HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2016-03-14

Az öltöny 7. fejezet

7. fejezet.

- Péter, ne csináld ezt többször, ha velem vagy. - fordította maga felé, és mélyen a szemébe nézett Kinga.
- Mit ne csináljak? - kérdezte Péter értetlenül. - Nem csináltam semmit.
- Utána fordultál, annak a fickónak, mintha fixíroznád, és közben csöpögött a nyálad. - már kiabált vele Kinga. - Ez nekem nagyon ciki.
- Milyen fickó? - nézett csodálkozva Péter. - Én nem néztem semmilyen fickót.
- Dehogy nem, most fordul be a sarkon, a posta felé.
- Én az embert nem láttam, az öltönyét néztem. Te nem láttad milyen jó öltöny volt rajta?
- Nem, nem láttam. Engem nem érdekelnek a férfiöltönyök.
- Bevallom neked, engem igen.
- Akkor is kellemetlen, ha utána fordulsz minden öltönyös embernek a jelenlétemben.
- Gyerekkorom óta imádom az öltönyöket. Észre sem veszem, amikor megnézem valakin.
- Még te mondod rám, hogy mániákus rendőr vagyok. Szerinted ez nem mánia?
- Nem nevezném mániának, mert akkor azt kezeltetni kellene pszichológussal.
- Szerinted, ha már ilyen régóta tart, és másra sem tudsz gondolni, akkor nem kellene?
- Tudok másra is gondolni, és nem nézek meg minden öltönyöst.
Kinga elgondolkozott a hallottakon, és megpróbált mind kettőjük számára megfelelő megoldást találni.
- Van egy ötletem. - fogta meg Péter kezét. - Megígéred, hogy nem forgolódsz az öltönyök után, és nem csak azért, mert nekem kellemetlen, hanem azért, mert mások esetleg melegnek néznek.
- Mit kapok cserébe? - mosolygott Kingára.
- Számítónak tűnsz, nem gondolod? Azt kapod cserébe, hogy hazafelé, akár minden nap bejöhetsz hozzánk, és az interneten olyan öltönyöket nézegethetsz, amilyet akarsz.
- Megegyeztünk. - fordult utána egy lánynak, akin nadrágkosztüm volt.
- Rendben. - fordította maga felé Péter arcát Kinga. - Megengedem, hogy olyan öltönyöket az utcán is nézegethetsz, amik egy nőn vannak.
- Milyen öltöny? - kérdezte széles mosollyal Péter. - Én csak a lányt láttam.
Kinga egy hirtelen mozdulattal rápaskolt Péter fenekére, megfogta a kezét, és húzni kezdte az iskola felé.
- Igyekezzünk, már ott kellene lennünk.

A tízórai szünetben a szokott beszélgetés után, ismét elcserélték az ennivalójukat, és csendben falatoztak. Az ablakon kinézve, Péter szólalt meg először.
- Elkezdtél a múltkor valamit mesélni.
- A furcsa dologra gondolsz, ami a szomszédban történik? - kérdezte Kinga.
- Igen, a szomszédban, két utcával odébb.
- Nem kettő, csak egy. - bökte oldalba Pétert. - Minden nap figyelem, hogy mit csinálnak. Rendszeresen jön oda egy furgon. Eleinte nagy dobozokat pakoltak le róla, aztán nagy mennyiségű virágföldet, most meg már kisebb dobozokat hordanak be a házba. Egyik éjjel oda osontam a kirakott kukájukhoz, és átvizsgáltam a szemetüket.
- Jó ég. - nézett ijedten Péter. - Mi van, ha észrevesznek. - kérdezte, de azért kíváncsi is volt a folytatásra. - Mit találtál?
- Csak összetépett dobozok voltak kidobva, de sikerült néhánynak a feliratát összeraknom. Nem találod ki, milyen dobozok voltak.
- Nem is próbálom. Mesélj már, mindjárt vége a szünetnek.
Ahogy ezt kimondta, meg is szólalt a csengő.
- Suli után, ha velem jössz, megmutatom a házat. - mondta Kinga, már bent a teremben.

Péter nem akart semmi olyat csinálni, amit később nehéz lenne megmagyarázni, de a kíváncsiság Kingával vitte. Együtt szálltak le a buszról, már nem először. Járt már a házukban, de csak akkor, amikor szülei is otthon voltak. Ilyen kis faluban a szomszédok mindenre figyelnek, nem maradt volna titokban, ha olyankor, van ott amikor, más nincs otthon. Most nem is a házukhoz mentek, hanem egyenesen a gyanúsnak nevezett házhoz.
- Mi olyan furcsa ezen? - kérdezte Péter, mikor Kinga az utcasarokról a házra mutatott.
- Most semmi, - válaszolta, - de látnád este.
Lassú léptekkel közeledtek a házhoz, amikor kinyílt az ajtaja, és egy izmos kigyúrt ember lépett ki rajta.
- Ne csinálj semmi gyanúsat. - karolt bele Péterbe, és határozott léptekkel húzta tovább a házhoz tartozó kertkapu előtt.
- Azt, hogy kell csinálni? - kérdezte Péter.
- Úgy, hogy nem nézed meg a házat és az embert feltűnő kíváncsisággal. - húzta tovább Pétert.
Hamarosan elhagyták a megfigyelt házat, és már meg, mert állni Kinga. Szembe fordult Péterrel, és kérdőn nézett a szemébe.
- Na, mit szólsz?
- Mihez? - kérdezte Péter. - Mit kéne szólnom, ahhoz, hogy elsétáltunk, egy ismeretlen ház előtt.
- Neked nem volt gyanús az ember?
- Soha nem láttam, és azért, mert ilyen izmos, még nem gyanús.
- Nekem akkor is furcsa. Ismertem az idős asszonyt, aki itt lakott. Nyolc hónappal ezelőtt halt meg, és akkor láttam a fiát is, aki Pesten lakik. Nem is hasonlít erre az emberre.
- Biztos eladta a házat.
- Hát ez az. Ha eladnak egy házat, akkor legalább lomtalanítanak, elszállítják a bútorokat, de itt ilyesmi nem történt. Arról tudnék.
- Talán bútorozva adta el. - próbálkozott a magyarázattal Péter.
- Legalább a padlásokat ki szokták pakolni. Én legalább is ezt tenném, mert az ilyen régi padlásokon, akár elfelejtett értékek is lehetnek. Itt nem csináltak semmit.
- Mi van, ha csak kiadta. - erősködött Péter.
- Ilyen kigyúrt fazonnak?
- Miért ők nem bérelhetnek házat?
- Nem ezt mondtam, de nekem akkor is gyanús. Láttad, hogy van öltözve? Egyáltalán nem illik ide falura.
- Ezt, hogy állapítottad meg.
- Úgy látom, neked ehhez nincs szemed. Szerinted, mitől ilyen izmos? - tette fel a szerinte kézenfekvő kérdést, ami Péternek eszébe sem jutott.
- Biztos kondizni járt.
- Itt a környéken, biztos, hogy nem, mert nincs konditerem. Felvilágosítalak, ha meg engeded.
- Ne kímélj. - mondta, enyhe gúnnyal a hangjában Péter.
- A börtönben szoktak ilyen komoly izmokat növeszteni az emberek. Ahogy gyanítom, egy hónappal ezelőtt szabadult.
- Ezt miből tudod.
- Egyszerű megfigyelés. - lendült belel a magyarázatba Kinga. - Az izmai, még feszesek, pedig, amióta figyelem, nem járhatott kondizni, mert mindig itthon van, akár mikor erre járok. Szerintem, még vásárolni sem jár el, hanem a furgonnal hozzák neki az ételt. Gyanús az is, hogy a kerti locsoló tömlőt levezették a pincébe.
- Miért? - kapcsolódott, be most már egyre kíváncsibban Péter.
- Miért? Ezt kérdezem én is. - gondolkodott el Kinga is. Szerintem, valamit termelnek a pincében, amit locsolni kell.
- Lehet, hogy lefüleltél egy virágkertészt? - mosolygott Péter.
- A virágkertészek, üvegházat építenek, - válaszolt Kinga, és nem rejtette véka alá, hogy neheztel Péter kötözködése miatt. - és amit még nem meséltem, a kidobott, összetépett dobozok között, találtam olyanokat, amibe reflektorok voltak csomagolva.
- Na és? - kérdezte Péter. - Valamivel világítani kell a pincében.
- Tényleg ilyen hülye vagy, - kérdezte Kinga mérgesen. - vagy csak megjátszod.
- Most mi bajod, valami rosszat mondtam?
- Ha nem tudnád, itt minden kellék egyben van a vadkender termesztéséhez.
- Akkor ezt jelenteni kell a rendőrségnek. - szögezte le Péter, és már egyáltalán nem viccesen.
- Már én is gondoltam rá, de félek, hogy kinevetnek, ezért meg akarok róla bizonyosodni, hogy igazam van.
- Majd a rendőrség megbizonyosodik, neked csak jelentened kell.
- Többet akarok tudni, mielőtt elmegyek a rendőrségre, nem szeretném, ha leráznának.
- Legutóbb, mikor bevittek,... - emlékszel? - utalt Péter az öngyilkosjelölt megmentésére. - Te mondtad, hogy leszúrtak, mert nem vártad meg őket.
- Jó, igazad van. - válaszolt Kinga, elgondolkodva. - Jól át kell gondolnom, hogy miket kell elmondanom, hogy higgyenek nekem.
- Ahogy engem meggyőztél, őket is meg fogod.

Másnap, tanítás után, a buszmegállóban, Péter észrevette, amint Kinga feszülten figyel egy tőlük olyan távolságban álló csoportot, hogy a beszélgetésük már nem hallatszott hozzájuk.
- Mit nézel rajtuk? - bökte meg Kinga oldalát, hogy végre rá figyeljen.
- Nem látod, mi történik? - kérdezte egyre izgatottabban. - Azok a fiúk egy iskolába járnak velünk, csak már végzősök.
- Tudom, de van közöttük egy, akit nem ismerek.
- Én ismerem. - szögezte le határozottan Kinga.
- Honnan?
- Ott láttam a háznál, amit tegnap megmutattam. - válaszolta Kinga, és már húzta Péter, el a buszmegállóból. - Velem jössz?
- Veled. - mondta Péter, mivel mást úgy sem tehetett, olyan erővel cibálta Kinga. - De hova megyünk?
- Az önkormányzathoz. Ott van a körzeti megbízott irodája. Most jött el az ideje, hogy megtegyük a feljelentést.
- Csak a magad nevében beszélj, én nem akarok belekeveredni semmibe.
- Szükségem van rád. - nézett Péter szemébe, olyan tekintettel, aminek senki nem tudott volna ellenállni. - Kettőnknek talán jobban hisznek.
- Menjünk. - adta be a derekát Péter, mert azt hitte, így majd felhagy Kinga a megfigyeléssel. - Mikor láttad a háznál, azt az idegen fiút?
- Fel van írva pontosan, de majd a rendőrnek elmondom. Most siessünk. Kétszer is járt ott, és rövid idő után kis csomaggal távozott.

A körzeti megbízotti iroda, váró termében, ketten várakoztak, láthatóan külön-külön, ez határozottan idegesítette Kingát, aki fel-alá járkált a várakozók előtt.
- Nyugodj már meg. - fogta meg, Kinga karját Péter. - Már itt vagyunk, majd egyszer sorra kerülünk.
- Addig meglóg. - Válaszolta Kinga, és kitépte magát Péter szorításából. - Nem várok tovább.
Azzal a lendülettel ott termett az iroda ajtóban, és bekopogott.
- Pillanat. - hallatszott ki a rendőr mérges hangja.
Kinga türelme itt teljesen elfogyott. Határozott mozdulattal feltépte az ajtót, és magával rántva Pétert belépett a pici irodába. Leült az ott lévő íróasztal előtt álló egyik székre, a másikra, egy rántással elintézte, hogy Péter is helyet foglaljon.
- Kisasszony. - nézett bosszúsan, kávés csészéje mögül az ügyeletes tiszt.
Így hívják a beosztása miatt, pedig, csak tiszthelyettes volt.
- Őrmester. - szólította rangján Kinga. - Maga itt kávézgat, az utcán, meg bűnöznek az emberek? - támadt rá Kinga olyan hévvel, hogy a rendőr szóhoz sem jutott.
- Kisasszony. - szólította meg másodszor ilyen régimódian. - 24 órája vagyok szolgálatban, és nem tudom mikor ér ide a váltás, mert megfigyelésen vannak, de ez nem tartozik magára.
- A postai buszmegállóban, drogterjesztés alapos gyanúja merült fel. - hadarta Kinga az általa jól ismert rendőr szleng használatával a tényállást.
Láthatóan a rendőr ettől a bejelentéstől sem lett kapkodó idegbeteg, csak elővett agy űrlapot, és maga előtt eligazította az asztalon.
- Neve? - tette fel az első "keresztkérdést".
- Őrmester, - emelte fel amúgy sem halk hangját Kinga. - ha most ezzel a nyomtatvánnyal szarakodunk, akkor meglép a drogdíler.
- Sajnálom, Kisasszony, - válaszolta a rendőr, még mindig teljes nyugalommal - amíg ezt ki nem töltöttük, nem tehetek semmit.

Kitöltötték. Eltartott, legalább fél óráig, de közben Kinga, már kicsit higgadtabban, elmesélte az egész történetet a házzal, a kartondobozokkal, és a ki-be járó emberekkel kapcsolatban. A megbízott akkurátusan mindent lejegyzett, láthatóan nem törődve vele, hogy a drogárus közben lelép.
- Már nem fogjuk megtalálni a terjesztőt, - mondta lehangoltan Kinga. - már valahol messze jár.
- Nézze kisasszony, - tolta Kinga elé a felvett jegyzőkönyvet. - ha ezt a dílert elkapjuk, helyébe áll más, akit még nem látott, és megy tovább minden. Hagyja folyni az eseményeket a meg szokott mederben, akkor felderítjük az egész hálózatot.
Kinga aláírta a feljelentést, majd kicsit csalódottan, Pétert maga után húzva, visszasétáltak a megállóba. A megfigyelt társaság már nem volt sehol.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2016-10-28 07:28:47

válasz inyezsevokidli (2016-10-27 21:45:31) üzenetére
Kedves Ildikó
Köszönöm, hogy még mindig olvasod. Remélem a további részek is tetszeni fognak.

Üdv: FJ.
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1314
Időpont: 2016-10-27 21:45:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!

Izgalmas, érdekes, ahogy írod a történeted.
Szívesen olvastam.

Szeretettel:
Ildikó

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)