HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48391

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2016-02-12

Jégvirágok (Utószó)

Avagy miért ír ilyen történetet az ember lánya?

Az ország a rendszerváltás utáni évek lázában égett, s az én életem egyik pillanatról a másikra bukfencet vetett. Ami eddig jó volt, az hirtelen rossz lett. Megváltoztak a játékszabályok, mert valaki önkényesen így látta jónak, és az ő szava volt a törvény. Nem akartam az illető elvárásai szerint játszani, de a megélhetésemet se akartam elveszíteni.
Még meg se szólaltam, már rosszat mondtam, a semmiért is támadás ért. Nem értettem, mi történik, magamat hibáztattam, elhittem, hogy alkalmatlan vagyok. Eljutottam a napi három szem nyugtatóig, és az idegösszeomlás határáig. Aztán már nem érdekelt semmi. Nem akartam megfelelni. Akkor végre békén hagyott, már nem voltam alkalmas alanya a játszadozásának.
De ádáz dühöt, haragot éreztem az ember iránt. A lelkem elégtételre, jóvátételre vágyott.
Akkoriban cikkeztek egy manökenről, aki nagyon gazdag lett, és hirtelen elveszített mindent, egy tóparti halászviskóban élt, és amit kifogott, azt ette.
Karácsony másnapján néztem az ablakon keresztül, amint a szikrázó napfény megcsillan az ereszről lelógó jégcsapokon. Abban a pillanatban láttam a történetet. Az ismeretlen nő tragédiája és az én bosszúvágyam összekapcsolódott, megszületett Klára személye, aki kimenekült a világból, amely kisemmizte.
Leültem az ócska írógép elé, és írtam. Az asztal minden sorváltásba beleremegett. Hátat fordítottam minden kötelezettségemnek. A családnak, a kisiskolás lányomnak, a főzésnek, a mosásnak, a takarításnak, alig ettem, csak írtam. A férjem naponta többször szó nélkül tette le elém a kávét.
A történetben meg akartam Jánost büntetni, istent akartam játszani. De mikor odáig jutottam, hogy belázasodott, és a tüdőgyulladásba orvosi segítség és gyógyszerek nélkül bele is halhatott volna, nem tudtam így vezetni a történet fonalát. Akkor a legteljesebb mértékben Klára voltam. Az ellenségem élete a kezembe került. Csak rajtam múlott, mi lesz a sorsa.
Rá kellett döbbennem, hogy nem úgy van, ahogy addig gondoltam. Ha én vagyok a felelős egy ember életéért, és csak azon múlik a jövője, hogy meg tudok-e neki bocsátani, akkor nincs választási lehetőségem.
Ha megkapom az életét, nem tudom elvenni.
Nem létezik más út, mint a megbocsátás.
A következő évben másfelé vitt az utam. Rövidesen rá kellett döbbennem, hogy amit életem legnagyobb tragédiájának hittem, az bizonyult a legnagyobb áldásnak. Az indított el bennem egy új világszemléletet.
De ehhez meg kellett írnom a Jégvirágokat.

1996 karácsonya és szilvesztere közt, átírva most

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-06-25 20:15:46

válasz Ötvös Németh Edit (2016-06-25 06:53:15) üzenetére
Kedves Edit!
Igazán megtisztelő a véleményed!
Csak leckét kaptam. Az élettől is, de mivel az írás vezetett el a felismerésig, így egy láthatatlan felsőbbrendűtől is.
Nagyszerű lesz, ha elolvasod! Örülni fogok neki.
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Ötvös Németh Edit
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1444
Időpont: 2016-06-25 06:53:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen Morisot!

Nem olvastam a Jégvirágokat, pótolni szeretném.
Utószód hozzá viszont annyira emberi, hogy már-már Isteni bölcseséget és tisztaságot tartalmaz.
Szeretettel Edit
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-06-24 21:50:23

válasz F János (2016-06-24 12:31:42) üzenetére
Kedves János!
Megfontolandó javaslatot tettél a nyitójelenetre, erre nem is gondoltam. Köszönetem érte!
Lélektani szempontból - úgy gondolom - fordulópont Klára életében, hogy már beszélni tud a múltról. Ha nem jutna el eddig, más lenne a folytatás. Vagyis miután megtudja, kit mentett meg, sorsára hagyná, nem tudna neki megbocsátani.
Sok író mondott már olyat, hogy a szereplői vitték a történetet. :)
Igazán nagyon örülök, és köszönöm neked, hogy elolvastad és véleményezted ezt a nagyon régi első "gyermekemet"!
Üdvözlettel:
Ylen
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
607
Időpont: 2016-06-24 12:31:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen
Végére értem, meglepően gyorsan, mert érdekelt a folytatás.
Eddig azt hittem, hogy csak én vagyok úgy vele, hogy elkezdek írni egy történetet, és a benne lévő szereplők elvisznek, egész más irányba, mint ahogy terveztem. Az utóbbi időben, már úgy ülök le írni, hogy csak azt tervezem meg, hogy mivel kezdem a fejezetet, aztán hagyom, hogy a szereplők párbeszéde alakítsa az eseményeket.
Ez így folyamatában, egy nagyon jó, és kerek történet. Elindul az elején, és véget ér a végén.

Ha megkérdeznél, (nem okoskodás képen) én a regényt azzal a fejezettel kezdeném, amiben elakad a hóban. Az egy nagyon ütős fejezet. Onnan már senki nem tudná letenni, mert kiváncsi lenne, hogy miért került ebbe a helyzetbe. Ápolás közben, amíg eszméletlen, Klára visszaemlékezne, amikor, már eszén, van, a többit közös beszélgetésben mesélnék el.

De így is izgalmas és jó.
Üdv: FJ.
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-15 18:23:41

Kedves Marica!
Nekem is nehezen ment. Akkor már negyedik éve gyötrődtem egy lehetetlen helyzetben, és az eredeti szándékom szerint büntetni akartam, elégtételt venni. Hogy nem így lett, azt talán másnak kell köszönnöm.
Szívből örülök, hogy végigolvastad!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-14 17:45:20

válasz efmatild (2016-02-14 14:13:52) üzenetére
Kedves Matild!
Akkor a férjem sokszorosan felülmúlta önmagát. Érezhette, hogy nagy a baj velem, mert akkor szó nélkül tűrte, amit tettem.
Akkoriban nagyon megtanultam annak az igazságát, hogy amibe nem halunk bele, attól megerősödünk. Talán az én életem és történetem majd másoknak is tud segíteni a továbblépésben.
Hálás vagyok a figyelmedért, köszönöm neked!
Szeretettel:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
454
Időpont: 2016-02-14 14:13:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Az "Utószó" bennem sok érzelmet, gondolatot indított el. Elolvastam a hozzászólásokat, és azokkal egyetértek, nem akarom ismételni azokat. Azon nem csodálkozom, hogy a történet végén Klára megbocsátott, mert
("Leültem az ócska írógép elé, és írtam....A férjem naponta többször szó nélkül tette le elém a kávét.")
akinek ilyen családja, férje van, nem tehetett másként. Az életben sokszor alakul úgy az életünk, hogy azt hisszük, nincs tovább, és mégis talpra tudunk állni.
Köszönöm ezt a tartalmas regényt, nekem nagyon tetszett!:)
Szeretettel: Matild
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-13 17:15:53

válasz oroszlán (2016-02-13 12:13:11) üzenetére
Ica, drága vagy! Nem lehet másként, csak őszintén.
Köszönöm neked!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-13 17:13:57

válasz Bödön (2016-02-13 09:07:58) üzenetére
Szia Laci!
Ezért éreztem szükségét az utószónak, mert sok mindent megmagyaráz. Akkoriban én megszenvedtem ezt a tanulságot, és talán azért vagyok tanár, mert tovább akartam adni. Most ezért tártam a nyilvánosság elé.
Köszönöm neked, hogy figyeltél rám!
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-13 17:08:18

válasz T. Pandur Judit (2016-02-12 23:00:14) üzenetére
Kedves Judit!
Elolvastam a Lassú boszorkányt. Ebben egyetértünk! Mint ahogy a falnak dobott labda is pattan és visszajön, úgy jön vissza hozzánk, amit útnak indítottunk. Erre jöttem rá akkor, s hogy nem kell nekünk senkit megbüntetnünk, minden jó és rossz magában hordja a "jutalmát".
Köszönöm a figyelmedet!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7516
Időpont: 2016-02-13 12:13:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Valójában Istent játszottál! A megbocsátás, az őszinteség úgy csillog, mint egy drágakő a regényedben!
Örülök, hogy olvashattam!

Szeretettel: Ica
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8394
Időpont: 2016-02-13 09:07:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Megdöbbentő az Utószó, sok mindent, mindent megmagyaráz. Így születnek a jó írások, személyes tapasztalatok, vívódások révén! Jó volt olvasni a regényt. Jó lenne, ha mindenki meg tudna bocsátani, úgy, mint Klára. Talán más lenne a világ. Az ilyen írások hozzásegítenek bennünket, gyengéket, hogy merjünk változtatni! Üdvözlettel: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2016-02-12 23:00:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Én hiszek benne, hogy végül mindenki azt kapja, amit ő ad másoknak. Van is erről egy történetem, azt hiszem fenn van itt a Napvilágon, "Lassú boszorkány" a címe.


Judit
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-12 21:06:36

válasz Kőműves Ida (2016-02-12 21:03:32) üzenetére
Ölellek! Köszönöm! Ma szépeket fogok álmodni.
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5742
Időpont: 2016-02-12 21:03:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Ylen Morisot (2016-02-12 20:58:07) üzenetére

Akárcsak Klára...
Jól tetted, hogy megírtad, és milyen remekül! :)
Tényleg hiányozni fog... csak azért sajnálom, hogy vége.
Egyébként tényleg tökéletes volt.
Gratulálok szeretettel!
Ida
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-12 20:58:07

válasz Kőműves Ida (2016-02-12 20:54:39) üzenetére
Drága Ida!
Hogy ez most az ihlet, vagy a menekülés az életből a képzeletbe, vagy a sebzett lélek kiútkeresése - ki tudja?
De jól esett megírni. Megkönnyebbültem tőle, erre tisztán emlékszem.
Ölellek szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5742
Időpont: 2016-02-12 20:54:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Drága Ylen!

De jó, hogy ezt is megírtad. Csak megerősíteni tudlak, vannak ilyen pillanatok, amikor megszületik egy-egy történet ilyen módon, ahogy leírtad. Kellett hozzá az ismeretlen tragédiája, a személyes bosszúvágy, majd a természeti csoda - jelen esetben a szikrázó napfény és az ereszről lelógó jégcsapok - hogy megszülessen ez a regény. Jómagam is állíthatom, mindig a természetben találom meg azt a bizonyos fonalat... de valójában még sosem gondoltam így végig. Köszönöm Neked, hogy erre is rámutattál.

Ölellek szeretettel
Ida
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-12 20:50:02

válasz Selanne (2016-02-12 20:14:03) üzenetére
Kedves Selanne!
Megmelengetted a lelkemet a soraiddal! Így gondolom én is, mint ahogy írod, hogy ki kellett magamból írni, és a tetőpont utáni elbillenést is, a gyógyító időt is.
Az elismerő szavaid olyan sokat adnak, hogy nincs most rá szavam. Köszönöm neked!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-12 20:44:06

válasz sailor (2016-02-12 19:40:31) üzenetére
Kedves Sailor!
Örülök, hogy a kedvedre van a befejezés! Valóban nagy kérdések ezek, de látod, mégsem rajtam múlott, hogy mi lesz a szereplő sorsa. A mindennapi én kevés, de van egy másik bennünk, aki bölcsebb.
Szívből köszönöm a soraidat, a megerősítéseidet! Sokat jelentett nekem.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-02-12 20:38:10

válasz eferesz (2016-02-12 19:01:19) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Csak egy kisinasnak éreztem magam, aki tanult valamit. Amit valóban nagy áldásként éltem meg.
Köszönöm neked!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2016-02-12 20:14:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ylen!

Összegzésként, amit leírtál, és amit olvastam tőled, arra azt tudom mondani, hogy a lehető legjobban tetted, hogy kiírtad magadból. Számomra mindig csodálatos az, az ember, aki képes megbocsátani. Az életünket nem jó, haraggal, zsörtölődéssel leélni. Nincs értelme. Igen, az érzelemvilág sokrétű. Mindig van egy tetőpont, és onnan elbillen. Az idő is gyógyító erővel képes hatni.
Érezhető volt, a teljességgel való beleélés, az érzelmek kimutatása, szereplők életre keltek, azt hiszem mindannyiunkban.
Nem éreztem benne túlzásokat, mindvégig tartottad azt a szintet, ami elvárható, ami nem unalmas, és nem görcsös.
Éltszerű volt minden mozzanata. Gratulálok szeretettel :Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3816
Időpont: 2016-02-12 19:40:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedeves Ylen!

Csoda jó a befejezés!
Szinte minden sor egy egy filozófikus kérdést
bontogat!
Különösen mikor beleéled magad Klára szerepébe!

"A történetben meg akartam Jánost büntetni, istent akartam játszani. De mikor odáig jutottam, hogy belázasodott, és a tüdőgyulladásba orvosi segítség és gyógyszerek nélkül bele is halhatott volna, nem tudtam így vezetni a történet fonalát. Akkor a legteljesebb mértékben Klára voltam. Az ellenségem élete a kezembe került. Csak rajtam múlott, mi lesz a sorsa."

Gratulálok:sailor

Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2630
Időpont: 2016-02-12 19:01:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Hiszen Istent játszottál, mert képes voltál megbocsátani.
:)
Nagyon boldog vagyok, hogy észrevetted, elfogattad a legnagyobb áldást.
Szeretettel: Szabolcs

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel A fuldokló címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Deák Éva alkotást töltött fel Lakatra zárva címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Láncok című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 8. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A rózsa szólt, te kis cseléd... címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A csavargó kismacska címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szeretem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Cseppjein a múltnak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)