HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47948

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: marioatreidesFeltöltés dátuma: 2016-02-09

Szellemkastély, I. felvonás 8-9. szín

Nyolcadik szín
az emeleti hálóteremben



Mari és Éjnén a színen.
Az ágy függönyei behúzva.
Mari a hintaszékben ül, rajta hasonló ruha, mint Éjnénen, fátyol nélkül.
Éjnén mögötte áll, s hátulról ringatja
Éjnén (a ringás ütemére): Csing, csing, csengő leng, álmot sző egy kisgyerek, álom libben kezéből, álom röppen szemére, dallam lobban éjen át, csipke fogja vállad át, csipke ölel, puhán huppan hátra, előre, hátra, előre...
Mari: Milyen jó!
Éjnén: Mélység sötéten - ásít erőtlen, tested ellazul, lelked aláhull, aláhull, vörös mélység, aláhull, aláhull...
Dörömbölés kintről, s Tanár úr beront
Tanár úr: Mari! Mi történik itt? Magyarázd meg!
Mari (lassan körülnéz, keresi, miről beszélhet Tanár úr): Itt ülök.
Tanár úr: Így van! Itt ülsz, és nem csinálsz semmit három órája, miközben mi mindannyian ádáz harcot folytatunk a fizikával, és... Mi ez a ruha rajtad?
Mari: Jaj, neked is tetszik hát? Úgy örülök!
Macskamozgással kipattan a karosszékből, s körbeperdül
Mari: Látod, milyen gyönyörű?
Tanár úr (vele egyszerre): Elég ebből, Mari! Mari!!
Mari (mint akit megbántottak): Mi a baj?
Tanár úr: Mi? ... (Keresné a szavakat.) Hogy mi?
Mari: Nohát, mondd csak el! Haragszol rám?
Tanár úr (tétován): Nem látod...? Te nem...? (Hirtelen határozottan kezd beszélni) Te nem látod magadon, hogy milyen furcsán viselkedsz?
Mari megtorpan álmatag táncikálásából, s naiv ártatlansággal néz Tanár úrra
Tanár úr: Azt hittem, Hajnal túloz - de látom, teljesen igaza van. Mintha nem is te lennél!
Éjnén: Szót se többet! Végre önmaga! (Előrenyomakodik a színen, Tanár úr felé.) Te már régóta vagy a karjaimban. Ott kelsz fel s ott alszol el, minden nappal, s minden esttel. Tőle sajnálod, ami neked megadatott?
Tanár úr mintha zavarba jönne Éjnén szózatától, s torkát köszörüli
Mari: Hajnal! Szóval innen fúj...! Nem én vagyok én? Azt mondod, kicseréltek? (Végigsimít testén.) Valaki más lettem? Tanár úr... (Ő is közelít Tanár úrhoz, s kezét vállára akarja tenni.) Mondj hát valamit, kérdezz tőlem olyat, amit csak mi ketten tudunk!
Tanár úr egy lépést hátrál, de végül csak hagyja, hogy Mari a kezét vállára helyezze
Éjnén: Például, amikor egy szép tavaszi reggelen, vagy harminc éve van annak már, Mari belépett a...
Tanár úr (indulattal, gyorsan emeli fel kezét s szól, de csak rekedt suttogás tör elő belőle): Ebből elég! Tudod, miről beszélek.
Mari (kezét leveszi Tanár úrról, s összefonja csípője előtt): Nem, nem tudom.
Tanár úr: Tényleg nem? (Szünet.) Biztosan?
Mari: Most mondom.
Tanár úr: Akkor nagyobb a baj, mint gondoltam. Gyere... (Fejével int, magával hívná, ki a színről.)
Mari (elengedve füle mellett a hívást): Mi baj lehetne? Hamarosan kint leszünk innen, ne aggódj! (Újból táncos lépésekkel lejt a helyiségben, az ágy felé.) Az a Csip gyerek nagyon belevaló fiú... (Megtorpan, sebtében hozzáteszi:) S Ed is persze...! (Ismét továbbindul, körüllengi az ágyat.) Tesznek róla, hogy ne rekedjünk itt. S addig is... drága Tanár úr... (kezét Tanár úr felé nyújtja) használjuk ki, hogy itt lehetünk.
Éjnén már az ágy láb felőli szélén, a függönyön kívül könyököl s onnan kacérkodik Tanár úr felé
Tanár úr: "Itt"-"itt"! Olyan furcsa hatással van rád ez a szoba. És ez a ruha... Gyere le hozzánk. Beszélgetünk egy kicsit a lányokkal. Nem kell mindjárt...
Mari (közbevág): Nagy lányok már ők, megvan a maguk beszédtémája. Jobb, ha magunk maradunk inkább...
Tanár úr (Marihoz lép, fejét csóválja lassan, s hangjában rendkívüli érzések árnya:) Mari, Mari, mi történt veled, annyi év után, hogyan változtál ismét... illetve éppen most... illetve éppen előttem, hiszen...
Mari: Ó, mondd, mit komédiázol itt, mit, mit...(Közben odahajol, szinte megcsókolná, majd teljesen váratlanul magával rántja az ágyba, a függönyök mögé.) Ferkó! Tudnod kell, hogy nem őrültem meg. (A függönyök enyhén lengenek, valami mozgás van odabent.) Tudnod kell, hogy...
Tanár úr: Mari, Mari! Hallgass ide! Ez, úgy gondolom, nem a megfelelő alkalom, hogy ezeket a dolgokat...
Mari: Nincs ennél jobb alkalom, soha az életben! Ferkó! Most kell a mélyére hatolnunk ennek a kérdésnek!
Tanár úr: Nem! (Kiugrik az ágyból. Zavartan, de nem haragosan néz le Marira, akit a közönség nem láthat.)
Éjnén: No mi az, no mi az? Inadba szállt...? Persze, Mari talán nem jól szól. Lesz még alkalom ebben az életben. Lesz még idő, lehetőség, hogy mit eltemetettél, életre keltsék: nálad bölcsebb szellemek.
BölcsŐ be
Éjnén: BölcsŐ! Tudhattam volna. Ez a te műved. Szegény, szegény Marikám...
BölcsŐ: Elég volt az otromba játszadozásból. E tudós ember fejében tucatnyi hang szól. S ereje elhagyá - pedig szükségem van reá.
Tanár úr (visszaül az ágyra, suttog): Hallgass ide, Mari, emlékszel, amikor...
Most nyugalom honol a függönyök mögött. A páros beszélgetését nem hallhatjuk a szellemek szócsatájától
Éjnén: Ő jött be ide. Felhasználom kedvemre!
BölcsŐ: Tudom, a szél honnan fúj. Ha e két ember ágyba búj - a TI szövetségetek is megpecsételve... s egy csoport ember semmire fecsérelve.
Éjnén (hanyatt veti magát a függöny külső oldalán, legyint): Ugyan-ugyan, nem taktikáztam, s nem is alkudoztam. Minek? Egyiketek sem oly erős, hogy uralkodjék rajtam.
BölcsŐ: Mikor megalkottalak, tiszta fényből megszülettél, árnyképből megelevenült, valós szellem lettél. Csodáltam a bátor vonásokat, melyek létrehoztak - a fehér botot felejtettem el csak. A fehér botot, mert vak vagy, leányom, az életed kerge, ostoba álom, nem látsz semmit tisztán - szemed sugara sötétségben hagy, önmagadon belül: s magad semmi vagy.
Éjnén: Elég legyen ebből az ostobaságból. Fecséreld a szavad másra, máshol.
Éjnén el
Mari (előjön a függönyök mögül, halkan szól, mint ki előbb még suttogott): Na igen, pont azért hagytam kint!
[Beszédjükből a közönség sejtheti, hogy suttogó társalgás folyományát hallja.]
Tanár úr (kacag): Mindig is sejtettem. Ravasz bestia voltál! De azt hittem, a házasságod megváltoztatott.
Mari: Mikor volt az már...
Tanár úr szintén előjön, ruháját igazgatja, zavartan mosolyog, még mindig halkan szól, s hangja suttogásba gyengül, ahogy egyre közelebb lép Marihoz
Tanár úr: Talán igazad volt. Itt az ideje, hogy tisztázzunk...
Sietve döngő lépések hangzanak kintről
Csip (hangja kintről, közeledve): Mari! Mari néne, te vagy a szegény nyomorult Csip bátyó utolsó reménye, remélem itt vagy, mert komolyan mondom...
Mari (riadtan Tanár úrnak): Gyorsan, gyorsan, tűnj el! (Az ágy felé húzná karjánál fogva.)
Tanár úr (szintén megriad, de hátrahőköl): Ne oda! Ne, ne! (Dacosan kihúzza magát.) Nem komédiázok itt! Nem csináltunk semmit...
Mari (legyint): És ki hiszi el azt! (Belöki a függöny mögé.)
BölcsŐ (Tanár úrnak): Javaslom, hallgass, s fogadd el a rejteket. Mindent én sem súghatok meg neked...
Csip be. Tanár úr rejtőzik
Csip: Csók, Mari néne! Nem láttad...
Mari: Nénézzed az anyukádat, fiacskám! Kopogni! Azt nem tanítottak meg, te kölök? (Széket mutat Csipnek, még mielőtt az az ágyra vetné magát.) Ülj le. (Maga a hintaszékbe ül.)
Csip (állva marad): Egér megbolondult. Egyszer csak... (BölcsŐ odalép hozzá, s átkarolja, leülteti.)
Mari: Hány embert fognak még ma este meggyanúsítani ezen a szent helyen azzal, hogy elveszítette a józan eszét?!
Csip: Hogyhogy?
Mari: Épp az imént mondták ezt, éppen rólam.
Csip: Hát, elég különösen nézel ki. Honnan szedted ezt a ruhát?
Mari (élesen Csipre néz): Mi bajod vele?
Csip: Csak megkérdeztem. Komolyan egy ilyen csipkés hóbelevancot cipelsz magaddal két napja a hátizsákodban?
Mari: Ezt itt találtam. Illik a környezethez. Azonfelül az eső eláztatta a sajátomat, még a zsákomba is befolyt.
Csip: A miénket is eláztatta. (Önmagára mutat.) De nemcsak az eső, a veríték is. Mert mi dolgozunk is a kijutáson, nemcsak a vár nagyasszonyát játsszuk. (Csendesen, indulat nélkül beszél.)
Mari: Neked is van a rovásodon, Csip! Egérrel mi bajod?
Csip: Otthagyott minket, nem tudjuk folytatni a munkát, pedig karnyújtásnyira vagyunk a sikertől. Azt mondta, ásni megy - de ott sem találtam. Ahogy Évit sem. Mondjuk őt megértem, halálra dolgozta magát szegény, Tánjával együtt, én meg még szekáltam is.
BölcsŐ (még mindig karolva tartja Csipet): Látjátok, látjátok, sikerül ez, ha akarjátok. Csak karhossznyi mozdulat a kézfogásé, s ezer mérföld vesszőfutás a harcé, viadalé - oly ostoba futás a halálba. (S távolabb lép.)
Mari (félmosollyal): Mondtam, hogy van a rovásodon... (Kibillen pózából, előrehajol a székben, szemközt Csippel.) Térjünk csak vissza arra a szellemre, amelyik a lovagi páncél sisakját eltűntette, majd elővarázsolta!
Csip: Mit akarsz tőlem?
Mari: Kíváncsi vagyok, mi a véleményed. Kísértet volt, avagy élő ember netán, esetleg valaki közülünk, vagy idegen, és hogyan csinálta... Van valami ötleted? (Szünet.)
Csip: Én voltam.
Mari: Sejtettem. Azonban jobb tudni, hogy ténylegesen kell-e számolnunk valamilyen veszéllyel, vagy sem. De rendben van: most már csak az idő az ellenségünk. (Ismét hátradől.) Ed meg falazott neked, micsoda gazfickó az is...
Csip: Ed nem tudott semmiről! Ő sem vette észre.
Mari (elképed): De hát hogy csináltad?
Csip (vigyorog): Nem nagy dolog. Általánosban bűvészszakkörre jártam. Utólag visszagondolva... valójában meg akartam tanulni lopni.
Mari: Szép, szép...
Csip: És meg is tanultam. Hasznos tudomány. (Szünet.)
Mari (halkan, nyomatékkal szól): Fiacskám, te egészen jó anyag lennél, ha nem döntenél úgy, hogy márpedig te silányabb leszel, mint amilyen lehetnél. Ki tudja, miért?
Csip: Ne hidd, hogy...
Mari: Úgy gondolod, a bunkóság sikk manapság? Sok fiatal esik ebbe a hibába, én látom magam körül. A nőkkel is máshogy kellene bánnod, s akkor nagyobb sikered lehetne - illetve másmilyen sikered! Hidd el nekem, én tudom. Csak, amint mondtam: a kamaszkorból ki kéne nőni, jócskán itt az ideje, mit ne mondjak...
Csip: Túl sokat képzelsz rólam. Ki tudja, miért... (Szünet.)
Mari (széttárja kezét): Nos, Egér nincs itt! Szolgálhatok még valaki mással?
Fojtott nyögés hallatszik az ágy függönyei mögül
Mari (haragosan csap egyet kezével, majd zavartan): Úgy nyikorog ez a hintaszék! (Fecsegve:) A régi bútoroknak lelkük van, én mondom neked. Ez is, mintha nyögne alattam. (Feláll.)
Csip: Ugyan már, alattad? Tán te vagy a legkönnyebb nyolcunkból.
Mari (végigsimít alakján, de látható, hogy ezúttal inkább tréfálkozik): Úgy érted, karcsú vagyok?
Csip: Úgy értem, töpörödött vénasszony vagy. (Röhög.)
Mari (fejbevágja): Az apád... fülét, kisfiam!
BölcsŐ: Ne feledd, miért vagy itt!
Csip (hirtelen újból elkomolyodik, feláll): Még valami. Hajnal együttműködést szorgalmazott mindannyiunk között.
Mari: No, az nem ártana.
Csip: Tanár úr meg azt mondta, ha több különböző úton járunk, nagyobb esélyünk van a szabadulásra.
Mari: Tanár úr az elméletek embere. (Fennhangon, érezhető, hogy Tanár úrhoz is szól:) De itt túl sokat elmélkedni nem lehet, mert végül csak a csontvázunkat találják meg, évtizedek múlva! (Halkít, mintegy bizalmas hangon szól Csiphez.) Cselekedni kell, és (öklét Csip felé mutatja) egységben az erő!
Csip: Szóval te is ezt mondod. Viszont te magad - örökre itt maradsz, elkülönülve?
Mari (kimutat az ablakon): Innen rálátni a falura. Én a bekötőutat figyelem. Ha valaki erre jár... Bűn lenne elszalasztani a lehetőséget. Meglátok a távolból egy bicikliző alakot, és olyan sikoltozást rendezek - hogy ti is egyből meghalljátok majd, és feljöttök ide kórusban üvölteni. S akkor egy órán belül szabadok vagyunk, további erőfeszítések nélkül.
Csip: Erre nem is gondoltam.
Mari: A gyerek képes és lefejeli az ajtót. A fiatal lábbal csukja-nyitja, szét is repeszti akár. Csak ötven fölött tanul meg az ember - kopogni.
Csip (vigyorog): Ezt megjegyeztem.
Csip és BölcsŐ el


Kilencedik szín
a Kastély főcsarnokában



Ed be
Ed: Nincsenek sehol! Meg kell kergülni ettől a két... munka hősétől! (Szünet, leül.) Elmegy ásni, mi?
Tanár úr be, kezében két páncél-darab
Tanár úr: Nocsak! Látom, itt aztán szilaj munka folyik! Csak semmi kegyelem a kapunak!
Ed: Hogy is van az a mondás... az almával meg a fájával?
Tanár úr értetlenül néz
Ed: Csak tíz perce, hogy a lányod ugyanezt a fejünkre olvasta - csak kicsit hisztérikusabb formában.
Tanár úr: És mint látom, nem alaptalanul. (Megáll Ed fölött.)
Ed: Hagyjuk ezt! Egész idáig melóztunk. Nézz rá a kapura! De hogyan folytatnám, ha eltűnt a másik két izombajnok?
BölcsŐ be
BölcsŐ: Más munkájáról hogy mondsz hát ítéletet, ha a sajátod még amott vár téged? S azután is - indulatod ne csábítson könnyed ítéletre.
Tanár úr (a kaput vizsgálja, mormog): Való igaz, az elhamarkodott ítéletek nem vezetnek jóra. Egy pillantás nem elegendő.
Ed: Ez úgy érted, hogy "bocsánat"?
BölcsŐ: Nem vet annyi pillantást szemed e világra élted hosszán, hogy ítéletet mások fölött, halandó, te osszál. Bárhány tekintet is előzné meg őket, az ítéletek mindig megcsúfolják a valóságot. Szóljanak bármiről, mindig túl durvák s erősek; mind ostoba hiúságot, önközpontú gyermetegséget mutat. Ítéletre sose ragadtasd hát önmagad.
Tanár úr (Ednek): Úgy, úgy; ne haragudj, de odaát persze nagyobb látszatja van a munkánknak. Viszont én azért jöttem, hogy megpróbáljunk egy kicsit összhangba kerülni.
Ed: A faltörő kosról van szó?
Tanár úr: Még nem! Csupán arra gondoltam, hogy nem ártana gazdaságosabban felhasználni a munkaerőnket. Tánja órák óta ás megállás nélkül, talán pihenésképpen segíthetne itt, én meg cserébe elvinnék valakit...
Ed (keserűen): Rendelkezz bármelyik legényemmel, akit itt látsz.
Csip és a Kos be
Csip: Az Egér? Azóta se jött vissza?
BölcsŐ (Tanár úrnak): Nosza, kapva kaphatsz rajta.
Tanár úr (Ednek s mindüknek): Á, igen, köszönöm, Csip tökéletes lesz. Erős, kitartó, energikus, és...
Ed: Ha rá tudod venni...
Szünet
Tanár úr: Ne csináljátok ezt, fiúk, értsétek meg...
A Kos (Csipnek): Ne állj itt, mint egy ostoba balek! Szólj!
Csip: Jó, köszönjük, Tanár úr, egy példányban is elég volt a család a kiosztásával.
Tanár úr éppen felháborodna, de BölcsŐ vállára teszi a kezét, s Csip is szünet nélkül folytatja
Csip: Mellesleg kérdeztem valamit! Egér?
Ed: Színét se láttuk. De most már ne hajkurászd, majd később a fejére olvasunk, most próbáljuk meg folytatni, legalább ketten.
Tanár úr: Változatlanul kérnék egy embert ásáshoz, és...
Csip: Jól van már, az elmúlt félórában azért nem haladtunk, mert Edet egyedül hagytuk! (Felüvölt:) Egy ember nem jut itt semmire, nehéz megérteni?!
BölcsŐ (a Kosnak): Fiam, drága fiam, számításom úgy húzod keresztül, mintha kardra esküdött ellenségem volnál!
[Párbeszédjük alatt a többiek mintha megfagytak volna, az idő nem telik.]
A Kos: Azt teszem, amit bármelyikünk. Ahogy TE cselekszel (keményen BölcsŐre mutat), mi éppúgy cselekszünk! Önnön létünknek érvényt szerezünk. (Hangja furcsamód szelídül, hátrakulcsolt kezekkel sétál a színen:) Te mindezt nemes küldetésként hangoztatod, de csakis, ha önmagadra vonatkoztatod! Ha mi ugyanezt tesszük, (Csipre mutat, hangja már ismét indulatos:) már összezavarjuk az eszük?
BölcsŐ: Tudom én, honnan fúj ez a szél, szavamra, tudom jól.
A Kos: Bölcseleted ostobaságba dönt! Ne gyanúsíts engem, én nem szolgálom Gyűlölényt! Sem mástokat! Hordd el magad!
BölcsŐ: Nem mehetnék, míg e helyt küldetésem be nem végeztem.
A Kos: Legyen úgy! Párbajra szólítlak! (Átfogja Csip vállát, s úgy tartja, mintha a személy fegyvere volna.)
BölcsŐ: Megvédeni önmagam s ügyem kénytelen vagyok. (Ő Tanár urat karolja át.)
Tanár úr: Nos, jól van. Itt maradok segíteni, míg te odaát ásol. Így mindkét helyen többet haladunk.
Csip: Én ugyan nem megyek ásni, az biztos!
Tanár úr (összefonja karját): És ugyan miért nem? Azon kívül, hogy nincs kedved a rabszolgamunkához, tudsz még valami indokot?
Csip: Ha nem kaparásznátok odaát, hanem mindenki itt segítene, réges-régen kint lennénk!
Ed: Na, Csip, azért...
Csip: Réges-régen!
Tanár úr: Nem biztos. Mellesleg ugyanezt én is elmondhatom: ha mind ásnátok... (Csip kezébe nyomja az egyik vasdarabot.) Nosza, a mi módszerünk odaát legalább biztos. Ed azt mondta, ti itt úgysem haladtok Egér nélkül.
Csip (csörömpölve lehajítja a vasdarabot): Megmondtam, hogy nem kaparászok odaát! És nem, nem a munkától irtózom - csak a fölösleges munkától. Keresd meg az Egeret, ő vállalkozott ásásra - de aztán felszívódott, Évivel együtt.
Ed felindult arckifejezéssel néz fel Csipre.
Csip viszont nem törődik egyikük reakciójával sem, elindul az ajtóhoz befeszegetni a sisakrostélyt, mintha a kérdést már eldöntötték volna. A Kos utána.
Tanár úr egy ideig szótlanul áll, a másik vasat bámulja, mely kezében maradt, majd felszedi a másikat is, és BölcsŐvel el
Ed: Ez kicsit erős volt.
Csip: Nehéz megérteni, hogy nem szórakozhatunk baromságokkal? Elegem van már ebből!
Ed: Ők is ugyanezt mondják, Csip. Kicsit tekintettel kéne...
Csip (közbevág): És végül mindenki mást csinál! És nem jutunk semmire! (Edre mered.) Fogadjunk, hogy nem jutunk ki innen mindannyian élve, épen, egészségesen.
Ed: Ugyan, ne kezdd te is! Kijutunk.
Csip (tántoríthatatlan): Fogadjunk!
A Kos keményen, várakozón tekint Edre. Ed nehezen enged végül
Ed: Egy tízes?
A Kos felfelé integet tenyerével
Csip: Legyen inkább egy huszas. Kezet rá.
Ed (feláll, s dolgozni indul): Akkor sem kellett volna így kiosztanod Tanár urat. (Csip kinyújtott markába csap.) Viszont Egér kap, csak előkerüljön!
Ed energikusan megragadja az egyik vasdarabot, s teljes erejéből belevágja a kapu másik oldalába (mely mellett a rés a közönség számára kevéssé látható). A vas tövig hatol az ajtó mögé. Ed rángatni kezdi teljes erőből. A Kos segít neki, egyik karjával a vasat cibálja, a másikkal az ajtót lökdösi
Ed: Hogy senkire nem lehet számítani itt, mi ketten fogjuk megcsinálni az egészet - tessék, már mindjárt ki is nyílik, gyere már, Csip, mindjárt kint vagyunk! Nyertem a fogadást!
Csip (odarohan segíteni, s erőlködve, vicsorogva): Nyomjad, nyomjad! Az már igaz, ketten vagyunk, pedig nyolcan is csinálhatnánk!
Ed (ordít): Azok meg csak ott sportolnak odaát vagy mit csinálnak, sztahanovista őrültek! Áh! Szakad! Szakad!
Dübörgés hallatszik, apróbb kövek hullanak alá, s por zuhog a magasból
Csip: Az biztos, rajtunk kívül itt másnak ebben nem lesz szerepe! Megcsináltuk, megcsináltuk!
A kapu már jócskán megdőlt, s kezükkel feszegetik, akkora a rés - erővel csaknem átbújhatna rajta egy ember
Ed (szavába ordítva): Vigyázz, a fal, várjál, állj meg, állj meg! (S menekülne.)
Csip (szétfeszítve tartja az ajtót): Én ugyan el nem mozdulok innen!
Ed (visszaugrik Csipért): Ne hülyülj már, nem a hulládat akarjuk kicipelni innen, (elrángatja Csipet az ajtótól) saját lábadon lépd át a küszöböt!
Csip (végre elengedi az ajtót, de nem szándékosan): A fenéért kellett... (majd elakad a szava, látva, hogy sikerült a művelet.)
Kezükkel takarják fejüket az aláhulló kövektől. Csak a Kos áll tökéletes nyugalomban, majd hátul el is tűnik a zuhatagban
Ed: Látod, látod, nyitva marad! (Elrángatja Csipet.) Visszajövünk, Csip, visszajövünk!
Most már az egész színen záporoznak a kövek, s a bal oldali fal ledől hatalmas robajjal. Ed és Csip kirohannak. Közben kurjongatnak
Ed: Megcsináltuk, megcsináltuk! Szabadság!
Ed és Csip el

2004. január-február

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4887
Időpont: 2016-02-18 22:31:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon érdekesen szövöd a cselekményt.
Ha jól értem, akkor a szellemek játszanak az emberekkel. /És talán közben egymással is küzdenek?/

Judit

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A pünkösdi rózsa kinyílott... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Felülök a hintára című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A pofon című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Annabálon című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szilveszter búcsúja című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Szerzők és könyvkiadók című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Ez a világ már nem olyan című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Szerzők és könyvkiadók című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Eljött a Kikelet címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szerzők és könyvkiadók című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Mamám sírjánál című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel felhangoló címmel a várólistára

ermi-enigma alkotást töltött fel Epikai műfajok címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság VII. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fönn a hegyen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)