A zöld Tára íme minden
kezdeteknek a kezdete.
Rajta kívül semmi nincsen,
kiben minden így rejlene.

Benne volt minden ismeret,
mikor nem létezett világ,
nem születtek még istenek,
mégis ő volt, ki mindent lát.

Mindent látó, mindent tudó,
Tára, Tára, minden Tára,
ő huszonegy entitásként
Ősidőknek nagy Istára.

Benne a világ kitártan,
pedig ott hordja magában,
mégis minden nála marad,
ott van ő is, ahol te vagy.

Tára, Tára, nincs határa,
határtalan kincsestára.
Mégis határt szabhat térben,
időben és teremtésben.

Csak így lehet relatív, sok,
míg benne az egység adott.
Csillag neve, csillag-Tára,
csillagtaraj, minden ága.

Csillagtaraj, hullámtaraj,
mint a tengereken vihar.
Hullámtörvény, s rezgésköltő,
születik sok emberöltő.

Az időknek alkotója,
csillagvilág mozgatója.
Ő a létnek fenntartója,
és mi alig tudunk róla...