Hetedik szín
a lovagpáncélos teremben

A sisak időközben visszakerült ide, rostélya nélkül
A Kos és Nézely be
A Kos: Nézely, öregem, súgjad meg nekem: Hogy alakulnak az erőviszonyok? Mi lesz, ha Gyűlölénnyel tovább dacolok?
Nézely lassan vállat von
A Kos: Sokat érek veled! De talán... Ha segítenék Ed cimborán... (Az állóórának támaszkodik.) Gyűlölény azt hinné, tervét szolgálom, s nekem is jutna erő és hatalom. Ráadásul Edet megkímélhetnénk! BölcsŐ hálája - az lenne csak derék! De itt is jő már, halandó érkezik jobbról! S e teremben egy pár titoknak mélyére hatol... Ha a Mertkör tartja magát a parancshoz: három szilaj kedvű halandót hamarost idehoz...
Ed be. A Kos fogadja
A Kos: Jer, pihenj itt egy kicsit, Ed barátom; fontolnivalónk bőven akad, széles e világon!
Ed: Hihetetlen. Hol lehetnek... Mindig ez az egy kérdés: "hol lehetnek"? (Leül a felborult szekrény hátára.)
A Kos: Ne aggódj, ne aggódj, hamarost itt lesznek. Takarékold erőd, s ha nem kerengsz széles e kastélyunkban, bízvást nem kerülitek el egymást.
BölcsŐ be
Ed: Mi lesz, ha félreértettem Évit? Ha hülyét csinálok magamból, és...
A Kos: E nyavalygás férfiemberhez nem való!
BölcsŐ: Oly biztos lehetsz dolgodban! Hisz hallottad szavát, s mi beszédesebb, láttad szemeit. De igazát feltétlen megfontold, s türelemmel szívleld, mit néked mondott, mert nagy bölcsesség rejlik abban - életmentő bölcsesség!
A Kos: E leány, ím, húsz áprilist látott, csekéllyel, ha többet - s figyelmes gondolat, bölcsesség, józan ész és józan szív rejlik máris őbenne.
BölcsŐ: Boldogságot lelhetsz vele majdan, öcsém - hanem meghallgass, szívetek melegen össze nem simulhat, míg Gyűlölény les terád, s ádázan hajtja prédáját!
A Kos: Épp ez volt a terve: parancsára boronáltalak titeket össze!
BölcsŐ: De most óva intlek, fékezd a véred!
Ed: De hát...
BölcsŐ: Légy türelmed hatalmas királya, csitt! (Szünet.) S boldogságot lelhetsz vele majdan...
Ed lassan bólogat, mint akit végül meggyőztek.
BölcsŐ el
A Kos: Hogy végül legyen a tiéd, vigyáznod kell azért az ő szívét! Őrizned kell önmagadnak: érzései langyon maradjanak. Ne szítsd, ne fűtsd őket - de ne hagyd, hogy kihunyjanak!
Ed megint bólogat.
Csip és Évi vidám kiáltozása hallatszik be
Csip (hangja): Ide, ide!
Évi: gyorsan!
Ed: Mi a fene...?
Nézely: Hamar, hamar rejtekedbe! (S emelné a szekrény oldalát.)
A Kos: Ne szítsd, s ne hagyd kihunyni - oda kell figyelned hát. Hallgasd ki beszédüket, hallgasd meg szavát! S tán elárulja magát. Elárul valami hasznosat...
[Ismét Évi nevetése hangzik, közelebbről.]
Nézely: S megtudod majd, hogyan bánhatsz vele. (A tétovázó Edre kiált.) Tekints így mindkettőtök érdekére! Gyorsan, gyorsan!
A Kos: Tétovázásnak helye nincs.
A Kos és Nézely megemelik a szekrényt, s Ed bebújik alá.
[Kémlelődő arcának egy részletét a közönség egy hasítékon át láthatja,
hogy meg ne feledkezzék róla - s reakciói láthatók legyenek.]
Csip, Évi és Egér befutnak
Csip: Jaj, nézd már! A lovagpáncélos terem!
Egér felkapja az itt maradt, fél karra való vértet, magára húzza, s üldözni kezdi Csipet
Csip: Pfuj, pfuj! Hülye állat! Hagyj már! Nem érek hozzá többet!
Évi áll, s nevet.
Egér most feléje indul, karján a vértet előrenyújtva.
Évi sikolt, s félreugrik
Évi: Ne! Ne légyszi', ne!
Egér (megáll): Mit akartok, a másik felével egy fél napja dolgoztok!
Szünet. A Kos mindvégig éppoly tétlenül figyelve áll, mint Nézely
Csip: Ja tényleg. "Action!" (Felugrik az állóórára, s felhúzza magát a tetejére. Bemutatja önmagát:) A Király!
Egér (felkapja a sisakot): Itt a koronád!
Csip: Ááh! (Leugrik az óráról.) Na azt viszont vidd el innen, mert megkésellek!
Évi: Mit akarsz, úgyis tudjuk, hogy te hoztad át!
Csip az állóóra mögött bujkál, Egér a sisakkal rémítgeti
Csip: Méghogy én? Elrohadt benne a várúr agya, nem érted? Az agya!
Egér: "A várúr!" (S összegörnyed a nevetéstől.)
Csip kiveri kezéből a sisakot.
[Az lehetőleg kigurul a színről a nézőtérre.]
Egér nekirugaszkodik, s megpróbál felugrani az állóórára, majd tetejéről visszaesik, ordítva.
Csip: Ne bénázz már!
Egér újra nekiugrik a magasságnak, s ezúttal megveti lábát a bútordarab tetején.
Évi tapsikol egyet
Egér: Na Évi, most te jössz!
Évi (hátrálni kezd, nevetve): Nem, én nem! Én...
Csip (megragadja): Nincs mese!
Csip az állóóra felé vonszolja Évit.
Egér leugrik, s másik oldalról ragadja meg Évit. Ketten vállánál fogva fellendítik, miközben ő lábával rugaszkodik.
Az óra tetejére ül, s onnan szól Csiphez
Évi: Mi van veled, Csip?
Csip: Hogyhogy? Itt vagyok, ragyogok!
Évi: Hát ez az! Nem láttalak ilyennek, már vagy... a középsuli óta.
Csip: Te gimis nyomorék!
Évi: Ezt sem hallottam már egypár éve.
Egér (derül rajta): "Gimis nyomorék!" Teljesen el is felejtettem!
Ed zajt hallat
Csip: Mi volt ez?
Egér: Az állóóra. Recseg Évi alatt.
Évi leugrik az óráról.
Csip röhög.
Egér felemel a földről egy törött bútorból származó vékony lécet, s ez mindvégig kezében marad
Évi: Ne mondd, hogy a súlyomtól! Csippel szétrúgtátok az előbb! (Megböki Egért az ujjával.)
Csip: Dehogynem a súlyodtól. Gimis nyomorék! Nem is volt tornaórátok, lefogadom.
Évi (tarkón legyinti Csipet): Több is, mint nektek, ragyafej! (Belekarol a két fiúba, s húzza őket magával, ki a színről.) Kár, hogy nem egy suliba jártunk.
Csip: A hajam kihullott volna.
Egér: Mert így olyan sok van!
Csip: Leütlek, patkányfej! Nem tetszik valami?
Közben mindhárman el.

A Kos és Nézely kiszabadítják Edet
Ed (bámulva a többiek után): Szóval így állunk.
A Kos: Lám, lám, pont így. Láthatod, jót akartunk neked. Most aztán tudod, mihez tartsd magad...
Ed: Beszélj, meghallgatom a szavad. Bármit mondasz, én megteszem.
Szavai közben Nézely lassan borzadva rázza fejét
A Kos: Itt az idő - édesbátyám beszéljen helyettem.
Szünet. Nézely fájdalmasan megfogja homlokát kezével, arcát félig tenyerébe temetve.
Gyűlölény be
[Fényváltozások s zenei hatás jelezhetik az esemény különlegességét.]
Gyűlölény (mintha Edre tekintene): Hát ez meg mit keres itt? (Tántoríthatatlan lendülettel indul Ed felé - de túlhalad rajta, s a mögötte álló Nézelyt kapja el.) Takarodj innen kifelé, takarodj!
Gyűlölény kivágja a színről Nézelyt az üresen hagyott helyre. Majd a szín széléről visszafordul, s meredten pásztáznak szemei a közönség sorain, amint a Kosnak is
A Kos: Ez melyik volt?! Melyik nevetett rajta? (Majd ismét Gyűlölényre tekint, s oldalvást fordulva fenyeget a közönség felé ujjával:) Odakint találkozunk, halandó!
Gyűlölény (összecsapja tenyerét, hangot vált): No mesélj, kedves uram, miben állhatunk szolgálatodra?
Ed: Csak mondjátok meg, mit tegyek! Hiszen ismerem őt, régóta: simán elcsábítja más nőjét. Volt már rá példa...
A Kos: Évi még nem a tiéd.
Ed: Hát akkor teszünk róla, most azonnal, hogy... (S elindulna kifelé.)
A Kos (visszafogja): Azt... nem lehet! Tudod jól!
Gyűlölény (már a mozdulatra is csodálkozik): És ugyan miért nem? (Szünet, majd hirtelen kitör belőle a kacagás, s ördögi hahotázás magasságába emelkedik.) BölcsŐ szervezkedik!
A Kos: Dehogy! Csak a jó harcos, a bátor, önmaga kormányosa, és semmit nem siet el, soha...
Gyűlölény (elébe vág): Ismerlek jól, fejjel mész a falnak! Ebben BölcsŐ keze van.
Ed (már fogja a fejét, mintha a két szellem odabent vitatkoznék): Mit csináljak, mit csináljak?
Gyűlölény (szemközt lép vele, s szinte suttog, hatalmas súllyal): A vén nyanyánál van a kulcs.
Ed: Miféle kulcs?
A Kos (Gyűlölény intésére, kelletlenül): Évi szívének kulcsa.
Gyűlölény: Ha jelt adok majd délután, keresd fel Marit szobáján, hallgasd ki a beszélgetést, és... (Jelentőségteljes hallgatással fejezi be mondatát.)
Ed: És? És addig? Mit csináljak?
Gyűlölény: Alázatos fejjel türelmedet kérem. Az idő még meg kell érjen!
Ed: Na ne! Mit csináljak, ha találkozok azzal a szemétládával? Vigyorogjak a képébe, mintha semmi sem történt volna? (Maga elé:) "Gimis nyomorék", azóta sem tud többet...
Gyűlölény: Valahogy úgy, valahogy úgy.
Ed: Azt már nem! Soha! (Kirohan.)
Ed el.
Gyűlölény ismét összecsapja kezeit. Hangos szusszantással elfojt egy kacajt. Majd arca hirtelen újra megkeményedik, kihúzza magát, s a Kos vállára csap
Gyűlölény: Nyomás!
Eddel ellenkező irányba mindketten el.
Nézely magához veszi a sisakot, s el