(in memoriam 2015.02.12.)

Egy év vihara vonult át
a végtelen idő tengerén,
s féktelen hullámai törtek,
zúztak, maguk alá gyűrtek,
vad táncot lejtve tették beteggé,
lelkem s idegrendszerem.

Bár küzdöttem hitehagyott,
nyomorult árván, könnyeim
mégsem hozták el a megváltást,
pedig áradtak határtalan,
arcomba számtalan redőket vájva,
sós lében ázott minden éj.

Fáradt lelkemben didergő csend él.
Törékeny, reszkető lénye most
elérhetetlen nyugalmat remél,
meleg, puha, szeretetből szőtt takarót,
sötét napok függönyén átszökő,
vidám, szilaj boldogság-csikót.

*Alaptétel, alapigazság, aminek hitelességét senki nem vonja kétségbe.