HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44920

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2016-03-08

09. Az OTTHON Regényrészlet

Lenin lakótelepi lakás
Balassagyarmat. 1967. szeptember 5.

AKKOR MÁR a városnál dolgoztam, főnököm ajánlotta nekem, szabaduljak meg a rosszemlékű otthonomtól. (Ugyanis házasságunk csak 16 évre volt szavatolva - elváltunk.) Lakáscserével kerültünk egy komfortfokozattal jobb lakásba, főnököm jóvoltából a Lenin lakótelep 2. épületének második emeleti lakásába költöztünk, szomszédban lakik egy kollégám, a műszaki osztály vezetője.
Kellemes, zöldövezeti lakás volt egy kilométerre a központtól, a város nyugati bejáratánál. Szépen berendezkedtünk. Előbb még a régi bútorokkal, holmival költöztünk oda, aztán szép lassan új dolgokat vásároltunk.
Eladtam a régimódi nagy rekamiét és kombináltszekrényt. Helyükre, részletfizetésre vásároltam modern szobabútort. Volt benne szekrénysor, amiben bőven jutott hely ruháknak, könyveknek, apró-cseprő dísztárgyaknak, mindennek.
Összecsukható, kényelmes, széles, kétszemélyes fekhely tartozott hozzá, két fotellel és kis asztalkával. A nagyszobába szép szőnyeget vásároltam, ami illett a bútor huzatához.
Utána lassanként beszereztem mosógépet, porszívót, televíziót, mert addig, amíg házasságban éltem, semmire sem telt. Amikor valamit venni akartam, férjem mindig megakadályozta, nem tudom, miért. Mellette nem lehetett előre lépni. Most magamra maradtam három gyermekemmel, mégis, lassan, de biztosan sikerült kellemes otthont varázsolnom családomnak.

Már minden ismerősömnek volt televíziója, nekünk nem. A tanácsházára jártam a gyerekekkel néha, megnézni egy-egy jó filmet, műsort. A zongorát is átvittük az új lakásba, egy darabig még ott terpeszkedett az erkélyes nagyszobában, aztán később eladtam, mert a nagyobb fiam már Pesten volt, lányomnak meg nem volt kedve a zenetanuláshoz. A célomat így is elértem vele, mert néhány évig jártak Zeneiskolába, legalább megalapozták zenei műveltségüket. Az új helyen arra törekedtem, hogy legyen mindenkinek jó tanuló- és pihenőhelye.
Később, mikor Katica középiskolába került, a kisszobába is vásároltunk egy kedves, fiatalos szobabútort. Tetszés szerint összerakható, teljes falat plafonig takaró keskeny szekrénysor volt, alul két helyen megszakítva két kényelmes fekhellyel. Sötétpiros huzata volt, Katica választotta, később, mikor családot alapítottak, ezt magával vitte. Tartozott hozzá egy kisasztal, és két modern ülőhely a fekhellyel egyező huzattal. A szoba kicsi volt, így nagyszőnyeg nem fért bele, kisebb összekötő került oda, később pedig magunk készítettünk suba-eljárással, piros színből egy nagy kerek szőnyeget.
Abban az időben gyakran átjártunk a közeli határon és Szlovákiából hoztunk hozzá fonalat. Szobájának egyetlen üres, nagy falfelületére a határon túlról hoztunk egy nagyméretű posztert, amit ő választott ki magának.

Tetszésére bíztam, hogy szobája falának színét ő válassza ki. Nagyot nézett a szobafestő, mikor meghallotta a kívánságát. Akkor ugyanis divatos volt az ún. "fröcskölt-fal". De ezt a mester úgy tanulta, hogy szabályosan, szép egyenletesen kell fröcskölni a falfelületet. Nos, Katica nem kért ebből. Csontszínű alapra égőpiros festéket választott, és saját kezűleg mutatta meg a festőnek, hogyan fröcskölje. Fontos volt, hogy ne legyen szabályos, hanem itt-ott ritkábban, apróbb pettyekkel, vagy nagyobb foltokkal, máshol kicsit elmosódva.
Mesterünk csupán azt kérte, nehogy megmondjuk valakinek, hogy ebben a tevékenységben ő közreműködött volna! A végeredmény nekem is tetszett, úgyhogy a nagyszobát - bár az övénél kicsit szolidabban, magam is hasonló módon, csak kellemes világoszöld alapon sötétebb foltokkal kértem fröcskölni.
Kellemes délkeleti fekvésű erkélyünk volt; a nyári nagy melegben kitettünk egy kempingágyat, és ott aludtunk. Szép virágokat telepítettem oda, s a Debrecenből hozott zöld folyondár hosszan és dúsan lengedezett a szellőben. Barátságos, kedves helyünk lett, délutánonként szívesen üldögéltünk ott a fákkal körülvett helyen, tiszta levegőben.
A távolság sem jelentett gondot, szinte jól esett reggel és délután a séta, amit meg kellett tennünk, de kellemetlen időjárás esetén igénybe vehettük a rendszeresen közlekedő autóbuszjáratokat.

Következik az utolsó rész!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-03-11 09:41:31

válasz Bödön (2016-03-11 09:11:34) üzenetére
Kedves Laci!
Sebaj, hogy ennek a következő résszel vége lesz, bőséges anyagtáram van, fölteszek belőle.
Lányom nagyon ügyes, amikor önálló lett, lakása berendezésében olyasmiket tett, amit én nem tudtam volna. Most is a szobákat sorban, évenként maga festi ki - mondhatom nagyon jól, már két szobája padlóját maga rakta le kicserélve a korábbit, mert egyiket szakemberre bízta, az nem tetszett és valóban, a sajátja sikeresebb. Van fűrésze, minden szerszáma, olyan könyvespolcot készített (Budapesten lehet készre szabott anyagokat vásárolni), hogy senki se hinné el, hogy egy nő készítette. Persze, az ő iskolás korlszakában volt olyan tantárgy, ahol hasonló munkák elvégzését tanították. Nekem még egy szögbeverés is nagy munka! Egy alkalommall hozzám úgy jött le buszon, hogy hóna alatt hozta a lelszabott polcrészeklet, s itthon azon nyomban elhelyezte a fürdőszobában.
Én inkább csak női munkákat szeretek végezni, de azt precízen csinálom.
Kösz. a látogatásért, szeretettel: Kaata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2016-03-11 09:11:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Nagy érdeklődéssel és élvezettel olvastam a z új otthonteremtés ezer apró részletét, tennivalóját. Nagyon tetszett, ahogy Katica maga festette ki a szobája falát olyanra, amilyenre ő akarta. Jellemző! A gyerekek elvetnek minden konvencionálisat, mennek a saját fejük után, és még csak belegondolni sem szabad, j ez jó, vagy rossz, úgyis mindig nekik van igazuk! Várom a következő (befejező?) részt. Kár, h vége lesz!!! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-03-10 16:11:49

válasz oroszlán (2016-03-10 09:51:22) üzenetére
Kedves Ica!
Mondhatom, hogy bátorság kellett hozzá, hiszen abban az időben egy háromgyermekes anya hogyan gondolhatott arra, hogy elváljon. Talán az első volt az enyém a városban, sokan rá is kérdeztek. De én azt vallottam, hogy a feladataim jobban tudtam teljesíteni, mint olyan valakivel, akivel azt hittem, hogy hogy életfogytiglan! Sosem bántam meg. Sikerült felnevelni, taníttatni a gyerekeimet.
Mindig szeretem tudni, hogy írótársaim mit gondolnak - olvasva a sorokat, azért mindenkiét elolvasom, és igyekszem, nehogy valaki kimaradjon a válaszomból. Bár előfordult már, hogy korábbi évekre visszamenve akadt olyan.
Köszönöm érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6345
Időpont: 2016-03-10 09:51:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Nagyon ismerős nekem amit leírtál, az éled ezen szakasza. Bátor tett volt és mennyi erő kellett hozzá hogy egyedül és szeretettel új életet kezdj, csak gratulálni tudok hozzá.
Izgalmasan írtál a kommentekhez is.
Szeretettel olvastam: Ica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-03-09 23:20:58

válasz T. Pandur Judit (2016-03-09 22:29:36) üzenetére
Kedves Judit!
Bizony, jaj, azok a poszterek, meg piros subaszőnyegek, nem nekem de a lányom a lányom szerette volna azokkal berendezni a szobáját. Ő is kapott modern, egy falat teljesen beborító bútort, hozzá a pirossal pettyezett falazat, mondhatom, annak nem én örültem. Fiatal lánynak ez tetszett, én hagytam, örüljön neki. Jártam utána, akkor már megvolt a gépkocsim, Szlovákiába, 18 km-re kellett menni, s ott sokkal jobban lehetett vásárolni, mint nálunk. Plédeket, konyhai készleteket, cipőket, stb. ott vásároltam, később az unokáknak meg pelenkát, kis étkezőasztalkákat, ruhát, cipőcskéket is onnan hordtam, néha még Losoncra is mentem, ha közelebb nem kaptam, ami kellett.
Köszönet, hogy olvastad, szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-03-09 23:06:16

válasz Kőműves Ida (2016-03-09 20:58:37) üzenetére
Úgy igaz, ahogy írtad kedves Ida, hogy erő kellett hozzá, hogy amit szerettem volna, s amire egyébként is, szükségünk volt, megteremtsem. De legalább nem akadályozott akkor már senki.
Köszönet érte, hogy jó volt olvasnod a történetet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-03-09 23:03:17

válasz Ylen Morisot (2016-03-09 19:06:14) üzenetére
Kedves Ylen!
Egyedül sokkal többre mentem, mint addig, mert férjem mindenben meggátolt, sosem örült, ha valamit szerettem volna vásárolni, lebeszélt. Akkor már sok ember vásárolt televíziót, de nekünk az se volt és a városházára jártam a gyerekekkel délután, hogy megnézhessünk egy-egy filmet. Csak azt követően, mikor elváltam, tudtam megvalósítani azt, amit elértem, egyedül is. Még éheznünk se kellett azért.
Köszönet, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-03-09 22:59:34

válasz efmatild (2016-03-09 15:11:21) üzenetére
Kedves Matild!
Kicsi tévedés, mert én nem 67-ben értem révbe, hanem már előtte, 1965-ben, amikor megszabadítottam magam a férjemtől, elváltam. Akkor egy ideig abban a lakásban laktunk, és 1967-ben kaptunk modern új lakáshoz jutottunk, hogy rossz emlékektől szabaduljunk,mikor ellkezdődött a városban a nagy lakásépítés, akkor igazán révbe értem, mert új bútorokat, televíziót, mosgépet, a nagyszobába nagy szőnyeget, részletfizetéssel tudta, vásárolni. Sajnos, nekem megértő társ nem jutott. A lányom szobájába került a egy elég nagy kerek piros subaszőnyeg, amit mindketten, felváltva készítettünk. Én sok kézimunkát ismertem, és sok különféle varrásmóddal készített díszpárnáink voltak, horgolt csipketerítők, függönnyök, stb.
Akkor lehetett már kisebb hűtőt kapni, a konyhába azt is vásároltam. Jól tudod, egy nő, ha egyedül marad, meg tudja oldani a problémáit jobban, mint egy semmirevaló férjjel.
Kösz, hogy olvastad. Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4417
Időpont: 2016-03-09 22:29:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Jó volt olvasni erről az otthonodról. Úgy éreztem, hogy a szavaidból is elégedettség sugárzott.
Modern bútorok, poszter, subaszőnyeg, jaj azok a 60-as évek végi divatok! Én még gyerek voltam, de jól emlékszem mindenre... :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2016-03-09 20:58:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!

Talán itt mondhattad el, hogy végre révbe értél. Megérdemelten jutott ki végre a nyugalmasabb életből, bár azt hiszem, sok küzdelem várt még így is Rád, mire a három gyermeket felnevelted, egyedül. Nagyon bátor és erős voltál, s ahogy látom, még ma is szilárdan állsz a talajon. Minden elismerésem, drága Kata. Olvasni is élmény volt.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1619
Időpont: 2016-03-09 19:06:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Megérdemelten "kaptad", hogy szépen rendeződött az életetek,
Én is azt tapasztaltam, hogy egyedül több mindent tudtam megvalósítani. A szekér se gurul, ha visszafelé húzzák. :)
Szeretettel:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
364
Időpont: 2016-03-09 15:11:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Érdeklődéssel olvastam regényed részletét, és mondhatni, hogy 1967-ben "révbe értél". Csak ehhez el kellett válnod férjedtől, hogy ne akadályozza az otthon teremtés lehetőségét. Sok akarattal és munkával egy nő egyedül is biztosítani tudja családjának az otthont, csak sokkal nehezebb, mint egy megértő társsal. Megragadott az a rész, hogy Lányod szobájába saját készítésű suba szőnyeget helyeztetek el. Abban az időben nagy divat volt a subázás, én is készítettem suba képet. Köszönöm, hogy olvashattam életed ezen szakaszáról is.
Sok szeretettel: Matild

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karodba zárva... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Éjszaka címmel a várólistára

oroszlán alkotást töltött fel Tűnődöm címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)