HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 57

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51295

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / novella
Szerző: marioatreidesFeltöltés dátuma: 2016-02-13

Az öreg

Egy napon, mikor beköszöntött a hidegfront, nagyanyó újból elesett.
Éppen a tyúkokat etetni ment volna ki, mikor kicsúszott, kifordult a lába alól a talaj. Balázs odaugrott.
- Nagyanyó!
- Csak... megbotlottam - nyögte nagyanyó, s tápászkodni kezdett.
Attila előrontott a fürdőszobából.
- Nem botlás volt az, Mama, megint a vérnyomásod - törtetett a konyhán át nagyanyó felé, majd gyakorlottan felsegítette volna... azonban a lábra állás ezúttal nem akart sikerülni.
Attila és Balázs nem ijedtek meg nagyon, előfordult már ilyen máskor is. Végül ketten, apa és fia támogatták el nagyanyót az ágyáig.
- Hívok mentőt - szólt mögöttük Vera, Attila felesége.
- Nem kell, angyalkám, nem kell - felelt nagyanyó -, mindjárt jobban leszek, no, csak leheveredhessek kicsit...

Nagyanyó azonban nem lett jobban. Kórházba menni mégsem akart.
- Én nem akarok kórházban meghalni - makacskodott, ahogy a kis család körülállta az ágyát. - Itthon akarok meghalni, méltósággal.
- Miért halnál meg, anyuka? - ellenkezett Vera. - Volt már ilyen máskor is...
- Angyalkám, nyolcvannégy éves vagyok. Bottal sem tudok már járni, csak ha valaki megfog másik felől.
Balázs kétségbeesett arcára tekintve nagy komolyan, de kis komiszsággal hozzátette:
- Eljön az a kor, kisfiam...
Attila és Balázs hosszas könyörgésére aztán mégis beleegyezett, hogy kórházba szállítsák.
Három hetet feküdt bent valami infúzióra kötve, három héten át járt hozzá váltva a három tagú család, majd változatlan állapotban szállították haza. Az orvos idősgondozó otthont javasolt, de Attila hallani sem akart róla.
Vera hiába próbálkozott:
- Ott szakszerű ápolást kap, huszonnégy órában...
- Szakszerű, szakszerű! Oda meghalni küldik az öregeket, mindenki tudja! Szabadulnál tőle, mi? - Tudta, hogy csúnyát mondott, de nagyon feldúlta édesanyja állapota. - Marad otthon, velünk... Megoldjuk. - Maga elé nézett. - Megoldom.
Balázs fellélegzett. Nem bánta, ha nagyanyó ápolása elvonja a haveroktól, a cru$Heren chateléstől... Csak velük maradhasson még.

Hogy az orvosok nem tudtak segíteni, Balázs a tömeg bölcsességéhez fordult; az internetet kezdte bújni. Otthon, szabadidejében, s végül az iskolában is, a pad alatt tartva telefonját, fórumokat olvasott, drága biovitalizáló eszközöket kínáló, szemfényvesztő weboldalak százait nézte át - míg végül ráakadt a csíkzsögödi "csodatévő" népi gyógyász, Rácz István bátya nyomára.
Vera kétkedett, hitetlenkedett, ellenkezett, de Attila Balázs pártját fogta. Nagyanyó pedig csak annyit mondott, a támlás konyhaszéken ülve is botjába kapaszkodva:
- Énnekem mindegy, kisfiam. Rontani már úgysem tud rajtam. Hátha segít, no...

A tíz órás autóút szinte szótlanul telt el visszafelé. Akármit mondtak az ősz szakállú Rácz Istvánnak, akármit kérdeztek tőle, egy-két szavas válaszokat kaptak..... sokszor akkora hallgatás után, hogy azt hitték, már szólni sem fog. Nagyanyó állapotáról is hiába beszéltek neki, hiába faggatták, csak annyit felelt mindenre:
- .....mojd mëglaussuk.

Nagyanyó az ágyban feküdt. Mellette ült az öreg gyógyító, kis háromlábú széken, amit kérdés nélkül vett el a konyha sarkából és hozott be a szobába, noha volt egy szabad fotel - Attila fel-alá mászkált a kis szoba nyöszörgő parkettáján, hosszasan mesélve édesanyja kórtörténetét. Balázs a küszöbön toporgott félszegen. Az öreg mintha nem is figyelt volna az elhangzottakra, egyre a betegen jártatta fel-alá szemeit, melyekben mintha még itt is a havasok kék ege tükröződött volna.
Mikor a szóáradat elapadt, Attila előhúzta mobiltelefonját, pillantást vetett rá, mintha az időt nézné. Az öreg még hallgatott egy sort, aztán azt dörmögte:
- Menjenek ki magik. Osztán az ajtót becsukják.
Attila erre ráncolta a homlokát egy sort. Balázska magában bosszankodott, apja miért ilyen körülményes. Ha azt mondta, menjünk ki, hát menjünk, megenni tán nem fogja nagyanyót?
Végül a a családfő gondterheltségében szórakozottan nyomkodott a telefonján egy sort, majd letette, szusszantott egy nagyot, s engedékenyen azt mondta:
- Persze. Természetesen.
Természetesen, Balázs tudta, hogy apja az ajtón át is mindent hallani akar majd, de azt is tudta, hogy a bátyában muszáj megbízniuk, ha már olyan messziről idehozták. Szobájába ment hát, s jó hangosan hallgatni kezdte egyik nemrég felfedezett, új kedvencét:

"Szíííííííííj a nyakon az élet
S póóráz a béred"



Apja nemsoká fel is tépte az ajtót:
- Muszáj pont most ezt üvöltetned? Halkítsd le, édes fiam...
Balázs ellenkezés nélkül le is csavarta a hangerőt felére, majd ahogy apja becsukta az ajtót, óvatosan, lassan adagolta újra. Mire Attila másodszor is berontott, háta mögött nyílt nagyanyó szobájának ajtaja is, s kilépett rajta az öreg Rácz István bátya, mögötte nagyanyó, saját lábán. Botjára támaszkodva - de saját lábán.

Nagyanyót onnantól mintha kicserélték volna - vagyis inkább visszacserélték volna, tíz évvel korábbi önmagára. Naphosszat jött-ment, tüsténkedett, Vera kezéből a házimunka felét kivette - sok év után Balázs újra megérezhette nagyanyja főztjének rég elfeledettnek hitt ízeit.
És nagyanyó folyton fecsegett. Nem csak úgy a mindennapi élet általánosságairól - hanem a múltról. Apránként felidézte, elmesélte gyerekkorát, fiatalságát, az egész életét. Attila először rendre letorkolta, minduntalan vissza akarta terelni a szót a jelen dolgaira, ahogy korábban is tette, ha nagyanyó múltba révedt, most azonban öreg édesanyja nem hagyta magát. Nem múltba révedés volt ez most, hanem eleven emlékezés.
Balázs érzett rá legelőször. Ő kezdte elsőként kérdésekkel bátorítani nagyanyót. Elbűvölte az a világ, az a régi, az a másik. Mintha egy idegen bolygóról jött volna nagyanyó. Nem voltak még csajok és pasik, csak lyányok és legények. Nem volt randi, és nem jött össze senki senkivel, hanem udvarlás volt. És az ötödik alkalom után nem lefeküdtek egymással, hanem a legény megfoghatta a lyány kezét...
Azután lassan Attila és Vera is bekapcsolódtak, nagyanyó olyan vidáman, olyan könnyedén mesélt, még a legnehezebb időkről is; a háborúról... ötvenhatról... utána nagyapó börtönéveiről... nagyapó, akit Balázs csak fényképekről ismert.
Néhány nap után a szülők már tévét sem néztek, Balázsnak pedig csak gyűltek a sárga szájacska-ikonok a cru$Heren. Az estéket nagyanyó meséi töltötték ki azon a héten.
Egészen szombat estig. Akkor nagyanyó szava elapadt, kérdés sem hangzott már, csendben ültek egy percet, majd nagyanyó így szólt:
- Lefekszem, gyerekek.
- Hét órakor, mama? - csodálkozott Attila.
- Elfáradtam ebben a sok mesélésben, no... - Balázsra nevetett. - De majd holnap csinálok almás hajdinafelfújtat, jó?

A vasárnapi ebéd után nagyanyó lepihent. A felfújt érintetlenül feküdt a kistányéron, az éjjeliszekrényen.
- Nem jó a gyomrom, kisfiam - mondta Balázsnak, aki már négy szeleten volt túl. - Hozz nekem egy kis fügét, most az esne jól...
Balázs nekiállt feltúrni konyhát, kamrát. Anyja kérdésére azután közölte:
- Nagyanyó fügét kér.
- Az nincs itthon - felelte Vera.
- Nem is szoktuk venni szinte soha - tette hozzá Attila. - Fügét, fügét, hogy talál ki ilyeneket...
És bement nagyanyó szobájába.
Komisz csend ült a konyhán. Balázs is tudta, ahogy anyja is, hogy nagyanyó márpedig nem nyugszik, amíg nem kap fügét.
- Hiába, Balázska, az öregkor, az második gyerekkor - mondta Vera.
Pár perc után Attila előviharzott, át a konyhán, egyenest a bejárathoz.
- Fügét, fügét, fügét... Mi van nyitva egyáltalán vasárnap?
Majd kocsiba ült odakint és elrobogott.

Vera bevitte a fügét, csészealjnyi fehér kistányéron. Balázs szobája ajtajának küszöbén hintázott előre-hátra, az ajtókeretbe kapaszkodva. Érezte, hogy valami szokatlan történik, valami más, mint eddig. Ahogy egy hete is, mikor az öreg bátya itt volt. Anyja hosszú perceket töltött nagyanyó csukott ajtaja mögött. Majd előjött, szürke arccal, és a konyhaasztalnál ülve telefonját nyomkodó férjéhez szólt:
- Veled akar beszélni.
Attila először kelletlenül elhúzta a száját, de mikor felesége arcát meglátta, ledobta a telefont a viaszosvászonra, és besietett édesanyja szobájába.
Balázs tétován nézett Verára, de anyja kerülte pillantását.
Néhány perc után Attila vörös arccal, remegő lábakkal jött ki. Egyetlen pillantással jelzett a fiának, hogy ő van soron, de Balázs megértette.
Nagyanyó a takarók alatt feküdt, ölébe ejtve egy szem félig megevett füge. Szeme csukva. Nehezen lélegzett.
Aztán unokájára nézett:
- Tudod, kisfiam, eljön az a kor...
Kissé megélénkült, s úgy mondta:
- Te meg ne csak az interneten ülj egész nap, mint a kotlóstyúk! Ott van még neked az egész élet! Ne legyél olyan félénk a kislyányokkal se... - pajkoskodott. - Tudod, az ember a kudarcból tanul. Egyke vagy te, az a bajod... Mink öten voltunk testvérek... Én a legidősebb, és én megyek utolsónak.
- Nagyanyó... - tiltakozott Balázs, s megfogta a lila erekkel duzzadó kezet.
- Elhallgass, no! Nekem az egész világot kell most elengedni, neked meg csak engem, no.
- De miért... - kezdett volna rimánkodni Balázs.
- Ez az élet, no. - Nagyanyó mélyet, reszketőt lélegzett. - Balázskám! Hogy nincs testvéred, te nem tanultál meg a más törvényéhez igazodni. Pedig mindenkinek megvan a sajátja. Tanuld ezt meg. Meg kell érteni az embereket, hogy olyanok, amilyenek lenni tudnak. És akkor meg tudod bocsátani... Apádnak... bocsásd meg...
Balázs nem értette. Mit kéne megbocsátania apjának? Hiszen nincs harag közöttük...
Nagyanyó egy picit sóhajtott, azután a szeme elrévedt a végtelenbe, s a végtelenből azután a semmibe, megfoghatatlan átmenettel.
- Apa! - kiáltott volna Balázs, de csak egy nyögés jött ki a torkán.

Attila fel-alá mászkált a konyhában. Telefonja az asztalon. Rossz minőségű, sustorgó felvételről nagyanyó hangját hallgatta vissza.
- Nem... nem tudok elmenni... nem tudom még elengedni az életet... Pedig mit csináljak már? Olvasni sem tudok, a betűk összefolynak a szemem előtt, a tévé meg idegesít, az a sok nyávogva beszélő ember...
- Segítek - dörmögte az öreg székely, illetve ciripelte csak, ahogy a telefon visszaadta hangját. - Segítek megholni.
Attila felrúgott egy széket.
- Azért vagy még itt, mert át kell adnod dolgokat. Az életedből. A tudásodból. A tapasztalatodból - sorolta lassan, megfontoltan az öreg.
- Hiába mesélek a régmúltról, nem tudják ezek... A fiamat bosszantja, az unokám meg csak kinevet, mikor elmondom, milyen nehéz volt...
- Segítek abban is. - Sustorgó zajok. - Feküdj át ide, a padlóra. Hasra.
Utána percekig csak a két öreg szuszogása hallatszott a zajon át.
- Nagy levegő - szólt egyszerre a bátya. - Kifúj.
S egy hatalmas reccsenés! Nagyanyó nyögése.
Nagy levegő... kifúj... reccs! Nyögés.
Nagy levegő... kifúj... reccs... Nyögés.
- Jaj, de jó, Istenem... - sóhajtott nagyanyó. - Gyerekkoromban láttam ilyent utoljára. De mindig féltem tőle. Nyuvasztásnak hívták, oszt úgy nyögött öreganyám, mikor így ropogtatták mindenét! De jobban lett tőle. Élete utolsó napjáig dolgozott a kertben... De nem is élt nyolcvannégy évet, no...
Attila felvette a telefont az asztalról, a szemében könnyek.
Azután egy perc sustorgó zajokkal, s nagyanyó azt mondta:
- No. Hát kérd csak meg az árát a fiamtól, ne szerénykedj. Tudom, hogy nehéz ott nektek, Romániában...
Attila földhöz vágta a telefont.

Balázs sírva hallgatta végig az ítélet felolvasását. Úgy érezte, gyűlöli apját azért, amit tett. "Te kérted, hogy segítsen - és segített! Igenis, segített!"
A másodfokú bíróság helyben hagyta az első fok ítéletét.
Istvan Racz, román-magyar kettős állampolgár, született 1922, Jigodin-Băi, a következő vádpontokban bűnös:
a BTK 165§ szerint minősülő foglalkoztatás körében elkövetett veszélyeztetés,
a BTK 187§ szerint minősülő kuruzslás,
a BTK 164§ szerint minősülő testi sértés.
A bíróság két év öt hónap szabadságvesztést és háromszáznegyvenkétezer forint pénzbüntetést szabott ki.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

2016. február 12.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3372
Időpont: 2016-02-14 16:30:41

Jó volt!
Örülök, hogy leírtad, mi is a nyuvasztás. Nem tudtam.
Gratulálok.
Alkotó
marioatreides
Regisztrált:
2016-01-19
Összes értékelés:
58
Időpont: 2016-02-14 12:43:23

válasz T. Pandur Judit (2016-02-14 00:47:12) üzenetére
Amikor meghal valaki, aki fontos az embernek, akihez nagyon ragaszkodik, sokszor szüksége van valakire, akit hibáztathat, akár önmagát, akár az illetőt, akár mást. Az öreg pedig a felvételen kereken megmondta, hogy "megholni" segít nagyanyónak.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5302
Időpont: 2016-02-14 00:47:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó történet, jól megírva. A dal is jó, amit Balázs hallgatott. Én is meghallgattam:
https://www.youtube.com/watch?v=Du9ov-YXNzk

Nekem a névnapi nyuvasztás nagyon bevált, azóta sem fáj a nyakam, meg a hátam, ami annyit kínozott.
Hát nem mondom kicsit félelmetes ahogyan ropognak az ember csontjai közben, de valóban használ. :)

Azért durva, hogy a végén feljelenti a csontkovácsot, szegény nagyanyónak még meddig kellett volna tehetetlen koloncként vegetálni?

Judit

Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
800
Időpont: 2016-02-13 22:27:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözöllek köztünk, marioatreides!( de hosszú nevet választottál magadnak. :-) )

De sok minden van, ami valamikor nem volt, és nem úgy van ahogyan volt. Főként a családok, belső kapcsolata, szétzilálása, nem tetszik ezekkel a sok kütyükkel . Arra is rájöttem, hogy a mai életkísérő elektronikai, állítólagos "segítők", egy kegyetlen összeesküvés hatalomra törő villámlásai, az irányítható ember elő-kísérleteinek napjait éljük magunk körül.

Örülök novellád egyszerű, könnyen érthető, mesélő előadás módjának, és szerkezetének.

Selanne véleményével, és kérésével is egyezem!

Barátsággal, Inda.
Alkotó
marioatreides
Regisztrált:
2016-01-19
Összes értékelés:
58
Időpont: 2016-02-13 20:13:46

válasz Ylen Morisot (2016-02-13 20:02:38) üzenetére
Mai hétköznapi nevén: csontkovácsolás.
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1813
Időpont: 2016-02-13 20:02:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gratulálok! Nagyszerű írás! Itt Leírod, amit én is gondolok és próbáltam kifejezni a Jégvirágokban:
"Meg kell érteni az embereket, hogy olyanok, amilyenek lenni tudnak. És akkor meg tudod bocsátani."
De azért az írd le légy szíves, hogy mi is pontosan a nyuvasztás?
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8286
Időpont: 2016-02-13 19:30:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz marioatreides (2016-02-13 19:28:07) üzenetére

Igen? Akkor duplán gratulálok! :), és további ehhez hasonló jókat írjál.
Alkotó
marioatreides
Regisztrált:
2016-01-19
Összes értékelés:
58
Időpont: 2016-02-13 19:28:07

válasz Selanne (2016-02-13 19:15:42) üzenetére
Köszönöm!

Tulajdonképpen ez a "premierem" a Napvilágon, ez az első írásom, amit frissen töltöttem fel és ténylegesen itt látott először napvilágot.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8286
Időpont: 2016-02-13 19:15:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia!

Ez az írásod, novellád is nagyon tetszik. Megható, és egyben döbbenetes is. Remélem többen idelátogatnak, mert véleményem szerint megéri. Gratulálok!

Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Árnyék című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Tavaszi lidérke címmel

Susanne bejegyzést írt a(z) Árnyék című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Fodros kalap című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Áprilisi eső címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A lovag című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (5) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az aranyhajú dadus néni című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (4.) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Anyák napja a Bummbele családban című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (3.) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (2.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az aranyhajú dadus néni címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Talán egy fának... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tükröm volt... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)