HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 172

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49210

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Susanne
2019-12-06 10:36:56

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2016-03-01

Visszatérők

A Föld, ahova három ezer év után visszatértünk, semmiben sem emlékeztet az őseink által leírtakra. Buja, érintetlen őserdők, ismeretlen állatok, tiszta levegő, csodálatos táj tárult elénk bármerre repültünk. A régi Földről minden tudás bennünk volt már gyermekkorunk óta, minden szörnyűség, ami arra kényszerített egy kis kiváltságos embercsoportot, mondhatjuk pontosabban is, kiválasztottak csoportját, hogy vállalják a kilátástalansággal, veszéllyel fenyegető hosszú űrutazást, egy olyan bolygóra, melynek akkoriban még neve sem volt, csak száma - Wolf1061c. Ő, a mi Wolfunk, ahova az ősink második generációja megérkezett, miután eltemették az űrhajóban megöregedett és elpusztult szüleiket, rokonaikat, úgy érezték, talán haza találtak, itt otthonra leltek.
Wolf ugyan hasonlított a Földre, de ember nem élt rajta, számunkra idegen élővilág népesítette be. Teljesen más volt a növényzet, az állatvilág, például nem voltak madarak, és a vizekben nem léteztek halak, de annál többféle volt a rovar, és más furcsa élőlény. Két ezer év kellett ahhoz, hogy az ember számára élhető civilizációt teremtsenek a mi pionírjaink, vigyázva arra, hogy a Földön elkövetett hibák, ne ismétlődjenek meg ezen a planétán.
Az új földön nem épültek templomok, nem imádtak, nem dicsőítettek egy elképzelt Istent, pedig mindenki hitt egy teremtőben, de megtapasztalták a Földön, hogy a hit nevében ölték meg a legtöbb embert, és a háborúk többségét is hit jegyében robbantották ki. Magas intelligenciával rendelkező őseink úgy tanították, hogy az földi evolúció kevés volt ahhoz, hogy olyan komplex és bonyolult formákat produkálhasson az élet. A felsőbb intelligencia bizonyítéka, a stabilan létező Világegyetem, és az azt működtető fizikai állandók finomhangoltsága, vagy például a DNS, melynek kódja megszabja az élőlények formáját, működését. Ám ez a teremtő nem egy emberarcú Isten, aki minket, és mindent figyel, akit imádni kell, mint egy bálványt. A teremtő, egy számunkra felfoghatatlan, felsőbbrendű intelligencia, aki, vagy ami, létrehozta a maga szabályaival működő Világegyetemet és azt, a mi egyszerű szavainkkal kifejezve, beindította. Megadta neki azt a kezdeti energiát, ami még ma is ott van minden porszemben, és amíg az el nem fogy, addig létezik az univerzum.
Wolfon élők számára a tudás, a szeretet, a becsület volt a legfőbb érték. Békésen és szorgalmasan építették fel az új emberi civilizációjukat. A földi hibákból okulva, megóvták környezetüket, nem szennyezték el azt, és szigorú szabályok szerint szaporodtak.
Nagy álmuk, és céljuk volt mindig, hogy a reményeik szerint a megújult, regenerálódott Földet, ismét benépesítse az emberi faj, hogy visszatérhessen az ember a szülőbolygójára. Ezzel a küldetéssel jöttünk ide, hogy megtapasztaljuk a saját szemünkkel, vajon a Föld már alkalmas erre? Vállaltuk, hogy soha nem térünk vissza a mi szülőbolygónkra, még akkor sem, ha a Földön ellenséges lényeket, a majmok szellemi szintjére süllyedt embereket lelünk.
Ennek az esélye megvan. Őseink emlékezete szerint, az exodus idején, a földön élők két részre szakadtak, volt egy elit kisebbség, akik magas intelligenciájukkal kitűntek, ők vitték előre a tudományt, a technikát, a művészeteket. Ők vezették a földi világot, és azt az irdatlan tömeget, akik szellemi szintje egyre alacsonyabb lett, satnyulva a túlnépesedéstől, az éhhinségtől. Az emberek többsége megrekedt egy alacsony szellemi színvonalon, ami csak arra volt elég, hogy a mindennapi életében eligazodjon, dolgozzon, egyen, és szaporodjon. Szabadidejében, már ahol béke volt, bambán bámulta a képernyőt, nem gondolkodott. A Föld legtöbb helyén háborúk dúltak, ölték egymást, pusztítottak mindent, ami számukra nem volt szent. A Földi élet egyre nehezebbé vált az éghajlati változástól, a túlnépesedéstől, a szennyezéstől. Egyre melegebb lett, egyre kisebb lett a megművelhető földterület, nem volt tiszta víz, pusztult a növényzet az állatvilág, és megindult a népvándorlás.
A gazdagabb, még élhető országok, kezdetben fogadták a menekülőket, de később kerítéseket építettek a határaikra és szigorúan ellenőrizték azokat. A pusztulás, az emberi civilizáció az addig még soha nem látott mélypontra süllyedt. A káosz eluralkodott, nem volt olyan erő, mely ezt megállíthatta volna.
Ekkor indult meg titokban, az elitek kiválasztása, akik vállalták, hogy ők maguk ugyan soha, de a leszármazottaik eljuthatnak az új földre, ahol megvetheti lábát az ember, és az új civilizációt felépítheti. Az indulás sokáig váratott magára, míg nagy titoktartás mellett megépültek az űrhajók, és minden készen állt erre a nagyon hosszú útra.
A Földön hatalmas járványok törtek ki, éhezés, vízhiány is pusztította az embereket. Az élelemhiány miatt eluralkodott az erőszak, a kannibalizmus. Úgy hittük, hogy a földi emberiség kipusztította önmagát.
Már hónapok óta vizsgálódunk itt, kutatunk, de ember nyomára nem bukkantunk. Ma elhatároztuk, hogy felépítjük az első otthonainkat, mindannyiunk örömére. A hely, melyet erre a célra kiszemeltünk, minden szempontból ideális, egy csodaszép völgy, egy nem éppen kicsi tó partján. Letáboroztunk, a hatalmas teherhordó repülőink mellett. Az esti csendben bámultuk a számunkra idegen égboltot, a holdat, amikor valaki felkiáltott - tűz! Megdöbbenve bámultunk a messzeségbe, a tó túlsó partján egy hatalmas tábortűz lobogott.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2016-08-05
Összes értékelés:
46
Időpont: 2016-08-06 22:04:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Megfogott az írásod. Szó szerint olvastatja magát.
A múltat nagyon jól ábrázoltad. Ami nekik a múlt, az nekünk a jelenünk, és jövőnk. Sajnos. Ettől függetlenül, kíváncsi vagyok a történet további részére.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv.: E. Palton
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-03-06 23:26:18

válasz ruca (2016-03-06 10:57:29) üzenetére
Kedves Ruca már fenn a folytatás, remélem tetszik, ha valami nem, írd meg bátran. Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-03-06 23:25:02

válasz Ylen Morisot (2016-03-04 18:08:31) üzenetére
Kedves Vien lesz, bár kezdetben nem úgy indult, de beláttam , kurta furcsa a vége, folytatni kell. Már feltettem Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-03-06 23:23:01

válasz eferesz (2016-03-04 13:25:01) üzenetére
Köszönöm a meleg szavakat Eferesz. Szeretettel Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-03-06 23:21:56

válasz efmatild (2016-03-02 14:36:48) üzenetére
Köszönöm Matild. Már feltettem a folytatást, amire kezdetben nem gondoltam, de úgy éreztem, hogy furcsa itt abbahagyni. Remélem tetszeni fog. Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-30
Összes értékelés:
783
Időpont: 2016-03-06 10:57:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia. Nekem tetszik, ahogy fonogatod a mondatokat.
üdv:ruca
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-03-04 18:08:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Folytatás lesz? Élvezettel olvastam, és közben meglódult a fantáziám.
Szeretettel:
Ylen
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2753
Időpont: 2016-03-04 13:25:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Ahol tűz lobban, ott még él a szeretet lángja.
:)
Nagyon jó gondolatok, köszönöm Neked!
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
488
Időpont: 2016-03-02 14:36:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Nagyon tetszett fantasztikus és elgondolkodtató írásod, amely sok valóságos tényt tartalmaz.
Sok szeretettel: Matild

Legutóbb történt

koko bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A Halál című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Se isten, se ember című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Se isten, se ember című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)