HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: zsarátnokFeltöltés dátuma: 2016-03-08

Az öreg ház

Egy régi, elhagyott házban mindig jelen van valami megfoghatatlan szívszorítottság, valami mélyről jövő, elfojthatatlan lelkifurdalás. Az idő áttörhetetlen falain csak az emlékek szivárognak keresztül, de onnan vissza soha semmi. Ottlétünkkor vigasztalhatatlanságot érzünk, mert mi még annyi mindent adnánk neki, de tudjuk, tőle már semmit sem kaphatunk többé. Mennyi-mennyi játékóra meleg, páradús pillanata, vagy ágynak döntő gyermekbetegség néhány napos ábrándozó időtlensége zsúfolódik öreg falai közé. A boldog "rég volt", s a zaklatott jelen önpusztító gondolatokkal mérgezett disszonanciája hat rád egyszerre, mikor ott vagy.

A polcokon, a szekrények ajtajai mögött, a résnyire hagyott redőnyökön átszüremkedő félhomályban ott reméljük még a sok leves illatú délelőtt játszi nyugalmát, a hűs, lakásba rohanó, heves délutánok ölelését, a hajdani esték tova tűnt meghittségét, pedig rögtön érezzük, hogy a szag, mely orrunkat megcsapja nem más, mint a visszavonhatatlan elmúlás konok egyértelműségének kérlelhetetlen bizonyítéka. Innen már mindenki elment. Egyesek a sírba, mások máshová, felnőttet játszani, soha vissza nem jönni. Az idő, bár máshol szalad, itt megállt, szagot eresztett, s a falak sápadtan bámulják a hűtlent, ki néha még valamiért rájuk zörgeti a kulcscsomóját. Nyomasztó ez az időtlenség. A sötét zugok rejtekéből lábunk elé gyűlnek az elmúlt évtizedek. Megszólalnak a poros könyvek, a rég nem használt csillár, a szekrény tetején álló örök mozdulatlan borosüveg. Mintha azt kérdeznék csendesen: hát visszajöttél? Hogy megy sorod? Talán még válaszolsz is halkan mielőtt ablakot nyitsz. Igen, válaszolsz. Magadban bizonyosan, anélkül, hogy megszólalnál. Szemeddel keresed a szoba padlójának ismerős repedéseit, egy-egy régi kép helyét a falon, s türelmetlenül próbálsz magadba szívni valamit abból az atmoszférából, mely pedig veled együtt költözött el annak idején. Hajdani kacagások harsány zenéjét akarod hallani, de csak borzas tollú verebek csivitelése hasít bele néha a halott csöndbe. Rémisztő, hogy mennyire üres tud lenni egy ház az emberi lelkektől megfosztva. Tárgy csupán. Senkié. Már a tied se. Örök ravatal.

Szomorúan áll, s magányosan. Rajta ül az enyészet, de mégis benne sejlik, mi valaha az életet jelentette. Még mindig visszaködlik az, ki régen te voltál. Benne szorultál, s érzed, már mindent visszacsinálnál, ha nem lenne kétségbeejtően késő. Talán kényelmes időutazóként, néhány percre egy otthagyott kis sámlira ülsz, s magad sem tudod, hogy mire, de vársz. Fülelsz. Nézelődsz. Hallgatózol. Hangulatképek születnek körülötted. Felderengő idill, csöndes délutáni kábulat, mikor elméd megbékél, s elidegenít mindent, mi nem idevaló: a zajt, a várost, a munkát, a kínlódást.

De mindez csak egy röpke pillanat, majd a múlt elillan, s te bezárod magad mögött az ajtót. Visszanézel és tudod, idegen vagy. Az öreg ház már nem adhat neked semmit. Gazdag, érdeklődéssel teli gyermeklelked nem kísér el a hazaúton. Örökre ott maradt egykor.

Akárhányszor visszamész, ugyanezt érzed. Sajgó, soha be nem gyógyuló seb az öreg ház nyomorúsága. Lelked ki nem egyenlíthető tartozása. Önmarcangoló éned egyetlen menedékének végleges elveszítése. Személyes édenkerted eltékozlása.

Ahogy az öreg ház pusztul, úgy pusztulsz te is. Szimbólum, sorsod tükre. Ha lebontják is látni fogod, mert magadban sohasem bonthatod le. Te magad vagy az öreg ház. Ha elsietsz onnan, magad elől menekülsz, ha visszatérsz, magadat keresed. Ha javítgatod, talán a lelkedet is kezeled.


Az öreg ház örökké jelenlévő. Elkísér, míg élsz. Benned lakik, mint ahogyan egykor te laktál benne. Tökéletlenségedre figyelmeztet, s elhagyatottságával óva int. Azt mondja: ne csak változz, de javulj és becsülj is! Neked áll még az öreg ház, hogy folyton visszatérhess, hogy benne és általa megtalálhasd mindenkori önmagad.

2016.03.08.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
153
Időpont: 2017-09-13 20:41:05

Kedves Rita és Kedves Laca!

Mindkettőtöknek köszönöm - ha Ritának így megkésve is - azt, amit írtatok. Erőt adó sorok ezek, melyekre szüksége van egy alkotónak, hisz általuk további lendületet kaphat.

Üdv: István
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2017-09-12 02:06:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, István!

Ha azt mondom, megérintett, azzal nem mondok semmit. Ha azt mondom, ez kérem, irodalom, még mindig távol járok. Mert itt egy olyan hang szólalt meg, ami felforgatja a lelket, lenyúl a legmélyére és felrázza mindazt, ami észrevétlenül leülepedett már benne egy emberöltő folyamán.
Számos gondolat nyújtotta felém a kezét soraidból, amelyek sajátként köszöntöttek. "Az öreg ház" - valóban gravitációja van, hiszen a cím is vonzza az embert. Mert mindenkiben ott él az ő "öreg háza".

"Te magad vagy az öreg ház. Ha elsietsz onnan, magad elől menekülsz, ha visszatérsz, magadat keresed."

"Benne szorultál, s érzed, már mindent visszacsinálnál, ha nem lenne kétségbeejtően késő."

"Lelked ki nem egyenlíthető tartozása."

Bocsáss meg, de az ember nem állhatja meg, hogy bele ne kapaszkodjon azokba a sorokba, amelyek a leghűbben visszhangozzák azt, amit ő maga képtelen lett volna megfogalmazni.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2016-04-26
Összes értékelés:
112
Időpont: 2016-05-20 20:44:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István !

Lélegzetelállító volt! Köszönöm kedves közös barátunknak Princenek,hogy ideirányított, hát erre tényleg fel kellette készülnöm lelkileg,megérte!"Tökéletlenségedre figyelmeztet, s elhagyatottságával óva int ".Igen, óva int, hogy ne engedjük magunkat és egymást elhagyottá válni!Ehhez szeretet szükséges amely tettekben nyílvánul meg, és figyelnünk kell egymásra.

Lenyűgöző, hogy milyen sok értékes ember van aki igazi értékekre törekszik.
Egy valódi élmény volt írásod.Köszönöm, hogy olvashattam.

Szeretettel:Rita
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
153
Időpont: 2016-05-16 18:34:38

Kedves Prince!

Köszönöm a hsz-ed, és örülök, hogy újra itt vagy. Az, hogy mások is gondolkodnak hasonlóan, reménnyel tölt el. Talán nincs veszve minden. Muszáj ebben hinnünk. A versírást nem próbáltam még, mert jó verset írni lényegesen nehezebb, mint jó prózát. Nem biztos, hogy nekem sikerülne. Te viszont otthon vagy a terepen. :) Írj minél többet!

Üdv: István
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1158
Időpont: 2016-05-16 11:31:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zsarátnok!

Próbálok az írásod hatása alatt írni egy hsz.-t, de nagyon nehéz dolgom van. Azért csak megpróbálom.

Nem kérdés, hogy mennyire szemléletesen írsz. Végig maga mellett tartottak a soraid, közben végig valamilyen fura érzés markolta a mellkasom. Minden tekintetben remek írás!

Amiről írsz azt a hasonló témájú versem alatt megtárgyaltuk. De így, hogy a versem megírása után olvastam a prózádat, már attól tartottam, hogy esetleg aki mindkettőt elolvassa azt hiszi, hogy egyszerűen elloptam tőled az írást. Annyira azonos érzések motiváltak téged és engem is, az már szinte meglepő. Azt is meg kell valljam, hogy a prózád érzelmi oldala sokkal többet elárul erről az érzésről, mint az én versem. De nem is akarom hasonlítgatni egymáshoz őket, csupán megdöbbentem a gondolatok ennyire egymásra találása miatt.

Tiszta szívből gratulálok ehhez az érett, nagyon letisztult és főleg olvasmányos alkotásodhoz!
Köszönöm, hogy ideirányítottad a figyelmemet.

Üdv

Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
153
Időpont: 2016-04-17 16:15:17

Kedves István!

Köszönöm, hogy erre jártál.

Üdv: István
Alkotó
Csűdi István
Regisztrált:
2011-02-15
Összes értékelés:
254
Időpont: 2016-04-16 16:50:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
De sokszor éreztem ezt! Pedig a mi tanyánk már gyerekkoromban le lett bontva. mégis, ha arra járok, lelassítok és "érzek, látok". Egy néhány cm-es magasságban emelkedő - dombnak nem nevezhető - domborulat a szántón. De én látom a házat, az istállót, sőt, egykori önmagam is. Mindig átszellemülök ilyenkor.

Érzékletesen írtad le, gratulálok alkotásodhoz!
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
153
Időpont: 2016-03-17 22:01:34

Köszönöm, hogy olvastatok.

Üdv: István
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-03-15 15:12:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!
Fantasztikusan igaz dolgokat fogalmaztál meg! Elgondolkodtattál. Gratulálok!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4801
Időpont: 2016-03-12 22:08:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szép alkotás, jók a hangulatok, benyomások érzékeltetése. El lehet rajta merengeni, a megállapításain elgondolkodni.

Tetszett!

Judit
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
448
Időpont: 2016-03-12 14:21:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!
Mélységesen meghatott írásod, mert én is érzem: "Rémisztő, hogy mennyire üres tud lenni egy ház az emberi lelkektől megfosztva." Gratulálok írásodhoz!
Szeretettel: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
153
Időpont: 2016-03-09 21:53:15

Kedves Ida!

Köszönöm, hogy írásaimat olvasod. Jól esnek a hozzászólásaid.

Szeretettel: István
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5598
Időpont: 2016-03-09 21:07:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves István!
Könnyekig meghatott az írásod, olyan szívből-jövően írsz. Ahogy kutatsz az elszórt emlékmorzsák között... Ott találtam magam a saját emlékeim kapujában...
Gyönyörűséges.

Szeretettel
Ida

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)