Éveim haladnak, szanaszét, kacagnak.
Ablakomnál árva lámpa ég.
Ha rossz volt csak rád gondoltam.
Kialvatlan alagutakba kerestelek,
s bocsátást többé nem nyerhetek.

Papírlapom régi , egyenes, szakadatlan.
Lámpám fénye, izzó, olyan, akár egy fényes hintó.
Szemeim fénye, még ácsorog emléked felett.
Kezem, most írja, hogy isten veled.
Senki országában, leszek a tied.

Töprengek a régi nyár világáról.
Szerelmünk ki nem hajtó virágáról.
Támaszom a Hold fénye, lámpám, ennek már nem éke.
Keresem még a képeim, árva, borongós emlékeim.
Kezed bársonyát, szerelmes zálogát.