HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2016-02-09

Jégvirágok (14.)

Klára eltompult érzékekkel ült a széken. Látta, hogyan kínlódik az ágyban fekvő, de a szívét nem érintette meg. Elhatárolta magát. Védekezett. Nem az ő ügye.
Nézte, és bosszankodott, hogy épp nála történik. Minek jött ide? Az ő baja! Megvolt eddig nélküle! Eszébe se jutott, hogy talán éppen a szomjazó bosszúvágya hívta ide a tengerentúlról.
Aztán mégis felállt, odament, kicserélte frissre a vizes ruhákat.
Nem ápolónő és gyógyszere sincs! Kit hívjon ide ilyenkor? Nem a városban vannak. Mit kezdjen vele?
A láz feljebb szökött. A férfi alig volt magánál, nyöszörgött, vacogott a foga. Később elmúlt a hidegrázás, de akkor csapkodni kezdett, dobálta magát és összefüggéstelenül motyogott. Arca vöröslött a belső hőtől.
Klára gépiesen tette a dolgát. Kötelességtudatból, lélektelenül. A beteg állapota rosszabbodott, már ötpercenként kellett cserélni a borogatásokat. Tett újakat a bokáira is. Küzdött a láz ellen.
Küzdött ellensége életéért.
Nem is gondolt rá.
Valamikor éjféltájt néhány pillanatra úgy tűnt, megnyerték a csatát. Ők ketten. János elcsendesedett. Arca pirossága halványodott, egyenletesebben szedte a levegőt. Elaludt.
Klára kilépett a ház elé, és mélyeket lélegzett a jeges levegőből. Elfáradt, szeretett volna ő is aludni. Elállt a hóesés. az égen felszikráztak a csillagok, kísértetiesen világított a hold. Keményen fagyott. Az ablakokat vastagon jégvirágok borították.
Mikor bement, a férfi halkan vizet kért. De néhány korty és rövid szünet után ismét félrebeszélt. Korai volt megkönnyebbülni. Az eddigi kínlódások csak előjátékai voltak az újabbaknak.
A borogatások egy szempillantás alatt átforrósodtak, cserélgette őket megállás nélkül. A fülledt levegőben Klára homlokán izzadtság gyöngyözött a nagy igyekezettől. Ösztönösen letörölte a ruhája ujjával, de nem is tudott róla.
Görcsös rángatózások követték egymást, s mikor pillanatra szüneteltek, s már hihette, talán ez volt az utolsó, és megnyugszik végre, jött az újabb, a még félelmetesebb. Egyre hevesebben szenvedett a szerencsétlen. Zihált, levegőért kapkodott.
Lázálmában az ő nevét emlegette. Néhány szó, mi kivehető volt az összefüggéstelen szóhalmazból, mint bűn, és bocsánat, neki szóltak. Hozzá könyörgött a poklok poklából.
Néhány óra múlva már nem bírta tovább hallgatni. Kívánta neki a rosszat, de ez már embertelennek tűnt. Már ő is szenvedett tőle. Már neki is fájt.
Elfáradt elméje elhitette vele, hogy ő volt az, aki a szenvedést a férfira hozta. Az ő esztelen kívánsága miatt lett mindez! Ez rettenetes! Nem tudta, mit kért, mikor a büntetését kívánta.
Kiment a konyhába, mert nem tudta tovább nézni a lázban égő emberi roncsot. Megtehetné, hogy nem törődik tovább vele, hogy a sorsára bízza, gondolta. De már nem tudott így cselekedni. A kettőjük élete ezen a ponton összekapcsolódott. Felelős lett érte. A Magasban Lakó rábízta ennek az embernek az életét, és egy ember azt nem veheti el. Ő mégsem az isten!
Szégyellte magát a régi gondolataiért. Bántotta a tehetetlensége. Nem tudta, mit tehetne még érte. Nem akarta, hogy egy ember halála száradjon a lelkén.
Sétálgatott a kicsiny helyen, mint ketrecbe zárt rab, és lassan meggyőződésévé vált, hogy a hibát ő követte el, neki is kell jóvá tennie. Engesztelhetetlen gyűlöletével megidézte az ártó démonokat, azok hozták a romlást a férfi testére.
Fuldoklott a magára rakott jégpáncél alatt. Kétségbeesetten kereste önmagában a nagyon-nagyon mélyre száműzött jobbik énjét. Hinni kezdte, hogy csak a jóság tudja megmenteni ott bent a nagybeteg embert.
Nem találta meg magában. Elveszett a jó belőle az évek alatt.
A legsötétebb pillanatában a könyöke véletlenül hozzáért a tűzhely peremén száradó agyagszörnyhöz. Az leesett, széléről levált egy darab, de hihetetlen mód egyben maradt. Klára felvette a kőről, és akkor rájött, mit kell tennie.
Teljes erővel földhöz vágta. A bizonyosság erejével nyilallt belé a felismerés, hogy ezek a szobrok minden baj okozói. Végig se gondolta, mikor életre hívta a szörnysereget, hogy vudu babákat gyárt.
Fogta egymás után őket, és iszonyatos dühvel egyenként a kemény kőhöz csapkodta a démoni figurákat. Ízzé-porrá zúzta őket.
Minden szétaprított darabbal a benne élő sötétség újabb szelete foszlott szét, és tért vissza belé az elveszített bizakodás. Fahasábot fogott, azzal csépelte tovább a rögöket. Kihozta a szobából is mindahányat - oda se pillantva az ágyra - és semmisítette meg a szobrocskákat egymás után.
Mikor elfogyott a szusz a tüdejéből, lerogyott a romhalmaz mellé. Pihegett. Megkönnyebbült. Majd, mint aki jól végezte a dolgát, seprűt fogott, komótosan összeseperte a törmeléket, és egy üres vödörbe lapátolta.
Csak ekkor jutott eszébe a vendége.

- Anyjuk, mit csinálsz itt a szőnyegen? Gyere az ágyba, ne itt feküdj!
Az asszony kábán felnézett az urára. Mosolygott. Feje körül földöntúli fény ragyogott.
- Megmenekült a fiunk!
- Bolond beszéd, asszony! Aludjunk!

1996 karácsonya és szilvesztere közt, átírva most

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-22 18:44:09

válasz ruca (2016-02-18 22:17:34) üzenetére
Kedves Ruca!
Igazán örülök, hogy így gondolod!
Köszönöm!
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-30
Összes értékelés:
787
Időpont: 2016-02-18 22:17:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szerintem ügyesen csavarod a fonalat, gratula: ruca
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-13 15:14:46

válasz oroszlán (2016-02-13 11:52:22) üzenetére
Jól gondolod! Mint a nagytakarításnál: amíg a szemét a szőnyeg alatt van, nem lesz tisztaság.
Köszönöm a soraidat kedves Ica!
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-13 15:13:13

válasz T. Pandur Judit (2016-02-12 22:33:24) üzenetére
Kedves Judit!
A megbocsátás az én olvasatomban nem az, hogy "nem baj, hogy kicsesztél velem", hanem az, hogy "én nem fogom tovább gyötörni magam a te hülyeséged miatt". Nagyon sarkítva.
Nagybetegen nem tud hazudni az ember. A láz mindig azért van, hogy megtisztítson a rossztól. Ez törvényszerűnek tűnt nekem a történetben is.
Örültem a soraidnak!
Köszönettel:
Ylen
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7904
Időpont: 2016-02-13 11:52:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Végre kiadta Klára magából minden dühét, fájdalmát, így biztosan meg tud bocsátani tiszta szívből.
Kedves Ylen szeretettel gratulálok: Ica
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2016-02-12 22:33:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Elgondolkodtam ezen a részen. Ha János nem betegszik meg, és lázas vergődésében nem tanúsít megbánást amiatt amit Klára ellen elkövetett, ha épen és egészségesen akarja odaadni a pénzt, amit ellopott tőle - akkor Klára nem tudna megbocsátani, mert nem tudna hinni neki.
Ügyesen szőtted a történetet - az én szájam íze szerint -, mert én nem vagyok híven ennek a mindenkinek mindet meg kell bocsátani /mert ha nem tesszük, akkor magunknak ártunk vele, mondják./
Igen, meg lehet bocsátani, ha őszintén megbánta amit tett. Számomra ez nagyon lényeges. Ha valaki nyakra főre mindent megbocsát mindenkinek, csak bolondnak nézik, és keresztül gázolnak rajta - majd megbocsátja azt is...

Judit
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-10 19:49:05

válasz Bödön (2016-02-10 17:18:45) üzenetére
Szia Laci!
Csupa jót írsz, és ugyanerre gondoltam én is! A konkrét démonfigurák szimbólumok, és ez a vudu varázslatok lényege is.
Mi lesz? A megoldás, a megtisztulás.
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-10 19:45:36

válasz eferesz (2016-02-10 15:01:36) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Nekem öröm, hogy olvasod! A legnagyobb megtiszteltetés, amiben részem lehet, ha valaki kíváncsi a gondolataimra.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-10 19:43:28

válasz efmatild (2016-02-10 13:18:32) üzenetére
Kedves Matild!
Azt tapasztaltam, hogy a megbocsátás egyetlen pillanat csak, de addig hosszú az út. Ha elérünk a hegy csúcsára, és meglátjuk a másik oldalt, ha sikerül magunk mögött hagyni a terhünket, akkor egy új világot láthatunk meg. És ott már nincs helye a réginek. Ha én meg tudok változni, mások is megváltoznak irányomban.
Ezt szeretném megéreztetni. Ez ment nekem a legnehezebben.
Ezért fognak mindketten meggyógyulni.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-10 18:29:57

válasz Kőműves Ida (2016-02-09 21:22:45) üzenetére
Drága Ida!
Jaj de jó, így még több csillagot kapok! :)
Az ötletek nem teljesen az én érdemeim, így jöttek. Valahonnan. De már józanul és tudatosan végigolvasva elfogadhatónak tűntek.
János valóban meg fog gyógyulni. Klára is.
Ölellek szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-10 18:26:14

válasz sailor (2016-02-09 19:10:08) üzenetére
Kedves Sailor!
Örülök, az általad idézett részeknek, ha jól sejtem, érted, miért kerültek bele. Érted azt a már talán ötödik dimenzióként felsejlő mögöttes tartalmat is, ami ott rejtőzködik.
Most homályos vagyok. De érted, tudom.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8527
Időpont: 2016-02-10 17:18:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Továbbra is nagyon jó! Klára asszony és a démonai! Igen, a démonokat magunk teremtjük, azok a mi rossz gondolatink, rossz lelkiismeretünk. Jó az epizód vége is, János édesanyja mindent megérez, ami a fiával történik. Ilyen az anyai szív: Mi lesz még? Üdv: én
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2753
Időpont: 2016-02-10 15:01:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Nagyon örülök, hogy hozod, hoztad ezt a regényt, mert így olvashatom.
:)
Szeretettel: Szabolcs
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
488
Időpont: 2016-02-10 13:18:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Egyre jobban fokozódik kíváncsiságom, és remélem a férfi meggyógyul, Klára most már lehiggadva meghallgatja, megbocsátja János bűnét. De gondolom ez nem megy egyik pillanatról a másikra, még sokat kell várniuk az egymásra találásra. Viszont van egy másik lehetőség is, hogy Klára mégsem bocsát meg...
Szeretettel: Matild
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6108
Időpont: 2016-02-09 21:22:45


Ó jajj, lemaradtak a csillagok...
Látod-látod, annyira beleéltem magam...

Itt jelzem, hogy jár: ***************************************************
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6108
Időpont: 2016-02-09 21:20:05



Drága Ylen!

Végre, kiadta magából a felgyülemlett dühöt... jól tette, könnyített a maga lelkén is...
János viszont meggyógyult, hiszen anyja megérezte, hogy megmenekült... :)
Remek ötleteid vannak. Nagyon-nagyon tetszik! :)

Ölellek szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4467
Időpont: 2016-02-09 19:10:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Keeves Ylen!

Csoda jó!

Kiragadok egy egy részt,melyek különösen hatottak rám:

" Lázálmában az ő nevét emlegette. Néhány szó, mi kivehető volt az összefüggéstelen szóhalmazból, mint bűn, és bocsánat, neki szóltak. Hozzá könyörgött a poklok poklából."
"Fuldoklott a magára rakott jégpáncél alatt. Kétségbeesetten kereste önmagában a nagyon-nagyon mélyre száműzött jobbik énjét. Hinni kezdte, hogy csak a jóság tudja megmenteni ott bent a nagybeteg embert. "

ÉS ÉS

Szeretettel gratulálok írásodhoz!


Szeretettel:sailor

Legutóbb történt

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Lét-kérdések címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)