HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44612

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2016-02-18

ELMÚLT IDŐK-PILLANATKÉPEK-Szilánkok 02


Játszópajtás
A LUCZA CSALÁD lakott a szomszédunkban. Kertünk egymás mellett volt és az udvarukon keresztül gyorsabban tudtuk megközelíteni. Lányuk, Erzsi, két évvel volt idősebb nálam, így két osztállyal fölöttem járt az iskolába, mégis nagyon összebarátkoztunk. Hol nálunk, hol náluk vagy a kertben, szérűben játszottunk, babáztunk, tanultunk, kézimunkáztunk, később együtt suttogtuk el titkainkat egymásnak.
Gyakran tanúja voltam, hogyan készítik és öltöztetik őt vasár- és ünnepi reggelenként a templomba. Neki is gyönyörű, hosszú haja volt, szőke, mint az enyém. Gondosan átfésülték, felül simára, hátul összefogva, hármas fonással fonták be egy copfba, alul pedig nagy, széles, a ruhájához illő, széles pántlikából masnit kötöttek a végére. Csinos, magas, kék szemű lány volt. Nem zavart bennünket az a másság, hogy őt így, engem pedig városi divat szerint fésültek és öltöztettek.
Sok érdekes dolognak lehettem tanúja azáltal, hogy teljes mélységében megismerhettem a falusiak életét.

Népviselet
SZÉP FALUSI VISELET. Rakott szoknyában jártak asszonyok, lányok, különféle alkalomra mindig más-más ruhában volt illendő megjelenni. Többféle szövetből, brokátból, selyemből vagy kartonból készültek a ruháik. Volt belőle egyszínű, színes, virágos, kockás (de nem tarka, mint a tót nyelvű községekben). A blúzt hozzáillő, ugyanabból az anyagból varrták, vagy lehetett más színű is, de mindig a színhez megfelelő. A felső szoknya alatt legalább 3-4 slingelt vagy csipkés, keményített fehér alsószoknyát hordtak. A felső szoknya felett kötényt viseltek.
Vasárnap és ünnepek alkalmával ;kiöltöztek; a templomba, délután a létániára (litánia) megint másik ruha illett, sétálni másik ruhát váltottak, aztán karjukat összefonva, külön a kicsik, külön az ;eladó lyányok járták a falut, le-föl sétálva az úton, hangosan énekelve, míg az asszonyok a ház előtti ;padon; ülve beszélgettek, figyelték a lányokat. Külön meg kellett tanulniuk járkálni a sok szoknyában. Csípőtől lefelé mint egy-egy harang ringott a szoknyájuk.
Amikor karonfogva egymás mellett járkáltak a falu főutcáján (akarom mondani egyetlen utcáján), külön látványosság volt, ahogy egyszerre hullámzott, ringott csípőjükön a sok szép színes rakott-szoknya.
Szerintem nem tréfa az a mondás a népviseletet hordó lányokról, amely így szól: Éccsanyám, indíjja el a faromot (mert a sok szoknyát a kezdő lépéseknél be kellett állítani, hogy ütemesen ringjon járás közben)!

Bicikli
NYURGA KISLÁNY voltam, lehettem már nyolc éves, amikor Apukám kerékpárján biciklizni tanultam. Akkor a faluban még csak neki volt kerékpárja, ezért nagy feltűnést keltettem vele. Fiútestvéreim már úgy-ahogy hajtották a gépet, csak én nem tudtam vele boldogulni. Lábaim elég hosszúak voltak, egyszer én is megpróbáltam. Nemsokára, ha fölsegítettek rá, akkor már jól mentem vele, azonban felülni rá nem tudtam egyedül. Ahhoz segítség kellett, hogy a magas vázon áttéve a lábam, állva hajtsam a pedálokat. S ha sikerült elindulni, hajtottam rendesen, de a megállásnál sem boldogultam egyedül.
Történt egyszer, egy későnyári délután, hogy rápattantam a biciklire és elindultam csak úgy, cél nélkül, kikanyarodtam az udvarunkból, le a faluba, onnan irány az egyetlen, faluból kivezető útra. Én csak hajtottam, nagylihegve, sikerült feljutnom az Ebhát-tetőre. Nemsokára ott találtam magam Nagybárkány határában. Nem kanyarodtam be a faluba, hanem balra fordulva haladtam tovább, az elágazásnál sem Sámsonháza felé, hanem ott is balra tartottam. Most már volt egy kitűzött célom: Átbiciklizem Lucfalvára, meglátogatni barátnőmet. Az út csak rémlett előttem, hiszen talán csak egyszer mentünk arrafelé lovas kocsival. Máskor gyalog szoktunk átrándulni, a hegyen keresztül, mert az csak egy rövid sétaút.
Csak mentem, hajtottam, az alig ismert úton, míg valóban elértem úti célomat, és bekanyarodtam a Paplak udvarára. Mivel leszállni nem tudok a kerékpárról, elkezdtem már jó messziről csengetni, hogy észrevegyék jöttömet. Kiszaladtak az udvarra, elém. Ekkorra már jól lefékeztem, nem haladtam gyorsan, mert ide is partra kellett fölhajtanom. Kértem őket, fogják meg a biciklit, hogy leszállhassak. Nagyot néztek, mert már szürkülni kezdett. El se tudták képzelni, mit keresek én itt ilyenkor, egyedül. Elmondtam, hogy csak elindultam, s mivel nem tudok föl- és leszállni, hát ide jöttem (csekély 8 km), és ha segítenek fölszállni rá, hamarosan visszaindulok, csak előbb hagy pihenjek egy kicsit.
Abban az időben nem volt telefon, hogy csak úgy, odaszóljanak, hol vagyok, nem volt más választásom, mint az, hogy hazamenjek. Kaptam egy jó uzsonnát, aztán felültettek a biciklire, s ugyanúgy, ahogy jöttem, szorgosan hajtottam a pedálokat hazafelé.
Az úton már kezdtem félni, mert sötétedett. Siettem, tudtam, hogy nem fognak megdicsérni a kirándulásomért. Szüleim csak annyit tudtak, hogy a testvéreim felültettek a biciklire. Szerencsém volt, mert minden baj nélkül hazaérkezetem. Annak biztosan örültek, hogy épségben látnak, de alaposan megleckéztettek, amiért szó nélkül, egyedül, ilyen hosszú útra elmerészkedtem. Ezt követően már csak arra törekedtem, hogy megtanuljak a kerékpárra föl- és leszállni.

Lulu kandúr
LULU KANDÚRUNK hófehér bundáját nagy fekete pettyek díszítették. Nagyon kedves, barátságos állat volt. Hatalmas termetű, egyben jó egerésző, hasznos jószág. Okos állat lévén, sok mindenre betanítottam. Amikor magamhoz hívtam, azonnal ott termett, és a térdem fölött jó magasan összekulcsolt kezemet Cica hopp! felszólításra, azonnal átugrotta.
Egyszer épp őket vártuk. Vendégeink nem voltak olyan állatbarátok, mint a mi családunk, ezért nem is lehettek olyan tapasztalataik a háziállatokkal kapcsolatban. A fiú enyhén szólva ha tehette, farkánál fogva emelgette a macskákat, ezért mi, ha előre tudtuk jövetelüket, eldugdostuk, biztos helyre menekítettük macskákat.

Barátságok
PIROSKÁVAL, gyermekkortól fogva idős korunkig tartottuk a barátságot. Amikor még kicsi korunkban találkozott a két család, mi félrevonulva, azonnal átöltöztünk nőnek. Fiókok, szekrények mélyéről előszedtük a rég nem hordott ruhákat, magunkra öltöttük, azokban libegtünk, botladoztunk a magas sarkú cipőkben, fejünkön régmúlt idők kalapjaival, a tükör előtt tetszelegve, roppant módon megelégedve a látvánnyal.
Máskor egy sarokba vagy másik szobába húzódva suttogtuk el titkainkat. Alig vártuk a legközelebbi találkozást, hogy azokat megoszthassuk egymással.
Egy nyári szünetben; akkor már tizenévesek voltunk - ketten fürödni mentünk a Sámsonháza mellett folyó patakba. Ez volt a hozzánk legközelebb található olyan víz, amely legalább térdig ért. Kivéve persze a falu határában lévő sok kis kenderáztató tavacskát, amelyekbe nekünk szigorúan tilos volt belépnünk.
A parton napoztunk, amikor egy jól öltözött úr tartott felénk. Közelebb érve láttuk, hogy ismerős. Gyakran járt hozzánk, ő volt a körorvosunk. Mikor a faluban járt, nálunk ebédelt a védőnővel együtt. Amikor hozzánk érkezett, fölálltunk, s ő, a szokott barátságos mosolyával nyújtotta üdvözlésre a kezét, mi is hasonlóan tettünk.
Hű! De mi történt? Mindkettőnknek udvariasan kezet csókolt! Annyira meglepődtünk, és alig vártuk, hogy elköszönjön tőlünk, mert a kuncogást alig bírtuk magunkba fojtani. Első alkalom volt ugyanis, hogy egy felnőtt férfi bennünket úgy köszöntött, mint igazi nőket!

**

Utolsó részben fénykép: Piroska barátnőmmel, tizenéves korunkban.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-03-09 22:38:09

válasz efmatild (2016-02-23 13:40:25) üzenetére
Kedves Matild, amint olvasom, Neked is vannak kellemes élményeid a korabeli falusi életről. Olyan szép volt, amikor a lányok karonfogva járták az egyetlen utcát, s a szoknyájuk úgy ringott, mindegyiknek, egyszerre.
Te biztosan jóval fiatalabb vagy, mert amikor én biciklizni tanultam, még nem volt (talán sehol) női kerékpár.. Később, amikor már dolgoztam, nekem is volt női kerékpárom, nagyon jó szolgálatot tett, mert még a városokban akkor nem volt autóbuszjárat sem. S mennyit kellett gyalogolnom, mert a háború után Apukát megbízták egy tanyán iskolát szervezni, és ott tanított, amíg javult a helyzet és egy jó helyet kapott: Sziráki 24-tanerős iskola igazgatójának nevezték ki. Oda már könnyebben tudtam eljutni, mert vonattal mehettem, bár ott még messze kellett menni az iskoláig, mert a lakásuk ott volt. Onnan ment nyugdíjba.
Nehéz évek jöttek háború után. Mégis, akkor is jó volt fiatalnak lenni.
Köszönöm, hogy olvastad. Szeretettel: Kata



Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-03-09 22:38:08

válasz efmatild (2016-02-23 13:40:25) üzenetére
Kedves Matild, amint olvasom, Neked is vannak kellemes élményeid a korabeli falusi életről. Olyan szép volt, amikor a lányok karonfogva járták az egyetlen utcát, s a szoknyájuk úgy ringott, mindegyiknek, egyszerre.
Te biztosan jóval fiatalabb vagy, mert amikor én biciklizni tanultam, még nem volt (talán sehol) női kerékpár.. Később, amikor már dolgoztam, nekem is volt női kerékpárom, nagyon jó szolgálatot tett, mert még a városokban akkor nem volt autóbuszjárat sem. S mennyit kellett gyalogolnom, mert a háború után Apukát megbízták egy tanyán iskolát szervezni, és ott tanított, amíg javult a helyzet és egy jó helyet kapott: Sziráki 24-tanerős iskola igazgatójának nevezték ki. Oda már könnyebben tudtam eljutni, mert vonattal mehettem, bár ott még messze kellett menni az iskoláig, mert a lakásuk ott volt. Onnan ment nyugdíjba.
Nehéz évek jöttek háború után. Mégis, akkor is jó volt fiatalnak lenni.
Köszönöm, hogy olvastad. Szeretettel: Kata



Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
356
Időpont: 2016-02-23 13:40:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Elragadóan írod élményeidet, belesűrítve a legfontosabb mondanivalót, és az olvasó szinte látja a népviseletbe öltözött lányokat, a biciklizés megtanulásának nehézségeit, a barátnők miként töltik idejüket. Abban az időben falun az volt a szórakozás, hogy népviseletbe öltözve a fiatalok sétáltak, míg az idősebb emberek kiültek az utcára és nézték őket. A mi falunkban az volt a szokás a sétáláson kívül, hogy fiatal nők, férfiak a falu szélén találkoztak. A lányok kezüket összefogva, énekelve körben jártak ringó lépésekkel, a legények figyelték őket, este pedig a bálban felhívták őket táncolni. Amikor én voltam nagylány, akkor már nem jártunk népviseletben. Nekem a biciklizés terén szerencsém volt, mert anyámnak volt női biciklije, és gyorsan sikerült megtanulnom leszállni róla, férfi biciklivel nem is próbálkoztam. Köszönöm ezeket az aranyos, visszaemlékező történeteket!
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-02-22 22:26:21

válasz Kőműves Ida (2016-02-22 19:38:58) üzenetére
Kedves Ida!
Örülök, ha olvasod és tetszenek szilánkjaim, rövid történetek. Igen, a bicikli: nőknek nem volt könnyű felmászni a nagy férfikerékpárokra. Később, amikor dolgoztam, már volt egy jó nőibiciklim is, és amikor apukáék messze laktak tőlem, azzal jártam hozzájuk 20 km távolságra.
Köszönöm, hogy olvasgatsz nálam!
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2016-02-22 19:38:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!
Jó írásodba mélyedve a múltba merülni. Bennem a biciklizés ébresztett különös emlékeket. Már felnőttként néztem csodálkozva azt a vasparipát, amin megtanultam biciklizni. Előbb váz alatt, azután váz felett. Elképedtem azon, hogy olyan apró, vézna kislányként, hogyan tudtam azon a nagy nehéz kerékpáron megtanulni biciklizni, amire felnőttként már nem is mertem ráülni. :) Tetszenek ezek a szilánkos régi történetek. Milyen jó, hogy olykor a felszínre törnek.
Köszönöm Neked.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-02-19 23:40:15

válasz Ylen Morisot (2016-02-19 21:35:30) üzenetére
Kedves Ylen!
Nekem nagyon tetszettek a népviseletek, s ott a kicsi faluban nagyon ízlésesen választották ki a színeket a ruhákhoz, nem mindenütt volt ez szokás.
Köszönöm, hogy szorgalmasan olvasok.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1573
Időpont: 2016-02-19 21:35:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Most is élvezettel olvastam a történeteidet. A népviselet leírásáért külön köszönet!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-02-19 21:30:33

válasz oroszlán (2016-02-19 17:24:21) üzenetére

Kedves Ica!
Örülök, ha tetszett, mindig szeretettel várlak: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6221
Időpont: 2016-02-19 17:24:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Érdeklődve olvastam a rövid de remek kis történeteidet. Üdítőek!
Szeretettel fogom olvasni tovább: Ica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-02-19 11:26:53

válasz Selanne (2016-02-19 09:48:34) üzenetére

A szabályokat be kellett tartani, a szülőkkel nem lehetett vitatkozni. Én is sokáig emlékeztem arra, hogy reagáltak a szüleim a csínyre, amit elkövettem. Persze, lehet, hogy magukban mosolyogtak rajta. Köszönöm érdeklődésedet, szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-02-19 11:21:58

válasz Bödön (2016-02-19 08:50:40) üzenetére
Én nem próbálkoztam a váz alatti felüléssel, mert valahogy így is sikerült, nekem inkább a leszállás okozott nagyobb gondot. A fiútestvéreimnek persze, nadrágban könnyebben ment, akkor a lányok még nem használtak felső nadrágot. A falusi népviselet nagyon szép volt. A szomszédomban lakó lány szüleinél sokszor megfordultam, megismertem a falusi "tisztaszobát", nagy ággyel és toronyba rakott ágyneművel, de azt nem használták, csak a fiókos szekrényben tartották a szépen összecsavart szoknyákat, ruhát - rendben. A falon szentképek voltak föltéve. Vallásos, szorgalmas emberek lakták a kis települést, ahol nem volt egyetlen gazember és munkakerülő sem. Becsülni kellett őket, mert való igaz, hogy látástól vakulásig dolgoztak, persze - ha valami különleges vész nem jött - meg is volt az eredménye. Egyetlen "gazdag" család élt ott, akiknek 40 hold földjük volt, a többinek annál kevesebb, de szegénység akkor ott ismeretlen volt.
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed.
Üdv. Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8291
Időpont: 2016-02-19 09:48:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Mikor este olvasgattam, eszembe jutott, mennyi szabály volt, amit illett betartani, és azok a kis csínytevésekre amikor fény derült, micsoda ereje volt, egy-egy megdorgálásnak.

Szeretettel: Marietta
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2016-02-19 08:50:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Ez a rész is nagyon tetszett! Igazi "szilánkok" és igazi "internetes" műfaj!, a rövid, üdítően kedves kis epizódokat a képernyőn sem túl fárasztó elolvasni. A másik dolog az a részletesség, ahogy leírod a dolgokat, az eseményeket, pl. a népviseletet, meg a bicikli kirándulást. Érdekességként említem, h nálunk (a nagyszüleimnél) falun a kis srácok-lányok úgy bringáztak férfi, felnőtt bringákon, hogy a váz alatt dugták át a lábukat: Nálatok nem volt divat? Szeretettel üdvözöllek, várom a folytatást: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-02-18 23:51:30

válasz sailor (2016-02-18 23:43:32) üzenetére

Sebaj, velem és másokkal is előfordul, főleg ha nem olvasom el a soraimat, mielőtt megnyomom a
mehet gombot. Attól még meg lehet érteni minden gondolatot.
Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-02-18 23:46:16

válasz sailor (2016-02-18 23:33:42) üzenetére

Már ilyen ifjú korban szerettem mindent megtanulni, de nagyon nehéz volt férfikerékpárra felmászni.
Nagy könnyelműség volt még ha nyár is volt, majdnem estefelé elindulni s nyolc kilométert tekerni a gépet. Persze kaptam is érte amikor hazaértem már sötétedéskor, szerencsére nem pofonokat, de nem is dicsérték meg bátorságomat.
Köszönöm, hogy érdekelnek a korabeli történeteim
szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2016-02-18 23:43:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Elnézést a hibákért!
Nagyon,nagyon sokat lehetne írni írásodhoz!
Sok sok szép emlék!

...akartam

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-02-18 23:37:01

válasz T. Pandur Judit (2016-02-18 23:07:19) üzenetére

Köszönöm, Kedves Judit, hogy érdeklődéseddel megtiszteltél.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2016-02-18 23:33:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Nagyon,nagyon sokat lehetne írni érásodhoz!
Hihetetlenül érintö!
Azok az ´átélt,´szines´emlékek csodaszépen sorakoznak fel!
Sok sok szép emlék1

Csak egyet ragadok ki példánként:

"NYURGA KISLÁNY voltam, lehettem már nyolc éves, amikor Apukám kerékpárján biciklizni tanultam. Akkor a faluban még csak neki volt kerékpárja, ezért nagy feltűnést keltettem vele. Fiútestvéreim már úgy-ahogy hajtották a gépet, csak én nem tudtam vele boldogulni. Lábaim elég hosszúak voltak, egyszer én is megpróbáltam. Nemsokára - ha fölsegítettek rá, akkor - már jól mentem vele, azonban felülni rá nem tudtam egyedül. Ahhoz segítség kellett, hogy a magas vázon áttéve a lábam, állva hajtsam a pedálokat. S ha sikerült elindulni, hajtottam rendesen, de a megállásnál sem boldogultam egyedül."

Szeretettel gratulálok:sailor
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4364
Időpont: 2016-02-18 23:07:19

Kedves Kata!

Itt jártam, olvastam visszaemlékezéseidet. Tetszett!


Judit

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

festnzenir alkotást töltött fel Pár szó a reinkarnációról címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Utasverés pro és kontra című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 15. Ennyi! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Angyal lennél? címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)