig is akár, de erre semmi garancia nincsen. A másik tumorhoz sosem nyúlhatnak hozzá.
Abban reménykednek, hogy nem nagyobbodik rohamosan. Az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem, ott, amikor kitolták a műtőből, a következő volt. Oda is súgtam a fülébe, azonnal. SEGÍTENI FOGOK, ÍGÉREM!

Visszafojtott lélegzettel hallgattam. A remény sugarát, pedig nem akartam felhők mögé bújtatni. A felajánlásommal pedig elő sem rukkoltam, hagytam... és magamba zártam.

Vége.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2016-02-19 09:32:36

válasz ruca (2016-02-18 22:03:11) üzenetére

Köszönöm szépen!

Üdv:Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-30
Összes értékelés:
783
Időpont: 2016-02-18 22:03:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nekem nagyon tetszett, gratula!
üdv:ruca
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2016-02-11 11:28:10

válasz oroszlán (2016-02-09 15:39:44) üzenetére

Köszönöm szépem hogy velem tartottál!

A segítség, legyen életünk szerves része!

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2016-02-10 09:32:06

válasz Finta Kata (2016-02-09 17:24:51) üzenetére

Kedves Kata!

Az a része valós a történetnek, ami a betegséget illeti. Ma már kíméletlenül elmondják az életkilátásokat, egy súlyos betegség kapcsán. Én magam sem szeretném tudni meddig élhetek. Aminek kell jönnie úgyis jön. Vannak bizonyos estek viszont, amikor elkerülhetetlen, amikor a stádium olyan. A munkám során sok-sok tapasztalatot szerzek, ebben a témában.

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2016-02-09 17:24:51

Maietta, drága! Te biztosan érzed, hogy azzal is nagyon sokat segítettél neki, hogy megismerkedtél vele, barátságod neki biztos pont lehet! Gratulálok ahhoz, amit tettél, nagyon sokat jelent.
Én sem gondoltam, hogy ilyen vége lesz, a kis család talán nemsokára férj és apa nélkül marad. Akkor lesz igazán jó, hogy a barátság megmarad!
Nem tudom miért mondják az orvosok kérés nélkül, hogy meddig élhet valaki. Azért mondom, mert egyszer régen, amikor a kisfiam csak 6 éves lehetett és gyerekbetegséggel ki kellett magam íratnom, hogy vele lehessek, a helyettes orvos, aki kijött, kérdezés nélkül odavágta: "ilyen" gyerekek 12 évig élnek (középsúlyos Down-szindromával született.)
Egy világ omlott össze bennem, amíg eljött az idő, csak rettegtem. Végül kiderült, hogy nem lett igaza, hála Istennek, éppen most csütörtökön viszem neki a tortát az 55 éves születésnapjára.
Ezért nem volna szabad az orvosoknak - kérés nélkül - ilyet odavágni a hozzátartozóknak!
Gratulálok szeretettel: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7842
Időpont: 2016-02-09 15:39:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta!
Váratlan és felkavaró a befejezése írásodnak.
Ebben a helyzetben bizony nagyon nehéz megszólalni. A lelki segítség most nagyon fontos, fontosabb, mint az anyagi.
Szépen felépített munka!
Szeretettel voltam nálad és gratulálok: Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2016-02-08 09:18:17


Nagyon szépen köszönöm, Marica! A folytatásos írásokkal, én magam is így vagyok. Lapoznék tovább.

Az elismerést köszönöm szépen, jól esik. Maradjunk mindannyian egészségesek, ha pedig van lehetőségünk, nyújtsunk segítő kezet embertársainknak.
Nehéz dolog, de együtt, minden könnyebbé válhat, ha egy picit, akkor is.

Szeretettel:Selanne
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2016-02-08 09:11:44

válasz T. Pandur Judit (2016-02-07 22:27:33) üzenetére

Kedves Judit!

Nagyon sok esetben egy váratlan betegség, valóban dupla tragédia. A biztosítással kapcsolatban, azért megjegyzem, igen sok embernek van. Sok embernek nincs. Drága dolog. Ami fontos, kiemelt riziikófaktorú betegségeket, nem is nagyon vállalja be a biztosító társaság, ha van ilyen akkor is nagyon drága. Egy általános életbiztosításnál kizáró ok lehet.Érdemes átolvasni, kérdezni, megbizonyosodni mindenről, mielőtt aláír egy ilyen szerződést, az ügyfél.
A másik, a mai rokkant nyugdíj nem elég semmire sem. Hiába volt a jó kereset. Mindent képes felemészteni. A jövedelem kiesés, halmozódik, ha egy kereső volt a családban. De még mindig ott az ápolás kérdése, a rechabilitáció, gyógyszerek stb. Éles, komoly téma. Persze, hogy nem jól van ez így.

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5148
Időpont: 2016-02-07 22:27:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta!

Egy váratlan betegség, és romba dől minden az addigi életből!
Hányszor lehet találkozni vele... Pedig nem kellene, hogy így legyen - normális esetben -.
Hiszen Karcsi a stabil, jó munkahelyén jól keresett - nem okozott gondot a drága sífelszerelés, és a sítúra sem - volt biztosítása, és a magas jövedelme után jó sok egészségbiztosítási járulékot befizetett már az államnak. Aztán amikor beteg lesz, és megrokkan, csak kegyelemkenyérre elég amit viszonzásul kap.
Nagyon nem jól van ez így!

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2016-02-07 10:59:50

válasz Bödön (2016-02-07 09:04:21) üzenetére

Szia Laci!

Gondoltam, hogy nem erre számít, az olvasó. Persze, hogy lehet! Annyi minden lehet, hogy elképzelni sem tudja az ember. A betegség amiről itt írtam, az azért a való életből hozott példa. Sajnos!!!

A segítség, szép, de kényes dolog. Az anyagi segítség, amit felvetsz, egyes alkalmakkor biztosan, de a segítség másik formája az a mérvadóbb. Szerintem. Én amikor kapok bármit is, mondjuk egy frankó kabátot, /pedig 10 biztos van/,úgy tudok örülni neki , pláne ha jó kis vagány, mint egy gyerek. Naná, hogy elfogadom. Ez nem szegénység függő.
Van, aki nem.

Örülök, hogy itt voltál, és köszönöm szépen! :-)

Üdvi:Marietta
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8491
Időpont: 2016-02-07 09:04:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Marietta! Most jutottam a végére! Nem erre számítottam, meglepetés volt a vége. Mindenesetre, megrázó, felkavaró történet. Hány ilyen lehet? Klára még talán szerencsés is, hiszen van fedél a feje felett, és a megélhetése is biztosított. Lehet-e kell-e segíteni ebben a helyzetben? Talán igen, de nem feltétlenül anyagiakkal, hanem inkább törődéssel, odafigyeléssel. Jó volt olvasni, tetszett az írásod!!! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2016-02-06 09:51:33

válasz sailor (2016-02-05 18:18:05) üzenetére

Kedves Sailor!

Nem is fontos a szó. A hallgatás sok esetben többet elárul, mint a szavak. Jelzés értéke van.

Örülök, hogy amit felvázoltam, szimpatikus neked. Nehéz lenne élőben megszervezni, megoldani, aztán végképp. A fordulatok olyan helyzetet képesek teremteni, ami torpanáshoz vezet.

Köszönöm szépen, a kitartó figyelmedet.

Szeretettel: Selanne
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2016-02-06 09:48:25

válasz Ylen Morisot (2016-02-05 15:44:09) üzenetére

Szia Ylen!

Aki átélt hasonlót, a valós életben, annak még inkább közelibb lelkiekben ez az írás. A nők legtöbb hányada, képes emberfeletti küzdelemre.

Köszönetem azért, amiért velem tartottál.

Szeretettel:Selanne
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2016-02-06 09:45:57

válasz marioatreides (2016-02-05 15:16:32) üzenetére

Szia!

A tanulságot, mindig az olvasómra bízom, és azt is mi az, ami megmarad egy írás kapcsán.

A mai orvoslásban, igen, kerek-perec kimondják a hozzátartozónak az életkilátásait. A betegnek, ha kéri.

Szeretnek vágni is itt Magyarországon. Ebben is tökéletesen egyetértek veled.

Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelemmel kísérted írásomat. :-)

Szeretettel: Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4358
Időpont: 2016-02-05 18:18:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Selanne!

Hallgatok!

Nagy hatást tett rám írásod!

"Visszafojtott lélegzettel hallgattam. A remény sugarát, pedig nem akartam felhők mögé bújtatni. A felajánlásommal pedig elő sem rukkoltam, hagytam... és magamba zártam. "

Különösen ez a két sor!
Rengeteget rejt!

Szeretettel:sailor
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-05 15:44:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Selanne!
Drámai. Mikor ilyenről hallok, utána jó ideig nem jut eszembe panaszkodni. Le a kalappal az asszony előtt, volt részem hasonlóban, tudom, mit él át. Igen, a legtöbb, hogy a reménysugár megmaradjon.
Ezt a történetet érdemes volt megírni! Gratulálok!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
marioatreides
Regisztrált:
2016-01-19
Összes értékelés:
40
Időpont: 2016-02-05 15:16:32

Tudom, hogy nem ez a történet tanulsága, de mindig elborzaszt a mai orvostudománynak ez a barbár hozzáállása: ha valami hibát találnak, egyből vagdosni kezdenek. Akkor is, ha nem látnak reményt a gyógyulásra. Elélhet öt évig is akár... pff.

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) aranyfa című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A fűzek alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) aranyfa című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel aranyfa címmel

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = Ó címmel

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Készülődés a nagy útra címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)