A karmester Dávidnak női kórushangra megírt zsoltára:
Urunknak Ura, mily tündöklő a te neved az egész földön,
felkarcolja az egekre is a te dicsőséged!
Növekvő gyermekek és csecsszopók ajkaival
hívtad elő azt a hatalmat, mellyel elcsitíthatod gyalázóidat:
az acsarkodót és a bosszúállót.
Bizony látni fogom én egeidet, ujjadnak munkáit:
a holdat és a csillagokat, amiket szépen elrendeztél!
Micsoda az ember, hogy megemlékeztél róla,
s mi az embernek fia, hogy gondod volt vele?
Csak egy kevés hiányzik belőle az Istenből:
dicsőséggel és hódolattal koronáztad.
Urrá tetted kezednek alkotásain, mindent a lába alá raktál:
a juhokat és sokféle jószágot, a mezők vadjait is,
az ég madarait és a vizeknek halait,
még a tenger ösvényein is általmenőket.
Urunknak Ura, mily tündöklő a te neved az egész földön!

*

לַמְנַצֵּ֥חַ עַֽל־הַגִּתִּ֗ית מִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃
יְהוָ֤ה אֲדֹנֵ֗ינוּ מָֽה־אַדִּ֣יר שִׁ֭מְךָ בְּכָל־הָאָ֑רֶץ אֲשֶׁ֥ר תְּנָ֥ה ה֝וֹדְךָ֗ עַל־הַשָּׁמָֽיִם׃
מִפִּ֤י עֽוֹלְלִ֨ים׀ וְֽיֹנְקִים֮ יִסַּ֪דְתָּ֫ עֹ֥ז לְמַ֥עַן צוֹרְרֶ֑יךָ לְהַשְׁבִּ֥ית א֝וֹיֵ֗ב וּמִתְנַקֵּֽם׃
כִּֽי־אֶרְאֶ֣ה שָׁ֭מֶיךָ מַעֲשֵׂ֣י אֶצְבְּעֹתֶ֑יךָ יָרֵ֥חַ וְ֝כוֹכָבִ֗ים אֲשֶׁ֣ר כּוֹנָֽנְתָּה׃
מָֽה־אֱנ֥וֹשׁ כִּֽי־תִזְכְּרֶ֑נּוּ וּבֶן־אָ֝דָ֗ם כִּ֣י תִפְקְדֶֽנּוּ׃
וַתְּחַסְּרֵ֣הוּ מְּ֭עַט מֵאֱלֹהִ֑ים וְכָב֖וֹד וְהָדָ֣ר תְּעַטְּרֵֽהוּ׃
תַּ֭מְשִׁילֵהוּ בְּמַעֲשֵׂ֣י יָדֶ֑יךָ כֹּ֝ל שַׁ֣תָּה תַֽחַת־רַגְלָֽיו׃
צֹנֶ֣ה וַאֲלָפִ֣ים כֻּלָּ֑ם וְ֝גַ֗ם בַּהֲמ֥וֹת שָׂדָֽי׃
צִפּ֣וֹר שָׁ֭מַיִם וּדְגֵ֣י הַיָּ֑ם עֹ֝בֵ֗ר אָרְח֥וֹת יַמִּֽים׃
יְהוָ֥ה אֲדֹנֵ֑ינוּ מָֽה־אַדִּ֥יר שִׁ֝מְךָ֗ בְּכָל־הָאָֽרֶץ׃