HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47302

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2016-02-08

Angliai úti beszámoló, hatodik nap délután

A következő úti cél Salisbury volt, ahol előttünk járt az eső. Minden vizes volt, de szerencsére már nem esett.
Salisbury régi vöröstéglás, és faberakásos fehér házai közötti nagy szabad téren trónol a híres katedrális, ami Ken Follet angol írót a nagy sikerű "Katedrális" című könyve megírására ihlette.
Megint leesett az állam, hogy az 1220 és 1260 között épült katedrálist elkerülte minden tűzvész, háború és rombolás, most is ugyanolyan, mint amikor megépítették, csak száz év múlva építettek egy hozzáillő tornyot, ami a legmagasabb Angliában. A katedrálisban kis maketten mutatják be, hogyan épült fel annak idején, kezdetleges gépekkel, és főként kézi erővel, mégis a mai szemmel nézve is gyorsan.
Egy, a világon legrégebben, 1386 óta működő óra, egy száz éves széljelző, ami a torony kilengést mutatja még a makettnél is érdekesebb a számomra.
A katedrális oszlopok tartotta hatalmas boltívei alatt a 365 ablakot /az év minden napjára jusson egy/ kőcsipke övezi, a 8760 oszlop /az év minden órájára jusson egy/ legyezőszerű mennyezetben végződik. A legtöbbnek nincsen szerepe, körben állják a valódi tartó oszlopokat. Tipikus angol gótikus stílusban építették, három hajóval, hosszú kórussal, fehér mészkőből, barna márványoszlopokkal.
A katedrális keresztelőkútja nagyon modern, és nagyon nem odaillő. 2008-ban szentelték fel, egy feszített víztükrű úszómedencéhez hasonlít, ami élére van állítva a térben, és a négy sarkán egy-egy csatorna rácsba folyik ki belőle a víz. A keresztelő medencében én úgy tudom, hogy szentelt víz van a keresztény templomokban, így elég furcsának találom ezt a kifolyós megoldást.
A katedrális kívül-belül hatalmas, a homlokzatát rengeteg szobor díszíti, amik szintén oszlopokkal vannak elválasztva egymástól. Az udvaron a kerengőt is oszlop-sorok övezik, és lóhere alakú kőcsipke ablakok díszítik. Anglia legnagyobb székesegyházi kerengőjén át a - szintén gótikus - káptalan terembe jutunk, ahol kiállították a Magna Charta legjobb állapotban megmaradt példányát.
A Magna Charta Libertatum 1215-ben készült, Földnélküli János király ebben biztosította az egyházi és világi bárók, valamint a városok jogait, személyi és vagyon biztonságát. Lényegében kiegyezett az akkori ellenzékével, hogy elismerjék továbbra is királynak. Egy 25 tagú bizottság ellenőrizte, hogy a király valóban betartja a 63 cikkelyben megfogalmazott rendelkezéseket. Az angol alkotmány kezdetének tekintik a Magna Chartát. Sok tekintetben ma is megállják a helyüket a benne foglaltak. /Pld. a király nem vethet ki adókat csak a nagy államtanács jóváhagyásával, csak tárgyalás alapján lehet ítélkezni, bíró csak olyan lehet, aki ismeri a jogot, szabadon el lehet hagyni az országot./ Az eredeti példányt latinul írták, pergamenre, de az angol fordítása, hatalmasra kinagyítva, a falakon körben elolvasható.
Még sétálgattunk a katedrálist övező füves területen egy kicsit, aztán Stonehenge felé vettük az irányt.
Az időjárás itt is a kegyeibe fogadott bennünket, mert útközben jócskán esett, de úti célunkhoz megérkezve, amikor kiszálltunk a buszból megkönnyebbülve láttunk, hogy nem esik. Jó sokáig ácsorogtunk egy magas fal előtt, ami újabban körbeveszi a Stonehenge látogató központot. Régebben csak oda lehetett menni, megnézni, és a sík területen már messziről látszottak az óriási kövek. Mostanra kitolták a látogató központ beléptetőjét jó messzire, és falakkal takarták el a látványt az út felől.
Végre megvette az idegenvezető a belépőket, és bebocsátást nyertünk a látogatóközpont épületéhez, ami egy kocka volt, alul beton, felül üvegfallal, és a kocka fölé, egy sátortető volt kifeszítve, amit rengeteg oszlop tartott. A tető túl nyúlt a kockán, és a szélén ismeretlen célból négyzet alakú lyukak voltak össze-vissza, leginkább a Braille-írásra hasonlított, ha felnézett az ember... Irtó modern volt, és irtó ronda.
A két és fél kilométerre lévő látogatóközpont épületétől kis "vonatok" viszik a turistákat. A vasúti kocsikhoz hasonlító kis kocsikba kell beülni, és egy dzsip húzza őket a kövekhez vezető úton. Tíz perces utazás után, nem messze a kőtömböktől ki kellett szállni, és az utolsó métereket gyalog megtenni.
A megalitokhoz nem lehet odamenni, egy betonjárdán lehet körüljárni az építményt, ami néha egészen közel vezet a kőtömbökhöz, néha egészen távol. A nagy szürke kőtömbök között kellemesen fújt a szél, kisütött a nap, igazán kellemes volt a séta. Kattogtak a fényképezőgépek, az út elején rengetegen voltunk, mindenféle nemzet turistái, de aztán ahogy körbesétáltunk elfogyott a tömeg. Az egyik hatalmas kőtömb aljában egy szabályos beton négyzetet látni, ami eltűnik a kő alatt. Ezen jót csodálkoztunk, és lefényképeztük, hogy majd közelebbről meg tudjuk nézni a fényképen, mint a helyszínen. A képen látszott, hogy valami csalás, vagy ámítás van a dologban, mert valóban beton, még a színe is más, mint a kőé. Talán eldőlt a kő, és újra felállították, ezzel a támasztékkel megtoldva? Valami turpisság van a dologban! Mire körbe sétáltunk, beborult, szemerkélni kezdett az eső, épp a legjobbkor ültünk be a folyamatosan járó "vonatba", és mentünk vissza a látogató központhoz. Ezúttal a részegen düledező vékonyka, tetőtartó oszlopok erdeje között be is mentünk a boltba. Vettünk Luca unokámnak egy kis bárányt, aminek a látványa annyira jellemző Angliára.
A látogató központ mellett van négy kerek, kúpos szalmatetejű kunyhó, leginkább jurtákra hasonlítanak. Bekukkantottunk a kunyhókba, amik talán Stonehenge ősi építőinek lakhelyét mutatják be. Nem túl érdekesek. Megint eleredt az eső, visszaültünk a buszba, és az eső áztatta tájon át visszarobogtunk a szállásunkra. Jó sokáig kellett megint várni a vacsorára, ami itt a "búcsúvacsora" volt, mert másnap útra keltünk hazafelé. Amíg elkortyolgattuk várakozás közben a sörünket, előadtam asztaltársainknak az én elméletemet Stonehenge építéséről. Meggyőződésem, hogy amikor a hatalmas köveket felállították, az éghajlat és a domborzati viszonyok még mások voltak, mint most. Valószínűnek tartom, hogy a hatalmas kövek nem tutajokon érkeztek a helyszínre a tengeren, és a folyókon át, hanem befagyott vizeken "szánkóztatták le" őket a kifejtés helyéről a helyszínre. Ehhez nem kellett sem hatalmas tutajt építeni, sem taligát készíteni, és azt húzni-vonni. A domborzat lejtését kihasználva, jégen csúsztathatták le a kőtömböket. Ehhez elég volt pár erős kötél, és esetleg némi locsolgatás egyes helyeken. Asztaltársaink végig hallgatták az elméletemet, de nem jöttek tűzbe tőle, az ellenvéleményüket sem osztották meg velem, mert megérkezett a vacsora. Ami "a csak a szépre emlékezem" jegyében készült, és igazán ízletes volt. Előételnek csirkemáj pástétomot kaptunk fokhagymás pirított kenyérrel. Aztán egy méretes, szögletes fehér tányéron sült hús, és sült csirkemell érkezett, mellettük párolt zöldborsó, rántott hagymakarikák, párolt gomba, sült paradicsom, tükörtojás, ananász gyűrűk, egy kisebb tálban sült krumpli, és ez még kisebb tálban borsmártás. Nem akartunk hinni a szemünknek, az első napok szörnyű vacsorájához képest hatalmas volt a javulás. Mindent eltakarítottunk, és a desszertnek feltálalt citromos túrótorta habcsókosra sütött habbal a tetején, és málnával tálalva alig fért már belénk.
Mindent összecsomagoltunk, utoljára kellett a lepusztult szobánkban aludni, és aggódni a "minden ajtót kinyitó" kártyák miatt. Én elég rosszul aludtam, mert mindig kísértett a gondolat, hogy az utolsó éjjel szokták a vendégek ellen a legtöbb lopást elkövetni, mert akkor már nincsen idejük feljelentést tenni, rendőrségen üldögélni, indulniuk kell haza. Így ha valami zaj volt a folyosón, már startoltam is ki az ágyból, hogy körülnézzek az ajtóban levő kukucskálón keresztül, miközben a férjem édesdeden alukált az igazán kényelmes ágyban. Végre eljött a reggel, a férjem utolsó angol reggelije és az én nem reggelizésem után, minden holminkkal becuccoltunk a buszba.

Folyt. köv.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2016-02-16 18:00:17

válasz Ylen Morisot (2016-02-16 17:30:28) üzenetére
Kedves Ylen!

Köszönöm a felvilágosítást szenteltvíz ügyben! :)
Számomra nem jó érzés, amikor a régi korok emlékeibe betesznek valami modern művészeti alkotást. Salisburyben nem csak a keresztelő medencével nem voltam kibékülve, az is szúrta a szememet, hogy modern emberekről készült műanyagszobrok voltak elhelyezve a katedrálisban - egyfajta kiállításként.
Az egyik régi kőszarkofágon egy öltönyös, mezítlábas műanyag fickó alukált a táskájával a feje alatt. Egy másik öltönyös néger műanyagfickó kívül álldogált a régi szentek között egy papírpohárral a kezében, a katedrális falán.
Még az udvaron egy vetett ágyban alvó pizsamás műanyagpasi, és egy installáción üldögélő farmeres, bőrmellényes, szemüveges műanyagpasi csak hagyján, azok még nekem is belefértek.

Judit
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-02-16 17:30:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Ez a legjobb napotok! Vagyis ezt élveztem volna legjobban, ha ott vagyok. Ken Follet a nagy kedvencem, miatta már sokszor megnézem a neten a katedrálist.
Csak a keresztvetéshez (templomba lépéskor) kell a szentelt víz. A kifolyós keresztelőkút a Jordán-vizére utalás lehet. Ma nem a kútnál keresztelnek. Régen pedig megáldotta a pap, és annyi, már szentelt volt a víz.
Utazom veletek tovább!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2016-02-14 23:00:55

válasz Finta Kata (2016-02-14 16:45:28) üzenetére
Kedves Kata!

Jó, hogy rendben van a géped, és itt vagy köztünk! Köszönöm, hogy hűséges útitársam vagy.
Maga a Stonehenge a valóságban sem mutat többet, mint a fényképeken. Talán csak a körülötte lévő nagy üres mező ami a helyszínen többletet ad a látnivalóhoz.
Magna Charta ügyben kérlek, olvasd el lentebb Idának adott válaszomat.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2016-02-14 16:45:28

Kedves Judit!
Nagyon lemaradtam - a gépem miatt nem tudtam többször bejutni - ezért most mindent el akarok olvasni, amit föltettél.
Ez is nagyon érdekes volt számomra, mindig érdeklődéssel olvastam és fényképeken nézegettem a Stonehenge kőtömböket.
Tetszett a Magna Chartáról szóló soraid azzal, hogy itt nálunk is jó lenne valami hasonló.
A sok-sok látványosságtól, amit átéltetek, megismerhették az ottani időjárási viszonyokat, mert kivettétek részeteket a bőségesen lehulló esőzésekből is. Persze, mind feledhetetlen élmény lehet számodra. Jó emlék az utolsó finom vacsora is.
Szeretettel olvastam: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2016-02-13 12:39:05

válasz efmatild (2016-02-10 13:49:50) üzenetére
Kedves Matild!

Köszönöm, hogy hűséges útitársam vagy ezen az élményekkel zsúfolt úton! :)
Imádok utazni /bárcsak többször tehetném!/, és valóban mindenre kíváncsi vagyok. Ha az idegenvezető felteszi a kérdést, hogy van-e valakinek kérdése a látottakkal kapcsolatban, akkor az biztos, hogy nekem mindig van, és nem is egy. :)
Ezen az úton az idegenvezető nem fárasztotta magát ilyen kérdésekkel, magamnak kellett szemfülesnek lennem.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2016-02-13 00:11:44

válasz Zagyvapart (2016-02-10 10:56:34) üzenetére
Kedves Feri!

Az ütött szöget a fejembe, hogy Stonehenge építését egy időre abbahagyták. i.e. 2600 és i.e 2150 között nem építették. Aztán folytatták az építését.
Azon gondolkodtam, hogy miért hagyták abba, és aztán annyi évvel később miért folytatták?
Valami megváltozott egy időre, amitől nem tudták folytatni az építkezést. Arra jutottam, hogy ez talán az időjárás lehetett. Aztán azon spekuláltam, hogy milyen időjárásnál lehetett a leggyorsabban és legkevesebb erőfeszítéssel szállítani a kőtömböket. Arra jutottam, hogy erre a tél, a hó és a jég a legalkalmasabb.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2016-02-12 09:48:32

válasz sailor (2016-02-09 18:40:45) üzenetére
Kedves Tengerész!

Ezek szerint az én emlékeim átfedésben vannak valamennyire a Te emlékeiddel... :)
Örülök, hogy felfrissíthettem őket!
Nekünk sajnos nem sok idő jutott egy-egy helyen az egyéni nézelődésre, így emléktárgyakat sem tudtunk venni. Nem is gondoltam, hogy annak az órának a másolatát meg lehetne venni, mert ha tudom, akkor megpróbálkoztam volna egy kis egyéni akcióval. :(

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2016-02-11 20:06:29

válasz Selanne (2016-02-09 12:47:41) üzenetére
Kedves Marietta!

Még nincs vége az utazásnak, a következő napon még Canterbury-ben voltunk, és a Csalagúton keltünk át, mind a kettő érdekes élmény volt.
Remélem még lesz türelmed elolvasni az utolsó beszámolót is. :)
Az eső végig útitársunk volt, de bőrig szerencsére soha nem áztunk meg. Van ismerősöm aki Stonehenge /busztól/ legtávolabbi pontján akkora eső kapott el, hogy MINDEN ruhadarabjukból facsarni lehetett a vizet. Meggyőződése az illetőnek, hogy az esőt a régi Istenek osztják le a turistáknak, mert zokon veszik a templomuk folyamatos háborgatását, és az áldozatokat hiányolják. :)
Velünk elég kegyesek voltak ehhez képest!

Judit
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
448
Időpont: 2016-02-10 13:49:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Örömmel olvastam a hatodik nap délutáni programotokról szóló beszámolódat, és köszönöm a részletességet, mert egy kis képzelőerővel én is ott jártam. Nagyon tetszik a katedrális, és az, hogy milyen nyitott szemmel jársz, minden furcsaságot észreveszel!
Szeretettel olvastam szép élményeidről: Matild
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2016-02-10 10:56:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

A katedrális ismertetése is nagyon érdekes, de számomra a Stonehenge-i látogatás viszi el a pálmát, és nem csak azért, mert részletes, valóságos képet nyújt a világhírű régészeti leletről, hanem azért, mert ismerteti e cikk írójának különvéleményét Stonehenge építéséről. Véleményed némileg sajátos, de miért ne történhetett volna akár úgy is, a kőtömbök odaszállítása?
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3818
Időpont: 2016-02-09 18:40:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Mikor olvasom írasodat,megint kényszert érzek,hogy újra
menjünk ´oda´...amit nehány év elött láttunk,
érdemes felfrissiteni!

...és éppen ezért értékelem írásaidat,mert annyira
pntos minden szemszögböl!

1386 óta müködö óra,kicsiben az íróasztalomon mutatja az idöt!

Sok löszönet írásodért!

Szeretettel:sailor
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2016-02-09 12:47:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

A múlt sok titkot tartogat, és megfejteni olykor nehezen, vagy nem is lehet. Ami az ember elé tárul sok esetben hihetetlennek tűnik. Valahogyan pedig odakerültek. :)

Az eső , és az eső, mindig képes belerondítani a programba. Szerencse ha ki tud térni előle az ember.

Na , végre egy jót kajáltál, z sem egy utolsó szempont, és a csomagok is épeségben maradtak. Minden jó, ha a vége jó!

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2016-02-08 23:23:58

/Folyt./

Stonehenge köveinek származási helyéről a mai napig vitatkoznak a tudósok. Most az a legelfogadottabb, hogy egy dél-walesi kőfejtőből származnak a jellegzetes kék kövek. Egyesek szerint emberi erővel szállították a délre található Milford Havenbe, ahonnan tengeren vitték tovább a Salisbury-fennsíkra.
Véleményem szerint ie. 2.500-ban nem ilyenek voltak a terepviszonyok arra felé, és nagyon nem ilyen volt az időjárás.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2016-02-08 23:19:13

Kedves Ida!

A II. András által kiadott Aranybulla sok tekintetben hasonlít a Magna Chartára. II. András is hatalma megtartása érdekében kényszerült kiadni az Aranybullát, megtagadva az addigi politikáját. Előnyhöz, és hatalomhoz juttatta a zúgolódó magyar előkelőségeket, az addigi merániai pártfogoltjaival szemben. Mindkét törvény leírja, hogy a nemesek szabadon, büntetés nélkül ellenállhatnak a királynak (akár az oklevél kiadójának, akár valamelyik utódjának), ha az valamilyen módon megsértené a törvényt. Az 1215-ben kiadott Magna charta libertatum ugyan sokkal hosszabban írja le az ellenállási jog részleteit és a szabályozását, mint az Aranybulla, de ez inkább csak formai különbség.

/Folyt./
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2016-02-08 19:22:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
A Magna Chartán igen csak elgondolkodtam. Azt írod:
"Egy 25 tagú bizottság ellenőrizte, hogy a király valóban betartja a 63 cikkelyben megfogalmazott rendelkezéseket."
Nálunk ma ellenőrzi ezt valaki? Igaz nincs királyunk... Miért van olyan érzésem, hogy mintegy 1000 évvel el vagyunk maradva az angoloktól?
Örültem, hogy legalább az utolsó vacsorátok finom volt. Legalább valami jó is emlékezzetek a szállással kapcsolatosan.
A Stonehenge-vel kapcsolatos elméleted elgondolkodtató. Tudni kellene pontosan, honnan származnak a kövek, mert a tengerek nem szoktak befagyni.
Élmény volt ismét olvasni éleményeidet (leírni nem kevésbé, másodszor) :)
Ida

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Kurva vagyok (monodráma) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel Ámen címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Reményül vannak című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Bár bízni tudnál! címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Leszek a béke című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Itt van újra december című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese I. része című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Szilveszteri forralt bor. (Barátom emlékére…) címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)