HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47299

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Németh IstvánFeltöltés dátuma: 2016-03-20

Sámántánc

Gyula belenézett az udvaron álló, javításra váró autók tükrébe. Nem csak a külső, a belső tükrükbe is. A világ legtermészetesebb módján nyitotta ki a számára vadidegen kocsik ajtaját, gyakran be is ült, hogy belenézhessen a visszapillantóba.
Márk, a műhely tulajdonosa régóta ismerte Gyulát, jó barátok voltak. Mosolyogva nézte, ismerte ezt a furcsa hóbortját, mulattatta a dolog. Amikor először látta ezt a szokását, piperkőcnek tartotta, de aztán rájött, Gyula nem nézegeti magát, csak beléjük pillant, majd otthagyja őket.
- Szia Gyuluskám! - üdvözölte, amikor végre odaért hozzá - Mesélj, mi van veled?
- Lerobbant a szekerem, jó volna ha megnéznéd!
- Jól van, megnézem. Hol áll a kocsid?
- A házam előtt.
- Miért - csodálkozott kicsit Márk -, el sem indul?
- Nem, pedig próbáltam indítani párszor, rugdaltam, káromkodtam, fenyegettem. De az a dög csak nem akart elindulni.
- Ne aggódj, érte megyek - majd kicsit ugratni akarta Gyulát, a kocsik tükrére mutatott - Na, ezekben is az arcodat látod?
- Igen, ezekben is.
Azzal elbúcsúzott Márktól, elindult a kapu felé, miközben folytatta:
- De mindenkinek van egy saját tükre, amiben...
Nem folytatta, csak legyintett egyet az udvaron álló kocsik felé.

*

A születése óta egy vékony bőrszíjat hordott a nyakában. Akkoriban még a köldöke alá ért, mostanra már pont a szegycsontjáig. Senkinek soha eszébe sem jutott hogy levegye róla, a szülést levezető orvos adta neki. Azóta mindenki amolyan varázserejű tárgyként tekintett rá.
Azt, hogy miért adta neki, és miért pont neki adta az orvos, senki sem tudta, előtte semelyik szülésnél sem csinált hasonlót. A legfurcsább pedig az volt, hogy a bőrszíjat nem úgy vette valahol, hanem mindaddig ő maga hordta a nyakában.
Amikor a hálálkodó szülők meg akarták köszönni, kíváncsiak voltak, és még hálapénzt is akartak adni, az orvos határozottan visszautasította őket:
- Mostantól ezt a gyermeket illeti meg.
Azzal a dolgot befejezettnek tekintette.
Az volt az utolsó szülés amit lefolytatott. Az orvos - akit Gyula mindig gyógyítónak nevezett - nem sokkal később máshova költözött.

*

Nagyon jól megvolt a kocsija nélkül, szeretett sétálni, csavarogni a városban. Márktól is gyalog ment el, pedig a város egy távoli pontján lakott. Nem egyenesen hazafelé tartott, nagy kerülőket tett. Amelyik utca megtetszett neki, arra vette az útját.
Ha bármelyik kirakatban, vagy bárhol máshol látott egy tükröt, belepillantott. De csak a tükrökbe, a kirakatokba, vagy ablakokba nem. Hiába, azok nem tükrök.
Elhaladt egy kisbolt előtt, ahova a környékbeliek szoktak járni. Megállt előtte, nézegetett befelé pár percig, de ment be. Most nem volt kedve rágcsálni semmit sem.
Továbbment, elhaladt egy kukasor mellett. Az egyik tetejére egy régi, ócska, halszálkás öltöny volt rádobva. Kukázni nem szokott ugyan - pedig már többször megfordult a fejében -, de a környéküket mindig megnézi, van amikor tükröket is dobnak ki. Most nem látott, befordult a következő sarkon.
Nemsokára a város egy forgalmas részére érkezett. És hát kik vannak egy város olyan részén, ahol sok járókelő van? Koldusok.
- Az Isten áldja meg a jó szívüket, segítsenek... - hallotta maga mellől Gyula, amint egy nő imádkozó kézzel mormolja az előtte elhaladóknak.
Felé fordult.
Aztán elővette a tárcáját, odatette a nő előtti kendőbe a pénzt, miközben ránézett. Az volt az egyetlen papírpénz a kendőn. Méghozzá nagy értékű papírpénz.
A nő hálálkodni kezdett:
- A jó Isten áldja meg...
De Gyula közbevágott:
- A tükröt kérem cserébe - mutatott a nő mellé.
Igen, egy tükör feküdt a nő mellett. Egy kicsi, olyan amit a játékbabák kezében szokott látni az ember. A kislányok fésülgetik a babájukat, miközben azok abban nézegetik magukat.
A nő azonnal megértette a helyzetet:
- Ez az én egyetlen pici lánykám kedvence! Szegény gyermek...
- Azért van az a pénz - tett elé még egy bankót Gyula.
A nő úgy érezte, most megfogta a szerencséjét, egy balek áll vele szemben.
- Ezzel az aprópénzzel nem veheti el az Uraság az én szerencsétlen lánykám egyetlen boldogságát...
Gyula felegyenesedett, mereven, szinte görcsösen nézte az asszonyt. Majd megrándult, és sietve elindult visszafelé.
A kisboltban vett egy flakon bort, aminek a felét kiborította addig, amíg a kukákhoz ért.

*

Senki sem látta aztán az orvost, a gyógyítót - a valóságban. Azonban Gyula gyakran találkozott vele álmában. Ezeknél a találkozásoknál a gyógyító egyik keze mindig az ő hátán volt. Sokat beszélgettek, úgy, ahogyan a tanító oktatja a tanítványát.
Amikor valamilyen elágazáshoz értek útjuk során és Gyula megtorpant, a gyógyító előretolta a kezével, de csak előre, irányt mindig Gyulának kellett választania. Az elágazások mindig hirtelen jelentek meg, a gyógyító azonnal lökte, Gyula nem is tudott gondolkodni, ösztönszerűen lépett valamerre. Mindig jó irányba indult.
Rengeteget mesélt neki a gyógyító. Sokszor egy olyan tükörről, amiből minden embernek van, de csak egyetlenegy a világon. Egész életében keresnie kell amíg meg nem találja, és amikor megleli, akkor is lehet, meg kell küzdenie érte.
Ő soha sem lelte meg a sajátját.

*

- Nesze asszony! - dobott egy férfi fél flakon bort a kolduló nő szoknyájába.
Ő is koldus kinézetű volt, büdös, kukázott öltönyében imbolyogva rivallt rá a nőre:
- Mennyit rimánkodtál eddig össze, te büdös cafka? - Már annyira közel voltak egymáshoz, hogy a szakadt cipőjük összeért.
- Menj a büdös francba, mit akarsz itt, te strici? - csattant fel immár az asszony is, aki nem ismerte a másikat.
A járókelők elkerülték őket, elfordították a fejüket, vagy undorodva néztek rájuk. Nem túl gyakran, de már láttak olyat, amikor két hajléktalan összeveszik valamin. Nem akartak közbeavatkozni, nem az ő dolguk, tudni sem akartak róla.
- Be vagy szívva, asszony! - mordult rá a férfi, miközben lehajolt.
A kendőben pár darab aprópénz volt csupán:
- Ennyit érsz nekem, te lotyó! Ezért a pár garasért tartalak? - majd továbbsiklott a tekintete a nő mellé - Ez meg mi a rosseb?
Megfogott, forgatott egy kis tükröt a kezében. A nő csak most ismerte meg a halszálkás öltönyt viselő alakot:
- Kikaparom a szemedet, te koszos tolvaj! - azzal nekiesett két kezével a férfi arcának.
Pofon csattant.
- Gyere csak haza, te riherongy! Úgy ellátom a bajodat, hogy attól koldulsz! - fordult el a nőtől, miközben a másik kezében levő tükröt a zsebébe rakta.
De a nő nem hagyta magát, felpattant, két kézzel csapkodta a hátát:
- Kicsinállak, te strici! A fivéreim kinyuvasztanak, kitépik a beledet!
Ezúttal nagyobb pofon csattant. A nő megtántorodott, megszédült, de közben is szórta az átkokat:
- A holló vájja ki a szemedet... - vagy saját maga, de amint felnézett, a férfit már nem látta sehol sem.
Tovább morgolódott, szitkozódott, miközben a kendőjét szedte fel a földről. Nem maradhatott, itt már senkitől sem tud kicsalni semennyit sem. Átköltözött pár utcával odébb, ott könyörgött tovább a járókelőknek.
A tükröt nem bánta, repedezett szélű, ócska játék volt. Valaki kidobhatta, már ott volt, amikor ő odament.

*

Rengeteget mesélt neki a gyógyító. A bőrszíjról is. Ami az ő nyakában lógott, mielőtt Gyulának adta, mielőtt Gyulát kiválasztotta.
Neki soha nem volt rajta semmi, pedig a bőrszíj egy tartó. Neki nem sikerült megtalálnia a tükröt, ami ott lógna a mellkasa fölött.
Neki nem sikerült.

*

Amikor Gyula ment az elkészült kocsijáért, Márk csodálkozva figyelte, mert egyetlen tükörbe sem pillantott bele. Sok éve ismerték egymást, de ilyet még soha nem tapasztalt. Furdalta a kíváncsiság, egyből rá is kérdezett:
- Mi van veled Gyuluskám? Rájöttél, hogy minden tükörben az arcodat látod ha belenézel?
- Nem mindben. Létezik egy, amiben nem azt.
- Mi van? Csak nem ez lenne az? - mutatott Márk Gyula ingén a kitüremkedésre.
- De - azzal Gyula megfogta a nyakában a bőrszíjat, meghúzta, amitől kibukott az inge alól a rajta lógó tükör. Kicsi volt, olyan, amilyet a játékbabák kezében látni.
Márk elnevette magát:
- Ez? Szebbet nem találtál? - forgatta, nézegette, bele is pillantott a tükörbe. Az arcát látta benne.
- És mi ezen a nagy szám? - kérdezte Gyulát, aki mélységes nyugalommal figyelte, ahogyan Márk pörgette, finoman rángatta a továbbra is a nyakában lógó tükröt.
Nekitámaszkodott a szekerének:
- Mindenkinek megvan a maga tükre.
Majd folytatta:
- Amiben látja a saját lelkét.

***

Az előző, azonos című művem újraírt változata.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2016-10-03 22:17:43

válasz inyezsevokidli (2016-10-02 14:45:54) üzenetére
Szia Ildikó!

A két változatban gyakorlatilag ugyanaz szerepel, csak itt a történet maga indítja - reményeim szerint - a gondolatokat, a másiknál a történet kitalálása, megértése. Két különböző verzió, különböző típusú olvasóknak tetszik az egyik, vagy másik.

Köszi a gratulációt, örülök a hatásnak: István

U.i.: Olvasd el Az ördög egy arcát, ott csak utalásokkal játszottam, maga a történet hétköznapi is lehetne, de mégsem...
A Befejezetlen történet pedig az előkészítés nélküli befejezésre példa nálam, az olvasó olyan befejezést kerekít neki, amilyet szeretne. Bár van benne pár utalás, hogy az író - azaz én - milyen véget képzelt a történetnek...
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1369
Időpont: 2016-10-02 14:45:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!

Nekem az első változat sokkal jobban tetszik.
Sokkal misztikusabb, sokkal talányosabb.
Több teret enged az olvasó fantáziájának.
Az általad hirtelennek mondott, előkészítés nélküli befejezés pedig meghökkenti az olvasót, s elindítja a saját sámántánca felé.
A második változat "csak"egy "mese".
Nekem ez a gondolatom az írásodról.

Ebben az írásodban is, mint a történelmiben is az a különleges, hogy úgy működik, mint egy vákuum.
Beszippant.

Szeretettel gratulálok.


Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2016-03-20 18:39:38

Szia Ylen!

Megfogant bennem az ötlet, megírtam. Egy hét után, immár kívülről nézve, elolvastam. És majd kibökte a szememet a hiba.
A történet befejezése nincs előkészítve, olyan mint amikor elvágsz egy madzagot. Van ugyan vége, de tényleg befejezted? Minden más probléma ebből fakadt.
Átgondoltam, újraírtam, ez lett belőle.

Miért sámántánc? Mit csinálnak a sámánok amikor viaskodnak valakivel, valamiért? Ez a cím választásának az oka.

Üdv: István
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-03-20 17:49:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!
Az első verziód után számtalan kérdés és észrevétel fogalmazódott meg bennem. Meg akartam neked írni, de valahogyan nem jutott rá időm. Most már értem, miért.
Ezt a verziót sokkal pontosabbnak, kiforrottabbnak érzékelem, itt most nem maradtak bennem nyitott gondolatok. Csak a cím foglalkoztat még: Sámántükör? :) ???
Nagyon tetszik!
Szívből gratulálok:
Ylen

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Leszek a béke című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Itt van újra december című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese I. része című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Szilveszteri forralt bor. (Barátom emlékére…) címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Mephistopheles alkotást töltött fel Szabadulás... címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) (az) Ősz melege című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)