Der Esel, der Affe und der Maulwurf

Ein betrübter Esel heulte,
Weil des Schicksals karge Hand
Ihm nicht Hörner zugewandt,
Die sie doch dem Stier ertheilte;
Und der Affe fiel ihm bei,
Daß der Himmel grausam sei,
Weil er ihm den Schwanz versagte.

Als nun jeder mürrisch klagte,
Sprach der Maulwurf: Ich bin blind;
Daß man sich mit mir vergleiche,
Wenn des Schicksals Zorn und Streiche
Andern unerträglich sind!
___________________________________


Szamár, Majom és Vakond

Bőg a bús Szamár miatta:
Lám, a Sors fukarkodott,
Néki szarvat nem hozott,
Bezzeg azt bikának adta;
Véle érez a Majom,
Mostoha az Ég nagyon:
Néki meg nem adott farkat...

A Vakond, a vak, csak hallgat,
Majd kifakad: "Meglehet,
Érnek még ily sorscsapások
Titeket, s ha nem bírjátok,
Cserélhetünk szerepet!"

* * * * *