Valakinek nagyon jó üzlet lehet ez a zöldhulladék, mert egyre jobban büntetik, ha természetes, lebomló anyagokat nem zsákolunk be. Egy kiló fűnyesedék szétterítése kerítésen kívül, tegyük fel gazelfojtás, talajtáplálás céljából, máris ok számukra, hogy több tízezer forintos csekkeket reptessenek.

Tavaly nyáron ippeg lebuktam egy ilyesfajta súlyosan közösségellenes magatartás közben. S ha már ki kell magyaráznom bűnös cselekedetem, felhozva minden létező enyhítő körülményt, egyben legott rákérdeztem, hogy a természet régebben miként újult meg, amikor még nem ismerték a zöldhulladék-törvényt.

Mi volt 100 éve? 500 éve? 70 millió éve? A rendetlen apatosaurusok, miközben a magas fákról legelték a leveleket, naponta tonnaszámra, gondatlanul hagyták, hogy az általuk letört ágak csak úgy heverjenek szerteszét! Se zsákolás, se elszállítás!

A válasz erre a természet őrétől csak annyi volt, hogy meg is lehet nézni, mi lett velük.

S eközben el sem mosolyodott. Csak nézett nagy komolyan, meggyőződéssel.

A büntetést ugyan megúsztam, talán megelégedett azzal, hogy komoly leckét kaptam tőle a törzsfejlődés csapdáiból, de egész komolyan felmerült bennem a lehetőség, hogy írok egy tudományosnak szánt szakdolgozatot, s pályázok rá pénzt. A címe pedig lenne: A földtörténeti nagy kihalási események a zöldhulladék-gazdálkodás viszonylatában a devon kortól napjainkig.