HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48397

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2016-02-10

Jégvirágok (15.)

Klára az első pillanatban azt hitte, meghalt, olyan csendesen feküdt az ágyon. Félve ment közelebb.
A nedves rongy lecsúszott János homlokáról, a haja csatakosan meredezett. A homlokán óriási verejtékcseppek ültek.
Izzad? Hitetlenkedve az arcához ért. Hűvöset tapintott. Nem akarta hinni. Felhajtotta a takarót, lebontotta a mellkasáról a törülközőt, bokáiról is a borogatást, és szárazra törölte a testét. De néhány pillanat múlva már újból izzadtságban úszott. Betakargatta. Ájultan aludt, észre se vette a mozgatást.
Erős a szervezete, legyőzte az átfázást, már gyógyul - ujjongott magában. Sikerült! Hál' istennek! Megkönnyebbülten leült, és ismét csak nézte, sokáig, ahogyan moccanás nélkül, megnyugodva pihen.
Észre se vette, mikor indultak el szeméből az első könnycseppek. Arra figyelt csak fel, mikor már patakokban csorgott végig az arcán. Az őszinte öröm könnyei törtek elő égő szemeiből. A fáradtság, a kialvatlanság szúrta, égette a szemhéját, ő mégis hihetetlenül boldog volt.
Ekkor bocsájtott meg a férfinak mindent, amit valaha ellene vétett. Elengedte a régi sérelmét, és az a múló éjszakával örökre eltávozott. A könnyed, lebegő érzés maradt utána, és annak a biztos tudata, hogy valami gyönyörűséges jött el.
A csillogó könnyfátylon keresztül földöntúlian szépnek látta a sápadt, beesett, borostás arcot. Akkor, váratlanul, tudatosult benne, hogy János vonzó férfi.
Leemelte róla az átázott takarót, és a kemence oldalához tette száradni. A párnát is. Lehámozta róla az izzadt pólót, szárazat adott rá, kihúzta alóla a lepedőt, újat terített az ágyra, és saját párnáját, dunyháját adta neki.
Az alvó még ekkor se eszmélt fel.
Klára vigyázta az álmát a szoba túlsó feléről.
Keleten derengeni kezdett az ég alja. Ült az ágya szélén, majd lassan oldalra dőlt, cipőstől, ruhástól, és letaglózta a kimerültség.

Jánost az éhség ébresztette. Nap fénye aranyozta be a szobát. Gyenge volt, de az agya tiszta, és felkelni szeretett volna, szaladni. Valaki átöltöztette. A takaró is más. Nőillatú.
Nézte a mélyen alvó asszonyt, és hálát érzett iránta. Mellette virrasztott az éjszaka, emlékezett a hűsítő érintésekre a tűzködön keresztül. Ápolta. Az anyján kívül nem akadt még senki, aki ezt megtette volna érte.
Figyelte a feléje fordított, kissé felpuffadt arcot. Fáradtnak, de mégis valahogyan másnak látszott. Valami megváltozott. Szája mellől eltűntek a keserű ráncok, kontya szétzilálódva bomlott szét, haja lecsúszott, beterítette a vállát.
Milyen szép! Sosem látott szebbet. Még picit mosolygott is. Szépet álmodhatott. Nem a régi, megkeseredett Klára, valaki más feküdt ott. Egy boldog asszony.
Nem értette, mi történt.
Mikor az alvó megmoccant és ébredezni kezdett, János gyorsan lecsukta a szemét, nehogy észrevegye, hogy megleste. Hallgatta, ahogy megnyikordult az öreg ágy, csusszant a szék, nyikorgott a padló az óvatos léptek alatt, az ajtó halkan nyílt és csukódott. Csikorgott a tűzhelyajtó, majd rövidesen pattogni kezdett a tűz. Fülelte, amint kint a havat söpri.
Végtelenül hosszúnak találta az időt. Szerette volna, ha már bejön, szerette volna ismét látni, hallani a hangját, amint hozzá beszél. Nem baj, ha keményen, ha parancsolgat, ha leszidja, ha szigorú vele, csak szóljon hozzá!
Sült tojás illata szivárgott be a szobába. A gyomra hatalmasat mordult rá válaszként. Felült, úgy leste az ajtót.
Klára tálcát egyensúlyozva jött be, és igencsak meglepődött, hogy ülve találja.
- Nahát! Felébredt? Hogy van?
- Farkaséhesen.
Büszkén jelentette be, mint világraszóló eseményt. Klára elmosolyodott.
- Reméltem, hogy így lesz. Magának hoztam.
Bögrében tea gőzölgött, nagy tányér rántotta mellett malomkeréknyi házikenyér.
- Megetessem?
- Ne, majd én! Megpróbálom.
- Ahogy gondolja - vonta meg a vállát Klára. Indult kifelé.
- Annyira szép ma - szólt utána csendesen János.
Klára lába megállt a levegőben.
Meghökkenve nézett vissza.

1996 karácsonya és szilvesztere közt, átírva most

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-14 17:36:44

válasz efmatild (2016-02-14 13:45:34) üzenetére
Kedves Matild!
Így gondoltam én is. Mikor oldódik a feszültség, könnyebben jönnek a könnyek, a kedves szavak. Az olvasónak is szüksége van a sok rossz után egy kis megnyugvásra. A meghatódottságodat külön köszönöm!
Szeretettel:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
454
Időpont: 2016-02-14 13:45:34

Kedves Ylen!
Mindegyik rész nagyon tetszett, mert bele tudtam élni magam, de ez különösen meghatott.
Szeretettel. Matild
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-13 15:19:30

válasz oroszlán (2016-02-13 11:57:15) üzenetére
Igen. Mikor elvonul vihar, olyan nagy lesz a csönd. És az öröm, hogy túl vannak rajta.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-13 15:17:23

válasz T. Pandur Judit (2016-02-12 22:40:18) üzenetére
Kedves Judit!
Igazad van, a közös megpróbáltatás! Ha közös az ellenség, szövetségesek leszünk.
Nagyon örülök, hogy olvasod!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7522
Időpont: 2016-02-13 11:57:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Meghitt pillanatok sorai!
Szeretettel: Ica
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2016-02-12 22:40:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Már olvadnak azok a jégvirágok. Ha nem is az ablakról, de Klára szívéről.
A közös megpróbáltatás - pláne, ha sikerrel végződik - nagyon össze tudja kovácsolni az embereket.


Judit
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-11 19:09:27

válasz Kőműves Ida (2016-02-11 16:24:11) üzenetére
Drága Ida!
Túlzol, de nagyon köszönöm! A hátborzongásodat különösen!
Egyébként ahogy visszaemlékszem, nekem is hasonló érzéseim voltak akkor régen, mintha nem is én írtam volna, mintha csak láttam volna a történetet.
A kedvedért ma teszem fel az utolsó részt - utána még lesz egy utószó.
Ölellek szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-11 19:05:43

válasz sailor (2016-02-11 13:43:57) üzenetére
Kedves Sailor!
Nagyon szép gondolatot fogalmaztál meg a megbocsátásról. Erre gondoltam.
Köszönöm!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-11 19:03:20

válasz eferesz (2016-02-11 10:18:58) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Ha egy férfire ez így hat, akkor nekem nem is kell ennél nagyobb dicséret! :)
Köszönöm!
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-11 19:01:04

válasz Bödön (2016-02-11 09:05:51) üzenetére
Szia Laci!
A lehetőség szinte mindenre adott. Legyen minden a reményeid szerint!
Az életben is minden logikus, csak kevés az információnk, hogy értsük. Nemhiába, ha csak 8%-át használjuk az agyunknak, akkor csak 8%-át értjük a világnak.
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5759
Időpont: 2016-02-11 16:24:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Drága Ylen!

A borzongás futkározott a hátamon, ez kivételesen jó írásoknál szokott előfordulni...
Köszönöm Neked ezt a borzongást. :)

Ölellek szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3816
Időpont: 2016-02-11 13:43:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Nagyon megható rész!
A megbocsájtás óriási terhet képes levenni az emberröl
és odaadást,szolgálatkészséget szül!

Csoda jó sorok:
"Ekkor bocsájtott meg a férfinak mindent, amit valaha ellene vétett. Elengedte a régi sérelmét, és az a múló éjszakával örökre eltávozott. A könnyed, lebegő érzés maradt utána, és annak a biztos tudata, hogy valami gyönyörűséges jött el."

Gratulálok:sailor
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2630
Időpont: 2016-02-11 10:18:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Majdnem kicsordult a könnyem, legbelül szerintem meg is történt.
:)
Szép napot!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8394
Időpont: 2016-02-11 09:05:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! A dolgoknak van egy belső logikája. Az írásműveknek is (Csak az életnek nincs!) ???? Most mondjam azt: várható volt? Minden esetre én drukkoltam egy ilyen fordulatnak! Talán tovább is lépnek....remélem, így lesz! :) Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Keresem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lakatra zárva című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Az Aare ott örökkön zúg címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)