HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49232

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: marioatreidesFeltöltés dátuma: 2016-02-14

Szellemkastély, II. felvonás 1-2. szín

Második felvonás
Első szín
a Kijárati nagyteremben



[A főcsarnokhoz nagyban hasonlatos, azonban az ajtó nem bal, hanem jobboldalt van, kék színű s rajta díszes vasalások láthatók. A szín bejárata baloldalra tevődik.]
A szín hátuljában hosszú, alacsony emelvény, mögötte lépcső indul lefelé (s esetleg fölfelé is).
[A karzatot továbbra is Éjnén hálószobája foglalja el, mely külön színnek minősül.]
Másnap reggel.
Ed, Hajnal, Csip, Egér, Évi, Tanár úr, Tánja a színen. Hálózsákokban alusznak az emelvényen. Némelyek mellett táska, elszórt ruhák. Csip félig leterítve viharkabátjával, a ruha másik fele a földre lóg, rajta bakancsai oldalvást.
Szünet, majd Éjnén be
Éjnén: Talpra, talpra, ti földkerekség lustái, a próbát egy álomszuszék sem állja ki! Nehéz, zord nap virradt rátok! S ti fekve fogadjátok? Ha ily lustaságra tart számot nemes kedvetek - szavamra, a Munkásó majd segít felébrednetek! Befelé, hibbant!
A Munkásó be, vállán ásók
A Munkásó: Hányd a földet, fogd csak az ásót, forgasd serényen, próbálj keményen, ahogy mondom: próbálj kijutni mihamarább - Gyűlölény lakomája: avagy az vár terád!
Éjnén gonosz hangon kacag. A Munkásó el
Tánja (felriad): Mi volt ez a röhögés?
Évi (mint aki már pár pillanat óta ébren van): Miféle röhögés?
Tanár úr (épp csak felszenderedve, álomittas hangon): Aludj, Évi, még csak... (Órájára pillant. Felugrik.) Jóisten, hét óra! Elaludtunk!
Tánja is talpon már, Évi felül, palackból iszik
Csip: Na és akkor mi van? Nem ráérünk egész nap?
Tanár úr: A biológia! (Évire mutat, aki épp befejezi az ivást.) Az ellenünk dolgozik.
Csip (magára húzza viharkabátját, így bakancsai is fejére kerülnek): Jaj ne, nem akarok kora hajnalban biológia órát!
Éjnén: Csip, Csip, drága Csip, de jó, hogy visszatértél az árnyékvilágba! Itt téblábolok pirkadat óta, téged egyre várva. Rengeteg lesz dolgunk még ma, ne légy léha, ne tégy...
Csip (fetreng a kabát alatt): Jaj, nem akarok dolgozni!
Tánja: Kibújt a szög a zsákból! Na gyerünk ásni.
Tanár úr és Évi együtt: Jaj, ne!
Tanár úr: Még fel bírod emelni az ásót?
Tánja (vállát dörzsöli, tornáztatja): Nem, nem bírom - de nem szeretnék még egyszer itt éjszakázni.
Hajnal (felül, fáradtan): Alig aludtam egész éjjel.
Csip (hirtelen megelevenedik, előbújik alsónadrágban): Bántottak a szellemek, húúúú!
Hajnal: Ha nem mondogatod ezt annyiszor, biztosan jobban alszom. De ez a hely...
Ed (könyökölve): Ez a hely borzalmas. Rémálom, amiből nem lehet felébredni.
Évi: Épp most ébredtél bele.
S nevet. Ed visszahanyatlik
Csip (felhúzza nadrágját): Megyek, keresek egy fürdőszobát.
Tánja: Azt aztán kereshetsz. Szólj, ha találtál!
Éjnén: Gyere, édes Csipem, kényeztesd csak magad! Amit megengedhetsz önmagadnak, ne tagadd meg azt...
Csip: Azért egy fogmosást megengedhetek magamnak!
Tanár úr: Vízszűkében, sajnos...
Csip: Inkább rohadjon a szám egész nap? Nem-nem! Olyan büdös lesz a leheletem, hogy aki a közelembe ér, egyből sóbálvánnyá párolódik.
Egér (hirtelen szökken talpra): Ígyis-úgyis éppolyan büdös.
A lányok kuncognak rajta
Csip: Na téged meg ki kérdezett, rágcsálófej? (Táskájában turkál.) Nesze, egyél egy kis kukoricás kenyeret. (Hozzávág néhány száraz kenyérhéjat Egérhez.) Múlthavi sütés. (Fogkrémmel, -kefével és vizesüveggel a kezében a szín bal hátulsó sarka felé indul.)
Tánja (ezt látván): Ezt a pazarló állatot!
Ed (lesepri magáról a kenyeret, amely őt találta el): Pfuj.
Csip: Miért? Az a kenyér lassan nagykorú lesz. (Mondat közben fogat kezd mosni:) Lerakhatja a jogsit, hadkötelessé válik, adófizetővé ...
Tánja nevetgél tréfáján
Tanár úr (élelemcsomagokat és bicskát vesz elő hátizsákjából): Na, ez a kenyér... ez máris katonaköteles lesz, a szalonnával együtt! A késem majd felavatja őket.
Ed: Mint a jó parasztember, Tanár úr? Kenyér szalonnával reggelire?
Tanár úr: Úgy ám, pont úgy! Kell is a tegnapi munka után! S ami még ma vár...
Éjnén (álnok hangon): De szilaj a hangulat! Ha tudnátok, mit hoz e nap...
Tánja (Csipnek): Legalább ne ide hányjál már! (Elkezdi kirángatni Csipet a színről.)
Csip: A sarokba, baj?
Tánja: Igen, képzeld! (Kilöki Csipet.) Oké, én mentem ásni.
Csip el
Egér: Most ez komoly?
Hajnal: Legalább egyél valamit, Tánja!
Tánja (vigyorog): Az én kajám odaát van!
Az egész társaság felkiált
Ed: Na, hát innen fúj a szél!
Hajnal: Én megyek veled. Még nem sok hasznomat vettétek odaát...
Tánja és Hajnal el.
Csip be. Elrakja a fogmosó holmit
Ed (felkel): Én megyek, megnézem, mi maradt a bejárati teremből. (Inget húz.) Megpróbálok felmászni addig, ahol hiányzik a fal. Lehet, hogy ásás nélkül is kijutunk.
Éjnén (Csipnek): Lehelj rám!
Csip rálehel
Éjnén: Tökéletes! Mehetünk, kedves!
Csip: Várjál, megyek én is!
Tanár úr: Csak óvatosan. Rátok ne omoljon egy újabb darab!
Csip: Na és? Már így is be van kötve a fejem! Mitől félnék? Hogy még egy kötés lesz ennek a tetején, vagy mi?
Éjnén: Milyen bátor vagy, hősies, vakmerő! Ez a beszéd!
Évi: Na igen, ahol nincs minek ártani odabent... (Edre néz.) Azért vigyázzatok magatokra!
Csip grimaszol egyet Évi felé, aztán hirtelen el. Ed el
Egér, kezében egy vizesüveggel, szótlanul el


Második szín
a lovagpáncélos teremben



A páncél darabjai immár megfogyatkozva hevernek a színen, s még jobban szertedobálva.
Gyűlölény a színen, láthatatlanul.
Csip, Éjnéntől követve, lassan be. Bámészkodik, gondolataiba merülve.
Gyűlölény előtűnik, a fények megfogyatkoznak
Gyűlölény: Mondj egy imát, halandó!
Csip: Mer'? Mitől paráznék?
Gyűlölény: Láthattad, saját szemeddel megvizsgálhattad. Azon a helyen ti ki nem juttok! Sem pedig a kaput be nem törhetitek! Roppant vasalása ellenáll majd minden kísérletnek.
Csip: De egy lyukat is ásunk, öreg. Az a lassú, de biztos módszer.
Gyűlölény: Biztos csak enyészeted, ha nem itt és ma, hát máshol, s később.
Csip: Később, minél később.
Gyűlölény: Borzaszt hát a gondolat, hogy e helyen hagyd fogadat?
Éjnén: Vigasztalanul, szégyenletesen? Mi lesz azzal, mi odakint vár, élted végtelen gazdagsága, a rengeteg... (Keresné Csip életének valódi tartalmasságát, de nem talál semmit.) A rengeteg...(rálegyint:) hiszen tudod.
Gyűlölény: Hallgass hát rám, halandó! Ördög bánja a többit, ha te élve kint vagy, sértetlenül!
Csip: Mit akarsz tőlem?
Gyűlölény (tapsol): Munkásó!
A Munkásó be. Ezúttal hatalmas vonalzók vannak kezében
Gyűlölény: Mesélj a taknyosnak a "biztos módszerükről"!
Éjnén: Méghogy taknyos, az én drága Csipem, aki...
Gyűlölény elhallgattatja kezével, s a Munkásót sürgeti meg
A Munkásó: Ahol ástok, ím, csak terméskő falat találtok. Lefelé haladván cseleznétek ki, alatta kijutni szeretnétek ti, alulról kerülve. (Kezével, szerszámaival példázza a falat s a személyek menekülési tervét.) S mit szólsz, te kemény koponya... te szédült! ...ha e kőfal a sziklabércre épült! (Összecsapja a menekülési útvonalat.)
Csip (halálra váltan): Hogy az a... [elharapva káromkodik]
Gyűlölény: Ez nem jutott eszébe annak a lángésznek...!
Éjnén: "Lángésznek"...! Csip az egyetlen, aki itt gondolkodik!
A Munkásó: Áll ez a vár vagy ezer éve tán! Mit szólsz ehhez, koma? Én így építeném, szavamra! Pont így, egyenest rá a kőre! Különben jönne pár ősz, pár eső szemerkélne, s az egész összedőlne! Száz év, annyi se kéne.
Csip (mobiltelefont húz elő, nyomkodja, motyog): Nekünk annyi...
Gyűlölény (a Munkásónak): Jól van, takarodj!
A Munkásó el. Éjnén csókot dob felé mentében.
Gyűlölény átkarolja a megszeppent Csipet
Gyűlölény: Jer, fiacskám, gyere, nincs még semmi veszve. Van néhány ötlet, mentő lehetőség... (Pattint az ujjaival:) Mire vársz, izomagy?!
A Kos be
A Kos: Lásd Csip, a többiek azt sem tudják, mit cselekednek. Nélküled, úgy tűnik, mind elvesztek.
Éjnén (a másik oldalról karol bele Csipbe): Szükségük van rád!
Lassú léptekkel támogatják kifelé a színről
A Kos: Kétségtelen, az egységet neked kell megteremtened! Nem hagyhatod, hogy Ed keresztbe tegyen neked!
Gyűlölény (a Kosra förmedve): Azt hiszed, nem tudom, hogy kettős játékot játszol?!
A Kos rökönyödve bámul Gyűlölényre
Gyűlölény: Honnan tudom, igaz? Honnan? (Szünet.) A Mertkör is a markomban van!
Éjnén: Senki nem ellenállhat nekünk!
Csip: Ed, a kemény csávó, azt reméli, ő itt a központi Übermeister!
Éjnén: Úgy ám - én csak tudom!
Csip: Azt hiszi, ő tüsszentette az ózonréteget!
Gyűlölény: Idétlen, bájologva vigyorog, affektálva parancsot oszt - s úgy éljek, hiszi, hogy a gépezet nélküle halott.
Éjnén: Pedig most is, ki néz szembe minden bajjal, gonddal?
Gyűlölény: Ki tartja kézben a helyzetet...?
Éjnén: Csakis te, Csip, senki más!
Gyűlölény (leinti önmagukat): Jól van, elég volt. A Kos jön.
A Kos: Nos, a "Kos", a bátor harcos, (nyomatékkal Csipre mutat:) te magad leszel! Ki az önzéssel s a gyűlölettel szemben áll fel...
Éjnén és Gyűlölény együtt: Úgy van!
Csip összecsapja kezeit, s dörzsöli, mint aki készül valamire.
Lassan kiérnek a színről, végül már csak a Kos hangja hallható
A Kos: ...kegyetlenül, kőkeményen! Nem alkuszik ellenféllel! Hallgasd hát tanácsom, s garantálom: még ma kint leszel, egészben, ép testtel!

2004. január-február

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2016-02-19 21:54:49

Nincs itt valami zűrzavar, hogy Csip még a láthatatlan Gyűlölénnyel is tud beszélgetni?
Kezdetben senki nem látta a szellemeket, most meg időnként látják, hallják őket, beszélnek velük. Máskor meg nem...

Judit

Legutóbb történt

bűvölet bejegyzést írt a(z) Veled című alkotáshoz

bűvölet bejegyzést írt a(z) Veled című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, VI. - igazán befejező rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Friedrich Logau:Eitelkeit című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Spruchgedicht von Friedrich Logau címmel

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Kitti címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Emlékek a padláson című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Advent ajándéka című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)