Die Welt

Was ist die Welt / und ihr berühmtes gläntzen?
Was ist die Welt und ihre gantze Pracht?
Ein schnöder Schein in kurtzgefasten Gräntzen /
Ein schneller Blitz bey schwartzgewölckter Nacht.
Ein bundtes Feld / da Kummerdisteln grünen;
Ein schön Spital / so voller Kranckheit steckt.
Ein Sclavenhauß / da alle Menschen dienen /
Ein faules Grab / so Alabaster deckt.
Das ist der Grund / darauff wir Menschen bauen /
Und was das Fleisch für einen Abgott hält.
Komm Seele / komm / und lerne weiter schauen /
Als sich erstreckt der Zirckel dieser Welt.
Streich ab von dir derselben kurtzes Prangen /
Halt ihre Lust vor eine schwere Last.
So wirstu leicht in diesen Port gelangen /
Da Ewigkeit und Schönheit sich umbfast.
__________________________________________


Világ

Világ, mit érsz? Mit hírhedt csillogásod?
Mit érsz, habár a pompád végtelen?
A fényed talmi, kurta pórázt látott
Egy villanásnyi gyászos éjjelen.
Az vagy, mező, hol gond-bogáncsok nőnek,
A kór minden fajával telt spitál;
Egy ház, mely börtön, embereknek főleg,
Egy sír, amelyen ócska fejfa áll.
Ám fundamentum, s építünk reád mi,
Idolnak tart téged a testi lét.
Jöjj, lélek, és tanulj messzebbre látni,
Tágítsad őt, és lépd át bűvkörét.
Maradj te, ember, hívságoktól mentes,
A vágy nehéz teher, de bírj vele,
És révbe érni akkor gondod nem lesz,
Öröklét vár ott - szépséggel tele...

* * * * *